Ez a kisebbik baj és gond, viszont azért utazott oda, hogy iszlám valagat nyaljon, s közben vagy tán épp emiatt hülyeségeket beszéljen. Szó szerint ezt: „Nagyon tanulságos és érdekes, hogy egy olyan iszlám mozgalom, mint az önöké, hogy jeleníti meg magát a politikai színtéren. Számomra ebből két kérdés következik: milyen lesz a kereszténység jövője és milyen az iszlámé. Tudunk-e úgy egymás mellett élni, ahogy régen, ami kiválóan működött”.

Ezt a helyi Nemzeti Ébredés Pártja kapcsán mondta, amelyről mindjárt beszélgetünk. Viszont ne lépjünk túl egy kézlegyintéssel az előző idézett szövegen, hanem vegyük ki belőle, amit az iszlámról mondott, hogy „Tudunk-e úgy egymás mellett élni, ahogyan régen, ami kiválóan működött.” Kérdezzük meg, olvasta-e a kedves vezető az Egri csillagokat, a busójáráson kívül hallott-e Mohácsról, s tudja-e, hogy miért harangoznak délben. Persze, hogy tudja, annyira nem hülye a kedves vezető.

Csupáncsak aljasan össze-vissza beszél, mert a Nemzeti Ébredés Pártjában nem az iszlámot látja, hanem a saját autokrata testvérét, ami fontosabb a hitbéli elköteleződésnél. Csak akkor itthon ne védjük a szánkókat adventkor a libsiktől, akik a fő ellenség, nagyobb, mint az iszlám, ha már hozzájuk menekül a szabadság fuvallata elől. Ezt sem én találtam ki, hanem Orbán Viktor Mihály panaszkodott muszlim testvéreinek, így:

„Az önazonosság megőrzésére nehéz dolgunk van Európában. Európában az a fő kérdés, hogy miképpen tudjuk megőrizni nemzeti és keresztény identitásunkat egy olyan időszakban, amikor az úgynevezett európai haladó, liberális politikai erők megpróbálnak nyomást gyakorolni ránk. Megpróbálják átvezetni a társadalmakat egy olyan korszakba, amelyet ők posztkeresztény, posztnemzeti kornak neveznek.” – Mondja ezt a muszlimoknak, miközben Európa iszlamizálódásától retteg az egész csürhéjével. Állítólag.

A Nemzeti Ébredés Pártja – Partai Kebangkitan Bangsa (PKB), amelynek most valami ismeretlen okból a valagát nyalja, 1998-ban alakult, szoros személyi, szervezeti és ideológiai folytonosságot mutat a tradicionalista muszlimok szervezetével, a Nahdlatul Ulamával. Amelyik az iszlám köztársaságban hitt, és a saria híve volt. Nekik mondja Orbán Viktor Mihály, hogy „az ember számára a legfontosabb az identitása, és mi ragaszkodunk nemzeti és vallásos identitásunkhoz”.

Énnekem tök mindegy, hogy miket delirál össze a messzi távolban, de a tulokkeresztény haverjai megkérdezhetnék azért tőle, vagy, ha őket sem érdekli, akkor mondják azt. Hogy de jó, ha Orbán Viktor Mihály a pofánkba köp. Én viszont ezek után annyit csöndesen fölvetnék, hogy miféle identitásról beszél ez a manus és miféle vallásról, sőt, hovatovább azt a kérdést is föltehetnénk neki, tudj-e mi az a vallás, kereszténység és iszlám, mert nem úgy tűnik.

Hogy meddig lehet következmények nélkül ökörségeket beszélni, és mit szól a keresztényüldözési államtitkárság ahhoz, hogy a főnökük olyan országban parádézik, beszél vallásos identitásról, ahol üldözik a keresztényeket, olyan országban nyalja a muszlimok valagát. Mivelhogy az origo nevű házilapja egy évvel ezelőtt meggondolatlan volt, nem tudhatta, hogy a főnök majd odaröpül magángépen, és épp Indonéziát hozza fel (az origo) elrettentő keresztényüldözési mintaként.

