Az ilyen organizmusoknak, mint a megidézett tömeg is, egészen váratlan élmény lehet, hogy még az állatoknak is van saját arca velük ellentétben. Sőt, ha olyannal találkoznak, amilyet még kifestő könyvben sem láttak, sem plüss alakban, elcsodálkoznak, hogy jé, mi ez, és elkezdik taperolni, aztán csodálkoznak rajta, ha megharapja őket Istennek ez a különös teremtménye. Ez lett a kecskeméti szurikáta veszte is, akit egy hülyegyerek piszkált érdeklődésileg, ezért ő belémart.

A kölök emiatt földhöz baszta a szerencsétlen állatot, aki ettől a hasában lévő meg nem született fiaival együtt kegyesen elpusztult. Hogy gonosz volt-e ez a gyermek vagy rémült, azt nem lehet tudni, mindenesetre tudatlan. De majd Kásler et. spirituálisan kikupálja őtet, meg az összes haverját is, sokuknak egészen elképesztő ideájuk van ugyanis az őket körülvevő világról. Kedvenc mintám erre, amikor az unokaöcsém a meggykompót kapcsán elcsodálkozott, hogy abba a gyárban elfelejtettek magot rakni. Az ilyenekre ráfér az ima.

Akinek magának nincsen lelke, annak egészen váratlan trauma, hogy egy malacnak is lehet. Egy debreceni férfi például nehezen viselte, hogy a kis disznaja szaladgált az udvarban, mert föl akarta térképezni a saját Ötholdas Pagonyát, ezért az öntudatos állampolgár vasvellát kúrt a hátába, lábainál fogva fölemelte és bedobta a disznóólba, hogy tudja, hol a helye. Azt mondta, ideges volt, és így már minden teljesen érthető. Az ilyeneknél állnak sorban a vak komondorok is, hogy a fehérnép is megtapasztalja, hol lakik az Isten. Minden mindennel összefügg.

Egészen biztos, hogy ő nem a József Attila féle kis kanász, aki sírva öleli át kővé varázsolt tarka malacát. Az ilyenek kósamama hizlaldáiban tenyésznek, de úgy általában is a birodalomban, esernyőből készült kardjuk van, zsebükben savas flakon bevetésre készen. Amúgy is a leggonoszabb állatfajta Isten barmai közül az ember, ha erre még muníciót is kapnak odafentről kék plakátok formájában, akkor tort ül a hülyeségbe ojtott barbárság. Ám, ahelyett, hogy személyesen fösteném le az Apokalipszist, szokásomhoz hűen Füst Milánt mutatok igazolásul.

„…– Mi különbség van a tigris és a rossz ember között? – kérdezte egy Khursid nevű hordókészítő bognár…– Az a különbség, – felelte Beder, – hogy bár a tigris maga a négy lábon járó halál, bár mindennek ellensége, ami él, de, akár a kártevő gyermek, nem bűnös, hanem ártatlan. Azt teszi, amit a természet követel tőle és nincs erkölcsi törvénye, nem tudhatja tehát, gonoszság-e az, amit művel. S ha engem megkérdeznek, azt felelem rá, hogy nem gonoszság, mert azt teszi, amire rendeltetett. Talántán a gonosz ember is azt teszi, azzal a különbséggel, hogy tisztában van cselekedete elítélendő voltával és mégis megteszi. S hogy mentse magát, rendesen másik erkölcsöt teremt magának, például így szól: – Nem vagyok gonosz, csak ebben a mai romlott világban jobban kell megvédenem érdekeimet és ez még nem bűn…”

Nincs már kérdés, azt hiszem. Viszont az ukrán harci delfinek egészen más tészta. Mára mindenki ismeri a sztorit, hogy az ukrán haditengerészet kiképzett delfinjei az orosz megszállás után elpusztultak. Velük a kiképzők síppal diskuráltak, az oroszok meg hiába fütyörésztek össze-vissza, nem hallgattak rájuk, az ételt sem fogadták el, így éhen haltak. Fütyölési szempontból tanácsot kérhettek volna mondjuk Juhász Pétertől, ám ez egyáltalán nem vicces, így abba is fejezem. Tényleg, hol lehet a mi ellenállónk? Semmi hír róla a lidérces nap óta.

