Ilyen tapló nemzet lámpása mindenhol van, mindig volt, és mindig is lesz. Feltehetően a vak komondorba beleájult világban számuk még szaporodik is a munka alapú társadalomban és a nevelésközpontú iskolákban, ha egyáltalán napvilágot lát a ganyéság. Hetesen sem volt egyszerű, ha értekezleteken szóba került az ügy, jegyzőkönyvbe ez nem került, sőt, a vizsgálat alatt igazgató úr mindent el is követett, hogy a szőnyeg alatt maradjon.

Hasonszőrű igazgató urak is sokan vannak a NER-ben, ahol kontraszelektált bábuk direktorkodnak. Viszont, a pedagógusi törzsfejlődés jelen szakaszában még nem mindenki éri el az optimális szintet, amikor nem az iskolának, nem is az életnek, hanem Istennek, az államnak és a Pártnak állítanak elő megfelelő alattvalókat. Egyelőre még szorít az idő, igaz, nem annyira.

A jövőre esedékes választás évében a fülkeforradalom idején még csak ötödikes nyersanyag már voksoló proletár lesz, magában hordozva a NER minden ótvarát, amit az iskolában a Gyula bácsik vertek belé. És a rendszer ontja magából a hit és erkölcstannal meg a mindennapos testneveléssel felvértezett, írás-, és olvasásképtelen masszát. A Gyula bácsik hasznosak tehát a Cinege utca lakója számára.

Semmi sem tökéletes azonban, mindenhol vannak elhajló alakok, Hetesen is. Olyanok, akiknek nem tetszik, hogy Gyula bácsi máttósan – ilyen is volt – püföli a kölkeket. Ők megmaradt lelkiismeretük foszlányaiból erőt merítve kiborítják a bilit, azt, amit sok kollégájuk nem mert megtenni, félve igazgató úrtól, aki a NER-től felhatalmazott élet-halál ura az iskolában. Viszont a tanár gyerekének is kell enni.

Ez így, ahogyan leföstöttem, égre kiáltó kicsi kis belügy, az ezután következő jelenség azonban már nem. Gyula bácsit elmeszelték a komcsik, a szülők pedig, ahelyett, hogy megnyugodtak volna, hogy a drágalátos gyereküket nem aprítják az iskolában, az ellen gerjednek, aki borított. A szülői munkaközösség vezetője kirúgatná az iskolából az ügyet kipattantó tanárt, mert nem tudjuk, milyen poklok vannak a fejében, hogy a normalitás számára elviselhetetlen.

És, hogy a sötétség harmóniája még teljesebb legyen, az egyik önkormányzati képviselő arra szólította fel a kekeckedő pedagógust, költözzön el a faluból, mert szégyent hozott Hetesre. Ezen a ponton mondhatjuk, drága polgártársak, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán. Így válik ez a Hetes üvegedénnyé, amelybe bambán néz az ember, felfedezve benne a NER végtelen sötétjét.

Kimondatlanul ugyan, de benne van a kívánatos rend, amelybe az ilyen nyitott társadalmas alakok rendetlenséget hoznak, fölszakítva a gyöpöket. Ahogyan a Kossuth térre újra belovagolt fehér lovon a kormányzó, úgy a birodalom távoli szegletében kialakult a tekintetes úr, tanító és a plébános szentháromsága, körülöttük pedig a bambaság masszív talapzata. És én kérek elnézést azoktól a hetesiektől, akik kilógnak a NER ideális masszájából.

Fölvethetnéd azt is, én drága olvasóm, hogy mi a rossebnek verem a nyálamat ilyen apróságokon, amelyek a falu határánál alig is érnek tovább. Mentségemül felhozom, ahogyan Adynak fájt a szerb komitácsi szíve, úgy nekem is a hetesi, üldözötté vált tanáré. Másrészt pedig azt kell megértenünk, hogy jövő áprilisban a döntések ilyen hetesi színtereken születnek meg, és a jelek szerint a Gyula bácsik ideje jön el megint. Ha fáj is ez nagyon.

Ez olyan igazság, amelyet nehéz volna űberelni. Ha Balog emberminiszter – mert tőle származik az axióma – ezt mondja, akkor egészen bizonyosan így is van az. Egy osztályterembe rohadt sokan szoktak bemenni ugyanis, diákok, takarítónők, tanárok néhanap, olykor szülők. Miniszterek csak akkor, ha az ajtóban nemzeti színű szalagot köll átvágni emelkedett pillanatokban. Ez nem az ő terepük egyáltalán, ám ezt képtelenek belátni.

