Egyébiránt az Echo Tv „Őszintén” című műsorában hirdette meg a kirekesztést, megjelölést, s emiatt, hogy ez a tévé ilyen című műsorral, sőt, a prostisrácok általi beszámolással tálalja a manust almával a szájában, így együtt kínosan komolytalanná teszi az egészet. Ámde valamit csak fölvillant Hollik elvtárs mérhetetlen sötétségéből, aki úgy fenyeget, hogy azt sem tudja, mit beszél, és ettől fémes ízt érez az ember a szájában. De majd én tovább gondolom helyette a szavai értelmét.

Elsőként egyébként Dub hadnagy ugrik be Hollik elvtársról, aki a frontra menet azzal riogatta Svejket, hogy majd megismeri őt a rossz oldaláról is, másodjára pedig Goebbels elvtárs, aki Nürnbergen a pártgyűlésen nevezte néven a zsidókat, mint az ország és a német nép ellenségeit. Valljuk meg, ez a két kép így együtt a groteszk és az abszurd képzetét kelti az emberben, a sírva nevetés ellentmondásait, csak momentán cserepes a szám és méla a kedvem, ezért nincs érkezésem egyikhez sem.

Azt nem mondta Hollik elvtárs, hogyan leszünk megnevezve, esetleg Proust módján, aki elindította, hogy helynevek, a név, és kimondta a varázsigét, miszerint Combray. Vagy csak úgy zakatolósan leszünk megbillogozva, hogy Kovács István, esetleg csoportosan, hogy a malomtulajdonos kulákok. Hogy elrebegik suttogva a nevünket mágiát alkalmazva, s hitük szerint így kerítve hatalmukba a lelkünket, vagy csak egy kitűzőt kapunk, sárgát, csinosat, hogy őt lődd a Dunába.

Mindmegannyi megválaszolatlan kérdés. De közelebb visz a megfejtéshez, ha azt is elmesélem, hogy ez a Hollik nagy és sűrű nyelvcsapásokkal jelentette ki, az ő szülei mélyen vallásosak és antikommunisták voltak. Ez azért érdekes, mert valaki azért szólhatna neki, ez itt a XXI. század, és nem Horthy keretlegény csapatába nyújtott be motivációs levelet – ahol az ilyen kritériumok előírások voltak -, hanem a nép egyszerű gyermekeit, meg a tartótisztjét akarja meggyőzni, hogy megérdemli a velőscsontot.

Nem tisztázott egyébként, hogyan lehet támadni Magyarországot, szóval, tettel vagy pediglen hallgatással is, hogy mi minősül egyáltalán támadásnak. Azt tudjuk, ha én azt mondom, Orbán lop, akkor már hazaáruló sorosbérenc vagyok, a nép ellensége, sötétben bujkáló ellenforradalmár. Hogy ezen kívül mivel lehet még támadni Mária országát, az is érdekelne engemet fölöttébb, nehogy bűnbe essek. Sőt, még Magyarország fogalma sem tisztázott egészen.

Hol kezdődik és hol a vége? Nemesmedves-Záhony a viszonylat, vagy Oberpullendorf-Csíkszereda, netalán egyenesen Borneótól a Szíriuszig nyújtózik, kitöltve az Univerzumot, ez sem mindegy egyáltalán. És, hogy kik lakhatják kies tájait, az is egy rejtély, mert a fideszcsürhe azt is mondta: „Magyarország nem mindenkié.” – Oké, de akkor kié lehet? Aki meg lesz nevezve, azé nem, aki pedig kijelöli őket, mint korcsokat, azoké csakis. Tehát az övék kizárólagosan.

A hajléktalanokat így kergetik el a padokról, a nem közülük valókat pedig az országból óhajtanák, ha tehetnék. Ezt jelenti Hollik elvtárs vallomása, valamint azt is, hogy a kampány kicsúcsosodott, a harc fokozódik, mert Márki-Zaynak is ezt üzenték: „A közeledő választások tétje, hogy Magyarország mindenkié, vagy csak a magyaroké lesz.” – Világos a sötétség, s ha már Goebbels elvtárs az elején eszembe ötlött, hallgassunk még tőle csinos gondolatokat:

„Az életünkért folytatott küzdelem közeledik a csúcsponthoz. Az nemcsak a német nemzet szabadságáért és biztonságáért folyó küzdelem, hanem óriási birkózás Európa jövő sorsáért, sőt az egész civilizált Nyugat sorsáért. Nagyon téved az ellenség, ha azt hiszi, hogy elveszítjük bátorságunkat, ha néhány ütést kell elszenvednünk. Ezek a csapások csak riadójel számunkra a totális háborúra.” – Ezt mondta a kacskalábú 1943-ban, s, ha a német nemzetet magyarra cseréljük ebben a szövegben, rájövünk, hogy Orbán sem mondhatta volna szebben.