Viszont térjünk vissza a delfinekre, mert az ő történetük azt mutatja, hogy az ember tényleg eredendően gonosz, így az állatokat is arra használja, hogy a saját fajtáját pusztítsa. Például a második vh.-ban kutyák segítségével robbogattak náci tankokat az oroszok, s ki tudja, ezeket a szerencsétlen delfineket is mire nem vették rá. Halálukat viszont sokféleképpen lehet magyarázni. Lehet olyan olvasat is, hogy hős ellenállók voltak, akik még az ételt se fogadták el az elnyomóktól. De úgy is fordíthatjuk, annyira elhülyültek, hogy megfelelő parancs nélkül már enni sem tudtak.

E két következtetés mindegyike hasznos példa lehet a NER alattvalói számára. Mutathatnak ezek a delfinek emberségből példát meg vitézségről formát is, de arra is inthetnek, hogy milyen könnyen el lehet hülyülni ha nem figyel oda az ember. Hogy a delfinekkel melyik opció végzett, azt már soha nem tudjuk meg, ellenben arról bizonyságot kaptunk, hogy az embernél kártékonyabb állatfajtát nem hordott hátán még a Föld. Erre figyelmeztet minket a malac és a szurikáta hősi halála is, így részemről szégyenlősen falnak fordulok, és befogom a szájamat.

Ezek így együtt valahogyan összekavarodtak, és olyan pörformanszt deliráltak a magyar politikai palettára, hogy ihaj. Karácsony (Párbeszéd) meg Molnár (MSZP) valahol a Duna mélyén békaembernek öltözve találkoztak, és elindultak megváltani a világot. Akkor még nem tudták, hogy Dániel elvtárs ítéletét már régen megírták, ezért Karácsony (Párbeszéd), akiről Molnár (MSZP) lányos zavarában azt sem tudta, honnan szalajtották, föllépett az MSZP összeomlani készülő színpadán.

Nem ígért túl sokat, csak képzett ribancként ezt: „Döntsétek el ti, hogy nekem milyen szerepet szántok ebben az együttműködésben, ha kellek, akkor én jövök.” Az úttörő ahol tud, segít, miniszterelnök-jelöltet azonban komoly emberek nem így állítanak. Ezeknek ez is sikerült. Szigetvári (Együtt) már ez előtt kibaszta Karácsonyt (Párbeszéd), mint macskát szarni, mondván: „A tegnapi napon lezárult egy történet, mi azt a tájékoztatást kaptuk, hogy kapott egy invitálást az MSZP-től Karácsony Gergely. A két párt szövetsége ezzel véget ért, nem lesz az Együtt listáján Karácsony. A langyosokat kiköpi a jóisten”.

Lehet, hogy ki is köpte tényleg. Ahogyan az MSZP-s revüről kitámolygott, megcsapta a friss levegő, és ekképp világosodott meg: “Alapvetően az az érzésem, hogy a faszért hagytam magam rábeszélni erre a miniszterelnök-jelöltségre, mert sokkal jobb lett volna, ha el sem kezdem.” Ez szivárgott ki a szájberbe, mintha Karácsony (Párbeszéd) nem tudná, ha hangosan és szagosan fingik, két perc múlva mindenki azt szagolja, ha van arra egy bekapcsolva felejtett mikrofon. Ilyenek miatt lázadások törnek ki, lásd 2006 és őszödi duma, de ezek semmit sem tanulnak.

