Hungarikum született a magyar televíziózásban. A pitiáner-genyó, szervilis-seggnyaló, hánytató-köptető műsorfajta, amelyet eufemisztikusan – de teljes meggyőződéssel – hírnek, mi több, híradónak neveznek a Fidesz-gründolta médiában, amelynek egyébként most már friss papírja is van arról, hogy hírhamisító. Bíróság mondta ki, hogy az Index bátran nevezheti így azt a gőzölgő trágyahalmot, amelyet közszolgálatinak csúfolnak erre szakosodott bohócok. Nemlétező gerincük és lelkük rajta, csak minket hagyjanak ki a mi pénzünkön celebrált milliárdos ámokfutásból, de jól láthatóan eszük ágában sincs kegyelmezni.

Mért is lenne, amikor az evolúció során egyre-másra jelennek meg a Hír- és Echo TV-ből ismert alakok népnevelői buzgalommal az M-eken meg Dunákon, behozva oda azt a szellemiséget, amely Demján szavaival hungarosiíta és hungaroszunnita térfelekre osztja az országot, hogy mehessen benne a – most még csak karakter – gyilkosság. A rendszer egyébiránt jól szervezett, a nagy durranásokat, a fundamentumként szolgáló alapanyagot a Polt által irányított ügyészség állítja elő. E szervezet áldatlan működése teszi lehetővé, hogy vezető szíjon lehessen mutogatni ellenzéki alakokat eltakart arcú marcona rendőrök között, a vezetettekről aztán kilencvenkilenc százalékban kiderül, hogy fölösleges volt rabláncot adni rájuk, de ez már rendszerint hiányzik a Szabad Nép félórákból.

Ilyen leosztásban zajlik az élet szittyaföldön. A mogulok gondoskodnak a nagy durranásokról, a királyi tévé saját kútfőből meg csak babramunkát végez, de teszi ezt oly igen álhatatosan, hogy szinte belefehérül a szája, miközben karakter-gyilkolászó buzgalmában szállítja az amúgy röhejes, de összességében mégis gyomorforgató szenzációit. Illetve csak azt, amit maga annak vél, megfelelve egy öt éves óvodás szellemi színvonalának, ami azért már zsenánt egy pöttyet. Arccal a civilek ellen! Ez a csatakiáltás már jó régen elhangzott a jurtában, ahonnan csupán visszhangja ért el a mi tévénkhez, így fáziskéséssel ugyan, de beálltak a vonyító kórusba, és röhejes eredményeket sikerült fölböfögniük.

A Hír Tv, amely ma már a Kunigunda utca kihelyezett tagozataként éli mindennapjait, óriási leleplezésekkel operál megint. Akár a cirkuszi kikiáltó, aki a semmit adja el nagy hangon, vagy esetleg Pistike a középső csoportból az óvónéni kegyeit keresve – tetszőlegesen behelyettesíthető bármelyik formula -, de azért mégis ótvarul. Most a tüntetések főbb alakjait találták meg, felfedezve bennük magát a sátánt. Szokásos sunyi módjukon Várady Zsolt iwiw-alapítót, és Gulyás Balázst, az internetadó elleni tüntetések másik szervezőjét és szónokát is ismeretlen számról hívta fel a Hír Tv egyik munkatársa, hogy egy korábbi botlásáról kérdezze.

Várady múltjában egy tizenegy évvel ezelőtti füves cigarettát talált a kormánypárti tévének nevezett szarhalom, Gulyás Balázsnak pedig egy tavaly februári autóbalesetét szedték elő, amelyben ő volt a vétkes. Gulyás tavaly február 22-én a repülőtérre tartva egy kőbányai kereszteződésben balra kanyarodás közben nem adott elsőbbséget az egyenesen tovább haladó autónak, és összeütköztek, a másik autóban ülő kiskorúnak pedig eltört a keze. Gulyás azt mondta, hogy természetesen elismerte a hibáját, a helyszínen bocsánatot kért, és elfogadta a bíró végzését, amely szerint kétszázezer forint pénzbüntetésre ítélték, és öt hónapra eltiltották a vezetéstől.

Várady Zsoltnál annak idején elhanyagolható mennyiségű, 0,19 grammnyi kannabiszt találtak a rendőrök, és ezért úgynevezett elterelésre küldték. Ezt a porszemnyi mennyiséget hogyan vették észre, az rejtély, de mindegy, ettől a két bűnözőtől tényleg meg kell védeni az országot és a bimbózó ifjúságot, ez alaptétel. Várady egyébként csütörtökön este azt írta, hogy jogászokkal konzultál, valamint megfontolja, hogy vizsgálatot kezdeményez a Nemzeti Adatvédelmi és Információs Hatóságnál, hiszen ennek az információnak a eljuttatatása az újságíróhoz különleges személyes adat jogszerűtlen kiszivárogtatását jelenti. Hogy mi fog történni, kiderül: semmi sem.

