Ehhöz képest tegnap valami Potápi Árpád János, állítólag államtitkár, arról hablatyolt a magyar kultúra napja alkalmából, hogy „a Himnusz identitásunk és kultúránk legmeghatározóbb eleme, ezen a napon azonban nemcsak egy kiválóan megírt és csodálatosan megkomponált, az összmagyarság szívét összekötő művet, hanem a nemzet évezredes történelmét és keresztény hitét is ünnepeljük.” Örömteli, hogy Potápi államtitkár – de tényleg, mennyi van ezekből? – ilyen otthonos a kompozícióban, és megingathatatlan verstani ismeretei is vannak, sőt, ezeket meg is osztja velünk, arra nem méltó barmokkal.

Kölcsey maga nem sokra tartotta ezt a versét, amikor erre a depressziós korszakára visszaemlékezett, említést sem tett róla, mint kiemelkedő vagy jól sikerült írásról, hanem inkább például a „Hervadsz, hervadsz szerelem rózsája” címűt emelte ki, mint amire büszke lenne. De ilyeneket meg leginkább Szemere Pálhoz írt, mert viszonya hozzá a szentimentálisnál is több volt. Bayer Zsóti meg a haverjai buzinak mondanák a koszorús költőt, de már meg is halt, meg a magánügye is, csak a Fidesz meg ne tudja, mert meghasonlik, hogy nem lesz mire zokogni a futballmeccsek előtt.

Amúgy pedig, ha a Nemzeti Színház akkori igazgatója nem találja ki, hogy a Gotterhalte vagy a God save the King mintájára a magyaroknak is legyen néphimnusza, s nem ajánl fel húsz aranyat, hogy ének és zenekarra téve írjanak a zeneszerzők népmelódiát, ma nem lenne mitől állva pisálni. Egyébként pedig nem is a Himnuszra gondolt először a direktor, amikor kiírta a pályázatot, csak a csillagok sajátos együttállása okozta, hogy így alakult a dolog. Félreértés ne essék, nekem nem a Himnusszal van bajom, hanem a Fidesszel, ami bűnbanda a lihegésével lassan megkokárdázza ezt is.

Ismerjük az ehhez való ambivalens viszonyunkat, ami akkor alakult ki, amikor Orbán kisajátította a kelléket, s így van ezzel ez a szerencsétlen Nélküled című giccs is, ami ellett volna magában részeg dalocskának, most viszont már okádik tőle az ember. Amihöz ezek hozzáérnek, ami csak megsúrolódik is általuk, romlásnak indul, a Himnusz is nekiiramodott a dicstelen útnak, hogy ilyen Potápik vonják be a nyálas pátoszukkal. Szent szánkó lesz ebből a versből is, ahogy az orrunk előtt zuhan le az anyaföldre, különben is, az ember ambivalensen viszonyul a felkenésekhez, ha nem megvezetett organizmus.

Ahogy teleszórják az országot keresztekkel, megszentelik a Balatont, s ahogy fújnak a böjti szelek a seggük lukából is. Ez nem kereszténység, ez cirkusz, a Nélküled nem himnusz, a Himnusz nem ima, s főként nem nemzeti kultúránk legmeghatározóbb eleme – ahogy Potápi elképzeli –, hanem csak egy vers a meglehetősen széles kínálatból. De templommá vált abban a fals értelemben, hogy mikor a pap megszentel egy pajtát, utána keresztet vetve és reszketve lehet abba belépni csak, mondván, az Isten háza. Így teszik nevetségessé az életet a totemek és tabuk, meg a Fidesz.

És egyben gyalázatossá is persze. Irodalomban, színházban meg minden egyébben a horgerantalizmus a mérvadó, a Tiszta szívvel ma ugyanúgy átkozott, mint száz éve, persze a manusok is ugyanazok, csak van okostelefonjuk. Szóval, nyájasok, ha ilyen Potápik óhajtják megszabni, azt, mi a kultúra, s hogyan viszonyuljanak hozzá, ne hallgassanak rá, de az összes többire sem, mert nem méltók arra, de igazából semmire sem. Még arra sem, hogy Kölcsey nevét a szájukra vegyék, mert, mint kitetszik, lerántják a sárba, a pénztárcájuk mellé, amiből lógnak ki a véres húszezresek.

Ezek a jóemberek nem léphetnek fel szeptemberben Kiskunhalason, aminek magyarázatát is adták a fészbúkon közzétett bejegyzésükben. A poszt szerint a koncert tervezett helyszínének tulaját, a Freedom Music Club vezetőjét felhívták a polgármesteri hivatalból, és figyelmeztették, hogy ha komolyan gondolod ezt az Orbán ellenes koncertet, akkor jól meg kell kapaszkodnod, mert egyesek ki fognak csinálni. A szervező üzenetéből, amit a zenekarnak írt, kiderül, ő nem is foglalkozik politikával, elsőre nem is tudta miről van szó, de amikor meglátta, hogy a PICSA-turné szlogenje a KapdbeViktour!, ezt már soknak találta, és lemondta a zenekar fellépését.

