A menekülők mögé bújva még kisvasút-építést is el lehet érni, ha tutul ellene a magyar, akkor is – akkor különösen -, mert csak. Természetesen törvényt hozva, hogy miniszterelnökünk gyermekkori omló álmai valóra váljanak. Az ilyesmi működést tényleg és minden skrupulus nélkül nevezhetnők diktatúrának, és meg is tesszük, igaz, nem borvirágos jókedvünkben, de miheztartás végett mindenképp.

Most épp az etyekiek fütyölnek nagyon, mert megyagőzöst kapnának a képükbe. A mindent fölzabáló hatalom duzzog – amely abból fakad, hogy a népeknek nem tetszik a kicsi Felcsút kicsi vasútjának kicsi magánya -, erre a kiscsoportos, dagadt kölök a Liberójában azt mondja, hogy akkor meghosszabbítom, dafke. Nem a levegőbe beszél, és megépíti, keresztül a veteményeseken, át a palántákon, mert minden és mindenki nagy ívben le van szarva.

Az a sajátos helyzet állott elő ugyanis, hogyha Párizsban robbantanak, ennek folyományaként minálunk kisvasutak születnek. Ennek törvényi hátterét ezen a héten teremti meg az új egység szolgálatában álló kollaboráns gyülekezet. Nem tudom viszont, mi lenne, ha OV szűz lányokat óhajtana vacsorálni az első éjszaka jogán, Harrachbácsi akkor is rátenyerelne az igen gombra? Minden bizonnyal, a kívánatos népszaporulatot dicsőítve, akárha az Urat.

Leföstöm azért ezt a masiniszta cselvetést. Mint azt a jóvágású belügyminisztertől tudhatjuk, minálunk iszonytató a terrorista-fenyegetés, permanensen rettegnek tehát, hogy még a járdaföstő gyilkológépeket is gúzsba kötve viszik a tömlöcbe, mert tán savköpő menyéteket ástak el a flaszterbe. Félelem és reszketés üli meg a rónaságot.

Ezért a vasutas és BKV-s dolgokat leragasztják egy borítékban. A közforgalmú vasúti járművek biztonságos üzemeltetésével közvetlenül összefüggő műszaki adatok harminc évre titkosíthatóak lesznek, elvileg a terrorveszély miatt, a MÁV-nak vagy a BKV-nek pedig belügyminiszteri véleményezést kell majd kérnie az aktus (ne röhögj) előtt. Pintér pedig majd megmondja a tutit.

Ez, a hülyeség mellett minden bizonnyal azt a nemes célt szolgálja, hogy a metróügyekről, vagy épp a vasút körüli közbeszerzések állami támogatásáról tudhassunk meg egyre kevesebb információt, mert lopni szükséges. És most jön Etyek, becsempészve a Kalasnyikovok és taposóaknák közé, ügyesen, orbáni módra, tehát sunyítva.

A törvényjavaslat egy másik, eldugott része ugyanis felhatalmazza a kormányt, hogy rendeletben állapíthassa meg a „közlekedési infrastruktúra-beruházás megvalósításához szükséges, legfeljebb kétszáz méter szélességű területsávot vagy nyomvonalat”. Ez a mostani hatósági eljárást politikai szintre emelné, így a helyiek tiltakozását gond nélkül lehet majd félresöpörni a fiók mélyibe.

Ha tehát a nyamvadtak megnyomják azt az igen gombot, és mért ne nyomnák meg, akkor Etyeken hiába tutulnak a felcsúti csoda meghosszabbítása ellen. Ha a kormány rendelettel jelöli ki a nyomvonalat, akkor azt már jogszabály írja elő, ami ellen gyakorlatilag lehetetlen jogorvoslattal élni. Így szolgálja népét a szeretett vezető, ezen tessenek jó mélyen elgondolkozni. Ezért én most, ha ellenzék volnék – és hála Isten, ez sem vagyok -, akkor azt búgnám a mikrofonba: ich bin ein etyeker. (Ez de jó már.)

Tulajdonképpen csak ennyit akartam mondani az utolsó szó jogán. Illetve még egy kérdésem volna azért, mielőtt a bakó teljesíti a kötelességét. Ha én most emiatt mosdatlan szavakkal illetem miniszterelnök urat, mondván, hogy be is kaphatja, vagy, hogy elmegy a picsába, akkor ezért rám már meg lehet sértődni? A kérdés még nincsen teljesen tisztázva az álmoskönyvekben, de hamarosan meglesz ez is, efelől nincsen vita. Tehát, csomagolom a fogkefémet, és már indulok is.