„Január 13-án az indonéziai Medan városában helyi muszlimok egy olyan épület előtt gyűltek össze, amit keresztények használtak. Később behatoltak az épületbe, és sikerült elérniük, hogy ne tartsanak ott istentisztelet. A helyi keresztény közösség érthető módon felháborodott az eset miatt, és teljes joggal annak az érzésnek adtak hangot, hogy már saját országukban is megfélemlítik őket, miközben az állami hatóságok tétlenül szemlélik a támadásokat.”

Ilyeneket irkált az origo, hogy az emberben vágyak támadnak, bárcsak egymással beszélnék meg, miket hazudoznak. Ha meg Semjén lennék meg KDNP, megkérdezném a haveromat, mi volt ez a turné, miket pofázott ott össze-vissza, szembe menve az egész addigi eszmerendszerrel, ami alapján itt sorosozik, bevándorláspártizik meg keresztény kultúrázik. Először a kipcsakok, most meg ez, tudjuk, hogy a manus a jó édesanyját is eladja a hatalomért.

Ez az identitása, semmi egyéb, de valami méltóság lehetne a haverjaiban, hogy leállítják. Ha meg nem, mert így is jó, mint ahogyan a jelek szerint tényleg az, akkor ennek minden következményét is viselni méltóztassanak közösen, ahogyan momentán a fényben is együtt feredőznek. Lezárva az elmélkedést és összegezve az elhangzottakat szögezzük le és jól jegyezzük meg, hogy Orbán Viktor Mihály elkezdte a kacérkodást a fundamentalista iszlámmal. 2020. január 24-én, reggel. Hideg, szeles időben.

Nem tudom, kitetszik-e, de nagy veszélyben van világi létünk. Tavaly már a karácsonyfa köré kitett nyüves szánkók is szakrális tárgyakká váltak, aki pedig advent idején tüntetni mert, mivel készült éhen dögölni, azt istentagadónak nevezték. Nem szoktam nagy szavakat használni, inkább röhögve lehülyézem a fideszcsürhét, de immár rá kell világítanom arra, hogy tébolyodottságuk fizikai veszélyt jelent. Kendőben a villamoson utazót zaklatnak nem is létező hite miatt, ha valaki kicsit többet csücsül a szoláriumban, félhet kimenni az utcára.

Azbej Tristan a pénzmosás mellett azért utazott Burkina Fasóba, mert ott keresztényeket üldöznek a dzsihádisták. Idehaza meg keresztes háborút indított a nemzet ellen a Fidesz. Secko jedno. Mivel jó, ha tudjuk, a népességnek talán a harmada hívő, még kevesebb a buzgó hitéletet élő, így, ami itt folyik, a kisebbség terrorja a többség ellen, s annak a legrosszabb fajtája, amikor a hitét akarja erőszakkal terjeszteni, és hatalmi eszközökkel rákényszeríteni a másikra, és ehhez minden eszköze meg is van. Társadalmi berendezkedésünk már régóta feudális, most tartunk ott, hogy szellemi életünk is visszatérjen a középkorba.

Szijjártó külügyes és futsalos az Aranybullára hivatkozik a jogállamiság kapcsán, ami mindent elmond kies hazánkról, ugyanis II. András műve leginkább a nemesek jogait rögzítette, de ebbe most ne menjünk bele. Bár most is vannak ilyenek, illetve most bimbóznak épp különféle kiváltságokkal, mint ‘álamelnök úr becses családja, meg a többi. Ma ott tartunk, hogy Magyarországon nem egyszerűen a hatalmi váltógazdálkodásért kell harcolni, hanem világnézeti meggyőződésekért, ha úgy tetszik, a józan észért a keresztény téboly közepette, ahol tízparancsolattal gyógyítanak.

