Miheztartás végett 2.0:
A Duna World csatorna célkitűzéseiről adtak tájékoztatást a közmédia vezetői kedden az új-zélandi Aucklandban a helyi magyaroknak. A találkozón Dobos Menyhért, a Duna Médiaszolgáltató vezérigazgatója, valamint Medveczky Balázs, a Duna Médiaszolgáltató televíziós szolgáltatási igazgatója egyúttal kérte az Új-Zélandon élő magyarokat, fogalmazzák meg igényeiket, hogy ennek megfelelően alakíthassák a csatorna programját.

Miheztartás végett 3.0:
Álcivilek arról készítettek egy gyors kivonatot – lévén központosított adat nincsen -, hogy hány honfitársunk fagyott meg a mostani győzedelmes napok alatt. Azt hiszem, kilencvenkettőnél állt meg az ujjuk a hátuk mögött, és innentől vannak a bajok, pedig még most is rohadt hideg van.

A ’zember mindég azzal a dilemmával küzd cefetül, hogy hány labda egy lélegeztető gép, és bajvívása minduntalan megfeneklik. Magyarán, a lélegeztető gépek permanensen elsőbbséget élveznek sajátos gondolatvilágában, de ezek helyettesíthetőek farháttal is, gusztus dolga csupán az egész.

Kiflit hamutartóval nem lehet összehasonlítani, s ha ilyet tesz az ember, akkor tehetségtelennek érzi magát, pedig ez az élet Babocsai néni. Kormányzó erőink szerint pedig ez: A következő napokban Új-Zélandon további két nagyobb magyar közösséget keresnek föl, majd a jelentős számú ausztráliai magyarság képviselőivel folytatnak eszmecserét a Duna World csatorna fejlesztéséről.

Ott, délen ilyenkor jó az idő. Lehetett volna árukapcsolást is logisztikázni, és a Duna World prominensei szállíthatták volna az Erzsébetet is, hogy a magyar éhen ne vesszen, miközben fejtetőn lóg a Földön, a víz meg másképp kanyarog a klotyóban.

Miheztartás végett 4.0:
Nem ragoznám én ezt nagyon tovább, ideírom azt, hogy kisvasút, meg olimpia, valamint Karmelita-kolostor. Melléje meg földrajzot illesztek, hogy Borsod, meg Szabolcs-Szatmár, vagy nyócker. Az ausztrál kurvaannyát az összesnek, aki van minekünk.

Este az összes aprószentek nevében úgy hajtottam zilált álomra csapzott fejemet, hogy holnap a kiskarácsony, kisült-e már a kalácsom szellemében jó kisfiú leszek, és nem bántom a bácsit se szóval, se egyébbel, és ellenállok az ördög incselkedéseinek. Erre tessék.

Még szerencse, hogy nem kell (nekem se) betartanom az ígéretemet, szóval ne azt nézzék, mit mondok, hanem, amit csinálok. Mentségemül szolgáljon, hogy miniszterelnök úrral ellentétben még csak nem is hazudok. Rövid és megterhelő álom után ugyanis még máma (12/23) felébredtem, szóval momentán nincsen karácsony.

Éjfélig tehát szidhatom a rendszert, és miniszterelnök urat, bár tudom, ez őtet a lehető legkisebb mértékben sem érdekli. Pár percem van, igyekezek. Valószínűsítem tehát, hogy új idolja után halad miniszterelnök úr. Ez a Trump gyerek is milyen ízlésesen élt, mielőtt elnök lett, mint az látható volt, csupa arany, meg a rosseb a tornyában.

Ha mindjárt eljő miniszterelnök úrhoz a Donald, csak nem szégyenkezhet itt lepusztult hokedlikkel, lássuk be, ez zsenánt volna, a kiadás tehát jogos. Viszont mindjárt éjfélt üt az óra, és rögtön hozzák Jézuska fáját a halkan szálló szárnyasok, szóval gyorsan: baszódjál meg Orbán Viktor! – És máma van ebben a pillanatban.

Szóval tegnap arra jutottam, hogy hosszú idő után elhagyom az utcámat, vánszorgok ötszáz métert a város közepéig világot látni, és olyan csuda dolgokat fedeztem fel, hogy na, viszont már neki sem kezdek, kopnak az ujjaim, meg különben sem vagyok éjszakaszámos, tehát, majd holnap, kedves naplóm, de az is lehet, hogy máma még. Most meg leshetem, mikor lesz már világos, hogy aztán újra sötét legyen, és meggyújthassam azt a nyüves csillagszórót. Ejj, de nehéz ez!