Pedig ez van minálunk. Ilyen értelmetlen, hülye tanító nénis dac mutatkozott akkor is, amikor miniszterelnök úr – midőn prüszköltek a kisvasútja ellen – kijelentette, ha nem tetszik, akkor meghosszabbítja a vonalat, ezt a csodát. És meghosszabbítja. Szarik ez mindenre, arra is, hogy már az Uniónak is csípi a szemét az ő játékszere.

Dafke. És érdekes folyományok is fakadnak a durcás hosszabbítgatásból. A megszületett eget rengető tervek szerint a sihuhu-pitypoty kertek alatt kóborolna, s hogy, hogysem, néhány telket ketté is szelne haladtában. Még szerencse, hogy nem a nappalin keresztül iramlana, vagy a konyhán át. A magyar mókus azonban nem szereti, ha a paprikái közt zakatol a vonat. – Érthető okokból.

Etyeken történne meg ez a csoda – ami nem Felcsút, ilyképp le van már szarva magunk közt szólván -, s amikor mindez kiderült, és a jó etyekiek fölhorgadtak, akkor a miniszterelnökség illetékes seggnyalója azt felelte nékik, hogy bekaphatják, ha nem tetszik a grandiózus elképzelés, akkor saját költségükön terveztessék át. És ott volt a pont, kibukott a rezsim hozzáállása az ő alattvalóihoz.

Így megy ez ebben az országban már hat hosszú éve. Nem csak az etyekiek kaphatják be, hanem minden keményen dolgozó kisember, az összes jobbágy. Valamit delirál Orbán úr, és akkor az lesz. Azon kívül minden mindegy. Ezt érzékeny széplelkek diktatúrának nevezik suttogva, és az istenadta meg kussol, egy kivétellel, amikor az internet kínálta ingyenpornót vonták volna meg tőle.

No, akkor magasra tartotta a nyamvadt mobilját, és elözönlötte a hidakat. Különben meg, amikor látványosan meglopták, vagy a jogait csorbították, esetleg az országot húzták ki a lába alól, akkor egy szava nem volt. Maximum a hálószobák magányában, oder a kocsmák borködös mélyiben, és suttogva szidta a rendszert, meg annak urát.

Add ide a nyugdíj-megtakarításodat! Odaadta. Elveszem a trafikodat. Elvette. Lenyúlom a földjeidet. Lenyúlta. Szétkúrom az alkotmányodat. Szétkúrta. Bezárom a boltodat vasárnap. Bezárta. Népszavazol nekem. Népszavazott. Elveszem az újságodat. Elvette. Cselédnek nevelem a kölkedet. Annak neveli. Nap, mint nap futkározol az iskolában. Futkározik. Tovább is van, mondjam még? Nem mondom.

Ez az etyeki sztori a rendszer lenyomata, a petricsészéje úgymond. Én vagyok, esetleg a cimborák, az én hatalmi és anyagi harácsom, meg még tízegynéhány lojális lófasz milliárdjai, ezen kívül pedig minden és mindenki le van szarva. Mindenki bekaphatja, terveztesse át és kussoljon. Itt tartunk most, Astana éppen még nem vagyunk, de fénysebességgel száguldunk keleti testvéreink katonás rendje felé. Ha épp nem tetszik, akkor akár be is kaphatjuk, mert az összes rohadt rigó neki fütyöl.

A Besztercebányai kerületben, a Breznóbányai járásban, Breznóbányától kilenc kilométerre délre, a Fekete-Garam partján fekszik. 2011-ben 5227 lakosából 4657 fő szlovák és 289 cigány volt. Olyan Felcsút méretű emberi tömörület ez tehát.

Van neki síközpontja, Szűz Mária temploma, farsangi fesztiválja, erdészeti múzeuma, és uram, ne hagyj el, erdei kisvasútja is van neki, és pláne gőzös, bizony, ha már gyerekkori álom, ugye. A Fekete-garami erdei vasút Kisbalogból Feketebalogba vezet, építése 1908-ban kezdődött.

De mindez semmi. Futballpálya is van ebben a Feketebalogban, és ez a kisvasút ott pöfög el a pálya és annak nézőtere között. Felcsút kutyafasza ehhöz képest, ilyen idillt akkor sem tud produkálni, ha Mészáros Lőrinc ülve hugyozik.

