A nem atombiztosan rögzített helyzetektől való páni menekülésének oka ki más lehetne, mint Gyurcsány. A 2002-es televíziós vita egy életre fixálódott benne, olyan csapás volt ez, amelyet azóta sem tud kiheverni, és iszkol olyannyira a számára zűrös helyekről, így idén még egy amerikai beszédet is lemondott, mert ott azt kérték, hogy utána kérdéseket tehessenek fel neki. Egy perc alatt hátrált ki a felkérés elől, és ez valahol tragikus is, ha belegondolunk, hogy Magyarország miniszterelnökéről van szó. Igaz, efféle hajlamai már a trauma előtt is voltak. Annak idején, amikor az ÉS szedte cafatokra tokaji ügyeit, itt, Szombathelyen egy interjúban feltettem neki a tízmillió forintos kérdést, hogy fejtené ki, mi is van akkor ott Sárazsadányban. Nem találják ki a választ. Nem tud róla, mondta, mert ő úgymond egészségügyi okokból nem olvassa azt az újságot. Ekkor hullt le minden lepel, és ez csak fokozódott az idő haladtával.

Olyan már nagyon rég nem fordult elő, hogy Orbán kimerészkedett volna a hazai pályáról. Az Indexen az utolsó Orbán-interjú 2006 szeptemberében, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése utáni feszült politikai helyzetben jelent meg. Ott többek között arról beszélt, nem érez felelősséget az utcai zavargásokért, és szükség van gazdasági válságkezelésre, de erre a Gyurcsány-csomag nem alkalmas. Az Origón is 2006 őszén készült az utolsó interjú. Itt Pethő András valóban folyamatosan visszakérdezve faggatta többek között arról, miért nem beszéltek arról, mit kezdenének az ország gazdasági problémáival, és hogy mondhatja-e egy politikus, “az én hangomon megy egy szavazásra való felhívás, amiért engem elmarasztal majd az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek, oszt’ jó napot”, ahogy azt Orbán tette. A hvg.hu-n is 2006 őszén jelent meg a legutóbbi interjú, a nyomtatott hetilapban pedig 1998-ban – a hvg-re viszont Orbán haragszik, mióta 1999-ben maffiafőnöknek ábrázolták a címlapon. 1998-as a legfrissebb Magyar Narancs-interjú, ezután összesen egy mondatot válaszolt 2002-ben a lapnak. A Népszabadságban 2004 áprilisában volt legutóbb lehetőség egy hosszabb beszélgetésre. A Figyelővel 2006 őszén beszélt utoljára, és nem adott interjút ebben a ciklusban a Heti Válasznak sem. Az ATV-be utoljára 2010 július 23-án ment be, az Egyenes beszédbe. Az Inforádióban tavaly május 30-án járt az Arénában, a Klubrádióval 2004-ben beszélt legutóbb.

A miniszterelnok.hu-n végig lehet nézni, milyen interjúkat adott a magyar médiának Orbán. Az állami és a legszorosabb baráti médián kívül jellemzően önkormányzati és megyei lapokkal állt szóba, rá kell nézni ezekre, a szervilizmus ékes példái. Itt minálunk, Vasban is így van ez, ő és a csatlósai jelennek meg minduntalan a helyi médiában meg az önkormányzati lapokban – alaposan tanulmányozva azokat –, az lenne a furcsa, ha minden második oldalon nem Ágh Péter vigyorogna az emberre, Szombathelyen pedig Hende. Másutt nem szólalnak meg, elég nekik a korlátozott seggnyalás. Az első ember módija leszivárgott alsóbb körökbe is, a média pedig teljesíti az igényeket mindannyiunk épülésére.

Néha azonban lehullanak a díszletek. Egy embert, főleg ha miniszterelnök, nem lehet örök időkre elzárni a külvilágtól, kényes lelke bármennyire is ezt óhajtaná. A csendes többség olykor felemeli a fejét, és kifütyüli a vezért. Mást épp most nem nagyon tehet, de az ilyen Fradi pályás akciók életre szóló sebet ejtenek, efelől ne legyen kétségünk. A diktátorra hajazó narcisztikus személyiségek közös vonása ez, csak egy a baj. Az ilyen sértések bosszút generálnak a sebzett lélekben, ellenséget képeznek a zavart tudatban. Így jártak a civilek, akikről Tusványoson, a laboratóriumi tisztaságú Fidesz posványban kifejtette, hogy idegen hatalmak képviselői, majdhogynem kémek. És ember nem volt ott, aki megkérdezte volna, akkor eztmoshogy. A kijelentés elhangzott, és azonmód igazsággá emelkedett. Így születnek új és még újabb ellenfelek, ellenségek, a spirál beindult, és sohasem ér véget.

A Norvég Civil Támogatási Alap pénzeivel összefüggésben melegszervezetek is megkapták a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal levelét, amely együttműködésre hívja fel őket. Az ügy háttere, hogy az itthoni melegszervezetek – hazai forrás híján – a norvég adófizetők pénzeire vannak szorítkozva, amit a kormány most közpénznek definiál, és úgy tűnik, szívesebben osztana szét saját kezűleg.

Többek között belső levelezéseket, pénzügyi, szakmai beszámolókat, és a pályázati anyagokba történő teljes betekintést kért a KEHI azoktól a civil szervezetektől, akik sikeresen részt vettek az NCTA (a Norvég alap) pályázatain. Együttműködés hiányában a szervezetek adószámuk felfüggesztésére is számíthatnak. Mi lenne a cél: a hazai civil és meleg-szervezetek ellehetetlenítése, vagy a Norvég Alap pénzeinek teljes kormányzati felügyelete, nem tudni, de egy bizonyos, a kormánypárti sajtó több hete meleg-ellenes kirohanásoktól hangos. Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott egyenesen „buzilobbiról” beszélt, amelyet ki kell űzni a színházakból, és ami ellen előadásokkal és iskolákkal kell harcolni.