Mindközben persze a királyi lószerszám is teszi a dolgát, népnevel, internetes híroldalakat oktat ki, és rózsaszínű Barbie-országot föst a tátott szájú választópolgár elé. Megvan ennek a metódusa, nagyban már rég kidolgozták a totális hülyítés módszertanát. Aki ma a közmédiából tájékozódik, olyan világba csöppen, ahol derűs életmesék, közmondások, szólások és megnyugtató hírek virágai tenyésznek. A gazdaság, mint a kilőtt nyílvessző, a politikai kérdések mérlegre téve, pozitívan eldöntve; a polgárok hétköznapjai, mint a régi kifestő képeken, és a vidám locsogás egy celebbel éppen annyit ér, mint a beszélgetés egy akadémiai nagydoktorral. A hírszerkesztő, mint a farkával sepregető róka tünteti el a valóság sötét nyomait. Nehogy már valaki átadja magát a rosszkedvnek, morcoskodásnak, amikor végre jól mennek a dolgaink nyolc borzalmas év után. A néző cukormázzal bevont képet kap Magyarországról, rengeteg információ pedig el sem jut hozzá. Mintha másik országban élne.

Elindítottak már egy új frontot is azért, hogy csak a pipacsos falvédős álvalóság formálja a magyar tudatot. A Fidesz ugyanis kiszorítaná a kereskedelmi tévéket egy új törvénymódosítási javaslattal, amely kötelezővé tenné a szolgáltatóknak, hogy márciustól az állami televízió két új induló csatornáját tegyék be az ingyenes csomagba, emiatt viszont két kereskedelmi csatorna kiszorulhat onnan. De hogy ezt kik javasolják, az is egy mise: a Fidesz szóvivői, Dunai Mónika és Tuzson Bence, akik olyan törvényt delirálnak, amely szerint az eddig kötelezően továbbított közszolgálati csatornák mellé további kettőt kell mindenkinek ingyenesen elérhetővé tenni az alapcsomag részeként. Semmi sem drága már, pedig eleddig úgy tudtam, hogy szóvivők úgynevezett demokráciákban nem igazán szoktak törvényekre javaslatokat tenni. Minálunk ez is komilfó, és akadt két alak, aki a nevét és az arcát adja ehhez a mocsokhoz (is).

Amúgy ezt az embertípust az ilyen rendszerek termelik ki. Ahol a tehetséget leváltja a “tehetség” (azaz mi mondjuk meg, ki a tehetséges), ott a szervilizmus életképes stratégia. Ez különösen igaz olyan embereknél, akiknek nincs énképük, így nem probléma ezek után a tükörbe nézni. Ott úgyis alapvetően senki sem nézne vissza, így mindig van hely a “példaképnek”, hogy ezt az űrt betöltse. Kíváncsian várom és figyelem, hogy a csúcsra járatott pátosz gyakorlatilag már a határokig kitolt és kihasznált (nemzeti) giccsfaktor elegendő lesz-e a következő időben is a kormányzatot támogató választók széles rétegének meggyőzésére, a jelek szerint egyre kevésbé.

Ennek ellenére vagy éppen ezért minden változatlanul halad a maga Fidesz által kitaposott útján, csak ötletek kellenek, a jóisten megsegít minket (őket), és senkit sem hagyunk (nak) az út szélén. Még Pálffy Istvánt sem, aki – mint kiderült – már megint a köztévénél szívja a levegőt, ha már rontani nem tudja. Tanácsadó lett belőle, csak munkája nem lesz. Ezen a szinten már nem lehet tanácsokat osztani, a romlottság minden szintjét kimerítette ez a bagázs, de lehet, hogy van lejjebb is. Meglátjuk, s ha a Csele patak megint kibaszna velünk, aminek következtében az Unio hordái elözönlenék a kies ugart, amire – valljuk be – csekély esély mutatkozik, tán változik valami. Addig azonban lefetyelhetjük a szánk széléra fröccsenő testi végterméket, ami szép lassan megkeményedik, és beborít minket, mint a guano, keményen, vastagon.

Az új eresztés ennél jóval tovább megy. Két héttel ezelőtt a köztévé híradója azt állította, hogy egyes, kormánykritikus hírportálok szándékosan elhallgatnak pozitív fejleményeket, de mivel egyre több a jó hír, a kritizálóknak nehezebb a dolguk. Az MTVA szerint műsorvezetőjük azért kommentálta így a dolgokat, mert ez hír volt. Akkor szó szerint ezt bírta mondani: „Talán az mutatja a legjobban, hogy megint kifejezetten jó hír érkezett a magyar gazdaságról, hogy több internetes oldal elhallgatta vagy megpróbálja elhallgatni a Moody’s döntését. Ezek azok a kritikus hírportálok, amelyek máskor mindenről hosszan beszámolnak, ami szerintük Magyarországnak vagy a magyar embereknek rossz. De most nem volt könnyű hetük, sok mindent kellett ugyanis elhallgatniuk.”