Tessenek tanulmányozni képünket, amint a zakatoló alkalmatosság épp elhúz a népes szurkolósereg, valamint a futballpályán zajló öldöklő küzdelem között, megzavarva mintegy a néző és láblabda elválaszthatatlan és örök szimbiózisát, és mégis utolérhetetlen kéjeket okozva. Látszik, amint a B-közép tapsorkánban tör ki, ahogyan a mozdony füstje megcsapja őtet.

Ebből csak az következhet – ha ezeket a tótokat le akarjuk győzni, márpedig mért ne akarnánk -, hogy örökös miniszterelnökünk, leendő királyunk megszentelt szülőhelyén téli olimpiát fogunk rendezni. Esetleg az ő kis vasútkáját valamilyen fondorlattal a stadionjának a kezdőkörébe applikáljuk, a VIP páholyba, vagy a szotyolaárus zsebébe. Valami ilyesmi.

Másképpen nem megy.

A világ közepén, ahol a Szent Szűz – a legendárium szerint – felajánlotta az egész rohadt országot további felhasználásra az e területre migráncsoló lovas nemzetnek – ide s tova tehát Felcsúton -, repülőtér nem épül. Egyelőre. Ezt ők mondják. Akkor úgy is lesz valószínűleg ziheresen.

Az alapvetést a helyi basiság tette közzé annak ellenére, hogy az általa szignált településszerkezeti terv szerint minden illetékes hatóság megadta az engedélyt egy karakán röpcsitér kialakításához. Tehát akkor mi is van itt? Vakargatjuk a fejünket élénk üzemmódban.

Hivatalos szövegként – mert ez oly gyönyörűséges – „Napirenden van a Bodmér–Felcsút IV. osztályú, saját használatú, közforgalmon kívüli, nem nyilvános repülőtér le- és felszállópályája kialakítása. A repülőteret jelenleg egy Cessna–172 típusú kisrepülőgép használja alkalmi mezőgazdasági megfigyelésre.”

Egy ilyen után csak megindul a mendemonda nemdebár? Hát dehogynem.

Viszont ez a mezőgazdasági megfigyelés ez nagyon ütős. Most, hogy már semmiféle oktalan pásztorok nem alkalmatlankodnak a mindent fölzabáló állataikkal, mert arra járt a labanc nyugdíjas, és amerre a szem a röpülőből ellát, szerte a kerek erdő, szántó meg a kutyafasza az övéik kezében leledzik, sőt még a mangalicák is kizárólag nekik röfögnek, csak meg kell figyelni mezőgazdaságilag föntről a feudumot.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, ahogyan a költő mondja ünnepeken pörsenéses nyolcadikos tanulók által elrajongva. Momentán azonban szürke köznapok vannak.

Kisvasúttal nem lehet bejárni az egész világot, Eszék meg messze van. Most, hogy a gázszerelő-polgármester, disznóhizlaló, közbeszerzési király arrafelé vett magának futballcsapatot, mert az az egy ott helyben nem volt elég, sokat kell majd utazgatni. A helyi érdekeltségű pöfögészde sem kanyarog arra annak ellenére, hogy mindnyájunk atyja kijelentette, ha sokat pofázunk, sínjei az egész Föld nevű bolygót körülölelik majd. Viszont zötykölődni napokon át azért mégiscsak zsenánt.

Tettek is a közlekedési anomáliák mielőbbi megszüntetéséért még tavaly év végén nagy hirtelen.

Aztán így cáfoltak ők az MTI-nek: „A megjelent hírekkel ellentétben nem épül nyilvános repülőtér Felcsúton. A község helyi építési szabályzatának módosítása múlt év december 28-án lépett hatályba, ennek részét képezte a külterületen lévő, két helyrajzi számú ingatlan övezeti átsorolása közforgalmon kívüli, nem nyilvános le- és felszállópálya céljára.”

Hogy nem nyilvános, megértjük, mindenféle póroknak nem komilfó szállani. A holnap hőse máshol leledzik, a Budavárban meg a stadion tövében álló budi jótékony melegében csakis. Viszont azért ez már tényleg sok a többnél, ugye, Peresztegi tanár úr? Hát, igen. Sőt: na, ugye! Meg komondorondó varázslólekvár. Valamint: ugyan már, királylány.