Sőt. Ebben a katyvaszban, amit sikerült minden Fidesz-segítség nélkül összehozni, nem a kármentésre gondolnak, hanem a bosszúra. Ez a Karácsony-garnitúra a juhászosat sejti a szivárogtatás mögött, és vendettát hirdetett, mondván, Juhász Péterék készüljenek a bíróságra, mert “egy büntetőper lóg az Együtt feje fölött”. Íme, urak és hölgyek, az emúttnyóc nap ellenzéki működésének foglalata. És ezek után Solymáron időközi választást tartottak, ahol az ilyen ellenzék mind és teljes mosollyal állt be egy jelölt mögé, hogy akkor most. Hát, nem. Megkapták az aktuális maflást, és megint rajtunk csattant.

Most akkor mondhatom azt, hogy bekaphatják, vagy ez illetlen dolog? Már csak ez az egy dilemmám maradt a sivatagban.

Juhász ezen kívül divatguru is lehet, mert tudja, és ezt is tudja, hogy a nőn valami Valentino cipő van, ami ötszázhúsz ajrót kóstál, igaz, tavalyi modell, és még sokszázezres táskája is van neki. Az állítólagos drogos fölteszi a kérdést: „mibü” – tán ezzel a népies fordulattal óhajtja meghódítani az V. kerületiek szívét -, én meg hozzáteszem, ki nem szarja le?

Ilyen apatikus állapotban van például a szombathelyi MSZP is. Vezérünk itt építi nekünk a kacsalábon forgó fedett sportlétesítményt, amelynek tegnap készen kellett volna lennie, de nem lett. Valami ganyéság van körülötte, és arról sajtótájékoztak a szocik a verőfényben, hogy baj van, viszont nem fognak feljelentést tenni, mert nem érdemes.

Megkérdezhetném akkor, hogy mit érdemes, de már azt sem érdemes. Ennek az egésznek így annyi értelme van, mint a Cili órájának, tehát, semmi. Ott tartunk a zsarnokság hetedik évében, hogy időnként kiállnak az ellenzékiek, mondanak valamit, mert az úgy illendő, és megy tovább a NER a maga jól kitaposott útján. A másikak sem különbek, és ez a pofázás elfedi a mélyben megbúvó mocskot.

Róna Péter viszont elmesélte nekünk a tutit: „Van az országban olyan száz-kétszázezer ember, aki ennek az új uralkodó osztálynak a része. Van további ötszázezer, aki jól él, mert kapcsolódik valamilyen szinten hozzájuk. Van egymillió ember, aki elvan, és akkor ott marad nyolcmillió, aki nyomorog, leszakad, küszködik. A kormánynak az alapvető feladata, hogy ezt a hét-nyolcmillió embert becsapja.”

Úgy vélem, az ellenzéknek meg az lenne a feladata, hogy ezt a nyolcmillió polgártársat kiemelje az anyagi és lelki mocsokból. Nem most, hanem ha valami csoda folytán győzne jövőre – amire alig van esély -, és leginkább erről kéne mesélni, nem órákról, stadionok csúszó átadásáról, meg hogy épp ki mennyit lop. Majd aztán. Később lehet számon kérni.

De addig munka van. Ezt például nem úgy képzeli az ember, hogy balos pártmuftik diákok testére föstögetnek, sőt, vörös csillagot, mert juj, az olyan izgi, hiszen tilos. Ilyenkor tényleg azt hiszi a választópolgár, hogy a középső csoportban van, és mindjárt hozzák ebédre a finomfőzeléket, ami megfelel egy jókora hányásnak, így pont illik a képbe.

Nézegetem én ezt a világot már jó ideje, és azt tapasztalom, hogy a NER beszivárgott a legrejtettebb zugokba is, ott ücsörög az agyak homályában, és eltorzítja embertársaink ábrázatát. Itt, a bő szomszédságban nem találhatni egyetlen manust sem, aki ne hülyült volna el teljesen, s holott küszködik és nyögi a mindennapokat, mégis dicséri az Orbán formájú urat.