A miniszterelnöki megbízott kijelentéseire válaszolva Kulka János nyílt levelet írt Orbán Viktornak „buzilobbi-ügyben”, amelyben elhatárolódásra kérte a kormányfőt. A miniszterelnök némi gondolkodás után formális válaszban köszönte meg az észrevételeket, valamint sok erőt és sikert kívánt Kulka Jánosnak. Ilyen körülmények között kapták meg a hazai meleg és leszbikus szervezetek a KEHI együttműködésre és adatközlésre felszólító levelét, amelyben közlik a helyszíni ellenőrzés tényét és annak időpontját.

A Budapest Pride-ot rendező Szivárvány Misszió Alapítvány nem ismerte el a KEHI ellenőrzés jogszerűségét, mivel az alapítvány állami tulajdont nem kezel, vagyontárgyai között nem szerepelnek az állami tulajdonba tartozó vagyontárgyak, állami támogatást nem kért, és nem is fogadott el az elmúlt években. Ezek alapján számukra nem világos, hogyan kerültek a vizsgálat látókörébe.

A miniszterelnök-helyettes, az én kedves Semjénem sem csitította a meleg-ellenes közhangulatot a Hír TV múlt szombati műsorában. Semjén Zsolt elmondta: „Ez az ideológia, amivel a legnagyobb probléma az, hogy brutális támogatást kap Brüsszelből, kicsiny ám hangos érdekcsoportok egyszerűen rá akarják kényszeríteni a világra ezt a szerintem deviáns felfogást. A természet rendje az, hogy vannak férfiak és nők. Ebből kifolyólag a család a természet rendje szerint férfi-nő elkötelezett kapcsolata. Ha ezt a természet rendje szerint létező valóságot elkezdem relativizálni, akkor ezzel a legnagyobb probléma az, hogy nincs vége. Magyarul, ha két férfi házasodik, akkor három miért nem? Ha nem születnek a családokban egészséges pszichéjű, egészséges fizikumú egészséges erkölcsi érzékű emberek, és az iskola család média nem ebben az irányban van, akkor maga a társadalom szétesik, a gazdaság szétesik, sőt, maga a liberális demokrácia is.”

Így véli a madárvadász. De ne menjünk bele zűrzavaros gondolataiba, mérhetetlen mélységeket lehetne felfedezni.

A most KEHI ellenőrzés alá vont szervezetek fontos szerepet játszanak a hazai emberek esélyegyenlőségének megteremtésében, amely korántsem lezajlott folyamat. Sokszor hiánypótló feladatokat látnak el a meleg-, leszbikus-, biszexuális- és transznemű emberek és azok családjainak segítése révén, hogy megelőzzék a legrosszabbat – a tragédiát – mikor az érintettek az elfogadás hiányában, a kirekesztés és társadalmi megbélyegzés miatt öngyilkosságba menekülnek.

Azt nem tudni, hogy a miniszterelnök-helyettes szavai hallatán mit csináltak a Fidesz-KDNP meleg tagjai és szavazói, talán hangos csuklásban törtek ki, de a meleg-ellenes társadalmi közhangulat egyre csak fokozódik.

Elképzelhetetlen, hogy nem adják ki a kért adatokat a civil szervezetek, mert Magyarországon a Kehi működésére törvényes rend vonatkozik, a törvények pedig minden magyar állampolgárra kötelezőek – közölte Lázár János kancelláriaminiszter a HírTV-nek nyilatkozva. Lázár szerint „elképzelhetetlen, hogy Magyarországon legyen olyan civil szervezet, akinek bármilyen takargatnivalója van”. A Kehi ellenőrzési jogköre azonban csak az állami pénzek felhasználására vonatkozik: a norvég civil alap forrásai azonban nincsenek kapcsolatban a magyar büdzsével. A pénzek elosztásáért és ellenőrzéséért a brüsszeli Finanszírozási Mechanizmus Iroda felel.

A Demokratikus Koalíció közleményben adott hangot Lázár János és a Norvég Alap ügyével, valamint a kormány civil szervezeteket érintő intézkedéseivel kapcsolatos véleményének. A párt úgy véli, az egész mögött valójában az áll, hogy a Fidesz képtelen elviselni, hogy tevékenységét bármi ellenőrizze, vagy korlátozza. A Demokratikus Koalíció szerint valóságos rögeszmévé fajult Lázár János hisztériája a Norvég Civil Támogatási Alappal kapcsolatban. A közlemény hozzáteszi: a kormány legfőbb fájdalma, hogy az Alap támogatása nem a Fidesz által gründolt álcivil szervezetekhez kerül, hanem olyanokhoz, amelyek Orbánéknak is a körmére kívánnak nézni. A DK szerint Lázár szempontja érthető: ha már a kormányt ellenőrző alkotmányos intézményeket sikerült fölszámolni, nyilván kényelmetlen, hogy szerepüket civil szervezetek próbálják átvenni.

Gyurcsányék úgy látják, hogy azokra a szervezetekre, amelyeknek támogatása szúrja a kormány szemét, most ráuszították a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt, holott a Magyarország által aláírt szerződés értelmében a kormánynak nincs ellenőrzési joga az Alap fölött. Kijelentik: a Demokratikus Koalíció ezért szolidáris azokkal a szervezetekkel, amelyek e téren megtagadják az együttműködést. A feketelistára tett szervezetek, Lázár állításával ellentétben, nem kizárólag a kormányt gáncsolják és az ellenzék szekerét tolják: némelyikükkel, például az atlaszo.hu-val a DK-nak is volt éles vitája – írják a közleményben.