Pláne Balog páter, aki ünnepi beszédet tartott, és megbicsaklott az egész rohadt mondatszerkezetben, továbbá az állítmányokban, az alanyokban meg különösen fertelmesen, mert így folytatta: „…ma is vannak, akik jól tanítanak, akik jól tanulnak, és az iskolák többségében jól lehet tanulni…” Ezt azért fejtegette lányos zavarában, mert roskadozik a háza.

Be kell lássuk, ez nem karácsonyi ebéd a Hiltonban. Ott egyébként még – már – tavalyelőtt celebrált ebédet őtiszteletese, ahol megjelent az elesettek java, a kiválasztottak, akik azt sem tudták, hogy a libamájat eszik avagy isszák. Viszont kaptak csomagot hét éves fiúnak vagy tíz éves lánynak szeretettel. Az még ment. Ez itten most már nem igazán.

Olyan alapvetéseket, amelyeket manapság abszolvál, akkor sem bírt mondani a mi emberünk. Persze nem kell mindenhöz föltétlenül miniszternek lenni, ámde, ha az oktatás atyaúristene erre képes csupán, akkor cáfolhatatlan bizonyságát adja annak, hogy alkalmatlan arra a hivatalra, ahol van, következésképp okkal ül ott. Ez a rendszer logikája ugyanis.

Ám vizsgálgassuk csak serényen, hogyan védi a mundért a közelítő zivatarban. „Ma is vannak, akik jól tanítanak…” – Ez beismerése annak, hogy ugyan elbasztuk, de az értelem írmagját még nem irtottuk ki teljesen. „…akik jól tanulnak…” – Minden törekvésünk ellenére még nem az összes kölök degenerált. „…az iskolák többségében jól lehet tanulni…” – A patakparton is jól lehet tanulni, az istállóban is jól lehet tanulni, még a budiban is jól lehet tanulni alkalomadtán. Summarum: tanulni mindenhol lehet, még a KLIK ellenére is. Meg a miniszter ellenére is.

És ez az érdemük nekik tömörítve, erre büszkék úgymond. Hogy még „ma is vannak, akik bemennek az osztályterembe”. Mindezek után és előtt Czunyinét teszik lapátra, aki után nem ejtünk könnyet, feltesszük azonban, hogy ennél azért még ő is többet tudhat. Ez nem egészen biztos, de talán, és ez már soha nem derül ki.

Mindemellett és mindezen túl szerves fejlődést figyelhetünk meg az idők egyre gyorsuló folyamán. Annak idején Kósa fideszember a kupakokról tartott lehengerlő előadást, mint jól emlékszünk: „Inkább az áruk, a szolgáltatások adóztatását jövedék esetében, fémkupak esetében, amelyek termékdíjként jelentkeznek, és azok ilyen környezetvédelmi szempont, hogy a fémkupakoknak az ügyében fellépve próbáljuk meg ezt a szemléletet csökkenteni, tehát egy sor olyan adóintézkedést fogadtunk el, amelyik alapvetően nem érinti az emberek mindennapi életét.”

Ez, mitagadás, nagyon ott volt a szeren, aztán rezsiszilárd is elnökhelyettes lett. Ekképp kirajzolódni látszik a kormányzó erő szellemi mozgásának íve, amely az „x” tengely mentén zuhanórepülést mutat. Egy oktatásért felelős ember azonban mégsem lehet annyira hülye, mint ez a miénk. Aztán látszik, hogy de, igen. Kitartóan beszéli az ökörséget, mert ő nem Péter Gábor lánya. Azért.

S miután az iskolák dolgában ennyire otthon van – mint az ékesen kiderült -, más vizekre evez, új magaslatokat hódít meg, pedig nem is Matula bácsi, de mégcsak nem is Tutajos. Viszont semmi sincs véletlenül, ezért ugyanaznap, amikor Balog úr az iskolai alapvetéseket rikkantotta a légbe, bejelentette a következőket is, hogy Horthy vonatát újítaná fel. Mivel ez múlhatatlanul fontos dolog manapság. Ezen zakatolt a kormányzó úr nagy szíve hajdan, és most átélnék kiválasztottak a hasonló gyönyöröket.