Ez voltaképp felfoghatatlan, az azonban teljesen bizonyos, hogy őket ilyen Rolexes históriákkal nem lehet megvilágosítani, mert nem tudják, mi az. Hallgatják a Sokoljukon a Kossuthot, s miközben egy kis apróért kuncsorognak, hogy kilegyen a napi fröccs, úgy vélik, hogy most nekik jó nagyon. Ilyenkor én meredten nézem ezt az abszurd drámát, és imbolygok, akárha Vladimir vagy Estragon.

Mivelhogy csupán krónikás vagyok és nem elvetemült politikus, agyon is nyom a tehetetlenség. Ha nem lennék már ennyire vén, választhatnám az antalli taktikát, hogy alámerülök, és kibekkelem őket, de erre már egyáltalán nincs időm. Annyi marad hát, hogy szomorúan mérleget vonok, és megállapítom, hogy teljesen szétcseszték a nyamvadt életemet, és, mint jó indián, ezért soha nem bocsátok meg. Aztán az egésszel kitörölhetem az Arschomat.

Azt mondják: „Elkeserítő, hogy ez az ügy már a kezdetektől fogva nem arról szól, amiről valójában szólnia kellene. Nem az igazságról, nem arról, hogy mi is történt valójában, hanem arról, hogy magukat civilnek nevező liberális körök minél nagyobb botrányt tudjanak kreálni.” A helyi betanított fideszmunkásoknak tehát nem tetszik, hogy napvilágra került a – volt – alpolgármester boxeralsójának kellemetlen tartalma.

Szar ügy, és ha most az óvoda homokozójában volnánk – mint ahogy voltaképp tényleg ott vagyunk -, akkor kantáros rövidnadrágban és lehorzsolt térddel járulnának Erzsi néni elé szipogva és ujjal mutogatva, hogy ő kezdte.

Nem a civilek, az hétszentség. A Fidesz&Co. látott neki egy időben úgy viselkedni, mint akit beszippantott a huszonegyedik század, túl sok pornót néztek a neten, és annyira megemelkedett a kefélni vágyó ingerküszöbük, hogy csak a szex jár a fejükben, mint Brian-nek állítólag.

Mint az közkeletű, az ő jó édesanyja, miután egy ’lómai tiszttel tartott fenn üzekedős kapcsolatat, aminek áldása voltaképp Brian maga, s amikor a szerencsétlen gyermek az élet értelmét keresi, az anya „Csak a szex, csak a szipu” felkiáltással rója meg az akkori idők fiatalságát, mert annyira nem érti a korát, mint ma minálunk a Fidesz&Co. és számtalan lerakatai szerte az országban.

Egyébiránt, ha már a homokozóban járunk, akkor azt mondjuk el Erzsi néninek, hogy a Fidesz&Co. a hunyó a taknyos orrával, amire okot és indokot a vak komondor szolgáltatott, aki elgáncsolta és meggyakta a narancsbőrű polgármester hites asszonyát. Nos, azóta szabadult el a pokol szex ügyben, és nincsen megállás.

Azidőtájt kezdtek a narancsosok és ájtatos társaik a nők bugyijában matatni egészen obszcén módon, és meg is szülték a saját bejáratú világnézetüket ezzel kapcsolatban, kifejtve, hogy a nő dolga a húsok klopfolása, valamint, hogy engedelmesen tárják szét combjaikat házi főzésű pálinkától bűzlő uruk számára, és akkor vak komondoros baj nem érheti őket.

Ezután következett a Jobbik, nem sorolva föl itt a Vona, Volner és Kulcsár urak ellen fölhozottakat. Viszont kitetszett, immár nem elégszenek meg a névtelen nők vénuszdombjával, már nevesített férfiak szerszámja is téma, mert túl nagyra nőttek. Nem a szerszámok, hanem a Jobbik-fiúk. Úgy jártak, mint Röhm bácsi a „Hosszú kések éjszakája” akció során 1934-ben. Ő köztudottan volt meleg, de nem ezért kellett vesznie, hanem, mert az SA-ja túlméretessé vált.