A Demokratikus Koalíció úgy véli: Orbánék támadása az Alap ellen mérhetetlen kicsinyességükön, pitiánerségükön túl ugyanarról tanúskodik, mint az alkotmányosság fölszámolása, a sajtószabadság eltiprása, a választások bohózattá silányítása vagy a bírói függetlenség elleni, meg-megújuló rohamaik: képtelenek elviselni, hogy tevékenységüket bármi ellenőrizze vagy korlátozza.

Most már ideillik a Kozmosz szövege, ha van még időd, ez a te országod:

Az okosak földje

Fosunk a jövőtől, büszkén a múltra,
de hogy mi volt a múlt, azt senki se tudja.
Úgy tudtuk, más bánt el velünk,
pedig mi voltunk azok, hidd el nekünk.
A Habsburgok kérték és kapták a koronát,
önkéntes gyarmat voltunk több koron át.
Későn keltünk arra, hogy fel kéne kelni,
addigra utált körbe mindenki.
Miközben Deákot ünnepelte száz torok,
a fejünkre nőttek a román pásztorok,
ők nem egyeztek ki a kiegyezéssel,
baj is lett belőle később kevéssel,
hogy becsúsztunk a háborúba,
hülyére verve álltunk Trianonba’.
Utána Horthyék is okosak voltak,
hadat üzentek a Szovjetuniónak.
Mínusz negyven fok volt az oroszoknál,
ott maradt a fél hadsereg a Donnál.
Jöttek a ruszkik, fal lett a Lajta,
bölcsőnk ez, s gyakran sírunk is rajta.
Mi vagyunk a hősök és mi vagyunk a holtak,
a nácik és a komcsik is magyarok voltak,
mi voltunk Koppány és Kun Béla,
mi vagyunk magunk a probléma.
Valóvilág, Megasztár, X-Faktor,
szidjuk mindet, de nincs, aki elkapcsol,
és hiába védjük másoktól a földet,
ha lengyel húsért sorban állni ragyogó ötlet.
Mi tévézünk öt órát, de a jenkik a hülyék,
hősök vagyunk, csak sose állunk ki az ügyért.
Aki akar itt bármit, az úgyis dobbant,
és marad egymillió kamurokkant
az országban, ahol mindenről más tehet,
a zsidók, a bankok, az IMF, a melegek.
Balhé van, de sosincs felelős,
mindenki megússza, van jog, csak nem erős.
Eltűnt a Postabank, de senki se tette el,
Kulcsár Attila is egyedül kezdte el,
hozott is valamit az Ezüsthajó,
a Hagyóból lett csak cellalakó.
A pártokat építik az autópályák,
egyszer még féltek, de azóta látják,
hogy nem üvegzseb van, csak üveges szemek,
úgyhogy ideje, hogy építkezzenek.
Mi is építjük a nemzeti falansztert,
de erről nem írt se Kertész, se Wass Albert.
Nyugat-Európa és a káosz partján,
félig Ázsia, de egészen Balkán.
Mi vagyunk Orbán és mi vagyunk Gyurcsány,
mi vagyunk a rendőr, az orvos, ez a furcsán
bekötött nemzet, ez a szédült nép,
mi vagyunk a tábor és az ellenség.
Ki itt hatalmat kap, az sohase fékez,
először dönt, és aztán se kérdez,
hiszünk még, de tudjuk legbelül,
hogy hazudnak rendületlenül.
Légy csendben, ó, magyar,
ha viselkedsz, eljön az ómagyar
táltos, és neked is letol egy szettet,
szebbet, mint ahogy elképzelted.
Nézed a plazmán, majd kifizeted egyszer,
az állam is így él, ilyen ez a rendszer.
Itt tudja minden kisgyermek, hogy
svájci frankból nőnek a díszkertek,
úgyhogy senki se szól, hogy így nem lesz jól,
meleg ez a kibaszott disznóól.
Huszonöt éve nonstop a válság,
nem mászunk ki, csak a gödröt ássák,
volt egy lépcsőnk, de eltemettük,
most építjük újra, hogy lebontsuk együtt,
mert az utód is úgyis begőzöl,
még három év és kezdhetjük elölről.
Isten, várd meg a magyart,
majd odaérünk, csak még vesszük a kanyart.
Isten, várd meg a magyart,
rögtön odaérünk, csak még vesszük a kanyart.
Nem is akkora baj, hogy nincs nagy sietség,
megbűnhődte már e nép az összes ötletét,
lehet, hogy gyerekként még máshogy tanultad,
de ha hátralépnél, látnád, hogy magunknak
basszuk el, de pusztuljon az idegen.
Léptek a ruszkik, de látszik, hogy ide nem
több párt kell, hanem több külön ország,
az okosak földje, Magyarország.
Mi basszuk el, de pusztuljon az idegen,
léptek a ruszkik, de látszik, hogy ide nem
több párt kell, hanem több külön ország,
az okosak földje, Magyarország”

Az én kurva anyámat, egyébként minden rendben.

A polgármester döntését így indokolta: „Bár sem a sajtó, sem a sajtóhoz áttételesen köthető magánszemélyek nem tudtak a puszta kíváncsiságtól és vélt, vagy valós tényeken alapuló, negatív következtetésre okot adó hírek megjelentetésén túl valós célt megjelölni, saját elhatározásomból úgy döntöttem, hogy településünk honlapján közzéteszem polgármesterségem időszakában benyújtott vagyonnyilatkozataimat. Teszem ezt annak ellenére, hogy a közelmúltban megjelent cikkek mindegyike a nyilvánosan hozzáférhető gazdálkodási adatok, a szintén nyilvános hirdetmények és ingatlan-nyilvántartási adatok alapján már teljes körben körbehatárolták azokat az adatokat, amelyet egy polgármester a vagyonnyilatkozatában feltüntethet.”

