Andy Vajna, aki a mi pénzünkön megvette magának – megaviktornak – játszóterül a TV2-őt, Kökény-Szalai Vivien formájában odavitte az ő Skynet-jét, aki önálló életre kelt, és csak szól neki a mordálya, azaz, röpködnek a népek a csatornánál, akárha legyek a lószar fölött.

Az Andy meg les ki a fejéből. Értetlenkedik – igaz, szűk körben-, hogy az ő mozijában miért így történnek a kirúgások, és miért így kommunikálják őket. Állítólag nem tetszenek neki a csatornájáról szóló negatív hírek, és már az a rohadt szivar sem esik annyira jól.

Hja, kérem, tetszett volna gondolkozni csöppet, egy tévé az nem kaszinó ugyanis, itt nem a félkarú rabló csilingel, hanem az emberek, akárha üvegszamovár vagy villamos. Viszont kérdésünk az volna egy-kettő, Andy drága, egyetlen aranyom.

Mi a baj? A kirúgások rendben volnának, csak a módjuk nem? Meg a kommunikáció? Vagy a kirúgások sincsenek rendben, tessen már eldönteni drága virágszálam! Ad kettő: ha nem tetszik magának, ami a kuplerájában zajlik akkor?

Hát nem maga a madám? Ha maga ül a pultnál, akkor le lehet cserélni a vezető ribancot. Ha meg nem, akkor ne tessen itt visongani minekünk. Vagy még nagyobb a baj, ha nem tudja, hogyan működik a NER. Ha meg igen, akkor pofázni nem ér.

Egyébiránt nem érne meg ennyit ez a Vajna nyüszögés, ha nem volna a NER-ben egyre több ilyen elszabadult hajóágyú, mint ez a Kökény-Szalai. Ezekbe beleprogramoztak valamit, aztán saját olvasatban, a főnök elvárásait túlteljesítve kaszabolnak maguk körül.

Újólag fölhívnám a NER munkatársak becses figyelmét az olvasás múlhatatlan fontosságára. Tudják, amit a kockásinges borostásak azért még űznek. Rengeteg mindent el lehet sajátítani a megsárgult lapokból, mint ezt is:

„Még ki sem mondta, sőt ki sem gondolta a parancsait, már végre is hajtották őket, és mindig sokkal messzebbre mentek, mint ameddig ő maga elmerészkedett volna. Mérhetetlen hatalmának magányában bolyongva már-már egészen irányt vesztett.”

Marquez látta Magyarországot, az hétszentség.