Ezt írta a professzor nemrég, aki ugyanúgy harcol a magyar futballért, mint tartótisztje a döglődő Nyugat ellen, ugyanazzal az utánozhatatlan hévvel: „Legsikeresebb kulturális termékünk a foci. Ráadásul a futball mélyen gyökerezik a magyar hagyományban, a magyar kultúrában, a legnagyobb nemzetközi hatású és legsikeresebb kulturális termékünk a huszadik században a focink volt. Vagyis végtelenül primitív és ostoba megközelítés kinevetni, leköpni a magyar futballt csak azért, mert eredménytelen, züllött és kétségbeejtően rossz.”

Bangladesben nem primitív népek élnek, nem köpik le a magyar futballistát, egyenest repülőt küldenek érte, lakást bérelnek neki, és a tenyerükön hordozzák. Lehet, hogy ártó szándékkal. Negyven évvel ezelőtt még a New York-i Madison Square Gardenben pöngette a húrokat Ravi Shankar meg pár társa a háborúba ájult országért, mi most csatlakozunk a mozgalomhoz, épp jókor, az amerikaiak már rég elfeledték ami volt, és amúgy maga az ország is köszöni, jól van, csak kicsit éhezik. Mégis a gyanú árnyéka vetül erre az egész akcióra, az önjáró Goodfriend, megagyurcsány ténykedhetik itten. Ilyen szemüvegen keresztül új értelmet kap ez az egész váratlan utazás, a jelek csalhatatlanok.

Ugyanis még 2007 januárjában, széles körű zavargások után ügyvezető kormányt neveztek ki a következő általános választások végrehajtására Bangladesben, mert az országot kiterjedt korrupció, rendetlenség és politikai erőszak jellemezte. Az ügyvezető kormány prioritásának a korrupció gyökeres felszámolását tekintette a kormányzat minden szintjén, ezért sok fontos politikust és hivatalnokot, továbbá sok kevésbé fontos hivatalnokot és párttagot tartóztattak le korrupciós vádakkal. Ezek után, ilyen elemzői szemmel nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet a három magyar kiküldött, nem lehet véletlen, hogy a Gyirmót is szó nélkül engedte el futballistáját, holott élő szerződése volt.

Az a gyanús, ami nem gyanús, de mi képtelenek vagyunk tanulni még Pelikántól is. Nem lehetne csodálkozni azon, ha hamarosan ürgebőrbe kötött jelentések úszkálnának a Gangeszben (konspirációs helyi nevén Padma) egészen le a Dunáig, amelyeket a mindig átadott, és soha el nem készülő Várbazár környékén halásznának ki hazaáruló civilek. A forradalmat ekképp importálnák a mangrove erdők honából, így kitetszik, hogy a helyzet fokozódik, főleg a nemzetközi. Mindezt a régóta titokban folyó fellazítás bizonyítja, csak még nem vette észre Szijjártó. Pedig láthatná, hogy a muszlim ország ránk erőlteti vélt értékrendjét, a disznóevésről már kezdünk is leszokni.

Az elmúlt húsz évben a magyar lakosság sertéshúsfogyasztása harminckét százalékkal esett vissza, és mára nem éri el a napi tíz dekát sem. Németh Antal, a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke elmondta, hogy az elmúlt évtizedekben a baromfihúsokat jól menedzselték, a hazai kereslet is ebbe az irányba tolódott el. A bangladesi tyúkipar dolgozott minálunk, mint kitetszik, igen eredményesen. Olyannyira, hogy a nyugdíjast disznókarajokkal fenyegetik ugyan, de ő „Allah akbar” ordítással veti magát a farhátra, és ez még csak a kezdet, Banglades már vészesen közel van.