Végül pedig megmagyarázom a bizonyítványomat. Mint neked is föltűnhetett nyájas olvasó, fentebb az írásbeli tartalomközlés meglehetős zaklatott formulájával találkozhattál. Ne zúgolódj emiatt, mivelhogy a hírek hallatán AE Bizottság-féle lélekállapotba került a sorok írója, miszerint: köpni kell, köpni kell, ésatöbbi. Ez ott fönt mindennek az életérzésnek az artikulált változata.

(Hogy basznák meg!) Én kérek elnézést.

Ő a Brit Nemzeti Pártot vezette nem is oly rég, amely alakulat tagja az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségének, ezt pedig 2009 októberében Budapesten, a Jobbik Magyarországért Mozgalom VI. kongresszusán alakítottak meg. A szülésnél nagy szerepet játszott Kovács Béla, a Jobbik Európai Parlamenti képviselője.

Van kérdés? Nincsen. Hazajönne ő tehát az övéi közé, és még óriásplakát sem fogadná a vetések közt azzal a szöveggel, hogy nem veheti el a magyarok munkáját, mivelhogy abban a delírtáncban, ami itt folyik, minden segítő kéz elkél. Beállhatna példának okáért mindjárt hirdetőoszlopot nyűni.

Ezt most oly vehemenciával űzik, hogy kitetszik, minden baj okozója ez lehetett valaha, az írmagját is el kell pucolni, itt az ideje hát az Endlösungnak. Tarlós István álmot látott, és elrendelte ezek tarvágását, mint jó erdész. Makkos kalapjában fölsóhajtott: Wo gehobelt wird, fallen Späne. Nem értette, segítettek neki: Hol gyalulnak, ott hullik a forgács. És bólintott.

Viszik az oszlopokat, mint a cukrot, olyat is, amihez semmi közük. Mindenközben drónokkal keresik a felderítők a vasakat szerte a nagy Budapesten, mert meghirdették a Totaler Krieget Lajos ellen. Itt tartunk most, és már propaganda miniszterünk is van, mint a dicsőséges elődöknek, akik ezt a nemes háborúsdit bevezették a köztudatba mindenki felhőtlen örömére.

Közben épül a kisvasút a stadion mellett, és a liberális véglények verik a nyálukat, hogy mér. A segítség és magyarázat persze, hogy keletről jön. Igaz, nem az igazi despota vidékről, csak Japánból, de mégis csak ad valami erkölcsi töltést az, ami ott folyik.

Istenük ugyan annyi van nekik, mint a szemét, de kicsire nem adunk. Mészáros gázszerelő és a prime minister veje mostanában kinézte magának Daikokout. Ő a jómód és a termőföld istene, aki szerető szemekkel tekint le most magyar híveire, pedig nem is tudnak róla. Nem rónánk föl hibaként mindezt, ők még az Úrjézust sem ismerik ugyanis, de ez is mindegy.

Viszont visszatérve a vasútra, senki ne pofázzon a felcsúti miatt. Az majd, amikor teljes pompájában felavatják, akár egy tucat manust is pöfög majd magával, ellenben ezek a japánok nem ismerik a mértéket. Mi történt ott? Nem fogod elhinni nyájas olvasó.

Három éve már csak kétszer áll meg a vonat a Japán gyéren lakott északi részén lévő Kami-Sirataki megállóban: reggel felveszi az onnan induló középiskolás diákot, délután pedig leteszi őt. A vonatokat üzemeltető Hokkaido vasúttársaság 2012-ben végleg be akarta zárni a gyakorlatilag használaton kívül lévő állomást, ám végül a cég vezetői úgy döntöttek, addig megáll a vonat Kami-Siratakiban, amíg a lány be nem fejezi gimnáziumi tanulmányait.

Spengler – aki csak egy csöppet volt fasiszta – már rég megmondta, amit Nick Griffin most fedezett fel, jelesül, hogy bealkonyul a Nyugatnak. Igaza van, csak egy a baj: a kultúrát kétségtelenül odahagytuk, viszont a civilizáció szakaszába sem érkeztünk meg. Ergo a Nyugat alkonya minálunk egyszersmind a hülyeség hajnalát hozta el.

Így lebegünk most a semmi közepén az oszlopainkkal meg a vonatjainkkal, és már nincs remény. Hacsak Amatsu Mikaboshi segítségét nem kérjük, hogy zabolázza meg magyar gyermekeit. Ez a férfiú a gonoszok istene arrafelé. Meg itt is, ha már piros pötty van a seggünkön. Ugye, Gyuri bácsi?

