Itt mináluk egyenesen anti-buddhizmus ütötte fel magát, legelőször Kocsis Máté fejében, amely testrész nála a jelek szerint szintén tele van mindenféle folyadékkal. Olyannyira, hogy őt meg elsősorban éppen hétszázezer magyar vizelete érdekli oly igen nagyon, hogy ezt törvénybe is foglalná. Hiába hörög a józanabbja, a kétharmad frakciója meggondolandónak tartja az ötletet, miszerint minden évben drogtesztre kellene kötelezni a tizenkettő-tizennyolc év közötti fiatalokat, a politikusokat és az újságírókat.

Az eszementség ellen frappánsan megint csak az ifjak tiltakoztak. Szarvas Koppány Bendegúz, az Ifjú Demokraták vezetője és három társa leadták vizeletmintáikat a VIII. kerületi polgármesteri hivatal portáján, a DK ifjúsági szervezetének vezetője azt kérte, a mintákat adják át Kocsis Máténak, és kijelentette, ez az első nemzeti vizeletminta átadónap. Azt is közölte: Kocsis Máté eleve drogosnak tekint minden fiatalt, és most újabb lépést tett azért, hogy még rosszabb legyen Magyarországon fiatalnak lenni. A javaslat azért is elfogadhatatlan, mert az „állam újabb módon akar belepofázni az életünkbe”.

A Honvéd Kórház főorvosa szerint életszerűtlen a javaslat, a gyorstesztek a szűrésre nem alkalmasak, így a jelenlegi műszerezettség mellett körülbelül kilencven évig tartana a nagyjából hétszázötvenezer érintett vizsgálata. „A laborok elúsznának a vizeletben. Mindez mintánként alsó hangon hatvan-nyolcvanezer forint. Ezt be kell szorozni, a végösszeg majdnem ötvenmilliárd”. Ez persze nem szokta zavarni a kollégistákat, de a jelek szerint az sem, hogy számos jogi, alkotmányos aggály is mutatkozik, a bólogató Jánosok meg a keleti nyitás szellemében Észak Koreába képzelik magukat.

Rogán Antalnak is megártottak az ingatlan-panamák, kitetszett, hogy a fejében vizsgálatlan minta lötyög. Ő egyenesen az ötvenes évek szűk levegőjű parlamentjébe vizionálta magát, abban a cirkuszban szoktak az imperialistákkal foglalkozni, a szemüveges így belevetette magát a hatvan évvel ezelőtti történelem fő sodrába, de tovább is ment. „Van egy ország, amelynek első embere javaslatot tett arra, hogy a távközlési adó kiterjesztésével adóztassák meg az internet szolgáltatást” – utalt Obama ötletére, amely éppen nem úgy igaz, ahogy ő képzeli, de kicsire végképp nem kell adni.

De ez mindegy is, fő, hogy fröcsögni valót talált, és egy gondolati ívvel csapott oda az Uniónak és az itthoni hazaárulóknak is. Azon ironizált, hogy Obama javaslata után elmaradtak azok a hangok, amelyek a szerinte hasonló magyar javaslatot kísérték. Rogán azt kérdezte: vajon tiltakozik-e ez ellen is Neelie Kroes, az Európai Bizottság alelnöke, vagy André Goodfriend az amerikai követség ideiglenes ügyvivője, szerveznek-e tüntetést az ellenzéki pártok a követség elé. Ha mindez nem történik meg, akkor szerinte egyértelművé válik, hogy a magyar internetadó terve elleni, a szólásszabadságot féltő tiltakozás „képmutató magatartás” volt, ami csak a Magyarország szuverenitása elleni támadást volt hivatott leplezni. Orwelli gyűlölet félórát látna tehát szívesen ez a jóember.

De még a kitiltási ügyben is odaszúrt egyet Goodfriendnek, akit lényegében a szovjet megszállókhoz hasonlított. Azt mondta ugyanis, hogy az ügyvivőnek nem kell vádat megfogalmaznia, csak az ítéletet, mi magyarok pedig láttunk már ilyet néhány évtizede egy másik nagyhatalom részéről. Ilyen szellemi magasságokban leledzik a mi elitünk. A szegényedő, megfélemlített alattvalóknak amerikai törvényjavaslatok utálatát, és a húgy fétisét kínálja épp, és teszi ezt mindaddig, míg teljesen el nem bassza a dolgot, és a kétharmados petrencéből fogpiszkáló marad csupán. Műsor van, szurkoljunk nekik együtt.

Ilyeneket delirált a lelkem: 2006-ban nem lehetett ilyen békésen tüntetni Budapesten, az akkori kormányzat ezt nem engedélyezte volna. Ráadásul a mostani magyar kormány sokkal inkább odafigyel a tüntetésekre, mint a nyugatiak. Az államtitkár szerint ha valaki visszanéz erre az eseménysorozatra, akkor azt láthatja, hogy Magyarországon jobban működik a polgári demokrácia, mint bármelyik másik országban. Felidézte, hogy Olaszországban több százezres tüntetések vannak a római utcákon, de nem valószínű, hogy ezért a kormány változtat az álláspontján. „Magyarországon nagyságrendekkel kisebb volt azok száma, akik kétszer felvonultak Budapest utcáin, mégis a kormányzat korrigált a szándékán” – fogalmazott az államtitkár. Emlékeztetett arra is, hogy tavaly Franciaországban egymillióan tüntettek a házasság, a család intézményével kapcsolatban, a szocialista francia kormány azonban nem tett semmit.

