Egyszerűen – mint mondja – nincs seggtudata, s efölött felettébb sajnálkozik, mert így, mint az általunk is belátható, az életnek semmi értelme sincsen. Hasznos tanácsként azt kapta, minden reggel nézzen bele a tükörbe és ismételgesse, hogy szereti a fenekét. Szakértők ettől a terápiától várják, hogy kialakuljon az oly igen szükséges seggtudat, mint a létezés origója, kezdete és vége, minden tudások eredője, a bölcsek köve.

Seggtudat tehát van, így a lételmélet érdeklődési körébe tartozik, egyszerűen a levéstől. Mert azt, ami van, vagyis ami különbözik a semmitől, filozófiai szakkifejezéssel létnek vagy létezőnek nevezzük, a létezők összességével és alapjával foglalkozó filozófiai tudományt pedig általános lételméletnek (lásd Annácska). Már Arisztotelész is megállapította: „amit régen is, meg most is és örökké keresnek és kérdeznek, így fogalmazható meg: micsoda a létező?” (Metaphüszika, 1028 b).

Tudta ezt már az AE Bizottság Tánczenekar is, akik az idők, de legalábbis végleges elkurvulásunk kezdetén Putty Putty című örökzöldjükben vetették fel a problémakört, mint azt negyven évvel ezelőtti lázadó alakok ismerhetik, ha felidézik a „Mit látsz Laca? Egy nagy segget látok! De nem is látom! Lehet, hogy csak hallucinálok!” – színpadi ordítást, amellyel a segg, következésképp seggtudat az objektív-, oder szubjektív idealizmus antagonisztikus karmai közé kerül.

Ezt megerősíthetjük azzal is, ha belegondolunk Platonba, aki szerint meg a mindenkori segg nem más, mint árnykép a barlang falán. Viszont, ha szublimáljuk a seggtudatot, hogy kigőzölögve a teljes univerzumot betöltse, és légiessé váljon önmaga és a jelentése is, akkor könnyen belátható, a seggtudat éteri szinten is létezik.

Nem kell ehhez egyebet tennünk, mint fellapozni a Kósa és Németh Szilárd összest, amelyek tömény kivonatát adják a seggtudatnak, amely a NER maga. Köszönetet kell hát mondanunk Kelemen Annácskának, aki gondolati csírájával lehetőséget adott arra, hogy feltáruljon előttünk korunk eszenciája.

A neki adott tanácsok nyomán nekünk sem kell egyebet tennünk, mint reggelente egyetlenünk képét nézegetni, és szuggerálni, hogy szeretjük. Ha ennek ellenére egy méretes valag lebeg a szemünk előtt, az már nem a mi hibánk, hanem eleve elrendelés, determináció mintegy. A titokzatos tudat így jelzi nekünk, mi rejtezik gyomrunk mélyén.

Végül is, és összességében a szerenád jellemző jegyeit hordozta magán a lázító pörformansz némi módosulással. A művész nem szíve hölgyéhez akart bebocsáttatást nyerni, hanem a kormányzó urat hajtotta el a jó édesanyjába mandolin kíséret nélkül. Orbán takarodj, harsogta a szlogent, és amikor lelke sötétebbik oldala vette át a hatalmat a közlendőn, egészen cifra, a magyar nyelv gazdagságát a legnagyobb mélységekig bemutató szókészlet buggyant elő belőle, amelyben bőven szerepeltek bizonyos testnedvek és nyílások, a legősibb foglalatosság szülőanyával együtt emlegetése, megminden. De feltűnő volt, hogy a közmunkától megfáradt telepiek nem hajtották el a jó édesanyjába a kéretlen csepűrágót, csendben készülődött valami.

Az igazi jelet Nótár Mary adta meg. A Zámbó Jimmy díjas partizán igazi hősiességgel a forradalmi év utolsó két napján ereje végső megfeszítésével nyolc haknit vállalt az ország minden pontján. Hogy nemes szándékai ki ne derüljenek, az ellenségtől minden egyes lázító fellépésért felvett kétszázötvenezret, így a kampány-túra után kétmillió ingadozó árfolyamú forinttal szegényítette a rezsimet, de megérte. Sikerült bemutatnia, hogy az elnyomók bőre alatt is bankók lapulnak, ezzel erőt adott a megfáradtaknak, akik végre látták a célt. Aha, buggyant ki Bélából a felismerés, petárda kell ide, hogy mi is ne épp semmiért dolgozzunk, és zsebre gyűrt egy minimálbéres elszámolási papírt, hogy erőt merítsen az azon látható számok ganéságából, de az események túlhaladtak rajta.

