Félszavakból is megértjük egymást, ha történetesen nincsen nálam pénz, akkor rohadtul szégyellem magam, aminek nem igazán értem az okát, mert csak az van, hogy magam is olyan vagyok, mint a kérő ember.

Igaz, az én kezemben van fagyi, az övében meg nincs. Ha úgy vesszük, én permanensen fagyi utáni állapotban vagyok, míg a velem szemben szemlesütve álló fél meg mindig a fagyi előtti létformában leledzik, sőt, lehet, zsömle előttiben is.

Sokan vannak zsömle előtti állapotban ebben az országban.

Rétvári Bence államtitkár úr olykor megszólal, és szavaira különösen érdemes figyelni, hiszen nagyon jól képzett, ráadásul empatikus fiatalember, ezt tanulta a nevelő apjától, aki maga Jézus Krisztus. Legalábbis a papírjai szerint. Legutóbb is fölfejtette az igazság szövetét, amikor leszögezte, hogy a nyugdíjasoknak izgulniuk nem kell, mert ők már most, itt, Magyarhonban vannak a mennyországban.

Ezért, ha valami véletlen folytán elhaláloznának, amely sajnálatos eseményre nagyon kicsi az esélyük, akkor is elkaparhatják őket a saját kölkeik, és mégsem lesz jobb nekik. Szent Péter hiába tárja szélesre előttük birodalmának kapuját, amit ott találnak, az kutyafasza ahhoz képest, amit Rétvári államtitkár delirál össze nekik itt, a megszentelt anyaföldön.

Most, hogy ezt mind megtudtuk államtitkár úrtól, arra hívja fel minduntalan elkalandozó figyelmünket, hogy Brüsszel egy geci. Igyuk a szavait: „Hiába beszélnek Brüsszelben európai szolidaritásról, amikor ténylegesen hozzá kellene járulni a humanitárius költségekhez, elutasítják azt.”

Mint mondta, a fóti Károlyi István Gyermekközpont látja el a Magyarországra kísérő nélkül érkező, nem magyar állampolgárságú kiskorúakat. A létszám változó, jelenleg nyolcvan-száz fő. Nos, mint kiderült, nehéz őket etetni, akkora étvágyuk van, hogy fölzabálnák az egész magyar GDP-t, veszélybe sodorva ezzel a kurvára jól teljesítő országot.

Mivel államtitkár úr annyira okos, hogy a „seggében is felye van”, azt is tudja, hogy a szemét Brüsszelnek külön migrációs alapja van. Ebből kéne most minekünk kereken 3.6 milliárd forint a nyolcvan gyerek parizerjére, ámde a Manneken Pis nem ad, a képibe hugyozik úgymond az államtitkár úrnak.

Ha gonosz volnék, mondhatnám azt is, hogy így járt. Ám én közkeletűen ma született bárány vagyok, ezért csak azon töröm magam ebben a rohadt melegben, hogy ez a szép, kerek summa hogyan jött ki nekik a kockás papíron.

Főleg úgy, hogy szerte a kerek világban azt harsogjuk, hogy a magyar nép mingyá úgy dönt, takarodjon mitőlünk minden szerencsétlen, amerre lát. Legalábbis megválasztott vezetőink szerint.

És akkor 3.6 milliárd a nyolcvan kölökre. Pofájuk az van, hogy nyócker stílusban örömködjünk, sejtésem szerint azonban újabb forrás köll a haveri bukszák stafírozásához, meg a kokó is megdrágult Ibizán. Mert minden fillérnek megvan a helye, ezt már nagyon régóta tudjuk.

Ennek az emelkedett kemikáliának lehengerlően kedves előtörténete van. A foszfortartalmú szerves vegyületek atyjának a német Gerhard Schrader tekinthető, aki az 1930-as években számos organofoszfát típusú vegyületet állított elő. Ilyen volt például a szarin, a decens harcigáz, amelyet ma is a legmérgezőbb vegyületek között tartanak számon.

Minderről háborúsújtotta proletárok tudnának bővebb információt adni, ha lenne rá érkezésük. Nos, ennek a kishúgát tosszák szerte a susnyásban még ma is, így hadakozva a rovarokkal, meg az egész elcseszett világgal. Viszont ha hétfőn este meghintjük a kukoricást hadi szerekkel, akkor kedden reggel nem terelünk bele kölkeket. Nem illő, és meglehetős baromság is, ha jól belegondolunk.