Ezt a felújítósdit egyébként a Magyar Koronaőrök Egyesülete kezdeményezte, a díszes kocsit különleges rendezvényeken használnák majd, például zarándokvonatokhoz csatlakoztatnák. Ezek tele is lesznek minden bizonnyal elégedett hívekkel, akik már odahagyták az iskolapadot irdatlan tudással vértezve. Ebbe a buliba szállt be a páter támogatólag, és ez nagyon szép törekvés, ezt ne tagadjuk. Számos honfitársunk szügyét melengeti bizonyára, mint a Hóman szobor ideája is. De már nincs mit tenni.

A polihisztorok viszont – mint Balog páter – összerogynak néhanap. Kréták, tanárok és diákok zavaró elegyében elveszítik a fonalat, már csak a körmüket reszelgetik, vonatokat újítgatnak föl, és hadarják a baromságokat, mint mantrát. „Ma is vannak, akik bemennek az osztályterembe.” Ennél tömörebb nihil már nem létezik, és ez van nekünk. Ezt dobta a gép, meg másfél millió elvarázsolt szavazó a klubból.

OV nem állta meg, hogy a nagy tanévnyitó buzgalomban, amely ezt az évet jellemezte, maga is bele ne szője – igaz egy iskola átadásán, de azért mégis – magvas gondolatait. A miniszterelnök nem tartotta helyesnek azt a korábbi gyakorlatot, amely puszta gyermekmegőrzővé változtatta az iskolákat, de szerinte nem volt érthető az sem, hogy tanítási napokon, kora délután mit keresnek az utcákon általános iskolás diákok. Arról is beszélt, hogy a neveléshez hozzátartozik a napi rendszerességgel végzett testmozgás is, ezért vezették be a mindennapos testnevelést. Kitért az erkölcsi nevelés fontosságára is, elkerülhetetlennek nevezve a világban való tájékozódáshoz a hit- és erkölcstan bevezetését, mert – mint fogalmazott – olyan polgárokat szeretnének nevelni, akik „egy szilárd értékrendszer talaján állva különbséget tudnak tenni jó és rossz között”. A miniszterelnök a tanévnyitón beszélt arról is, hogy az iskolák „működtetésének” állami átvételével fokozatosan az ország minden szegletében azonos színvonalú oktatást kaphatnak majd a gyermekek.

Úgy tűnik, azonos színvonalút kapnak: szarabbat. Bevallottan halvány fingjuk nincs, mit kezdjenek a kölkökkel a tanítás után délután négyig, holott kötelező lesz ott lenni, a „szilárd értékrendszert” közvetítő hit-, illetve erkölcstan tananyag nincs kész, nincsenek tornatermek, ahol a testet naponta lehetne nevelni, ugyan a 15 éves gyerek köteles délután négyig az iskolában ücsörögni, de ha betöltötte a 16-ot, akkor mehet Isten hírével, a szakmunkásokból jóféle robotokat képeznek ezentúl, etc, nem érdemes folytatni, csak az arrogancia, az megy, de nagyon. Debrecenben is volt tanévnyitó, ott egy Kósa nevezetű forintbedöntő mondta meg a tutit Fidesz-stílusban.

Ezt művelte a „nagyember” a Népszabadság szerint: Az őt hallgató pedagógusok és az iskola vezetése is megdöbbenhetett, amikor Kósa Lajos azt mondta: az iskola vezetése két éve nem mer neki ellent mondani, mert azt nem szokás. Azt is hozzátette, hogy amit ezután az oktatásban mondanak, az parancs. Aki a rendszerben nem jól teljesít, ahelyett mást kell keresni. Nagyon-nagyon sok tanulmány, kutatási eredmény szól arról, hogy fantasztikusan fontos egy ország számára, hogy a legtehetségesebbekkel hogyan bánik, hogyan gondozza őket, ezért az egész átalakítást tulajdonképpen az motiválta, hogy próbáljuk meg megváltoztatni az oktatási rendszerünket, és erőnek erejével elérni, hogy a legrosszabb tíz százalék a legjobbak között legyen, meg a legjobb tíz százalék is a legjobb tíz százalék között legyen, Jön a tanfelügyeleti ellenőrzés, jön a fenntartói ellenőrzés, és megköveteli a kollegáktól, hogy jó teljesítményt kell leadni. Muszáj ezt csinálni, mert a tanárokon, a minőségellenőrzésen, a minőségbiztosításon, a követelményeken múlik az, hogy egyébként a gyerekek hogyan fognak teljesíteni, mert amúgy a jó gyerekek, ha ütik őket, jól teljesítenek, de e legtehetségesebb gyerek is, ha nem fogják a kezét, akkor elkallódik, elvész.