És itt élünk, emberek. Gondoljatok bele, hogy már megint itt vagyunk.

„Én má’ nem muzsikálok,/ csak egy jelet adok a gépnek:/ ő mutassa meg helyettem,/ ahogyan mozdul bennem a lélek./ Kicsit félek, de arra gondolok,/ vajon mit várok a sorstól,/ ha hányok az édestől,/ és izzadok a sóstól…”
(Quimby)

Drága, egyetlen Tóni, te Rogánunk nekünk! Eszet azt nem adott a főnököd a magas hivatalhoz? Kitetszik, hogy nem igazán. Tudod, Tóni, az egész ország az nem Szakonyfalu, ahol az asszonyok ütik a tökmagot, miközben édes mesékkel szórakoztatják egymást, és mégis többet tudnak a világról, mint te, aranyom. Nem köllött volna oly éteri sebességgel odahagyni a gyerekkort, és belevetni magad a nagyváros bűnös forgatagába, abból jó nem nagyon szokott kisülni.

Most már, hogy elmajszoltad a hamuba’ sült pogácsát, meg elfeledted az atyai intelmeket, és végleg beszippantott a narancs az ő rohadása közepette, valamint a lakásod is kellő méretűre tágult, nem ártana fékezni, és tanulmányozni kitörölhetetlen nevet szerzett neves elődödet, akit Joseph-nek meg Goebbelsnek hítak egyszerre. Ő az általatok űzött manipuláció ősatyja, minden cukiságok eredője volt, ám mondhatni, kutyafasza hozzád képest, mert ilyen baromságot, ami neked sikerült, még ő sem talált ki, mint te, aranyom.

Hogy a magánkézben lévő bankok reklámozzák az ökörséget, ím így: „A hitelintézet köteles a családi otthonteremtési kedvezményre, illetve az otthonteremtési kamattámogatásra vonatkozó reklámjaiban, hirdetéseiben a Függelékben meghatározott formai követelményeket, arculati elemeket és jelmondatokat alkalmazni.” Ha ezt az Árpi tanácsolta, nem köllött volna rá hallgatni, a kokó szétrohasztotta a velejét neki. Ha saját volt a kútfő, akkor egy szót sem szóltam, megemelem vadászkalapom nagyságod előtt. Pedig ez olyan gyerekes, olyan nem is tudom. Csak többet érdemlünk, vagy nem, hiszen annyit is érünk.

Ámde! Aki a rendszer színe változása után járt az egyetemre – ahová ma már nem igazán mehetnél a drága Őrségből, de ez mellékszál –, óriási hendikeppel indul neki az életnek. Tudod, az öregebbjének itt, ebben az országban még Lenin apót is köllött olvasni, aki ugyan semmivel sem jobb a Joseph-nél, viszont a százezer oldalas szófosásában olykor-olykor mégis megtalálta a bölcsek kövét. A kopasz mondta volt, hogy a mennyiség egyszer csak átcsap minőségbe, és ebben momentán igaza is lett. Tudod, a szar is egyfajta minőség, s ti most elvtársaiddal éppen abba csaptok át. Meg ez a jobban teljesítősdi is.

Igazán, és őszintén, a nálad sokkal többet látott ember aggodalmával mondom neked, hogy tök fölösleges mindent telefosni vele. Annyiszor toljátok a jódógos kisember képébe a baromságot, hogy egyszer csak olyat tesz, amit nem igazán szokott. Elkezd gondolkodni, vizsgálódni az ő lelkében, hogy akkor tényleg, nézzük csak, mi megy itten jobban. Ebből pedig jól kijönni nem fogtok, az hétszentség. Miközben a huszonegyedik századi kórházban – ahogyan a haverod hazudta – a páciens pofájába hullik a vakolat, és a száraz kenyeret majszolja, meg a hazulról hozott klozettpapírral súrolja a valagát, az zeng a fülébe, hogy jobban teljesítetek, óhatatlanul is elszakad valami.

Ha túléli a kórházatokat, akkor két év múlva nem igazán adja az ikszét se neked, se a ganaj pártodnak. A beteg emberek igen érzékenyek tudnak lenni, és ezen még akárhány kigyúrt kopasz sem segít a buzgalmával. Tudod, úgy van a pógár ezzel a jobban teljesíttel, hogy tele van a töke vele. Tényleg, és ezt barátilag mondom. Ittál már nagyon sokat? Vederszám? Tudod, egy idő után, kellő edzésmennyiség letudtával az emberből sugárban szökik ki a nemes nedű élénk öklendezések közepette.

