Amióta odahagyta a kommunista pártot – az MSZMP különféle intézeteit -, mindenről ők jutnak az eszébe, akárha kamasznak a csöcsök, aki egyfolytában kefélni akar. A tudat beszűkülésének sajátságos állapota ez, ami házelnök úrnál már nem gyógyítható. Az ő éltes korában.

Ez a Halo-effektus különös egy jelenség, olyan torzítás, amikor egy benyomás valamely személyről, tárgyról vagy dologról befolyásolja a vele kapcsolatos érzéseket, gondolatokat, és így az adott dologról alkotott teljes ítéletet. Ezért elsőáldozó glóriás Orbán rajongóinak szemében.

Házelnök úr is így járt országos cimborájával, az örökös miniszterelnökkel, leendő királyunkkal, akiről volt egy tapasztalata még az idők kezdetén, és ez fixálódott úgymond. Attól fogva Orbán a helikopter, és mindenki más trogdolita, barlanglakó, alacsony nívón tengődő népfaj vagy egyed.

Ebbe a kategóriába tartozok én is, és mindenki más, aki nincs velük. Mert az ellenük van, és az kommunista. Ilyen derűs máma házelnök úr egyszerű világa. Előveszi a saját fejlesztésű brehm-jét, amelyben két faj szerepel: mi – máminthogy ők -, oder a többi, aki meg kommunista, és osztályoz.

Habony, Rogán és Vajna ugyan nem komcsi, ámde tele van velük házelnök úr töke, mert veszélyeztetik a Párt népszerűségét az urizálásukkal. Hogy lopnak, az nem baj, hogy lubickolnak az aranyban, valamint Palácsik Tímeában, az a baj.

(„Kapod? Vágod? Érzed? Érzékeled? Táncoljál, lazulj, megteszed?
Hallod? Fogod? Megvan? Kened? Tapasztalod? Frankón? Követsz?”)

Házelnök úr ezt a visszásságot szándékozik megemlíteni miniszterelnök úrnak a hírek szerint hamarosan, mert lát kivetnivalót ebben a szűk körben, ellenben Orbánban semmit ( az a kurva Halo-effect).

Mondjuk, az örökös miniszterelnök tesz is róla, hogy így legyen, mert mint az közismert, ő vagyontalan ember. A hetven évvel ezelőtti bajuszos is az volt, és neki még felesége sem lehetett, mert a Birodalom volt a jegyese. A mi vezérünk itt még nem tart, ellenben más, magasabb szintre eljuthat, amikor is a muzsik arról fantáziált, ha a cár atyuska erről tudna, minden más lenne egyből.

Viszont térjünk vissza a mi bajuszosunk elaléló tudatához, amely különös dolgokat hagymázol össze. Közreadom az egy igazat, amely ez:

Kövér László nemzeti érzelmű, ezért nem az ellen van elvi kifogása, hogy Orbán Viktor maga találjon meg vagy jelöljön ki nyolc-tíz nagytőkést Magyarországon. Arról is beszélt, hogy a piacon az így felfedezett nagyvállalkozók épp azokat a kapcsolataikat kovácsolhatják versenyelőnnyé, amelyek az ország miniszterelnökéhez és belső köreihez fűzik őket.

E térnyerésnek saját megfogalmazása szerint a kommunisták ellenében érezte szükségét, mert „azok kötelékben repülnek”, és készülnek a visszatérésre. És Orbán megtalálta a tőkéseit, ellenben az ország tragédiája, hogy az egész elcseszett hon működését ennek a felfedezésnek rendeli alá. Éppen ebbe gebedünk bele.

Ezek a kollégisták jogászok, és bizonyára beléjük verték a „Quod est necessarium, est licitum” bölcsességét, amely szűk magyarsággal így szól: ami szükséges, az törvényes. És látjuk a mi parlamentünkben, mit tartanak szükségesnek, következésképp törvényesnek is, az alapmicsoda megalkotása óta lavázunk ennek szellemében. Aztán ez sül ki belőle, ami van itt nekünk a pofánkban, ezek a gyönyörök.

Ellenben dicsekedek, mert úrfikoromban latint is tanultam (mégis elvadultam), és mindenféle haszontalan dolgok megragadtak bennem abból az időből. Például ez: „Quidquid agis, prudenter agas, et respice finem”. Magyarán, bármit cselekszel, tedd okosan, és nézd meg, mi lesz a vége. Nos, erre a folyományra vagyok én nagyon kíváncsi. A végére a mi tébolyunknak. Annak.