Nótár Mary mulatósától megrészegültek a népek, nem bírták kivárni a megváltó jelet. Már napokkal a nagy bumm előtt kósza durranások, robbanások hallatszottak mindenfelől, amelyek tegnap hat óra tájt váltak gyakoribbá, a lázadókat az orosz télre utaló mínuszok sem riasztották vissza. Ebben azt vélelmezték, hogy Putyin már itt van, hiába küldte haza huszonöt éve egy délceg fiatalember az akkor még KGB-ben utazó manust, ha most meg valami rossz, elhízott és teljesen szétesett hasonmás betelepítette a spájzba. Ez a megvilágosodás tíz óra tájban elszabadította a poklot. Elindult a nehéztüzérség, éjfélig senki sem halotta még a saját hangját sem, Béla nem értette az elnök motyogását a tévében, ez csak egy báb, villant be kannás bortól sajtszerűvé vált agyába, és kirohant az éjszakába, magához ölelve a muníció utolsó maradékát.

Csapatai már harcban álltak, amelyet elégedetten nyugtázott. Sztálingrád lószerszám ehhez képest, vélekedett, és ő is lőni kezdett. A szervezetlenség azonban megmutatkozott, inkább csak egyéni akciók voltak ezek, a kutyák azonban teljesen meghülyültek, szaladgáltak a ropogósra fagyott hóban behúzott farokkal, és a panelek falai mögül túlnyüszítették a földindulást. Fél egyig bírták a lázadók, a robbanószer fogyni látszott, így Béla úgy döntött, hogy a konyhába hív néhány megbízható, harcedzett telepit, hogy az új év köszöntésének örve alatt beszéljék meg a továbbiakat. Elindultak az itt-ott felharsanó autóriasztók hangjától övezve, a jól ismert cimborákhoz csapódott egy Gavroche külsejű ifjonc is. Béla kimerítette a lencsét a csajkákba, és föltette a kérdést: hogyan tovább, szaktársak? De az utolsó szónál feje elemi erővel bukott a gazdagságot ígérő főzelékbe, gyenge gyomra nem bírta a nap közben megvedelt házi kerítésszaggatót, érzékeny lelke meg az izgalmakat.

Mindenki bénultan nézett maga elé, csak ez a Gavroche imitátor volt élénk. Zsebéből gyűrött könyvet húzott elő, és a lencsétől koszos asztalra tette, mint a Bibliát. Mi? Hogy? Mia? Böfögték föl a forradalmárok. Az ifjú kiemelte Béla fejét a csajkából, hogy meg ne fulladjon nekik, így biztonságba helyezve a nagy öreget szólásra emelkedett, miközben a cézári koponya topán puffant az asztalon egy lencsetócsában. Gavroche fölállt, fölemelkedett, fölmagasodott, és kibökte a varázslatot: Legyünk ribancok elvtársak! Az értetlenkedőkre nézve a kezébe vette Kelemen Anna frissen megjelent kötetét, és citált belőle. Ebben a művésznő-szaktársnő kifejti, hogy ezentúl pénzért fog dugni, alkalmanként százezerért. Az ellenség gyengítésének ez az új módja lázba hozta az összeesküvőket, többen a mellüket nézték, hogy mennyi szilikon fér bele, ilyenek.

Mindenki megbolondult, petárdáikról feledkezve Béla elhunyt feleségének ruháit magukra öltve dévaj mondatokat próbálgattak: hogy tetszem önnek miniszter úr? Ilyenek hangzottak el a hajnali szürkületben. Megőrjítette őket, hogy heti egyszeri keféléssel eljöhet maga a Kánaán, Petőfi tüzei lobogtak a szemekben, ha arra gondoltak, ilyen egyszerű módon lehet elszedni mindenféle pályáztatás nélkül a Simicskák pénzét. Egyből rózsaszínű lett a koszos másnap, de Béla önkéntelenül is kijózanította őket. Leesett a hokedliről, leverte a Sokolt, amely bekapcsolt. Valami távoli idomított hang szólt a Nóta Rádióból, riasztást emlegetett ónos eső miatt, ami már kopogni kezdett a párkányon. Béla zsebéből kicsúszott a minimálbéres fecni, ezt magukhoz vették, hogy erőt adjon a további küzdelemhez, amit az ötven méterre lévő lerakatnál akartak folytatni. Szőke legyek, vagy vörös – hallatszott a lift mellől egy gyomorbajos hang, miközben Bélát a Gavroche külsejű fölnyalábolta, és a csöpörgő jégben megindult vele új kalandok, a lerakat felé, itt-ott még eldurrant néhány kósza petárda. Mint a Viktor agya, gondolták az összeesküvők, és mendegéltek új lendülettel, bele a frissen született, büfitől harmatos, pelenkaszagú évbe.