Szíve joga, tegyük hozzá rögtön és minden ítélet nélkül, hiszen – és ez az egészben a döbbenetes – „uraim és hölgyeim, kedves barátaim”, mert ez itt Magyarország 2013-ban. Persze előzményei is voltak a dolognak, hiszen nem olyan rég Pécsett is történt egy s más: két éve a Blikk számolt be arról, hogy a pécsi Pannon Filharmonikusok igazgatója betiltotta Kodály Zoltán egyik művét, mondván: a Fölszállott a páva vármegye házára kezdetű dal és az abból készült zenemű sértené Pécs polgármesterét, Páva Zsoltot. Horváth Zsolt szerint „a Páva-variációkat a közönség Páva Zsolt polgármester úr kigúnyolásának venné”. Erről levélben tájékoztatta a zenekar zenei igazgatóját, Peskó Zoltánt, aki ezért lemondott.

A PICSA meg Orbánt sértette volna, és a hivatal ismét közbeszólt, ezúttal nem tiltón, hanem mintegy atyai jótanácsként: „Ma felhívtak a hivatalból: »Csaba, ha komolyan gondoltad ezt az Orbán ellenes koncertet, akkor jól meg kell kapaszkodnod, mert egyesek ki fognak csinálni!« Akkor még nem értettem miről beszélnek, mert nem tudtam, hogy a PiCSA turné szlogenje: KapdbeViktour! Engem a politika már rég nem érdekel, de ez tényleg durva! A legsürgősebben vissza kell mondani ezt a bandát!”

Még egyszer mondom, szíve joga ennek a jóembernek, hogy egzisztenciáját féltve azt mondja, hogy ez nálam, az én bulimon nem mehet. Nincsen ezzel semmi baj, a gond abból adódik, hogy a három éves országlás után tele van a hon Horger Antalokkal, akik vagy tiltanak, vagy fülbe súgnak, hogy ezt azért mégse kéne, mert tán megbántódhatna a vezér, aki amúgy meg kitüntet zsidózó, cigányozó, meg mittudomén mit nem óbégató zenekart, csak mert az olyan turulos beütésű.

Értjük persze az irányt, meg kéne már mondani a kedves népnek mit hallgasson, mit olvasson, egyáltalán mit gondoljon. Így ment ez huszonöt évvel ezelőtt is, azt a rendszert leváltottuk – állítólag -, meg így ment ez kilencven évvel ezelőtt is, azt meg visszasírják a kollégista fiúk és bűntársaik. Akkor Horger Antal mondta meg József Attilának, hogy mit írhat – illetve szerette volna megmondani -, ám ő abba a közegbe szép lassan belehalt. Most a PICSA röhög az egészen, csak az a kérdés, meddig lesz még kedve ehhez, hány Kiskunhalas kell még, és hány mai Horger, hogy lehervadjon az a vigyor, mert a kijelölt út ez, egyértelműen látszik és tudvalevő.

Folyik a kampf. A nagy „Ő” azt szeretné, ha a barackos nóták nívóján lépnének talpaink egymásra, ha Orbán Viktor megtöltené a pénztárcánkat de csuhajja, szólna a nóta a jóebédhez, azaz minden eltűnne az emberek fejéből, ami fidesz&co által generált rózsaszín ködöt kicsit is zavarná. Erről szól a nóta, és ezt a mai magyar nihilt siratta el a maga módján évekkel ezelőtt Sickratman, tegyük hozzá, ez se tetszett már a fijjúknak:

„Dózsa, Koppány, Görgey/ És Hunyadi Péter/ Münköt mündég majd mündönki/ Cafatosra szétver/ Jő az jenki, ruszki, talján/ Jő az tót és rác és cselák/ Jő az zsidrák és más rémek/ Szegény magyar mindtől félhet/ Jő az aszály jő az árvíz/
Sivó homok vagy az belvíz/ Borus az ég éget az Nap/ Szegény magyar csak bút arat/ Dózsa, Koppány, Görgey/ És Hunyadi Péter/ Münköt mündég majd mündönki/ Cafatosra szétver/ Mohács, Buda,Trianon/ Baja büszke vára/ Kihal az mi nemzetünk/ Talán nemsokára/ Gyilkosunk török, tatár/ Oláh, labanc, német/ Beh búval baszott nemzetem/ Jaj, fennen sírok érted/ Jött az cián,Tiszánk halott/ Az Balaton, jaj elapadott/ Bősnél Dunánk léket kapott/ Szegény magyar szopott nagyot/ Nem nő virág, fogy az gyerek/ Baszni viszik kedvesemet/ Munkám is sincs, nincsen bérem/ Szikkad szittya magyar vérem/ Fölesz majd az Eunió/ Ragályt hoz az globáció/ Sírunk ássák liberálok/ Buzisok és pufajkások/ Dózsa, Koppány, Görgey/ És Hunyadi Péter/ Münköt mündég majd mündönki/ Cafatosra szétver/ Mohács, Buda ,Trianon/ István üszkös ökle/ Kihal az mi nemzetünk/ Talán mindörökre/ Gyilkosunk török, tatár/ Oláh, labanc, német/ Beh búval baszott nemzetem/ Jaj, fennen sirok érted”
(Trubadúr)