A közzétett dokumentumok szerint így gyarapodott évről évre Mészáros:

2011. Osztalék: 10 millió forint, havi fizetés, bruttó: 200 ezer forint megtakarítás összesen: 21 millió forint (ebből 1 millió takarékbetétben, 20 millió készpénzben)
2012. Osztalék: 60 millió, havi fizetés, bruttó: 180 ezer forint, megtakarítás: 50 millió forint (20 millió takarékbetétben, 30 millió készpénzben)
2013. Osztalék: 349,8 millió forint, cégéből származó éves jövedelem: 1 millió 131 ezer forint, megtakarítás: 260 millió (200 millió betétkönyvben, 60 millió készpénzben)
2014. Osztalék: 943 millió forint, havi bruttó fizetés: 1 millió 729 ezer forint, megtakarítás: 420 millió forint (400 millió takarékban, 20 millió készpénzben)

Szép karrier, mit ne mondjunk. Persze a józanabbjának már korábban is föltűnt a mese valótlansága, de senki nem hallgatott rá. Van, aki úgy véli, Mészáros Orbán strómanja, ő az offshore bank.

Gyurcsány Ferenc azzal vádolja Orbán Viktort, hogy politikai pályafutásának jelentős részében olyan jövedelmekhez jutott, amelyek túlmutatnak a vagyonnyilatkozatában megjelenő hivatalos jövedelmeken, és amelyek nélkül nem igazolható a vagyongyarapodása. A miniszterelnök idei, illetve felesége legutóbb nyilvánosságra hozott, 2010-es vagyonnyilatkozata alapján Gyurcsány Ferenc úgy számolt, hogy kettejük vagyona legalább 310-330 millió forint. “Orbán Viktor idegen pénzekből gazdagodott, Orbán Viktor korrupt politikussá vált” – mondta Gyurcsány Ferenc, aki szerint a kormányfő számadással tartozik, hogy miből futotta 24 év alatt több mint háromszázmilliós magánvagyonra. “És akkor még nem említem” azokat a vagyonelemeket, amelyek “minden feltételezés szerint” nem saját nevén, hanem környezetében, felcsúti ismerősök, Simicska Lajoshoz köthető személyek tulajdonában vannak, de “okkal feltételezzük”, hogy a tulajdonjogot Orbán Viktor javára gyakorolják.

A miniszterelnök felnőtt életének legnagyobb részét politikusként töltötte, nevén vállalkozás, vállalkozásból befolyó érdemi bevétel nincs, mint ahogy “érdemi írói munkássága” sincs, politikusi tevékenységéből származó bevételei azonban nincsenek arányban az ő és családja elmúlt 24 évben felhalmozott vagyonával.

Érdekes, hogy a négyszólamú szóolvasók nem ugrottak a mikrofonok elé cáfolni a vádakat. Az a taktikájuk: ha nem beszélnek róla az nincs, mint a kisgyerek, amikor becsukja a szemét, és azt hiszi, hogy nem látják. A fideszfanok pedig azzal mentegetik, “hogy ők legalább nyilvánosan lopnak” szerintük pedig ez rendben van.

Szerintünk meg nem.

De azért kíváncsi leszek, mi történik, amikor a Fradi, és az ő „B” közepe erre a vidékre jut, és indul majd a vonat, igaz, nem a kicsi, mint Viktor kedvence a környéken, hanem a marhavagonos. Ez a jövő, de szorítóbb problémák is vannak. Éppen most az a kérdés, hogyan viszem én be a politikát a stadionba, testem mely részében, köpönyegem mely szegletében rejtegetem, mint a malacot, ravasz dolgok ezek.

Az nem tudható, kinek az ötlete volt a tiltás, illetve, hogy mivel büntetik majd, aki mégis politizál, ilyen még nem volt Magyarországon eddig, de ezt is megértük, meg azt is, hogy Szöllősi György (ennek az egész hóbelevancnak a sajtósa), valaha volt újságíró, ma valagnyaló onnan a végekről, ahol tilos politizálni, megmondja a tutit, hogy mért nem:

„A politikai megnyilvánulásokat a futball nemzetközi szervezetei, a FIFA (Nemzetközi Labdarúgó-szövetség) és az UEFA (Európai Labdarúgó-szövetség) is szigorúan tiltják a futballpályákon, s ezt elvárják a nemzeti szövetségektől, így az MLSZ-től (Magyar Labdarúgó-szövetség) is. Ezek a szervezetek nagy erőfeszítéseket tesznek és nagyszabású kampányokat szerveznek a gyűlölet és a rasszizmus visszaszorítására. Bizonyára emlékszik rá, hogy a Magyarország–Izrael mérkőzésen elhangzott politikai megnyilvánulások miatt a FIFA egyenesen zárt kapus rendezést rendelt el a magyar-román világbajnoki selejtezőre tavaly, de nem csak a szurkolóknak, hanem a játékosoknak, edzőknek is tilos mindenfajta politikai megnyilvánulás (mez alá húzott politikai, vallási üzenet, sőt tiltott reklám, stb.). Szélsőséges esetben még a pályára lépő játékos általi keresztvetést is megtiltják egyes világversenyeken, éppen mint másokat sértő politikai megnyilvánulást. Ez utóbbival mondjuk én erős túlzásnak tartom mint ahogy hajlok arra is, hogy – ahogy mondani szokták – a jegy megvásárlásával a szurkoló arra is jogot szerez, hogy kikiabálja a véleményét a játékvezetőről, az ellenfélről, a politikai helyzetről, stb., ám a szabályokat nekünk is be kell tartanunk, s talán nem szükséges Önt győzködnöm arról, hogy minden erőfeszítést meg kell tennünk a rasszizmus, a gyűlölet, a trágárság száműzéséért a futballstadionokból (hiszen a politikai vélemény-nyilvánítás nagyon gyakran a gyűlölet, a rasszizmus és a trágárság megjelenésével párosul). Ezeket a szabályokat természetesen nem mi találtuk ki, mint ahogy a szabályzat kifüggesztése is szövetségi követelmény, ezekkel a feliratokkal, szabályokkal és ábrákkal más magyar pályákon is találkozhat. Mi is egy másutt már használatban lévő szabályzatot használtunk fel, amikor a Pancho Aréna információs tábláit készítettük, ami arra persze nem mentség, hogy mi is két szóban írtuk az egyébként egybeírandó „aktuálpolitikát” :-). (Egy ponton változtattunk a több klub által is használt mintán: a horogkeresztet is feltüntettük a tiltott jelképek között). Amennyiben Ön cenzúrának tekinti, ha egy oktatási intézményben (a Pancho Aréna a Puskás Akadémia területén fekszik egy ifjúsági sportlétesítményben vagy egy sporteseményen tilos politizálni – Európában mindenütt tilos – lelke rajta, de nem hiszem, hogy emiatt szégyenkeznünk kellene, miközben egyébként nem teszünk mást, mint betartjuk a hazai és nemzetközi előírásokat.”

Ez egy válasz volt egy hasonló értetlenkedő manusnak, mint amilyen én is vagyok. Ám mindebből megtudhatjuk, hogy ez a stadion végül is iskola, oktatási intézmény. Meg azt is, hogy olyan kaméleon-szerű képződmény, stadion-iskola-játszótér-kakashinta vonulattal, mikor mely arcát kell mutatni. De ez már Szöllősi baja, ő pofázik a mester helyett, mint akár Gáspár Győző kisöccse, nagy embereknek ugyanis sok dolga van, nem érnek rá kinyilvánítani a tutit. Szöllősi lett Hoppál, Hoppálból Gáspár lett, körbe-körbe mennek a szavak és vivőik.

Bár korábban Gáspár Győző is ki akart szállni az Édes életből, most a TV2 volt a gyorsabb. A csatorna ugyanis kirúgta a showmant, aki nagyon elvetette a sulykot, amikor múlt héten megjelenő lemezén engedély nélkül használta fel a csatorna Édes élet-logóját. „Valóban így van, több mint egy hete egyetlen adást sem forgattak le a bátyámék, de ennek miértjére nem kaptak pontos magyarázatot. Annyi bizonyos, hogy múlt szerdán láthatták utoljára a Gáspár családot a képernyőn a nézők. Nevetségesnek tartom, hogy így bünteti őket a csatorna, miközben nem csináltak semmi rosszat” – mondta a Blikknek Gáspár Zsolti, Győzike testvére.

Viktornak György, Győzinek Zsolti. Egy szint.

A kígyók, siklók már tavaly tavasszal beköltöztek Ócsára. Rászorulnak a lelkeim, nem bírják a törlesztést, bedőltek hiteleik. Érdekes ennek az úgynevezett lakóparknak az immár kabaréra hajazó története, erre a sikerprojektre és a hozzá kapcsolódó hasonló narancsos propagandára ugyanis eddig „mindössze” két és félmilliárd forint jutott, és ez a tétel – más elkúrásokhoz, lenyúlásokhoz viszonyítva – úgymond: smafu, tehát sokat pofázni róla felesleges. De mégis: az, hogy ennyi pénzből eddig csupán húsz szerencsétlen – emberszerű lény – talált azon a vidéken otthont, csak csekély hab a tortán, mert a jelek arra mutatnak, hogy sokkal több nem is fog, úgy tűnik, és ez is édesmindegy már. Most már minden mindegy.

Az azonban nem, hogy az ott lakók rettenve fedezték fel, hogy a pusztai Rózsadombon megjelentek a csúszómászók, amelyek lehetnek siklók, de akár viperák is. Együtt élni velük a városi léthez szokott embernek eléggé nehézkes ügy, de mégis meg kell tennie annak, akit erre a vidékre vetett gyönyörűséges sorsa. Ezek a fajok védettek, bántani azokat tilos, ha nem bírod a fajtáját, és elpusztítod netán, akkor fizetsz. Egy vipera egymilliót kóstál, és annak, aki azért került ide, mert a törlesztését nem tudta fizetni, rohadtul nincs pénze arra, hogy ennyit perkáljon csak azért, mert el akarja kerülni, hogy megmarja egy ilyen jófajta jószág.

Mi marad? A kényszerű társbérlet – ami azért mégsem igazán kóser időtöltés –, vagy a menekülés. Ilyenkor persze nem ártana felemlegetni a jó édesanyját annak, aki kitalálta, hogy ide, egy országos jelentőségű védett természeti területre építsék meg az új magyar idillt. Bár lehet, hogy valamely csókos birtoka volt épp ez a rész, és jól jött neki a kisajátításból befolyó suska, ki tudja? De hogy ez megint egy sikersztori, az ziher, hiszen felépült az ötszáz ház, amelyeket annak idején lehetett mutogatni, ma a fene eszi az egészet, meg az enyészet, az pedig– magunk közt szólva – ki a francot érdekel? Annyiba se fájt, mint a felcsúti stadion.