Én igazán nem tehetek róla, de valami elementáris erővel vonz az emberi hülyeség, és ezt a politikán kívül leginkább a celebek általuk nagyon kacagányosnak tartott, amúgy meg csupáncsak röhejes életféléje jeleníti meg leginkább a magyar ugaron. Mindegyiktől minden kitelik, hogy a pénzt hozó közfigyelmet valahogyan szinten tartsák, s miközben azt hiszik, hogy nekik most jó nagyon, napról-napra süllyednek bele a szarba, de ha a fejük kilátszik, és még levegőt is kapnak, akkor istenkirálynak képzelik szutykos, kameráknak tárulkozó sorsukat.

Az Édes Élet című kultúrkampfban mutatta a mocskot új nívóra emelő orbánkedvenc tévékettő, hogy a sima heréjű megveszi az aranytömböt. Most viszont a NAV ellenőrzése kapcsán Klapka bevallotta: megrendezett volt a jelenet, valójában egy hungarocelltömböt kínálgatott a műsorban. A NAV nem szarozott, csak annyit közölt, a könyvelést ellenőrzi, és csupán egyetlen számlára voltak kíváncsiak. A Berki Krisztián által vásárolt aranytömb számláját akarták. „Neanőtnézze” Györgynek be kellett vallania, hogy bár a taplónak tartott néző és maga a NAV ellenőre is úgy láthatta, hogy nagy vásár volt, számla mégsincs.

Erre mondta a nemzet zálogosa: „Nem azért, mert adót szeretnék csalni, hanem mert kamu volt az üzletkötés. A stáb egy annyira frissen festett aranytömbbel érkezett, hogy még fogott a festék, nem lehetett hozzáérni, ezért kínáltam tálcán a vevőnek. Az aranytömböt hungarocellből faragták, s egykilósnak akarták eladatni, de mutattam nekik egy igazit, ami sokkal kisebb. Nagyobb viszont nem is létezik kereskedelmi forgalomban. Megkértek hát, saccoljam meg: milyen súlyú lehet a műtömbjük? Háromnak taksáltam, ezért forgatták így. Én egy vasat sem kaptam a szereplésért, reklámcélból vállaltam a felkérést.”

Berki fényezésére majdnem rácseszett a zálogos, a saját maga hancúrgyönyörös rózsaszínűnek képzelt életét kamerán kívül papíron is bemutatni kívánt opuszára meg Annácska készül ráfaragni. Könyvet adna ki aranyom, amelyben azt regéli el a tervek szerint, hogy ki mindenkivel kefélt állítása szerint alkalmanként százezerért. Ha már kurva az ember, és ilyen jól megy neki, akkor befoghatná a botoxos felfújt ajkait, de ő nem. Teregetni akar, amit így prezentál a szart a felszínen úsztató média:

„Kelemen Anna könyvének ajánlója alapján olimpiai bajnok, bundázó focista, műsor¬vezető és ismert politikus is retteghet a kötet megjelenésétől. Anna telefonja meg is csörrent. – Jól gondold meg! Kérlek! – mondta fenyegetően a telefonomba egy férfihang, azon a számon, amit a hirdetéshez használtam. – Megrémültem, nem tagadom. Nem sokkal később újabb ismeretlen számról érkezett hívás, a gyomrom is görcsbe rándult. De most Szepesi Niki hívott, róla már hallottam a könyvei kapcsán. Megosztotta velem a tapasztalatait, és ha csak a felét kell átélnem annak, amit ő, már az is sok lesz. Megbeszéltük, találkozunk majd – tette hozzá.”

Felkészül Győzike, meg a többi, lesz itt muníció. Aztán szépen, csöndesen kiderül, hogy a falloszok is hungarocellből voltak, sőt, Annácska is, meg a Berki, meg Klapka, sőt, az egész rohadt ország, és átverésileg aranyra pingálták a délibábot. Ez lehet, ha jól meggondolom.