És ez, bár bohózatnak tűnik, egyáltalán nem tréfadolog. A Fidesz, miután anyagilag kifosztotta az országot, már az alattvalók lelkét akarja, a szekta, ami maga a párt, ilyen szempontból egyáltalán nem különbözik az iszlám ortodoxaitól, akik globális kalifátust akarnak, míg ezek a mieink pedig Mária országát terjesztenék el az univerzumban. Hamarosan azt kell megállapítanunk, hogy vallási fanatikusok martalékává lesz az ország, az ateistákat üldözik, a más vallásúakat megtérítik vagy vízbe ölik, és máglyák szaga tölti be a letérkövezett országot harangzúgás közepette, miközben szól a Te deum.

Azbej Tristan, a hős államtitkár azzal indokolta nagy utazását a távoli Burkina Fasóba, hogy a segítséget oda kell vinni, ahol baj van. Hazudik. Imával, templomok építésével nem lehet Kalasnyikovok ellen küzdeni, de, ha vélekedése szerint igen, akkor Kínába is elutazhatna, meg az összes türk testvérhez is, arra a vidékre viszont nem járnak verni a nyálukat. Így azt is vélnünk kell, ez az egész csak színjáték, és akkor még gyalázatosabb, még alávalóbb. Így, ha kifordítom, ha meg be, akkor is bunda a bunda. Ám még az is lehet, hogy ez a Tristan igazán hisz, akkor viszont beszari. Egy nyamvadék alak.

Legyen vértanú, falassa föl magát krokodilokkal a hitért, ne szalonokból és selyemkanapékról dirigáljon teát szürcsölgetve. És itt el is érkeztünk a lényeghez. Ezek az ocsmányfajta misszionáriusok, akik az evilági jólétük reményében terjesztik a hitüket – nem véletlenül rühellik Ferenc pápát -, tehát, pokolra jutnak, csak sajnos olyan nincs. Viszont riogatni lehet vele a Mari nénit, terelgetni őt bábuként, ez az állapot viszont nem XXI. századi, de ez az ország egyáltalán nincs is ott. Egy új középkorban van, annak is a legsötétebb részében, még a gótika előtt, amikor ablakok is alig voltak a templomokon. Itt járunk épp.

Én írok magának – ahogyan a jeles költő mondja valahol – tisztelt hölgyem, uram, drága barátom ezekben a vészterhes időkben, amikor sokat szenvedett hazánk az utolsó, mindent eldöntő ütközetre készül. Amikor végleg eldől, megmaradunk-e magyarnak, kereszténynek, vagy nemzetünk végleg elsüllyed az iszlám mocsárban, fajunk kipusztul, szép szemeink nem mosolyognak többet, gyermekünk nem gőgicsél, a Puskás nevet pedig örökre elfelejtik a világ labdarúgást szerető népei, és írmagunk sem marad. Odalesz a paradicsom, bőségünk forrása és záloga.

Kerítésünk még áll, honvédeink a határon tartóztatják a migránsok milliós áradatát, két kezükkel védik a fenyegetett hazát, de Soros nem nyugodhatik. Repülővel hordja a határra a terroristákat, ellátja őket zsebpénzzel, telefonnal, fertőző szendvicsekkel. Hát minekünk mikor adott valamit is? Egyetlen centet? Kérdem én. Hadserege, a bukott, hazaáruló baloldal, az elmúlt nyolc év, Gyurcsány, a bölcsészek, a liberális médiatúlsúly és kultúrterror, az ideológiailag képzetlen zajos kisebbség, az agresszív, mocskolódó ellenzéki képviselők minden aljasságra képesek.

Már bizonyítottak. Megszentségtelenítették szánkóinkat, inzultálták a kisjézust, romba döntötték a Kossuth teret, szétverték a rendőrséget, biztonsági őröket zaklattak a tévé székházában, fenyegetőznek, mocskolódnak, félrevezetik a lakosságot, hazudnak, lopnak, csalnak. És ez mind nem elég. Határainkon kívül a bevándorláspárti erők, a Soros által manipulált Brüsszel, ENSZ, Párizs, a vesztünkre törő Sargentini-Juncker-Macron tengely, a hazugságokat terjesztő nyújorki tájmsz, és az egész világ összefogott ellenünk.