Januárban, amikor éledezett a kampány, ez volt: A Fidesz szerint az ócsai lakópark a Gyurcsány-korszak szimbóluma. A nagyobbik kormánypárt akkor még reagált a szocialista Korózs Lajos nyilatkozatára, aki szerint a kormány szociális lakóparkja megbukott, a kabinet pedig beismerte, hogy csúfos kudarcba fulladt az elképzelése.

A Fidesz közleményében így fogalmazott: a Gyurcsány-korszak a magyar családokat teljesen kiszolgáltatta a külföldi bankok érdekeinek és devizacsapdába taszította őket. Az ócsai lakóparkban otthonra lelt családok, ha a Gyurcsány-kormányon múlt volna, most földönfutók lennének – írták. „Ma ugyanaz a Gyurcsány-koalíció gúnyolódik ezeken a családokon, amelyik hagyta, hogy a bankok becsapják az embereket, és elvegyék otthonaikat.” – olvasható a kommünikében. A Népszabadság meg nem nevezett forrásokra hivatkozva januárban azt írta, hogy katasztrófa sújtotta területekről kitelepítettek átmeneti szállásává minősítette át a kormány az ócsai szociális lakóparkot. Azóta néma csend.

Hát katasztrófa az éppen van, Ócsa már nincs a közbeszédben, Gyurcsány is alig. Narancssárga köd, az van, és jó darabig nem is oszlik.

A történelem átírására irányuló magyarországi és nemzetközi törekvéseket vetette egybe összehasonlító elemzésében a Financial Times. A londoni gazdasági napilap vezető politikai szemleírója a „Hogyan vezethetnek háborúkhoz a történelemkönyvek” című írásában megállapítja, hogy „ha a politikusok elkezdik átírni a múltat, félni kell a jövőtől”.

Januárban Vlagyimir Putyin orosz államfő elnökölt egy értekezleten, amelynek célja az egységesített iskolai történelemkönyv kidolgozása volt. Putyin „ideológiai hulladéknak” minősített számos jelenlegi történelemkönyvet, amelyek szerinte befeketítik a szovjet nép szerepét a fasizmus elleni küzdelemben, és nem szereti azt sem, ha azt mondják, hogy a Szovjetunió 1945-ben megszállta a kelet-európai országokat. A orosz elnök azt a történelmi nézetet részesíti előnyben, amely szerint a Szovjetunió a fasizmustól mentette meg ezeket az országokat.

(Hej, de ismerős.)

Ironikus módon Putyin Oroszországa jó kapcsolatokat ápol Magyarországgal, az egykori szovjet tömb azon országával, amelyet jogosan érhet a vád, hogy „veszélyesen kétértelmű” módon áll hozzá a szélsőjobb történetéhez. Az Orbán Viktor vezette magyar kormány a jelek szerint ösztönzi Horthy Miklósnak, Magyarország egykori autoriter, antiszemita vezetőjének rehabilitációját. Országszerte több Horthy-szobrot emeltek, Budapesten emléktáblája is van, és erőfeszítések történnek az iskolai történelemkönyvek átírására, annak érdekében, hogy „hazafiasabb” alaphangot kapjanak – olvasható a Financial Times írásában.

A szerző szerint – csakúgy, mint Oroszország esetében – Magyarország szomszédainak is van okuk az aggodalomra a történelmi revizionizmus e járványa miatt. Horthyt egyebek mellett azért kedvelik a magyarországi jobbosok, mert a kormányzó hitt „Nagy-Magyarországban”, amely egy nap visszaszerzi elvesztett területeit. Ez a modernkori magyar nacionalistáknak is szívügyük – írta a brit lap.

És ez hölgyeim és uraim, kedves barátaim, szégyen, a rohadt életbe is. Ezért volt igaza tegnap Gyurcsánynak, aki ezt mondta: Nem vagyok én egy Orbán, hogy hazudjak. Meg ezeket is:

Ha az augsburgi csatában nyerünk, ma valahol Lotaringiában lennénk. Magyarországon nemcsak a meteorológiai hanem a történelmi szél is nyugatról fújt. Magyarországnak pedig rossz meteorológusa van, aki a szelet nem nyugatról, hanem keletről várja: Orbánnak hívják ezt a szélhámost, őt kell elküldenünk.

A magyar demokrácia 24 éves. Nem kellene felnőni drága barátaim? Szembe nézni, hogy nincs más lehetőségünk, mint beteljesíteni István óta tartó nagy küldetésünket, lehorgonyozni ezt a kompországot végre a nyugat partjainál.

Nem akarunk magyarság-igazolványt kapni Orbántól, és senki mástól. Magyarok vagyunk, magyarnak születtünk, tökéletlenül, csetlő-botlóan, de csodálatosan. Nem szeretem, ha abajgatják a gyerekeimet. Aki abajgatja, azt pedofilnak gondolom. Aki úgy gondolja, hogy ezzel az erkölcsiséggel megmondhatja, hogy és mit tanuljon a gyerekem, aki így ezzel a szemlélettel tanít erkölcstant és hittant neki azt politikai pedofilnak mondom. Nem szeretném, ha ezek mondanák meg a gyerekeimnek hogy mi erkölcsös és mi nem.

Mecsoda különbségek, ugye? Mindjárt itt van április 6, és dönteni kell.