A gond a trenddel van, ami dívik. Ez következik most, a mai hvg.hu egy leadje: számláról-számlára végignéztük, mire költötte az állam azt a közel ötszázmillió forintot, amit az állampolgárok ajánlottak fel adójuk egy százalékából parlagfű-mentesítésre. Vettek belőle például ezüstmetál cipőtisztító gépet a hivatalba, drága mobiltelefonokat, laptopokat és irodaszereket, de úgy tűnik, diplomatatáska és pogácsa is elengedhetetlen kelléke a pollenek ellen vívott harcnak. Az allergiások érdekében összeadott közpénzből még rezsicsökkentésre is futotta: az egyébként is állami büdzséből fenntartott hivatalok ebből fizették közüzemi számláik egy részét.

A Vidékfejlesztési Minisztériumban úgy vélték, az a pénz, amely befolyt az adófizetőktől, az övék. Szartak arra, hogy azért kapták a polgároktól, tegyenek már valamit azért a kétmillió emberért, aki lassan a taknyába fullad bele az allergiától, ez nem igazán fordult meg a fejükben. Vizsgálat emiatt egy darab sem indult, nem kaszaboltak szobrot, a KEHI meg csak norvég ügyekben tesz feljelentést, mert állításuk szerint az Ökotárs pár garast másra költött, mint kellett volna. A minisztérium – meg az APEH ugye – érinthetetlen, más kaszt, Indiát játszanak itt nekünk magyar feudalizmussal spékelve.

Ami pénz a markukban van, ahhoz már senkinek semmi köze. Így gondolják. L. Simon László, a kormány bohóca igazolja mindezt, aki az ATV-ben mondta meg a tutit újólag. Arra a kérdésre, hogy mi szükség van a budai várnegyed rekonstrukciójára, ha az országban statisztikailag igazolhatóan nőtt a szegénység, a következőt válaszolta: „Azt is lehetne mondani, hogy zárjuk be a Magyar Állami Operaházat, és azt a 9,3 milliárd forintot amit az Operaház és az Erkel Színház működtetésére akarunk fordítani, inkább osszuk szét a szegények között.”. Azzal kapcsolatosan, hogy mennyibe fog kerülni a budai Várban található Karmelita kolostor felújítása, ahová Orbán Viktor és hivatala fog költözni, pedig azt mondta, hogy „sokba fog kerülni, de mindannyiunk örömét fogja szolgálni.”

Igen. A mindannyiunk öröme. Az elsősorban az övék, olyannyira, hogy valami eszement módon nem győzik mutogatni. A csertői ember a létra alján a közösből kivettet még a köz javára hasznosította volna, legfelül ezek a pénzek saját gyarapodásra szolgálnak, de néha leomlanak a díszletek. Házak, nyaralók, földek, jachtok, Új-zélandi koncertek, Rolexek, miegyebek. Kósa, Szijjártó, Orbán, Giró Szász, meg a többi, az összes. Már Pokorni is kiakadt, mondván, nem kéne urizálni, odáig azonban nem ment el, hogy nem kéne lopni.

L. Simon szerint ez idegesíti az embereket, éles meglátással fedezte fel a lényeget. Igen, egyre inkább idegesek az emberek, ami tapintható a tüntetések szaporodtával. De míg a lakáj Hír TV szerint ezt két milligramm kokaintól és autós ütközéstől bódult hazaárulók vezénylik a CIA – meg persze Gyurcsány – irányításával, a koszorús költő L. Simon szerint a sajtó szándékosan rá is játszik erre, és olyan dolgokkal próbálja tovább hergelni az olvasóit, mint, hogy Lázár János milliós karórájáról vagy Giró-Szász András meggazdagodásáról ír. Az államtitkár azt mondta, hogy az újságírók ezekkel az ügyekkel csak az emberek rossz ösztöneire és az irigységére játszanak rá. „Ugye nem gondolják, hogy ez az újságírás csúcsa?”- tette fel a költői kérdést. Nem az. De a körülölelő világ, amelyet a „bértollnokok” bemutatnak, az igen. Az a magyar valóság csúcsa.

Nem perelheti Bajnai Gordon Hoppál Péter Fidesz-szóvivőt azért, mert valótlanságokat állított róla. Ezt most már jogerősen is kimondta a Pécsi Ítélőtábla. Bajnai Gordon a Fidesz szóvivő két megszólalása miatt perelt. Az ingatlanadó-fizetésről Hoppál azt állította, hogy Bajnai bevezetné. A Lendvay utcai Fidesz-székház elfoglalásáról pedig, hogy: „Bajnai Gordon erőszakos cselekményekre buzdította, bátorította azokat a fiatalokat, akik törtek-zúztak a Fidesz-székházban márciusban”.