Ha nem állítjuk meg a fékevesztett tombolást, migránsok árasztják el szeretett hazánkat, plébániáinkból mecsetek, keresztünkből félhold válik, nem nóta szól az ebédhez, hanem müezzin. És milyen ebéd lesz az disznó nélkül, ki főz nekünk velős pacalt akkor, ehetünk-e jófajta kolbászt, ki iszik akkor házi főzésű kisüstinkből, és magyar gyomrunk vajon bírja-e majd a Ramadánt? Mit kezdünk az arab számokkal, hová lesz a férfias verbunk, amely mindenféle hastáncokban oldódik fel, megtanulhatja-e azt Rózsika néni? Kérdem én.

Minden veszélyben van, az összes vívmányunk. A világszínvonalú egészségügy, a páratlan oktatás, száguldozó gazdaságunk, nyugdíjaink értéke és demokráciánk. Én írok magának, magyar, keresztény sorstársam, vérem, és nem szégyellem, kérek. Pénzt kérek, mégpedig sokat. Ami volt, a hazára költöttük. Neked épült a stadion – ha szabad már így per tu -, neked térköveztük a teret és világítottuk ki azt, a te javadra vettünk újságot, tévét, lovardát és jachtot, az én szőlőm a te szőlőd is, a te csokid az enyém, hiszen testvérek vagyunk a nincstelenségben.

Pénzt kérek tőled, hogy festethessek még plakátot, sokat, gyárthassak reklámot, szépet, tarthassak gyűlést, ahol csak érted beszélek. Én írok hát neked. Eddig tőled, tőletek jött a milliónyi konzultációs levél támogatva engem, szeretett népem, most hozzád csönget a postás, nem is kétszer, hanem háromszor, négyszer is talán, mint, amikor az utalványt vitte, ezt soha ne feledd. Most visszakérek egy kicsit, és nem magamnak, csak a haza üdvére, és a te biztonságod miatt.

Ne kételkedj, adj! Gondolj arra, hogy el is vehetném, mégsem teszem. Csöngetett nálad már a NAV? Zaklatott a TEK? Nem, naugye, de még megteheti. Így szívesen fogadom önkéntes és nagylelkű felajánlásod. Eszembe jut katonakorom, amikor egy honfitársam a mozi előtt odajött hozzám, és megszólított, hogy adhatol ám tíz forintot. S mivel egy hatalmas fuksz lógott a nyakában feszülettel, jó keresztény lehetett, így adtam neki, bár akkor is olyan nincstelen voltam, mint ma, mégsem sajnáltam. Akkor is a hazát védtem, most is. Akkor is a romló nyugattól, és ma is.

Te se sajnáld a pénzt. Ételre ne gondolj, majd kapsz a krisnásoktól, ruhára ne költs, ad neked a karitász, gyerek tandíjára ne gyűjts, úgyis jómunkásember lesz belőle, orvosnak ne adj, meggyógyít a tízparancsolat, rezsi már úgysincs, csak a végtelen boldogság, és ez mind veszélybe kerül, ha nem adsz. S amikor kitöltöd azt a csekket, gondolj arra, ha az utca végén megjelenik a kék plakát, ha a tévében, újságban, rádióban, szórólapokon és nagygyűlésen hallhatod az egyetlen igazat, ami a hazát megmenti a véromlástól, hogy csak a Fidesz, ez neked is köszönhető lesz.

Itt az idő, magyar, keresztény honfitársam, vérem, hazámfia! Fizess! Vagy elveszünk. Illetve véged.

Valahonnan az a rögeszméje támadt, hogy ide, mihozzánk ötven-hatvanezer muszlimot telepítenének be. Szerinte a cigányoknak el kéne magyarázni, ha ez megtörténne, akkor megszűnne a segélyezésük, mert ugyanazt a pénzmennyiséget sokkal többfelé kellene szétosztani. Ezért a cigányoknak sem érdekük a befogadás, vonja le a konzekvenciát. Ez idáig kőkemény kampány, tagadni ezen nincs mit.