„Egyetlen ember van a KISZ-esek közül, akit én ismerek, akit komolyan kell venni, ha az ember tárgyal vele, mert az próbára teszi az ember képességeit, az a Gyurcsány nevű ember.”
(1989)

Szép vallomás, mára a képességet próbára tevő ember démonná vált, és fejrángatózásokat okoz. Annyira próbára tehette már ’89-ben Gyurcsány, hogy kialakult benne az idea az emberről, aki soha nem hazudik. Ezzel is küzd, és rendszeresen alulmarad. Így indított a lelkem:

„A Fidesznek igenis van elvi kiindulópontja: a modern, XX. század végi liberalizmus.”
(1990)

„A populizmus élő klasszikusai szájában a „liberális” szó káromkodás, szitok. A liberálisok ugyanis szabadságot követelnek a népnek, hogy vállalkozhasson és választhasson. A populisták ellenben fel akarják emelni a népet. Ezért vonzódtak a populisták mindig az állam gyámkodó hatalmához.”
(1990)

„Ennek az országnak a sorsát csak egy polgári középerőkből álló kormány tudja megnyugtatóan rendezni. Olyan polgári liberális kormány, amely nem enged sem egy jobb-, sem egy baloldali etatista gazdaságpolitika csábításának. Csak egy ilyen liberális kormány látszik alkalmasnak arra, hogy megértesse a polgárokkal, hogy a privatizáció lehetőség, hogy meggyőzze őket arról, hogy minden olyannyira várt intézkedés – legyen szó nyugdíjról, gyedről, családi pótlékról, munkanélküli-segélyről – csak akkor lehetséges, ha előteremtjük hozzá a szükséges pénzt. Márpedig pénz csak piacgazdaságban terem, pénz és piac pedig nincs a pénzforgatáshoz értő vállalkozók, tőkések nélkül. Hangulatkeltés folyik a bankárok, a bankok, a pénztőke és a nemzetközi pénzügyi intézmények ellen. Egy liberális kormány képes lesz arra, hogy kíméletlenül szembeszálljon az idegengyűlölettel.”
(1990)

Figyelem, már hull alá a köpet.

A határon túliakról:

„A radikális jobboldal nemzetiségi politikája patetikus magyarkodásban, hazafias frázisokban merül ki. Visszaélnek a nemzeti retorikával, valójában nemzetellenes politikát folytatnak. Csak olyan liberális pártok érdemlik meg, hogy talpon maradjanak ebben az országban, amelyek képesek választ adni arra a politikai kihívásra, amelyet a határainkon kívül élő magyarok iránti felelősség jelent. Ugyanakkor egyetlen magyar kormány sem érezheti felhatalmazva magát arra, hogy a kisebbségek iránti politikai felelősséget átvállalja a határainkon kívül élő magyarok politikai szervezeteitől.”
(1994)

Az egyházról:

„Én úgy gondolom, hogy a mai magyar politikai helyzetben az, hogy az állam költségvetési támogatásban fogja részesíteni évente az egyházakat, az kifejezetten függőségi viszonyt teremt az állam, egyház viszonylatában.”
(1991)

„Az új magyar kormány az állam és az egyház szétválasztása helyett sokkal inkább az állam és az egyház együttműködésére helyezi a hangsúlyt.”
(1998)

A kampányról:

„Egyszer már volt részünk ilyen mocskos kampányban, ahol lezsidózták és lekommunistázták az ellenzéket. Ennek azonban egyszer s mindenkorra vége, ezt még egyszer nem engedheti meg magának az MDF.”
(1994)

Most találja arcon a saját turhája:

„Senki sem lépheti át a saját árnyékát. Ha egy politikus nem tartja magát korábban kimondott gondolataihoz, s mindig csak a pillanatnyi népszerűségre gondol, eltávolodik egykori önmagától, akkor előbb-utóbb erkölcsileg megsemmisül, kiürül, és zörögni kezd, mint a mákgubó ősszel, ha fújja a szél.”
(1993)

Elég volt? Ha nem, tömörítve összefoglalom:

Soros alapítványának köszönhetően kommunista ifjak szövetségi tagból cionista támogatással oxfordi libsi kisdiák, aztán az I. Cesarius Minimusból a bukás után a bécsi pszichiátriai renoválás ellenére is egyre jobban tikkelő keleti nyitó, magának is ellentmondó oroszbarát oligarcha lett. Most itt tart. Kemény lehet ezt így a hívőknek magukban megmagyarázni és elfogadni, de ahogy a mai helyzet is mutatja, csak megy azért nekik.

A miniszterelnök idei, illetve felesége legutóbb nyilvánosságra hozott, 2010-es vagyonnyilatkozata alapján Gyurcsány Ferenc úgy számolt, hogy kettejük vagyona legalább 310-330 millió forint. „Orbán Viktor idegen pénzekből gazdagodott, Orbán Viktor korrupt politikussá vált” – mondta Gyurcsány Ferenc, aki szerint a kormányfő számadással tartozik, hogy miből futotta 24 év alatt több mint háromszázmilliós magánvagyonra. „És akkor még nem említem” azokat a vagyonelemeket, amelyek „minden feltételezés szerint” nem saját nevén, hanem környezetében, felcsúti ismerősök, Simicska Lajoshoz köthető személyek tulajdonában vannak, de „okkal feltételezzük”, hogy a tulajdonjogot Orbán Viktor javára gyakorolják.

A miniszterelnök felnőtt életének legnagyobb részét politikusként töltötte, nevén vállalkozás, vállalkozásból befolyó érdemi bevétel nincs, mint ahogy „érdemi írói munkássága” sincs, politikusi tevékenységéből származó bevételei azonban nincsenek arányban az ő és családja elmúlt 24 évben felhalmozott vagyonával.

