Ebből is kitetszik, hogy a Mikulásra égető szükség van így, december elején, mint ahogyan a halkan szálló angyalokra és a gőgicsélő Jézusra a hónap vége felé, amely díszletek görög-római identitásunk origója és gyökere némethszilárdilag mintegy, nemzeti nagylétünk fundamentuma, ha jól belegondolunk. Nem lehet véletlen tehát, hogy a Soros-féle nemzetközi összeesküvés ezt a talapzatot támadja, és az lesz itt, minálunk is, mint a veszte felé száguldó Ausztriában, ahol még csak nem is konzultáltak Soros incselkedéseiről, és úgy is jártak, magunk közt szólván.

Napok óta terjedt a facén a szörnyű hír, miszerint Bécsben betiltották a Mikulást. Erre rengeteg egyszerű világlátású polgártárs rákkattant, szidva a libsibolsik kurvaannyát Gyurcsányig bezárólag, ahogyan az már szokásban van minálunk, Neriában. Tegnap aztán, ahogyan a boltból hazatértem, az is kiderült, honnan a hagymáz. A hirado.hu hivatkozott a 888.hu-ra, mint autentikus forrásra, akik az Österreich című orgánum olvasói levelei közt találták a szörnyűséget. A florisdorfi iskolában – így az összegzés – a karácsonyt már télünnepnek nevezik, Jézuska sem érkezik, a Mikulástól pedig állítólag félnének a gyerekek.

A nép eccerű gyermekeinek hangját még a Lajtán túl is meghalló oknyomozó lakájslapaj idéz is, utalva a szörnyűség eredetére: „Ez az integráció teljes félreértése, kérem, segítsenek. – írta egy névtelenséget kérő apa.” Célnál is vagyunk. Mielőtt tovább elmélkednék az őrületek fölött, meg kell jegyezzem, hogy nem sajnáltam nyomorult életemből legalább két órát, hogy végignyálazzam ennek az Österreich című lapnak az online változatát. Ilyesmit én abban nem találtam, olyat viszont igen, hogy örvendtek az ott bevezetendő melegházasságnak, meg vigyorogtak a karácsonyi receptek fölött a borvirágos orrú Mikulások is.

Hogy hazudnak ezek, az egyáltalán nem nóvum, viszont, hogy a labancok Mikulása mért fáj nekik, az egy érdekes történet. Ugyanezek az orgánumok fújják már napok óta a leckét, miszerint soha nem látott, hatalmas lánctalpasok támadják Brüsszelből a hazát, előttük Soros lovagol kivont karddal, hogy leváltsa a nemzetvédő kormányt, és olyat ültessen a nép nyakába, aki lebontja a kerítést, és niggerekkel toszatja szanaszét a bimbózó magyar szüzeket. Ha O. V. veszít – irgalom anyja ne hagyj el -, másnap a Duna-deltából fertelmes nagy uszályokon milliószám indulnak Budavára felé a terroristák, betiltják a Jézust és janicsárok űzik el a Mikulást.

Nem vagyok hülye, csak egy kicsikét. Épp annyira, hogy konokul böngésszem azt a gondolatvilágot, vagy a gondolat-nihilt inkább, ami süt Orbánból, a sleppjéből, a sajtójából, amiből így egyben valami elképesztő őrült massza kerekedik azt mutatva, hogy égető pokol lehet ezeknek a fejében. Ha következetesen végigvinném a lázárjukat, akkor tegnap reggel a boltban zokogva borultam volna a Mikulás nyakába, siratva őt, aki végleg elveszik, Rudolffal, csengőszóval és manókkal együtt. A Mikulás pedig bambán nézett volna rám, hogy ki ez a barom, mert azt sem tudja a szerencsétlen, ha jövőre nem a Viktor győz, akkor cseszheti, nem fotózkodhat a boltban, nem mondhatja, hogy hohohohó, mert mindennek vége lesz. Legalábbis a hirado.hu szerint, ami nem semmi egy delírium, ha jól belegondolunk.

Külömbenis, télleg járhatakitt mármer, akisböskén újkabát vót. A szonta, hogykapta. Eementek azanyukájáva valami hejreahol sokan vótak, lehetet ruhákat válogatniaz, anyukája eztetami rajtavót szereztemeg. Apityu aztkérdezte tőlehogy, a harakbácsi vóte ot, vagya másikaki a pötyöslabdát hoztanekünk amikuláskor, de a szonta, hogynem.

A szonta a kisböske, hogy vitekonnan haza olajt, cukrotmeg sokminden, ésaz anyukája örütt, hogyazé lesznekikis karácsonyuk, tudfőzni valami, ha nemtud azoviba jöni a kisböske. Apityu aszontahogy még szerencseez, mer nem ályulelnekik, minta mútkoritt azoviba, amikor átlátszot afüle minda bice bocának, a küsmödi unokályának amesébe.

Apityu kérdeztea kisböskét, hogy kaptake kökénytis, de a kisböske nemértete, a szonta, hogy szalonnáscukrot adot egynéni neki. Apityu vihogot, meg csuffolta, hogymég kolbászostortát isadtake, neki, és akisböske rínikezdet. Azibojnéni meghalota ésnagyon mérgeslet, a szonta, hogy apityut eeviszi azördög, deazcsak vihogot, hogyaza mikulássa jár, deazmeg márelment.

Nemértem énesztaz egészet, amikulássa manókjárnak, nem tudeza pityusemmit. Mevigasztatam a kisböskét, pontsimogatam ahajátneki, amikó azibojnéni visittani kezdet azudvaron, hogy édesjézusom. Aszittük, a fályáthoszta el, dekiderütt, hogynemis, csaka kisházat vertékszét valakik az éccaka, csupa ripityavót azegész.

Apityu a szontahogy biztos a migráncsok vótak. Mámegin beszélösze minden. Amikó a migráncsnézőbe vótunk, a kerittés mögötvótak, megrendőrök vigyásztak rájuk. Azoknem lehetek, amikó azibojnéni lenyugodott, a szonta, hogyide vezeta liberlistauralom, esztmondta adadusnak. Énesztnem tudommi, ezekszerint aliberlisták amigráncsok, megvagyok zavarodva.

Ebédelött énekettanútunk, hogy menybölazangyal. Kisböske kérdezethogy akkó meginmegyünk egy fideszbácsihozvajon énekeni e, mint a mútkor, hogyőe a menybölazangyal. Megvót zavarodva, énis. Jóvót azebéd, de alunni kelettasztán, de apityu mostse hagyot. A zibojnéni rohangászot közbe kibe, sutyorgota a dadussa.

Korábban engedet főkeni, ésasztán kimentünka fojosóra, aholottvót a jézuskafálya. Téllegitt vótakaz angyalok ezekszerint, éneketük a fánakhogy menyböl azangyal. Alatta vótak alakok ijenlepedőkbe, szamár, birkák, meg három migráncs, akik valami kisbabát szeretteknagyon. Ezek a kirájok, monta apityu, a kisböskemeg sóhajtot, hogy szalonnás cukor. Csorgot anyálaneki, denem vót újkabát afa alatt. Ibojnéni örüttnagyon, meg a többiekiss. Untamaz egészt, talán mingyá jönazanyu, addig eeleszek azé, gondótam, demindegy. Vára dömperemmegyek.