Igaz, ehhöz keményen meg kell dolgozni, de ezen a stáción te, meg a haverjaid már régen túl vagytok. Nos, ezért tart ott a magyar, hogy vödröt hord magával. A flaszterra okádni nem elegáns dolog, de ilyen késztetések érik, ha meglátja a plakátjaitokat, a csekkjeiteket, a bukolikus reklámjaitokat a kibaszott tévéitekben, és egyáltalán a képmásotokat. Itt tartunk, Tóni. Gondolkodj el ezen, és légy szerény, mint a Goebbels bácsi. Nem kéne má’ annyira buzogni, de mondhatnám azt is, hogy tyíse! Egyáltalán érted te ezt?

Éppen ezért fölkérném azon honfitársaimat, akikben a józan ész még nyomokban fellelhető, legyenek szívesek velem együtt visongani, hogy hangunk legalább olyan erős legyen, mint a Saul fiát leordító orbáni hordáké. Mivelhogy tudjuk, mily gyalázatos hellyé tették hazánkat, a mostani terv azonban minden eddigi bújtatott paranoiát, harcot, fasiszta idillt fölülmúl, bár ennek eddig sem voltunk éppen híján.

Mielőtt továbbhaladnánk, idebiggyesztek egy listát: ellenségkép kialakítása, a karhatalom megerősítése, a média kontrollja, a nemzetbiztonság iránti vonzalom, az egyház és az állam összeolvadása, a nagyvállalati érdekek védelme, a munkavállalói jogok semmibe vétele, az értelmiség és a művészetek megvetése, szexizmus és a kisebbségek iránti gyűlölet, a bűnüldözés és a fegyelem iránti vágy, korrupció és haveri összefonódások valamint választási csalás.

Előttünk az orbáni rezsim természetrajza, ami önmagában is megbocsáthatatlan bűnöket feltételez a nemzet ellen – bár már ez a szó sem ér semmit -, a tragédia viszont éppen az, hogy mindezekkel a fasiszta államokat jellemzik mocsadék filozófusok, akiknek tudjuk, hol a helyük mostanság. Még nem drótok mögött.

Viszont magasabb szintre készülnek lépni a kollégisták, akik új javaslattal álltak elő épp tegnap. A kormány olyan alkotmánymódosítást javasol, hogy önálló tényállás legyen a terrorveszélyhelyzet. Ez a szükségállapotnál gyengébb, de az általában természeti katasztrófáknál elrendelt veszélyhelyzetnél megszokottnál szélesebb körű jogkörökkel ruházná fel a kormányt. A fiúk vágyai szerint a terrorveszélyhelyzetet két hónapra lehetne elrendelni.

Még tovább: a tervezet úgy szól, hogy a kabinet a terrorveszélyhelyzetben olyan rendeletekkel kormányozhat, amelyekkel egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, hatályos jogszabályi rendelkezésektől eltérhet, valamint más rendkívüli intézkedéseket is hozhat.

Így például terrorveszélyhelyzetben a kormány
– korlátozhatja, befolyásolhatja a médiatartalmakat,
– üzemanyagok és más termékek fogyasztását korlátozhatja,
– elrendelhet speciális terrorelhárító intézkedéseket,
– a nemzetközi egyezményektől eltérő határforgalom-ellenőrzést vezethet be,
– ellenőrizheti az internet-, levél-, csomag- és postaforgalmat,
– elrendelhet kijárási tilalmat, betilthatja a tömegrendezvényeket,
– dönthet nagyobb területekről az emberek kitelepítéséről is.

Nem igényel ez különösebb magyarázatot, voltaképp sok éves álom válna valóra. Még 2013-ban elmélkedett az ideális államról Kövér László, így: „Azt tartanám normálisnak, függetlenül attól, hogy a következő ciklusokban milyen kormányok lesznek, ha a parlament csak a legalapvetőbb garanciális szabályok megalkotására tartana igényt, és adna egy felhatalmazást négy éven keresztül a kormánynak” – mondta. Ez elképzelése szerint egyfajta rendeleti kormányzás lenne, a rendeleti kormányzás rossz íze nélkül.

Körbeértünk, zárásképp idézzük ide az elődöt azért, hogy lássuk, mi is készül itt. A Hosszú kések éjszakáján a hitleráj kiirtott néhány – jó sok – neki nem tetsző embert, aztán ez következett:

A rendeleti kormányzásra feljogosított Hitler 1934. július 3-án egyetlen paragrafusból álló törvényt bocsátott ki, amely utólag törvényesnek minősítette a június 30-ai és azt követő tisztogatásokat. Ebben a neves jogász, Carl Schmitt fogalmazta meg az esemény jogi igazolását: Der Führer schützt das Recht (A Führer védi a jogrendszert). A Goebbels által irányított suttogó propaganda azt terjesztette, hogy Hitler a káosztól mentette meg az országot.

Kövezzenek meg, ha nem ez a duma megy most is.