Érdekes, hogy a négyszólamú szóolvasók nem ugrottak a mikrofonok elé cáfolni a vádakat. Az a taktikájuk: ha nem beszélnek róla az nincs, mint a kisgyerek, amikor becsukja a szemét, és azt hiszi, hogy nem látják. A fideszfanok pedig azzal mentegetik, „hogy ők legalább nyilvánosan lopnak” szerintük ez rendben van.

Ezzel szemben pedig megvonhatjuk a négy év lakossági mérlegét:

Minden létező pénzt elvettek az emberektől. Segélyt, családtámogatásokat, ingyenes étkezést az egyedülállóktól, ingyenes tankönyvet, a rokkantak esetében is csökkentettek minden járandóságot. Magyarul: kifosztották a lakosságot. Ezzel párhuzamosan befingott a kiskereskedelem, majd a nagykereskedelem. Mindemellett tombolt a válság, nincsenek befektetők, lerohadt az ingatlanpiac. Most következik majd a nagyobb, tőkeerősebb cégek bedőlése is. Mint a dominó. A végén nem marad már, csak a zsebdiktátor és sleppje, csak nem lesz, aki a seggüket kitörölje mint eddig, mert a nép, az isten adta nép elbújt, elmenekült, szarik rá.

Tenni kell valamit, mert ez így nem megy tovább. Mindenkinek el kell menni szavazni, nem kell bedőlni a közvélemény-kutatók adatainak. A kubatovi lista alapján úgyis tudják, ki a biztos fideszes szavazó, s azt tanácsolják a kutatóknak, hogy ezeket keressék fel. A másik: ha valaki azt mondja, hogy nem nyilatkozik, mennek tovább, míg olyat nem találnak, aki bátran ki meri vágni, hogy ő a Fideszre szavaz. Hogy miért félnek megmondani az emberek, hogy az ellenzékre szavaznának? Mert tudják, hogy mindenhol van fideszes besúgó, s már másnap az illetékes asztalán lesz a véleménye, annak összes következményével együtt. A következmény pedig, hogy őt, vagy családtagját kirúgják a Fidesz uralta munkahelyről. Nem lehet elszámoltatni addig, míg Polt a helyén van, őt pedig csak kétharmaddal lehet leváltani.

A devizahiteles családok megsegítésére 2012-ben kezdték el építeni az ócsai lakóparkot. A 2,5 milliárdos költséggel felhúzott házaknak alig a fele kelt el eddig, de az ott lakók sem tudnak mit kezdeni magukkal a pusztában, ezért a kormány katasztrófaszállássá minősítette át a lakóparkot. Erre gyorsan összedugták a fejüket a Fidesz kommunikációs főnökei, és ezt a választ sikerült kiötleni:

„Ócsa a Gyurcsány-korszak szimbóluma.”

Persze utána is sikerült hozni a mondatonkénti egy Gyurcsányt:

„Az ócsai lakóparkban otthonra lelt családok, ha a Gyurcsány-kormányon múlt volna, most földönfutók lennének. Ma ugyanaz a Gyurcsány-koalíció gúnyolódik ezeken a családokon, amelyik hagyta, hogy a bankok becsapják az embereket és elvegyék otthonaikat.”

Az elején az egész programról sütött, hogy egy állatkertet akartak csinálni, ahol az elhelyezett jószágok kibaszott hálásak azért, mert van fűtött akol, zab és víz. Nem csoda, hogy csak az ment oda, akinek semmilyen egyéb lehetősége nem volt. És ezt kábé hetvenszer elmondták – nemcsak a rohadt szocik meg a füves LMP-sek, hanem a civilek, és lényegében mindenki, aki látott már embert, aki elveszítette az otthonát. Az eredmény megvan, bukta az egész.

Mégis, a gyökérehülyeséget nem nézve – ez ma már természetes -, igazából meglepő, hogy egy ilyen nyomorék kis lakótelepre se bírtak lakókat szerezni, hogy ne égjenek szénné, pedig ugye a feladat méretéhez képest mérhetetlen erőforrás áll a rendelkezésükre. Az van, hogy Orbán elvesztette az érdeklődését, és levitte a terepasztalt a pincébe egy sarokba, mert nem úgy sikerült, ahogy elképzelte. De a rezervátum mégsem bukta, mert a cimborák halálra keresték magukat rajta, és ez volt a főcél, a többi a járulékos. Másodszor: Ahogy korábban már írták, Gyurcsány bűne az egész. És ami a rezervátumra és a trafikra, a csatornázásra, az atom(i) lenyúlásra és mindenre vonatkozik, hogy „csakazért is”, mindent erőből és erőszakkal. Ettől demokrácia a demokrácia.

„Az én nagyanyám és az ön nagyanyja két asszony volt. Itt Magyarországon ez már elég alap a rokonságra, feltéve, hogy a vélemények s az érdekek azonosak. Magyarország a rokonságok és a panamák lápvilága. Ez egy olyan furcsa ingovány, hogy aki ebbe beleplántálódik vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul.”

(Móricz)

Ez a baj a fijúkkal: a járható középutat a totalitárius, érzéketlen, valóságtól elrugaszkodott törvényhozói hatalom zárja be előttünk azzal, hogy fordítva ül a lovon. Nem a társadalom által artikulált igényeket próbálja egységes, hosszú távon működtethető, a legtöbbek megelégedését eredményező szabályozási keretté hangolni, hanem a hatalom hátterében álló szociokulturális, világnézeti erők kívánságainak megfelelően felülről ad instrukciókat arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene élni, viselkedni, hogy belepasszoljunk az általuk elképzelt keretbe. Nos, ez végülis csak az alapvető társadalmi szerződésnek mond ellent, annak a jogi legitimáló formának, ami hatalmat adott a kezükbe.