Az alakulóban lévő erkölcsi rendről meg csak ennyit: három fiatalember egy előadás után, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal támadt Alföldi Róbertre a nyílt utcán, aki állítása szerint egy múzeumba menekült be a szitkozódók elől, majd kihívta a rendőrséget. Az egyenruhások két férfi ellen intézkedtek, garázdaság vétsége miatt indult eljárás az ügyükben. A művészt az István, a király rockopera szegedi bemutatója előtt is fenyegették, a Papp László Budapest Sportarénában tartott pénteki premier előtt pedig radikális jobboldali tüntetők tiltakoztak a szerintük botrányos rendezés miatt.

Ehhez nincs mit hozzátenni, csak a másik abszurdot, ezt a szegény iskola fűtsön Erzsébet-utalvánnyal elnevezésű újabb bohózatot, amelyről közlemény született: Évente hozzávetőlegesen 100 tonna elszámolt Erzsébet-utalványból készül brikett; az így keletkező tüzelőanyag fűtőértéke a tűzifáéval azonos, és kiválóan alkalmas a fűtési költségek jelentős csökkentésére. A pályázatra szeptember 30-ig jelentkezhetnek az ország 47 leghátrányosabb helyzetű kistérségében lévő, alap- és/vagy középfokú oktatási intézmények. A nyertesek több tonna fűtőanyaghoz jutnak hozzá Erzsébet-utalványból készült brikettek formájában. A tavalyi, első brikettpályázat tapasztalataiból kiindulva a közleményben felhívták a figyelmet arra, ha a pályázó az adatlapot rosszul vagy hiányosan tölti ki, akkor azt nem tudják elbírálni. További információk és a pályázati adatlap a www.erzsebetutalvany.hu honlapon találhatóak, az Erzsébet-utalvány brikettpályázat menüpontban. A pályázatokat legkésőbb október 7-ig bírálják el.

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország. Bokréta a kalapon, ugye.

Meg még sok minden egyebet is hangsúlyozott a pártjából mostanság látványosan kibeszélő egykori központi bizottsági ember, aki most a partvonalon van, ki ugyan még nem tagadták, beszélni azért engedik, a kérdés az, meddig, hogy egyfolytában nem elégedett, ezzel persze szerezhet néhány jó pontot a magyar – még gondolkodni képes – manusok körében, csak hát ez kevés. Az összes, hangsúlyozzuk, minden törvényt megszavazott, amely a pógárok szívatását volt hivatott foganatosítani, csak ennek az oktatási ámokfutásnak próbál a maga szordínós módján ellenállni, jól láthatólag igen csekély hatékonysággal, a dolog dübörög.

De hallgassuk tovább Pokornit, amikor normális gondolatai vannak, akkor tud ilyeneket mondani: helyes, hogy a kormány hozzányúlt a közoktatási rendszerhez, de ahogyan hozzányúlt, az helytelen, mert túl sok mindent államosított. Szerinte a 3200 iskolafenntartó önkormányzat helyébe lépett 198 tankerület mérete önmagában jó, az viszont már nem mindegy, hogy mekkora mozgásterük lesz többek között pénzügyileg. Megemlítette, hogy a KLIK létrehozásával a korábbi Néphadsereg létszámával vetekedő, 4 MÁV-val, vagy Magyar Postával felérő megaszervezetet jött létre, mely 160 ezer pedagógust és 10 ezer ingatlant felügyel. Továbbra is hangoztatta korábbi véleményét, hogy ott, ahol az önkormányzat fenn tudta volna tartani az iskoláit, ott meg kellett volna engedni, s nem kellett volna központosítani. Szerinte egy-két év múlva rájön a kormányzat, hogy az oktatásba 150-160 milliárd forint pluszpénzt be kell még tolni a vidéki iskolák fejlesztésére, s nem lehet ezt a forrást a jelenleg jól működő iskolák terhére elvonni.

Jól beszél, csak a felszínt kapargatja, ezt elnézik neki, persze, hogy engedik szelepnek lenni, hogy a vénában megkapaszkodhassék a tű, amely mocskos-romboló elegyet sprickol az oktatásba bele, amikor a Balog-Hoffmann páros épp (ki)csinálja az ágazatot, és ezen semmiféle Pokorni-szöveg nem bír segíteni. Ezek ketten sokszor azt sem tudják, mit pofáznak, és már nem is szégyellik, mondják bele a világba, mert az lesz, amit akarnak. Például igazgató nélküli iskolák, mert éppen ott nem volt kéznél pártkatona, ám mindez azt is mutatja, hogy ezek is fogynak. Bár szeretnék velük elárasztani az egész országot, immár annyi helyre kellenének, hogy hiány mutatkozik belőlük – van, aki képes még ellenállni -, így a „nemes cél” érdekében bevállalják, hogy egyes – sok – iskolákban igazgató nélkül vegye kezdetét a tanév, a jelek szerint így is megy.