Ha ez az MTV-nek megfelel, nemlétező lelkük rajta, egyszer majd úgyis tükörbe kell nézni. Mindez szomorú csupán, az új attrakció azonban mosolyos, amely után az ember csupán hörögve röhög, egyebet nem tehet. Azaz, Németh Balázs 2.0: A hvg.hu azt írta kedden, hogy Áder Jánost tojással dobták meg Prágában, mert bár akkor, amikor beszédet mondott, őt nem célozták meg, ám később, egy emléktábla átadásakor a cseh államfő, Milos Zeman ellen tüntetők tojászáporából Ádernek is jutott. A híradó elővette prágai tudósítóját is, aki elmondta a kamerának, hogy Áder nyugodtan elmondhatta a beszédét – éppen úgy, ahogyan a hvg.hu hírében is szerepelt.

Mindezek ellenére az is kiderült a köztelevízió blokkjából, hogy a híradósok e-maileket küldtek péntek délután az emlegetett hírportáloknak (a hvg.hu mellett az Indexnek és a 444.hu-nak), amelyben egyenesen azt firtatják, hogy azok tervezik-e a híradó szerint megtévesztő címek javítását, és készülnek-e elnézést kérni Ádertől, meg az olvasóktól. Nos, itt tévedünk a sírva vigadó kabaré ingoványos talajára. Immár nem elégednek meg azzal, hogy meghamisítják a valóságot, tovább mennek, és valami rosszul értelmezett küldetéstudattól vezérelve elnöki titkárságot játszanak, vagy sajtóosztályt. Ők szoktak helyreigazításért visítani, ha fáj valamijük, de most éppen nem. A köztévé megteszi helyettük, és nem szakad rájuk az égbolt. Itt tartunk.

Hol máshol is tartanánk egy olyan közegben, ahol, amikor a Washington Post bántotta a vezért, államtitkárok nyomultak a vízen túlra helyreigazító publicisztikáért. Vagy épp legutóbb a bajor sztori, amikor Orbán szerint véletlenül született egy számára kedvező interjú a rá zúduló vérzivatarban, és az nem jelent meg, élénk képzeletű sajtósa akarta ráborítani a konyhaasztalt a németekre. Ez a tudatvilág, ez a habitus kerítette hatalmába a saját bejáratú híradót is, amelynek munkatársai spanyol viaszkot ürítő elefántnak képzelik magukat, úgy vélve, mindent megtehetnek, és ez igaz is. Viszont magukra vonják a nevetést, amelynél gyilkosabb eszköz nem igazán létezik, ezt azonban nem tudják, mert a NER-ből rég kiveszett a humor. Ez – is –lesz a veszte.

Az RTL már rég lement kutyába, és ezt nem is igyekszik palástolni, a köztévé ezzel szemben ugyanúgy hamisít, hazudik, amikor rózsaszínűre festi, ami amúgy fekete, és illatosnak mutatja a szart. Mindehhez az eltelt időben már hozzászoktunk, mindenki a maga szűrőjén keresztül értelmezi az elébe állított álságot és giccset. Van, aki lemondóan legyint, az egyharmados kétharmad meg bizonyosan elismerően csettintve csügg a királyi híreken, és jó neki, nagyon. Viszont ezidáig olyan még nem történt, mint szombaton.

A kézivezérelt közhíradó egyik friss nímandja, Németh Balázs kifakadt, hogy az internet világa, egyes honlapok nem kellőképpen pozitívak, és nem zengik teli torokból a narancsvilág dicséretét, elhallgatják úgymond a jobban teljesítő ország világot alázó eredményeit. Ezt bírta mondani: „Talán az mutatja a legjobban, hogy megint kifejezetten jó hír érkezett a magyar gazdaságról, hogy több internetes oldal elhallgatta vagy megpróbálja elhallgatni a Moody’s döntését. Ezek azok a kritikus hírportálok, amelyek máskor mindenről hosszan beszámolnak, ami szerintük Magyarországnak vagy a magyar embereknek rossz. De most nem volt könnyű hetük, sok mindent kellett ugyanis elhallgatniuk.”