A Jobbik-fiúkkal ellentétben viszont a Fidesz&Co. jámbor alakjai megfogadták Órigenész exegéta és Tertullianus intését, valamint Siricius pápa parancsát, és cölibátusban élnek. Ők maguk, gyermekeik és unokáik pedig szeplőtelenül fogantak, ám mindenki más a perverzió mocskában fetreng. A migráncsok is egyfolytában csak tosznak, nincs olyan nap, hogy három erőszakos aktus ne kerülne szóba a médiájukban, ami olyan lesz lassan, mint egy pornócsatorna.

Hogy Brian anyjának teljesen igaza legyen, arról meg Juhász Péter gondoskodik szerintük, viszont szó sem esik Deutsch Beléptető Rendszerről, Habony porairól meg egyáltalán. Egy dolog biztos csak ebben a kuplerájban, hogy mindenről Gyurcsány jut az eszükbe, a körmendi lerakatnak is a volt alpolgármester farkáról.

Azt mondják a helyi háborgó civilekről: „Tagjaik között pedig olyan személyeket találunk, akik a mai napig helyi szekértolói Gyurcsány Ferencnek, valamint a különböző balliberális törpepártoknak.” Hát nem csodálatos ez az élet? Már-már Satchmo rekedt hangjára való.

Egy dolog azonban teljesen bizonyos ezek után, a Fidesz&Co. kommunikációja valahol azon a szinten jár, mint amilyet Brian tapasztalt egy önjelölt prófétától a ’lómaiak elől menekülve, kezében az ő tökével.

„És azt fogják majd rebesgetni, hogy eltűntek a dolgok. És hatalmas zűrzavar lesz, hogy hol vannak valójában a dolgok. És senki nem fogja tudni, hová lettek azok a kis bigyók, meg az a fura kis izé… raf… raffiakötőállvány, amihez hozzá voltak erősítve. És akkor majd a barát elveszíti a barátja kalapácsát, és a fiatal nem fogja tudni, hogy hol vannak… már azok a dolgok, amiket apáik birtokoltak, mert apáik csak előző este rakták oda este nyolc körül.”

Hát, így valahogy.

Pelikán József „Stanicli, mámegin’ az a rohadt stanicli!” felhördüléssel képelte föl a kölkeket, és a rend helyreállott. Virág elvtárs tovább nyammogta a héjában sült krumplit, és örömmel konstatálta, hogy milyen leleményes ez a mi népünk. Ettől az ÁVH-s fiúk is lenyugodtak, és zsebre rakták a 762-eseket.

Decens korunkban Juhász Péter ilyen értetlen gyermek, akiben az pavlovizálódott, ha Orbánt lát, akkor fütyöl. Most is sípolni hívja a népeket február másodikára, az indokot ehhöz ezúttal Putyin atyuska magyarországi látogatása adja.

Hogy miközben a medve fölméri az ő tartományát fakó lován, akkor szóljanak azok a rohadt sípok, akárha október 23-án. Mindez nagyon szép idea, ámde teljességgel értelmetlen. Böjtelő havának második napján abszolválják a szemlét minálunk, és nem jóindulatú ÁVH-sok, hanem az FSZB (lánykori nevén KGB) véres szájú hóhérai figyelik majd élénken a folyamatokat, kiegészülve a TEK nagyon tehetséges munkatársaival.

A lehegesztett csatornafedelek mellett a fél város lesz lezárva hermetikusan, hogy még a kósza legyet is megmotozzák, ha arra akadna dolga, így amikor Juhász fütyöl, olyan lesz, mint a vak utcazenész, akinek fogalma sincsen arról, kinek tépi a húrokat.