Megjegyeznék azonban valamit. A rend nem borulna föl, ugyanis az adakozás, a szegények segítése az iszlám felfogásában a vallásgyakorlat része. A zakát fizetése a szegények számára egy évben egyszer, ramadánkor kötelező. Ennek mértéke a rendelkezésre álló, nem a közvetlen létfenntartásra szolgáló vagyon két és fél százalékát jelenti. A zakátot a tradicionális muszlim országokban egyfajta adóként szedik, vagy mecseteken keresztül osztják el. (Ennyit a segélyekről)

De a történész úr aggódik a baloldali típusú szervezetek, a homoszexuálisok és a zsidóság sorsáért is. Mint frappánsan fogalmaz, hogy ha bejön az iszlám, akkor nekik végük. Esetükben okokat és indokokat nem sorol a tudós elme, elégedjünk meg annyival, hogy csak. (Zárójelben megjegyezzük, ilyen típusú emberekkel tömték tele a nácik kies táboraikat.)

Viszont igyekszünk bővebb információt nyújtani az iszlám és a judaizmus kapcsolatáról is, íme: „Mondjátok ó muszlimok: Hiszünk Allahban és abban, ami lebocsáttatott hozzánk, s abban, ami lebocsáttatott Ábrahámhoz, Izmaelhez, Izsákhoz, Jákobhoz és a Törzsekhez s abban, amit Mózes és Jézus kapott, és abban, amit a próféták kaptak Uruktól. Nem teszünk különbséget egyikük javára sem közülük, és mi Őneki vetjük alá magunkat” (Korán, 2: 136).

A baloldal pedig manapság mindenképpen rosszul jár, nem kell ahhoz ide egy szem iszlám tudatú bevándorló sem, mint ahogyan a homoszexuálisok vegzálásának is bőséges a hagyománya, mint az közismert. Ilyképp Tőkéczki úr víziója aggályosnak tekinthető, hacsak nem a kitüntetést adományozó hátsó fertályát nem kívánja tisztogatni. Hogy ebben az egész listában valami avítt náci gondolkodást vélünk fölfedezni, az meg a mi bajunk.

Ellenben a befejező passzus a legérdekesebb. Ugyanis a történész szerint még a keresztények járnának a legjobban, mert ők áttérhetnének, vagy másodosztályú állampolgárokként élhetnének, ha befogadnánk menekülteket.

Nocsak. Ha jól értelmezzük, akkor ez itten kőkemény szociáldarwinizmus, amely szerint, ahogyan az élőlények közötti versengés és a természetes szelekció (a legrátermettebb túlélése) az evolúció motorja, úgy az emberi csoportok, nemzetek vagy eszmék közötti versengésen alapul a társadalmi fejlődés, és a szelekció. Tőkéczki úr így akaratán kívül az iszlám eljövendő diadalát vetíti előre, ha jól értjük.

És bár történész úr bizonyára nem azt mondta, amit gondolt, mégis ilyen kerek egésszé sikeredett, a történet körbeért, úgymond. Ugyanis Francis Galton volt még rohadt régen az eugenika, a fajegészségtan szülőatyja, és számos kitérő és őrület után jutott el Hitler tudatáig, aki szerint csak azt kell szeretni, annak jár irgalom és gyengédség, aki hasznos. Az egész zagyvaság – ami persze, hogy az emegyen hangzott el – ide lukad ki, ha az ember végiggondolja, amit hallott.

Ergo: lehet kampányolni meg riogatni, csak az ember fontolja meg, miket beszél össze. Meg vissza.

Amikor a hajnal hasadt, az első nagy háborúból visszamaradt tábori szürkét viselték a tagjai, aki pedig még nem katonáskodott addig, annak szürke vihardzseki volt az uniformisa. Később váltottak a felemelő barnára annak ellenére, hogy Röhm, az ő első emberük, aki aztán csúfos véget ért, köztudottan buzi volt, és mégse nézett rá a szivárványra.