Mindezt saját kútfőből, megvilágosodva mintegy mondta a kamerába az állítólagos hírolvasó, főnökei pedig nem rúgtak a valagába, hanem vállveregetve magyarázták, hogy ez a tutulás az elmúlt hét eseményeinek összefoglalása volt, azaz értelmezésük szerint hír. Nekik legyen mondva, ha így hazudják, igazából meglepődni nincs min. És mégis a hülye celebek járnak jobban. Két nőnemű előember a dzsungelből már készen áll arra, hogy pénzt facsarjon akkor is, amikor nem a képernyőn mutogatják a valagát. Készek letámadni a vendéglátást, ilyképpen: Extra akciósan juthatnak a szórakozóhelyek a legmenőbb celebekhez, ezt ígéri egy műsorszervező. Az ajánlat szerint most Baukó Éva és Aleska Diamond viszik a prímet a népszerűségi listán, akik az RTL Klub túlélő show-ja után mindent vállalnak, közönségtalálkozót, élménybeszámolót, közös fotózást, dedikálást és sztár-bárpultozást. Mindehhez szuper kedvezménnyel juthatnak hozzá a magukra valamit adó klubok, hiszen kilencvenezer forint/celeb darabáron megkaphatják a csomagot. Ehhez még hozzájön az útiköltségük díja is, ami száz forint kilométerenként, de a bónusz sem marad el, ajándékba jár a személyes video-meghívó is.

Kétség nem fér ahhoz, hogy a kellőképpen demens, amúgy sem a katedráról induló népek – akik amúgy a ’zemberek egy másik értelmezés szerint – vevők lesznek erre az új cirkuszra is, azaz, jól tartják a prostit és az alkoholistát, legalábbis egy ideig. A szellemileg kurválkodók azonban nem lesznek ilyen szerencsések. A rezsim dőltével egyenes úton hullnak a semmibe, csak valami halvány, derengő és kellemetlen emlék marad utánuk, meg a rossz szájíz azzal a tragédiával, hogy még a Nirvána kegyelme sem adatik meg nekik. A vezér jóvoltából a buddhizmus ugyanis nem játszik ezen a vidéken, de legyen ez az ő bajuk.

Kedden ő volt a főszereplő a kabaréban. Az RTL-nek nem kell megszakadnia, nem kell tényfeltárás után loholni, elég odadugni a mikrofont, rászegezni a kamerát az ügyeletes show-manra, rákérdezni a kormány hajdan volt, és éppen bimbózó szemétségeire, s megy minden magától, olyan gyönyörű ez. Most éppen az derült ki, – amit amúgy is sejteni lehetett, csak hát így olyan szórakoztató volt -, hogy L. Simonnak fogalma sincs arról a törvényről, amelyet állítólag ő nyújtott be. Ugyanis ő egyedül jegyezte – mint utóbb világossá vált – az RTL megszívatására kitalált reklámadót, majd amikor kiderült, hogy a csatornának nem is kell annyit fizetnie, egyből módosították is.

Viszont szar került a propellerbe, mert az új változat szerint minden olyan kisvállalkozásnak is jelentős összeget kell fizetnie, amelyik a Google-on vagy a Facebookon hirdet. L. Simon keményen cáfolta, hogy így lenne, és határozottan kijelentette, hogy ő is hirdet a Facebookon, és nem fizet semmit. A riporter elmesélte neki, hogy az ő módosítója után debizony fog, ekkor L. Simon már csak nézett, mint a vett malac, majd igyekezett kikerülni a kamera látóteréből. De azért – immár elveszítve kezdeti magabiztosságát – azt sóhajtotta, hogy már nem is tudja, utána kell néznie ennek az egésznek, és innentől felpörögtek az események.

Ilyet se csekkoltam még. Látni, amint az államtitkár telefonos segítséget kér igyekezve megtudni, hogy mi is lehet abban a rohadt törvényben, majd diadalittasan szalad a kamera felé, hogy elmondja a tutit, miszerint a törvény úgy szól, ha valaki a fentebb már említett két weblapon hirdet, mivel azok nem Magyarországon adóznak, a reklámadót a hirdetőnek kell fizetnie. Most már elégedetten mosolyog, azt hiszi, kikerült a lekvárból, de még kap egy gyomrost. A riporter ugyanis elmondja, hogy L. Simon csak abban az esetben számolt volna be az általa frissen megtudott igazságról, ha a híradó nem adja le, amikor lányos zavarában hülyeségeket mond, de nem teszik meg neki ezt a szívességet, mért is tennék.

Snitt. Persze még körberakják töltelékanyagokkal a fő menüt, ráerősítve arra az igazságra, hogy szemét ez mind, és hazudnak, de ennek az estének kétségkívül az államtitkárrá avanzsált költőóriás volt a főszereplője, ma ő delirált nekünk, de ne legyen rossz érzésünk, hiszen a hülyeségnek azt a csimborasszóját, amit ezek képviselnek, mi választottuk. Nézettség tehát van, innentől fogva izgatottan várjuk minden este az RTL kabarét, ami viszont véresen komoly, mert ez a magyar valóság. Viszont egyszer már a közönség segítségét is kérhetné az aktuális bohóc, azt a darabot szívesen nézném.