Ebben a konstellációban mondjuk saját magának, illetve egynéhány harcos kedvű nyugdíjasnak, akiknél biztosan lesz kéznél egy kósza esernyő, hogy újra lejátsszák az október 23-i csatát, ami jó mozi, csak teljesen fölösleges. Mondhatni kontraproduktív, mert csak arra jó, hogy a fellépők megkapják a warholi tizenöt perc hírnevet.

Rendszert váltani így nem lehet, és egyéb veszélyek is leselkednek a partizánokra most, hogy turbó fokozatba kapcsolt a téboly. Mészáros gázos vadiúj tévéjében, a mérvadó Echóban újra indult a szépemlékű Sajtóklub, ahol habzó szájú nácik minősítették a nevezetes interjúhamisítást terrorizmusnak, amely megállapítás az álmoskönyvek szerint nem sok jót jelent.

Ilyen alapvetések után a fütyölés felér egy atomcsapással legalább, és osztrák nyugdíjasok is róják még a magyar utakat. Ki tudja, mikor, s merre autókáznak vakon, ami veszélyekről Váradi András felcsúti juhász tudna mesélni bővebben, szegény. Különben is, már fütyölni sem kell ahhoz, hogy kitapossák az ember belét.

Mint azt a snájdig rezsibiztos tegnap volt szíves kijelenteni, el kell takarítani a kormány ellen lévőket, és egyetlen fiatal demokrata, de még egy jámbor lelkű „keresztény” sem fegyelmezte meg őtet, hogy ilyeneket böfögni nem komilfó.

Mindebből kitetszik, hogy Putyin épp arra is jó, hogy átadja fiatal növendékének a receptet a polónium ütős felhasználásáról, kósza golyók célba juttatásáról, egyebekről. Nem vagyok paranoiás, csak figyelem a világ folyását, következésképp semmi jót nem látok abban, ahogyan a hiénahorda mostanság üvölteni kezdett. Viszont nem tudom, mit lehetne tenni, nekem ehhöz nincsen moslékom. Egy dolog teljesen biztos azonban, a fütyörészés itt már egyáltalán nem opció.

A magam részéről végzem, ami rám méretett, verem a tamtamot szünet nélkül. Ennél többet nem tehetek, de várom a csodát, aki a jelek szerint nem Botka lesz, viszont vészesen fogy az idő.

Mindemellett arra még rávilágítanék zárásképpen, hogy tehát Böjtelő havának második napján a medve épp itt lesz minálunk. Kérjük tehát az urat, hogy a nagy barna lássa meg az ő nyüves árnyékát, és húzzon vissza a barlangjába a francba dolgos földmíveseink tapasztalatai előtt meghajolva. Ennyi kérést csak megengedhetek magamnak megalázott és megszomorított népünk nevében, a többit pedig majd meglátjuk

Juhász Péter nem szíveli Rogán Antalt. Helyesbítek, azt nem kedveli, de rohadtul, hogy Rogán úr lop, csal, valamint hazudik, és ezért JP a maga módján mindent meg is tesz, hogy – bár ezt mindenki óhajtja – történjék is valami az ügyben a hamisságszolgáltatás berkeiben.

Juhász Péter naiv ember, ezért elmesélte, hogy ő bizony valaha szívott már lassú mérgeket, ami cselekedet magától az ördögtől való. Sőt, egyenesen a keményfarkú Dájcs úrral művelték a halálos bűnt. Nos, Dájcs úr fölügyeli az egész hazai internetet, valamint Brüsszelben nyaral csöndesen.

Juhász Péternek meg nekiment a hatalmi gépezet, mert bántotta őtet. Ez a nekimenés – többek közt – abban manifesztálódott, hogy a Párt 2014 októberében közleményt adott ki. Ezt: „Juhász Péter, az Együtt belvárosi polgármesterjelöltje a biztonsági kamerák felvételei szerint dülöngélve, nyilvánvalóan alkoholos vagy drogos állapotban plakátokat rongált.”