A vádakra semmilyen bizonyíték nem volt, ezért Bajnai személyiségi jogi pert indított. A táblabíróság megalapozottnak találta az ügyben korábban eljáró Pécsi Törvényszék döntését, amely szerint Hoppál Péter csak a Fidesz álláspontját közvetítette, azaz parancsra cselekedett. Hatáskörét nem lépte túl, ezért a felperes nem érvényesítheti igényét vele szemben. Parancsra tettem, ez hangzott el annak idején védekezésként legtöbbször Nürnbergben is. Ott nem volt foganatja, nálunk ez most felmentő ítéletet eredményez, itt vagyunk, köszönjük szépen.

Grecsó Krisztián írt arról a mentalitásról, ami most újólag előkerült, illetve megvolt ez már, csak megint manifesztálódott, íme:

„Egy évtizeddel ezelőtt még nem értettem a rendszert. Nem tudtam, hogy itt nagyjából negyvenévente újraosztják a lapokat, egyszerűen elveszik, amink van, és odaadják másnak, rokonnak, ismerősnek, aki elég gerinctelen és gyáva. Egyszerűen kiosztják maguk között a másét. Errefelé nem szent a magántulajdon és soha nem is volt az, elkobzások, kitelepítések, lenyúlások sorozata a mi lábszagú életünk, ez az elhazudott kelet-európai mese. A vonatra segített szomszédok, a téeszbe terelt utolsó tehénke; újabban meg az elkobzott nyugdíj, a tabak, a megművelt földek, erdő, jól termő biogazdaság. Látja a magyar, hogy ott a másé, hogy szép a másé. Nézegeti, gusztálja. És akkor elveszi, ellehetetleníti, elzavarja, kiutálja, törvényt hoz rá. Azt a dialógust kellene lejegyezni, bemagolni, ahogy a főpolgármester és a miniszterelnök szemlézi a belvárost, veszik őket filmre, minden szavukra tanú van, és akkor azt mondja minden élet ura, hogy az ott szemben milyen kívánatos. Azt a szép épületet vissza kéne venni, „majd hozunk rá törvényt”. Markolják erős kezükkel a kapaszkodót, testes, elégedett emberek, tudják, mit érnek, tudják, hogy lehet, meg lehet kívánni, ami megkívánható. Semmilyen következménye nem lesz.”

Mint ahogyan ennek sem. (Forrás: Népszabadság)

„Működő színházat hajítanak ki az Orbán Viktor hivatalának várbeli helyszíneként megnevezett épületből. A rangos játszóhelyet megdöbbentette, hogy a sajtóból tudták meg a hírt. Kurucz Éva kormányszóvivő a múlt héten, első nyilvános szereplésén jelentette be, hogy a kormányfő hivatala az országházból a Várba költözik, az új székhely a Karmelita kolostor lesz. Azt az apróságot viszont nem közölte, hogy az épület nem üres: a legrangosabb magyar táncművészeti előadóhely, a Nemzeti Táncszínház működik itt. A színház vezetősége a sajtóból tudta meg, hogy nemsokára menniük kell. A főigazgató nem nyilatkozott a lapnak, jóllehet arról még kevesebbet tudni, hol lesz új helye az intézménynek.

A Magyar Táncművészek Szövetségének ügyvezető titkára, Szalay Tamás szerint a terv „sosem volt kimondva”, bár már az előző ciklusban megpendítette a Miniszterelnökség a témát. A közelmúltban viszont emberek érkeztek, hogy felmérjék az épületet. Mihályi Gábor, a szövetség elnöke viszont úgy látja: „nem volt nehéz kitalálni, hogy ez az épület is szóba jöhet”.

Ám azt senki sem tudja, hová költözhet a színház. Nem tudnak ugyanis olyan helyszínről, ahol nagyszínpadot és kamaratermet is tudnának egyidejűleg kizárólagos használatukra bocsátani. Szalay úgy véli: a kormányzat megoldási terveiről azért nem hallottak, mert ilyenek nincsenek is. A Karmelita kolostorban egyébként több mint két évszázada, 1787. október 17. óta színház működik, itt volt a Bánk bán budai bemutatója 1835-ben.”

Köpni kell a’la AE Bizottság, vagy fuck-ot mutatni a’la Quimbi.

“Én má’ nem muzsikálok, csak egy jelet adok a gépnek: ő mutassa meg helyettem,
ahogyan mozdul bennem a lélek. Kicsit félek, de arra gondolok, vajon mit várok a sorstól, ha hányok az édestől, és izzadok a sóstól. Nem vagyok én részeg, csak hát igen-igen kába, Ha szerelmes az ördög, uh, tudod, ő nem szeret hiába, Most már dobozban, ami fontos, azon lakat, és lakat a szádra, Csendben élvezz bele a fürdőkádba.”