Vasárnap este hétig, amíg az urnák le nem zárultak, az összes Fidesz-médium, M-ek, Echo-k, Origók meg a maradék ezervalahány szinte nem is foglalkozott a választással-szavazással. Mindenhonnan a migráncsok ömlöttek a legváltozatosabb formában és elképesztő mennyiségben.

És hétkor megtörtént a csoda, amely tartott hétfőn, és máma még mindig. Úgy eltűntek a migráncsok mindenféle hírből, mintha soha nem is lettek volna. A megvédés megtörtént tehát. Ha én most elhülyített Fidesz-szavazó lennék, akkor meghasonlanék, mert kiesett az életemből a fix pont, és teljesen összeborulna minden.

Ilyen fölfordulástól azonban nem kell tartanunk, nem olyan bonyolult az a lélek, aki, mint például Pécsen, ahol gonosz mikrofonosok megkérdezték tőle, mit szól ahhoz, hogy bevezetik az arab számokat, zokogásban tört ki. A rómaiakkal nem tudom, milyen viszonyban lehet, de nem is ez a gond.

Az a baj, hogy mint a vasárnapi eredmények is mutatják, bőven van minálunk olyan elme, aki minden szart bevesz, ergo, úgy irányítható, mint Pavlov kutyájának a nyála. Az a kérdés most azonban, hogy ez a gépezet, kire fókuszálja a bamba tömegek tekintetét, hogy kitől kell félni, kit utálni, és azok mi leszünk, akik színesben akarták látni a világot.

Az új ellenség a rajtuk kívül álló tehát, akiket például nem egy troll, mert annak még elnézné az ember, hanem a nagyságos Fidesz váci elnöke így jellemzett győzelmi táncot lejtve: egyszerűen senkik vagytok. Mintha futball meccsen vagy pállott szagú kocsmában lenne,és lehet, ott is van.

Jelentem, keresztény kultúránk él, és immár teljes pompájában virágzik. E kultúrának pedig szerves része az inkvizíció és az autodafé, a fő inkvizítor most keresi és jelöli ki, kiket kell megégetni, hogy megtisztítsa eltévelyedett lelküket, és kipucolja országából a gonoszt. Nem véletlen, hogy egyre többen keresnek rá a gugliban a kivándorlás szóra.

Fasza, hogy tömören jellemezzem a fennforgást. Az összes pártvezér Vonától Hadházyig lemond és remetének áll, úgy is jellemezhetném, hogy odahagyják a népüket mindenféle vigasz nélkül, holott tán soha nem lenne nagyobb szükség rá, mit most. Maradnak tehát az úgynevezett civilek maguknak, akiket viszont a rezsim kicsinál.

Az a két barom nem véletlenül nótázott az eredmények ismeretében, voltaképp annak örültek, hogy lekerült a kötél a nyakukról. A sarokban nyüszítettek már, Kósa, Tiborcz menekült, amerre látott, szorult a hurok, ami most egycsapásra meglazult, sőt, el is tűnt. Tartok tőle, hogy itt a nagy búsongásban az összes ganyéság végleg elfelejtődik.

A teljes összeomlás helyett legalább ezeket az ügyeket kéne forszírozni, hogy legalább magában fönntartsa az ember az a képzetet, van még igazság, holott jelen felállás szerint tudja, hogy nincs. Magam is, felocsúdva az első pofon után épp most nézek teendők után, hogyan lehetne életben tartani a négy év múlva tán újra megcsillanó reményt.

Addig is azonban hallgassuk meg a zupás őrmester igazságát, aki midőn a kiskatona reménytelenül várta a leszerelés távoli jövőbe vesző eljövetelét, azt tanácsolta neki: nem a leszerelést kell várni. A takarodót kell várni, a reggelit kell várni. Így a maga módján arra utalt, hogy a napi kis teendők elfedik a kilátástalannak tűnő jövőt.

Ez az időszak jön most. Mert ha nem, akkor csakis Huxley kis négysorosa lép életbe: „Szóma, ha mondom, segít a gondon, már egy-két köbcenti helyre biccenti.”

Ezt írja a Népszava című orgánum szó szerint:

„Az MSZP szerint Magyarország fideszes vezetése elvette az ünneplés lehetőségét a magyar családoktól. Ezt Bangóné Borbély Ildikó, az ellenzéki párt országgyűlési képviselője mondta vasárnap, az anyák napján tartott budapesti sajtótájékoztatóján. Az MSZP elnökségi tagja kijelentését indokolva közölte, a Fidesz szétszakította a magyar családokat, több százezer embert külföldre üldözött, így ők csak telefonon vagy Skype-on tudják köszönteni az édesanyjukat, a nagymamájukat. Hozzátette: munkahelyek csak papíron, meghamisított statisztikákban léteznek Magyarországon. Bangóné Borbély Ildikó szerint sokan vannak olyanok, akik még egy szál virágot sem tudnak venni. Ők, a havi ötvenezer forint alatt keresők, a közmunkások vagy a munkanélküliek inkább az édesanyjuk támogatására szorulnak, pedig pont fordítva kellene, hogy legyen – közölte. Az ellenzéki képviselő úgy vélte, a Fidesz az elmúlt négy évben folyamatosan megbélyegezte az édesanyákat. Kifogásolta az új munka törvénykönyvét, amely elvette a munkahelyi védettséget a kismamáktól, és amely szerinte megalázó helyzetbe hozta a nőket, hiszen hamarabb kell bejelenteniük a főnöküknek, hogy várandósak, mint a saját férjüknek. Bagóné Borbély Ildikó hozzátette, hogy a Fidesz-kormány tette fizetőssé a bölcsődéket és „verte szét totálisan az oktatási rendszert”. Az MSZP elnökségi tagja szerint azt, hogy mit tett a kétharmados Fidesz-kormány az édesanyákkal, pontosan jelzik az évről évre csökkenő születésszámok. Közölte, „az édesanyák eredendően baloldaliak”: védik a gyengéket, óvják az elesetteket és együtt éreznek a szenvedőkkel.”

Így megyünk neki az elkövetkezendő négy évnek, ezzel a szellemi potenciállal, amely elől visítva menekülne a jómunkásember, ha volna hova, de nincs, ó én édes urodum. Őszintén: nem tudom, mi a frász történt velem, mi ez a zaj a fülemben, mi ez a lanyhulás a kezemben, de a lét lecsapott. Kiderült, hogy mindennek vége, álmaim meséi egy győzedelmes MSZP-ről szarok, vakarások színtelen üvegen, marad az utca köve, aszfaltja. De tegyük piszkosba a dolgokat!

Én nem tudom, hogy ott a központban milyen érdekek mozgatják a szálakat, hogy muszáj-e méznek lenni a medve karmában. Én nem tudom, hogy mi oka annak, hogy minden jófranccal csakis Orbánnak kedvezünk, én nem tudom, hogy ez taktika-e, stratégia, vagy csak sima baszomalássan a portástól, akinek megromlott a szendvicse, mert ez ilyen szint. Nem ártana följebb lépni, ha lehet, mert röhögnek rajtunk ugyanis, és ez bajnak tűnik.

Vegyük be az adagot most, szóma ha mondom, segít a gondon, már egy-két köbcenti helyre biccenti. Ismerős, nem?