Ezt az állítást átvette Orbán úr házi hírharsonája, amely az MTI névre hallgat, s nyomában számos más lap. Amikor mindebből pör lett, a harsona azt állította, hogy ő nem találja az archívumában, ergo, a Fidesz nem mondta, amit mondott. Ehhöz képest még mindig ott virít a Párt honlapján a duma.

És annak ellenére, hogy a Párt nem is mondta, mégis lett tárgyalás a hamisságszolgáltatás irodáiban, ahol meg a Párt ügyvédei azt mondták az állításról, hogy az vélemény, és ez szerintük így jól van. Szerintünk meg nem. De hát itt gibbon-uralom van.

Mindeközben szintén Rogán úrról azt állította Portik úr, hogy egy rokona vagy ismerőse – akárha Ady – tízmillió forintnyi ajrót adott volna át RA-nak bizonyos üzelmek ellentételezéseként. Szembesülniük kellett volna – ennek a kettőnek -, de Rogán úr azt mondta a hamisságszolgáltatóknak, hogy momentán nem ér rá.

Okozhatott volna még bonyodalmakat ez az egész hajcihő, amit meg kellett előzni, nehogymá szar kerüljön a propellerbe. Ezért a hamisságszolgáltatás egy hirtelen mozdulattal átmetszette a gordiuszit, és aszonta, hogy vége van az egésznek, és ezt tudatták is az igazság csecsein csüngő manusokkal, ebben a formában:

“A Portik Tamás által előadottak valóságtartalma – különösen az összegre és az átadás helyszínére vonatkozóan – önmagában is, valamint a feljelentés kiegészítése során beszerzett egyéb adatok ismeretében erősen kétséges, azok a nyomozás elrendeléséhez szükséges módon és mértékben nem keltik bűncselekmény gyanúját.”

Ilyenekből annyi van ebben az országban, mint égen a csillag. Világosan kitetszik, hogy fideszest, vagy ahhoz közelit egyáltalán nem érdemes a hamisságszolgáltatás elé citálni, mert úgysem történik semmi az ég egy világon. Így van beállítva a rendszer. Ehhöz képest még mindig vannak naiv lelkek minálunk.

Most épp a Párbeszéd Magyarországért névre hallgató ministráns-gyülekezet készül nekilódulni fejjel a falnak. Ismeretlen tettes ellen feljelentést tesznek, mert a párt szerint a kényszerbetelepítés elleni népszavazással kapcsolatos kormányzati plakátkampány kimeríti a közösség elleni uszítás fogalmát. Ugyan már, királylány.

Pedig igazuk van, amikor azt mondják, hogy a mostani kormányzati plakátkampány Btk.-ba ütköző bűncselekményt valósít meg: összeköti a menedékkérőket a terrorizmussal, a nemi erőszakkal és más bűncselekményekkel, és azt a félelmet akarja elültetni a lakosságban, hogy a menekültek millió számra özönölhetik el Európát, közülük pedig számosan érkezhetnek kényszerbetelepítéssel Magyarországra.

Számít valamit, hogy igazuk van? Nem számít egyáltalán, a végeredményt már most belerakhatnám a borítékba. Gibbonok ellen nem megy ugyanis. És most végezetül elmagyarázom – és egyben elnézést is kérek a nemes majmoktól -, hogy miért fideszeseztem le őket.

Ők az emberszabásúak közé tartoznak, ellenben közöttük egy külön ágat alkotnak, mégis, alapvetően különböznek – mondjuk – a csimpánzoktól, akik lehetnek akár közmunkások is. A fideszesek besorolása ugyanis így ér véget. Rend: főemlősök, alrendág: majomalkatúak, öregcsalád: emberszerűek, család: gibbonfélék. Erről lenne szó voltaképp, a gibbon majdnem csimpánz, aztán mégsem az. Közük nincs egymáshoz, pedig rokonok.