Okádni mástól is lehet, érzékeny gyomrunkat pedig nem óhajtanánk fölöslegesen nyaggatni, szükségünk van rá a farhát szopogatása közben. Voltak az előadásban azonban csúcspontok, ormok és bércek, olyan egyedülálló momentumok, amelyek önmagukban állva is elhozták a katarzist.

Pár mondatban lefösteni egy egész univerzumot embert próbáló kihívás, és mégis sikerült. Ez is sikerült nekik, és most kivételes módon nem csak a narancsfejűeket óhajtanám elhajtani a jó édesanyjukba, hanem az ellentettjeiket is. Együtt delirálják itt nekünk a mocskot, miközben rohad szét az ország, és a kötelező unokákkal megmenteni óhajtott magyarság.

Illusztrálom, mivel szórakoztatják ezek egymást a bíborba-bársonyba öltöztetett falak között. Kérdést kapott az ország ura, hogyan is van ez az új közbeszerzési törvény, amellyel a retyerutya csapolhatja a német adófizetők pénzét egyházi áldással. Erre nagyon sok mindent lehet válaszolni, olyat azonban, amelyet hallhattunk, csak azorbán bír.

Ez történt minálunk.

A keresztapa visszakérdezett, hogy az MSZP-s kormányzás idején miért nem voltak ennyire szigorú közbeszerzési szabályok, valamint miért kaphatott Gyurcsány Ferenc feleségének cége annyi uniós megbízást? Ebbe pedig mindketten belenyugodtak. Abból is látszik, hogy a Nap másképpen süt már majdnem hat éve, hogy az Isten nyila nem csapott oda közéjük. Mért tette volna, ez az ő anyukájának országa, mint az tudvalévő.

Azt is szerették volna megtudni a fő hoppmestertől ennek kapcsán, hogyan van a történet az ő gázszerelőjével, akiből mesebeli királyfi lett villámgyorsan, amire szintén adekvát válasz született, amelyet azért már illik betűhíven citálni. Imhol: „Azt kívánom önnek, próbálja ki egyszer, milyen az, ha egy stadion áll a háza mellett, olyan, mintha egy autópályán lenne.”

Az a csoda történt meg, hogy a párhuzamos valóságok talpai összeértek, ahogyan a nemzet nótája mondja. És ez a válasz is rendben volt. Viszont fut egy degenerált sorozat a Comedy Central nevű népnevelő televíziós csatornán meglehetősen hülye címmel: „Anyám borogass”, ezt bírták adni neki a fordítók, lelkük rajta, de nem ez a lényeg.

Ebben az elgyötört anya – aki három unokát adott már Kövérnek – kijelenti, hogy egy szülő csak annyira lehet boldog, amennyire a legboldogtalanabb gyereke élvezi az életet. Tegnap, miközben ezek a fenti módon szórakoztatták egymást, ezt is megleltem a hírek között.

Tari Ferenc egy Szeged melletti tanyán él. A gondnokság alatt álló férfi havi huszonötezer forint segélyt kap, a szemétdíjat nem fizeti, mivel nincs is szemete. (Nincsen neki moslékja a disznóhoz.) De ez a NAV-ot nem hatotta meg, levette a számlájáról az összes pénzét. Ez úgy fordulhatott elő, hogy a szemétszállítás kötelező szolgáltatás, nem kell megrendelni vagy külön szerződni rá, viszont fizetni mindenképp muszáj. A díj adó módjára hajtható be, ezért fordult a Szegedi Környezetgazdálkodási Nkft. – fölöttébb humánus módon – a NAV-hoz, aki le is ürítette a férfi bankszámláját.

Most ő épp készül éhen dögölni. Ha egyetlenünk jó anya lenne, akkor hozzá mérné a boldogság fokát, ehelyett a stadionjára panaszkodik, hogy hangos. Javasolnánk a füldugó használatát, ez a fedett sportlétesítményben tomboló mindhárom ember moraját csakúgy elfödné, mint a kisvasút kerekeinek csikorgását. Sőt, még azt is, hogy – mint kiderült – Vajna kapott Szijjártó bankjától pár redves milliárd közkeletű forintot, hogy megvehesse karácsonyra az ő Timijének a tévékettőt.

Álmunkban most épp csöngetünk kicsit.