Ám ez itt a mi hazánk, ahol a földek különös módon cserélnek gazdát manapság, s éppen ezért tán valahogyan a mezőkön való gazdálkodás az entrópia egy különös formáját mutatja, azaz, totális a káosz, mert Magyarországon rend van. Ilyen idilli körülmények között persze, hogy oda mennek kukoricát címerezni a székelyudvarhelyi diákok, ahol röpködnek a srapnelek.

Battonyán voltak ilyen túlműveltek a mezőgazdák, és mi következik ebből? Az, hogy száznegyvenkét gyereket kellett kórházba szállítani, és rengeteg helyre. Orosházán, Gyulán, Békéscsabán, Hódmezővásárhelyen, Makón, Szentesen és Szegeden hömbölögnek az ifjú munkások, ott figyelgetik őket a fekete ruhás nővérek meg a kockás inges orvosok.

Valahogyan nem egy életbiztosítás az utóbbi időben minálunk a földeken dolgozni, mintha nem komálná a teremtő erő ezt a mozgásformát. Mivelhogy elefánt vagyok, jámbor és szegény, aki köztudomásúlag nehezen felejt, élénken emlékszem két darab, két évvel ezelőtti történetre is. Az egyiknél például petrezselyem formájában mért ránk csapást az Úristen.

Akkor a rosseb se, a napszámosokat negyven fokban a veteményesbe hajtó gazda meg még inkább nem gondolta, hogy a növény puszta érintése magában hordozza a romlást. Ezért 2014. július végén ötven ember került égési sérülésekkel kórházba, miután petrezselymet gazoltak egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei kertészetben. A bőrgyógyász a betegeknél fitofotodermatitiszt diagnosztizált, aminek a tünetei súlyosabb esetekben másodfokú égési sérülésnek felelnek meg.

De ez sem volt elég. Ugyancsak abban az évben mezítláb tapodtak a népek a hugyos földben, aztán elkerekedett a szemük, hogy ebbe az élvezetbe bele is lehet halni. Az akkori másik agresszor a leptospirózis volt, amely elsőáldozó kór hányingert, hasmenést, és negyvenfokos lázat okoz. Két éve hét embert is kórházba szállítottak, miután egy kukoricaföldön dolgoztak.

A leptospirózis ritka és súlyosan ragályos baj, az ember akkor kaphatja el, amikor beteg állatokkal, vizeletükkel, vagy azzal fertőzött földdel, illetve vízzel kerül kapcsolatba. A betegség 4-16 napos lappangási idő után hirtelen kezdődik, és az egész szervezetet támadja meg: a szem kötőhártyájától a vesékig, a májtól az izmokon át a szívig. Kezelés nélkül az esetek fele halállal végződik.

Most meg ez a foszforsav-észter. Mint az a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratból kiderül, a Columbia Egyetem kutatói húsz olyan gyerek agyát vizsgálták, akiknél a terhesség alatt az anyai vérben magas szintű klórpirifoszt lehetett kimutatni. Megállapították, hogy a rovarirtó szerrel érintkező gyerekek agyában az agykéreg egyes területein megvastagodások alakultak ki, míg más területek vékonyabbak voltak.

A kutatás az agyi eltérésékhez nem kapcsol rendellenességeket, azaz „csupán” azt állapítja meg, hogy a szer megváltoztatja az agyszerkezetet. Ám ismert, hogy az érintett agyterületek szerepet játszanak a koncentrációs képességben, a döntéshozatalban, az impulzusok kontrollálásában, valamint a munkamemóriában is. Ily módon a kutatás eredményei magyarázatot adnak arra, hogy a gyerekeknél korábban miért tapasztaltak figyelemzavart és tanulási nehézséget.

Föltesszük azért, hogy a székelyudvarhelyi diákok közül momentán senki sem volt áldott állapotban, következésképp idegenbe szakadt véreink nem fognak megváltozott agyszerkezetű utódokat világra hozni. A kis ördögöcske, a drága Luciferkó azonban dolgozik mibennünk. Az amerikánus kutatók ugyanis azt nem vizsgálták, hogy a szer milyen pillanatnyi változásokat okoz a kavargó gondolatokban.

Ha például ősz tájékán ezek a száznegyvenkettek elkezdenek furcsán viselkedni, például Orbánt meg Kövért éltetik, meg unortodox dalokat harsogva követelik Trianon újragondolását, akkor az Isten nem mossa le rólunk, hogy itt, az óhazában módosították a kölkek tudatát a kukoricásban. Ez már tisztára Huxley-s történet volna, ami viszont, ha igazán belegondolunk, nem is áll olyan távol a valóságtól. Fényképek bizonyítják, hogy Habony már keveri a szómát Ibizán.