„A leghatározottabban visszautasítjuk a Seszták Miklós korábbi ügyvédi tevékenységével kapcsolatban megfogalmazott, lejárató célzatú, alaptalan vádakat” – jelentette ki erre válaszul az NFM, hozzátéve, hogy a miniszter személyiségi jogait sértő, valótlan nyilatkozatok közlőivel szemben Seszták Miklós megteszi a megfelelő jogi lépéseket. (Biztos vagyok benne, hogy Sesztákkal ellentétben, akiről egy büdös szó nem esik majd ügyészi körökben a jövőben, Juhász ellen tuti az eljárás.)

Szerintük nem felel meg a valóságnak, hogy Seszták Miklós ügyvédi közreműködésével a 2000-es évek elején alapított cégek a költségvetést megkárosítva „cégtemetőkben” végezték volna. A cégalapításkori ügyvédi közreműködés nincs és nem is lehet összefüggésben egy gazdasági társaság későbbi működésével – jegyezték meg, úgy fogalmazva, hogy aki ilyet sugall, az nincs tisztában a jogszabályokkal, a miniszter korábbi tevékenységére vonatkozó tényeket kiforgatva, alaptalan rágalomhadjáratot folytat.

Seszták Miklós a betéti társaságok alapításakor is kellő körültekintéssel járt el – közölte az NFM. A többéves tapasztalattal rendelkező MLM- (Multi Level Marketing) hálózatépítő Kovács Erzsébet – aki az MLM-rendszer kisvárdai bővítése során többek között Seszták Miklós ügyvédi irodájával is intézte a cégalapításokat – pénteken az MTI-nek azt mondta, hogy a Seszták Miklós ügyvédi közreműködésével alapított cégek jó része ma is sikeresen működik, és kárt azok sem okoztak az országnak, amelyek végelszámolással fejezték be meg sem kezdett tevékenységüket. Ezzel részükről lezárva a történet, ezzel is mutatva mi várható a jövőben, de vannak más jelek is.

Elképesztő hatalom összpontosul ugyanis a harmadik Orbán-kormányban a Miniszterelnökséget vezető Lázár János miniszter kezében. Olyannyira nagy, hogy sokak szerint már nem is a harmadik Orbán-kormány, hanem az első Lázár-kormány alakult meg júniusban. A nagy hatalom persze elképesztő mennyiségű feladattal is jár. Lázárnak nem lesz egyszerű dolga, miután hét minisztériumtól is vett át feladatokat, ezenfelül még a hírszerzés feje is lett. Egyedül kevés lenne ahhoz, hogy mindent átlásson, ezért egy óriási apparátus dolgozik a keze alá. Eddig 11, de múlt hét keddtől már 27 helyettes államtitkár dolgozik neki, a frissen kinevezettek nevét szerdán publikálták a Magyar Közlönyben.

Az irány egyértelmű, Orbán lepasszolta a piszkos és koszos munkát a haverjának, ő pedig már csak reprezentál, készül a Sándor-palotába, de hogy ez hova vezet, azt még csak ő, meg a Jóisten tudja, azoknak, akik megválasztották, tökmindegy, a többségnek nem egészen. Ki tudja mit takar, milyen mélységeket még a vasárnapi rendőr-tisztavatáson tett kijelentése, miszerint: „Erre a rendre vártunk huszonöt éve.” Mindez bennem rossz érzéseket kelt, fémes ízt érzek a számban, mindig van bennem egy kis reszketés, amikor a józan ész teljes elvesztését tapasztalom, mert fogalmam sincs, mi következhet még. Tényleg nincs a gödörnek alja, nincs olyan, hogy na, ennél már nincs lejjebb, mert hétről hétre, napról napra tapasztaljuk, hogy de, igen.