Hoffmann Rózsa 428 iskolaigazgatót nevezett ki, 95 iskola azonban igazgató nélkül kezdi meg a tanévet. Az igazgatói pályázatokról idén már maga a köznevelési államtitkár döntött, a pályázatok elfogadását vagy elutasítását nem kellett indokolnia. Több igazgatóválasztást emiatt gyanús körülmények öveznek, a 95 iskolában csak szeptember végére lehet igazgató, ez azonban teljesen felboríthatja a tanévet: tanárokat kell átirányítani vagy új szaktanárt keresni, ami év közben szinte lehetetlen.

„Hoffmann Rózsa Balog Zoltán után tartott mintegy húszperces beszédet. Ebben azt mondta, hogy lesz olyan tanár, akinek a bruttó fizetése szeptembertől akár 100 ezer forinttal is növekszik – ez közben a kivetítőn egy táblázaton is látható volt. Hoffmann Rózsa szerint azoknak a pedagógusoknak nő 149 ezer forintról 254 ezerre a bruttó bére, akik 20 éve vannak a pályán és egyetemet végeztek. A közönségben ezt mindenki izgalommal fogadta, érezhető morajlás futott végig a termen. Ezek az adatok egyszerűen tévesek. Hoffmann Rózsa a főiskolai végzettségű tanárok mostani bérét hasonlította össze azzal, amit szeptembertől az egyetemet végzettek kapnak. Ez magáról a diáról látszik, amin ugyanaz a szám szerepel a főiskolai és az egyetemi végzettségű tanárok mostani fizetése mellett. Az egész valószínűleg csak egy véletlen elírás: ami azonban furcsa, hogy az államtitkár ez alapján aztán többször is elmondta, hogy több mint 100 ezerrel nő az egyetemet végzett, 20 éve tanító pedagógusok bére.”
(Index)

Apró malőr, szóra sem érdemes, de jól mutatja: itt már minden mindegy, a lényeg, hogy haladjon a szekér a Fidesz által kijelölt löszfalas úton, amely előbb vagy utóbb látványosan beomlik, de ez ezeknek nem érdekes, a lényeg a moston van, ebben a pillanatban legyen az, amit a KB előírt, utána tök mindegy minden, a szart majd más ellapátolja. Ez a lényeg, csak azt nem tudom, Hende Csaba, aki mostanság tankokban utazik, képes lenne-e jelenlegi állapotában ezt a verset elmondani a tanévzárón, mint ahogyan tette ezt Szombathelyen a Nagy Lajos Gimnáziumban még 1978-ban, amikor még volt haja is.

Üzenet egykori iskolámba

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább, / Most gyertek szabad mellű örömök / S pusztuljatok bilincses iskolák. / De elcsitult a jókedv-förgeteg / S helyére ült a döbbent némaság: / Köröttünk már az Élet csörtetett. / Óh, ifjui, szent megjózanodás, / Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep, / Emléketek ma is milyen csodás. / Hős harc az Élet és megélni szép, / Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók / Ifjú vitézlők lengeteg szivét. / Ha élet zengi be az iskolát, / Az élet is derűs iskola lesz. / S szent frigyüket így folytatják tovább. / Én iskolám, köszönöm most neked, / Hogy az eljött élet-csaták között / Volt mindig hozzám víg üzeneted. / Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni / S hűn állni meg Isten s ember előtt. / Június van s nagyon magam vagyok / S kisértenek élt éltem árnyai / S az elbocsátó iskola-padok. /
S én, vén diák, szívem fölemelem / S így üdvözlöm a mindig újakat: / Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem. / Bár zord a harc, megéri a világ, / Ha az ember az marad, ami volt: /Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
(Ady Endre)

Ezt mesélte az udvaron a lángoló lelkű ifjú, hogy most meg, harmincöt év múltán hová jutott, az látható, és a bőrünkön érezhető. Ezúttal éppen az iskola van soron, a többi szart már lenyelették velünk, mivelhogy csörtet az élet köröttünk, és lessük a bunker mélyiről arra várva, hogy mikor szakad ránk a plafon.