Világos nem? Nem. Érdekes még, hogy gazdája is sajátos körítést adott liberójának, amikor arra ragadtatta magát hagymázas álmaiban, hogy ő nem kommunista, ezért meghallja a nép szavát. Ez a kijelentése – mocskos nyugati lapok szerint – arra utalhat, hogy egyre érzékenyebben érinti ifjú pártja MSZMP-hez való hasonlítgatása. De más baj is van itt, ami viszont nem éppen a demokrácia újkori diadala, bármit is lázárkodik ez a nímand.

Ugyanis egy normális demokráciában a dilettáns döntésekre nem az utcán kéne felhívni a figyelmet. Hogy fiatalok, idősek, szakmabeliek értik és tudják az internet fontosságát és működését, a kormányzat meg össze-vissza beszél, mert senki sem meri megmondani Orbán Viktornak, hogy baromságokat gondol, az nem tekinthető kormányzati sikernek. És baromi fárasztó egyben hosszadalmas lesz minden szar intézkedés ellen tüntetni, mert a baj forrása maga a rendszer, ami kiizzadja magából őket. Mindegy, a lényeg, hogy a szocialista francia kormány nem hallja meg a nép szavát, ellenben a NER atyaúristene, aki maga Orbán, egyenesen azon csüng. Ez a magyar demokrácia diadala, de tényleg. Vorstellung, ha már.

Valami hasonló megfontolással működik a Fidesz garnitúra úgy egyébként, de az internetadó esetében mindenképp, mert mi más indokolná e nagyszerű idea rövid életének oly igen kalandos történetét, attól fogva, hogy a basi kitalálta. Onnan indult, hogy – miközben kacagányosan dübörög a gazdaság, és az ország ugye jobban teljesít – ebből a lóvéból óhajtották volna az úgynevezett rendvédelmi dolgozók béremelését fedezni. Ez a gondolat azonban már beleveszett a mostanság egyre gyakoribb ködökbe.

Az egyik alhülye azon mélázott, hogy ez nem is internetadó, hanem a távközlési adó kiterjesztése, így nem érti, mire a nagy ordítás, különben is a magasságos kormány százmilliárdokat (sic!) költ arra, hogy az országban még a tanyasi budiban is legyen net. Aztán kiderült, hogy ez az alakulat tényleg sokfejű sárkány, és emellett süsü (de nem olyan jóindulatú mint a jámbor hős), mert az egyik fej nem tudja, mit okád a másik. Még egy nap sem telt el, amikor egy újabb udvari bolond azt böfögte be az éterbe, hogy a beszedni kívánt lóvéból a magyar internetezés fog a csillagokig emelkedni, mert ők azt fejlesztésre kívánják fordítani.

Innentől merül fel az emberben, hogy akkor minek? Csak. (Nem mentek be, mert nem mentek be) Viszont ennél csöppet összetettebb a dolog. Erről az internet nevű csodáról az ENSZ azt találta mondani, hogy alapvető jog. Ezt az alapvető jogot sok országban sokféleképpen kezelik, jobb helyeken csípőből ingyenes, ez ugye nem a turulok földje. Kevésbé paradicsomi állapotok között fizetni kell érte, mint nálunk (plusz huszonhét százalék ÁFA), de legalább nem csesztetik az embert. Ebből a körből vezetnek ki most épp minket a harmadik kategóriába, ahol vagy politikai vagy pénzügyi eszközökkel vegzálják a polgárt, ha a gépet használni óhajtja. Ártunk és ormányunk a második lehetőséget választotta az információ-fogyasztás visszafogására.

Mert mi más is volna a célja, amikor kiderült, hogy fingja sincs arról, mennyi lóvét akar beszedni az új adó révén. Húszmilliárdról álmodoztak, de kiderült, hogy a benyújtott eredeti törvényjavaslat szerint kétszáz is befolyna. Látszik tehát, hogy elsődlegesen nem a pénzről szólt ez a történet, hanem az fájt nagyon nekik, hogy ezt a területet nem tudják kontrollálni, ezért valami pénzügyi eszközzel próbálják használatát visszaszorítani, ergo, a hatalom szeretné hülyeként tartani polgárait, de ezt eddig is tudtuk. Megy a rizsa. Arról, hogy hétszáz forintban maximalizálnák a havi adót, de mint a hvg.hu témával foglalkozó cikkének címe találóan mondja: a hétszáz forint az pont hétszáz forinttal több, mint kellene. Nincs mese, kiviláglik, hogy a lelkünket akarják, de nagyon. Mindazonáltal ez a dili arra is jó, hogy a többi bevezetni kívánt adóról elterelje a figyelmet.

Ezek közül a legfrappánsabb, hogy aszondja: a környezetvédelmi termékdíj hatálya alá kerülnek az egyéb műanyag termékek, például a művirág, az egyéb vegyipari termékek, például borotvahab, mosógél, tusfürdő. Nem elég tehát, hogy hülyének kell lennünk, a végén még meg is büdösödünk, és a férfiak hanyagolhatják a borotválkozást. Olyan kőkorszaki zamata van az egésznek. Mégis, legjobban a művirág sorsa aggaszt, mert egy kilogramm „valósághű, de örökéletű növény” után ezerkilencszáz forint termékdíj fizetendő. Mi lesz velünk nélküle?