„Nekem csak olyan partnerem lehet, aki hasonló tulajdonságokkal van megáldva, mint Superman. Nem viccelek, legyen olyan fizikuma, mint egy amerikai focistának, és legyen akkora IQ-ja, mint egy feltalálónak. Közben elengedhetetlen, hogy életrevaló és szenvedélyes legyen az illető. ” Persze a gyerek sem lehet akármilyen, természetesen neki is édesanyja tökéletességét (sic!) kell majd örökölnie. Ezen túl:

„Nekem nem lehet szimpla gyerekem. Kizárt, hogy bőgős vagy nyavalygós legyen. A legjobb lenne, ha már úgy születne, hogy tud beszélni, és olyan szép lenne, mint én. Bevallom, most még csak arra vágyom, hogy megtaláljam a férfit, akitől gyerekem lehetne. Az anyai ösztön még nem tört felszínre bennem, de ez nem is baj, jelenleg nem szeretnék felszedni plusz húsz kilót. Az kizárt, hogy spermabankból vegyek magamnak férfit, és ha nincs olyan, amilyet keresek, akkor gyakorlatilag klónoztatnom kéne magamat, hogy a gyermekem tökéletes legyen. A szakember viszont azt javasolta, hogy ne törődjek semmivel, csak közösüljek” – mondta el a leendő ideális magyar anya.

Ebben nem lesz baj, úgy ránézésre, de menjünk át apakiválasztási tanácsadóba rögvest. Ajánljuk a dossziéból a simaheréjű Berki Krisztiánt, aki nem csak szép, kigyúrt testű, de felettébb okos is.

“Rájöttek, hogy sokkal több potenciál van bennem, mint egy reality szereplő, ezért írtak nekem egy dalt. Ha megtanulom a szöveget, akkor fel is fogom énekelni, és igazából nem várok többet, mint 30-40 millió rajongót vagy kattintást.” Megvilágosodott, és kiderült számára, hogy ő nem egy mindennapi manus, ezért semmi meglepő nincs abban, hogy tehetségét az égvilágon mindenben kamatoztatni tudja. “Vannak olyan szituációk, amikor az embernek semmi nem sikerül. Ezek az átlagemberek. És van természetesen a Berki, aki bármihez nyúl, arannyá változik. Én most ezt a korszakomat élem, és próbálok mindenhez hozzányúlni, hogy mindnyájunknak arannyá változzon.”

Kockázati tényező apakiválasztási dossziénkból Annácska számára:

Mindent azért nem kéne fogdosni, bármennyire is kész az anyag átlényegülni. Még úgy járhat, mint a nagyobbik Buendia gyerek, aki apja alkimista hókuszpókja után kimondta az igazat, hogy az üst mélyén található massza bizonyosan egy adag szar. Erre az öreg úgy pofán csapta, hogy eleredt az orra vére. Vannak tehát bizonyos veszélyek és buktatók, ezért a simaheréjű féltése okán ez csak olyan csendes sóhajtás Isten felé, ha elérne hozzá aggódásunk, hogy óvná meg a mi mindenben jól teljesítő reneszánsz zseninket a világ ostobaságától.

Pozitívum emellett:

A kiszemelt alany kenyéradója, a TV2 formájában kísérti meg hamarosan a leendő apát, műsort, önállót terveznek neki az ősz beköszöntével, adásonként háromszázezerért. Ez magunk közt szólván csak mocskos aprónak tűnik, ha számba vesszük, hogy ezért hajlandó lesz leereszkedni a halandók közé. Remegve várjuk mi mindahányan a kinyilatkoztatást, a káprázatot, amikor a szemünk előtt születik meg az új és magyar Michelangelo, döntsön Ön, kedves Anna ezek tükrében a kívánatos apáról.

Ui: Irodánk arra hívná fel becses figyelmét, hogy a dugással gondok lehetnek az általunk ajánlott hím esetében. Adatlapja leadásakor arra hívta fel figyelmünket, hogy a keféléstől heréi ráncossá válhatnak, és ő erre nagyon kényes – mármint, hogy tükörsima legyen a nemzést segítő golyóbisokat tartó zacsek -, de mint tudja, beszélő magzat más, alternatív módon is kinyerhető a kívánatos kelyhekből, ez csak megegyezés kérdése. De választhat játékbabát is műanyagból, ezek aranyosak, és semmi törődést nem igényelnek, mintha magácskának lennének kitalálva. Gondolja meg! Maradunk tisztelettel: Rezeda apakiválasztási tanácsadó Rt., Magyarország, Hunnia.