Aztán, amikor őbelőlük kihüvelyeződött – mint fatörzsből gyönge ága – a még emberibb Schutzstaffel, akiknek SS néven örült egész Európa, csak feketében tudta elképzelni az életet mindenik jámbor keretlegény. Azért kitetszik, hogy taplók voltak. Führerük ugyanis állva pisált Wagnerért, és az ő delíres világában meg élénken játszott a fénycsík, ugyanis a mitológia szerint a szivárványhídon át viszik a Valkűrök a lelket a Valhallába.

Látszik, hogy senki nem lehet tökéletes, még Sarkadi Attila sem, aki önkormányzati képviselő, következésképp marha nagy ember Pomázon. S mivelhogy jobbikos, aki magyar népek lelkükben erősen vonzódnak a fent érintőlegesen emlegetett kultúrkörhöz, neki is baja van az élénkebb színekkel.

Érdekes azonban, hogy egy iskola kerítésének leföstéséből egyből a melegekre asszociál, viszont állítólag nem magától. Közzé tette, hogy az aggódó szülők miatt veri a tamtamot, akik hozzá fordultak volna, hogy állítsa helyre a magából kifordult világ rendjét.

Sarkadi efféle aggodalmakról ad számot, hogy élénk fantáziájú gyermektulajdonosok mondtak volna ilyeneket: „Nem viszem oda a gyermekem, így szoktatják a szivárvány léthez.” „Valami szekta csinálta, azonnal lépjetek fel ellene.” „Szilánkosra törni a kezeiket!” Aztán még azon csodálkozunk, hogy Érpatakon mért győz mindig a téboly.

Képviselő úr is elborzadt, és hozzá tette a magáét mintegy megnyugtatólag: „Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a szivárvány-színnek jelentése van. Annak is az lenne, ha mondjuk árpádsávosra festették volna a kerítést. Ha az iskolavezetés, vagy a szülői munkaközösség úgy dönt, hogy a jó ízlés szerint egyszínűre festi a szivárványt, szívesen beszállok a festék árába. Festeni is elmegyek.”

Érdekes, hogy ebben a mi országunkban a népek, ha úgy adódik, semmihöz nem értenek. Dávid Ibolya a focihoz, amikor zsidózás van, Sarkadi a fizikához, amikor buzizni kell. Amikor a búkon elmagyarázták neki a fénytörés földöntúli jelenségét, azt bírta válaszolni, hogy sosem volt jó fizikából. Az árpádsávhoz azonban ért, de erről többet kár is beszélni.

Viszont állítólag ezek az urak védelmezik a mi kereszténységünket az iszlám hordáktól. Akkor azt sem ártana tudni, hogy a szivárványt a zsidó és keresztény mitológiában Isten az özönvíz után az emberekkel kötött szövetség jelképéül adta. Mindezt csak miheztartás végett.

Zárásképpen megjegyzem, hogy ugyanez az Isten, amikor az evolúciót vezényelte, úgy rendelkezett, hogy a legtöbb emlős fekete-fehérben lássa a világot, egy ideig csak a madarak élvezhették a színeket, és soraikból kevés homokost ismerünk. A legtöbb elevenszülő így is maradt, mármint, hogy képtelen látni a színeket, az tehát, hogy Sarkadi úr képes érzékelni a szivárvány szépségét, isteni kegy. Ezt nem ártana szem előtt tartani, mielőtt mindent feketére mázol a gyermekek üdvözülését szem előtt tartva.

Egy sajtóipari termék, amely nevében sok nyolcast visel, s ekképp arra szakosodott, hogy mindent és mindenkit mocskoljon, aki, és ami nincs velük a narancsban, kiderítette, hogy Vona káplár fasiszta volna. Úgy tapsikolt ennek, mint aki föltalálta a spanyolviaszkot.

Viszont meg kell adni, adott egy kis nóvumot a dolognak, amikor azt állította, hogy nem simán mezei pocok módján fasiszta ő, hanem „muszlim-fasiszta”. Úgy vélték, hogy ettől valami különös bukéja lesz az egésznek. Persze, értjük az új kontextust: menekültek, terrorizmus, meg a népszavazás.

Mindezt bizonyítandó képpel is szolgált a soknyolcas sajtóipari termék, amely ezúttal nem ábrándos szemű vizslakölkök társaságában mutatja a káplárt, hanem, mintha árnyjátékozna, úgy. Mutogat valamit a szélső ujjaival.

Történet pedig ez szerepel a színházi előadáshoz: „Vona Gábor, a Jobbik elnöke évek óta a törökországi Szürke Farkasok szimbólumát használja, amely egy muzulmán, újfasiszta terroralakulat. A jelzés nem más, mint a „farkasfej”, a muszlim-fasiszták üdvözlésre használt jelképe.”

És továbbá: „A Törökországban megalapított újfasiszta terroralakulat ma is aktív. A szélsőjobboldali katonai mozgalom elsődleges feladata az iszlám-fasizmus terjesztése mellett az erőszakos, halálos kimenetelű terrortámadások elkövetése. Célpontjaik közé tartoznak a keresztények, az örmények, az oroszok és bárki, aki visszautasítja az iszlám-fasizmus ideológiáját.”

A soknyolcas tehát lerántotta a leplet a Fidesz ellenségéről, magam viszont azon az állásponton vagyok, hogy ki nem szarja le, mit pantomimezik össze a vizslatulajdonos, tökmindegy. A fasizmus az ő mutogatása nélkül is megtelepedett már kietlen honunkban.

Itt van nekünk mindjárt ez az európai láblabda játék, amely mintegy lakmuszként fungál. Mint a drága szomszédomnál is, aki még a magyar-izlandi meccsen, amikor tizenegyest ítélt ellenünk a játék bírája, ekképp fakadt ki a maga nemes egyszerűségében elbődülve: „Befújta a fókazabálóknak az orosz cigány.”

Ez oly szép, oly nemes, hogy elég csak annyi kiegészítést fűzni hozzá, ő az a fennkölt lélek, aki, amikor hazaküldik a munkából, mert épp nincs, sohasem bírja kihagyni az átkozódást, miszerint a dakoták elvették előle a tevékenykedés lehetőségét.

És ilyenből annyi van, mint a rosseb.

Ugyane nemes láblabda eseményen a másik káplár, aki festegetett, és tüchtig bajszocskája volt hetven évvel ezelőtt, szóval a nagy hadvezér módján integettek honfitársaink a messzi Franciaországban oly igen élénken és látványosan, hogy az UEFA legott odabaszott pár milla büntetést a magyar szövetségnek.

És akkor Csányi úr azt találta mondani, hogy ők kiállnak a szurkolóik mellett. Mindebből kitetszik, hogy fingja sincs arról, mi folyik itt, s hogy mi mellett álldogál épp.

Mondjuk a haverja, a főnöke, a stadiontulajdonos szotyolát köpködő mellett, akinek lelkében és rendszerében szintén jelen van a nemes eszme. Igaz, erről élénk vita folyik, és mégis így van. Nem azt kell nézni, amit mond, hanem amit cselekszik. Ezt ő maga jelentette ki, és érdemes figyelembe vennünk az intést.

Nincs itten most sem kedvem, sem elég helyem bővebben kifejteni a rendszer alakulását és fölépülését, amelyek mögé belegondolva kibomlik Cipolla világa. A rend még nem teljes, olyan lájtos, ám így is boldogulásunkra szolgál, ahogyan az alattvalókkal, az ő sorsukkal és az ő lelkükkel játszadozik, és amint kitetszik, értő és termékeny talajra talál.

Viszont valamiképpen ki kéne fejezni ki-, és ellenállásunkat. Ha másképpen nem megy, demonstráljuk eltérő utunkat akképp, hogy nekilátunk magunk is fókát zabálni, bár ez is bajos.

A fókák jó fejek. Meg olyan cukik.