Ennek a vágynak tesz keresztbe a jelenleg bennünket uraló sötét erő, amelyet fideszkdnpnek neveznek, és arról ismerszik meg, tagjai úgy döntöttek, hogy gazemberek lesznek. Ezért jó úttörőként úgy is élnek, hogy méltóak legyenek a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára.

Azt a gólemet, amelyet legyártottak, nem egyszerű lebontani, ennek egyik útja, ha fityiszt mutat neki az ember, szivárványosra pingálja a járdáját, vagy órákat ragasztgat mindenhová. A monstrum ilyenkor tehetetlenül toporzékol, mert szokva van a trogloditákhoz.

Ilyen barlanglakó lényekké óhajtja átnevelni az alattvalókat, és amikor szembe találkozik a homo ludens-szel, képtelen vele akármit is kezdeni, mert ő az agytörzsi lényekhez szabja működését, és, mint kitetszik, mindent meg is tesz, hogy alattvalóit olyan sötétségben tartsa, amelyben maga is leledzik.

Kies országunk azon lakói azonban, akiknek nincsen piros pötty a seggükön, nem bírnak magukkal. Békés Gáspár is ilyen, aki az órás akció élharcosa, és már kiáltványt is közzé tett, mondván:

„A tér-idő kontinuum újra veszélyben! Csak mi, időpolgárok tudjuk megmenteni! Mindenki hozzon legalább egy órát, és ragasztószalagot, celluxot! Készítsünk közösségi installációt a térből! Az idő szabadsága alapvető, álljunk ki érte, álljunk ki a jövőnkért! Az Idő legyen veletek!”

Alakulnak a szabadság apró körei, és mindezekkel a gólem képtelen akármit is kezdeni. Nem vízágyúzhatja le az órákat, TEK-es tankot sem küldhet ellenük, mert röhejessé válna, és bármennyire is avas szagúan ostoba, ezt még ő is érzi. A szabadság ugyanis olyan, mint az élet.

A legváratlanabb és legképtelenebb helyekről tör elő, mint a medveállatka, aki fölbukkan homokdűnékben, mocsarakban, gleccserekben, kőfalakon, háztetőkön, óceáni üledékekben, hőforrásokban, radioaktív hőforrásokban, forró kénforrásokban, jég alatt, tengerparton, tengerben és édesvízben. Ő tényleg ott van minden kilométerkőnél.

Így buzog a sorosbérencekben – akik nem az új egység tagjai, vannak tehát cirka hétmilliónyian – az a vágy, hogy ne pofázzanak már bele az életükbe mindenféle talpasok, némethszilárdok és egyéb létformák. Ezt az elemi ösztönt jól mutatja a Momentum sikere is.

Hogy egymás sarkát tapodják a standjaiknál a népek, az már régen nem a nyüves olimpiáról szól. Ha a nyomoroncok fülkeforradalomnak nevezték a választási csalásukat, akkor ezt a mostani szignózási vágyat bízvást nevezhetjük stand-forradalomnak, bár ez elég hülyén hangzik.

Mindenesetre cezúrához értünk. Sheldonunktól tudjuk, hogy determinisztikus világban élünk, az embernek azonban van szabad akarata. Szükséges a táplálék bevitele, oxigén a sejtek működéséhez, és a salakanyag ürítése, minden más választható. Éppen most dől el, hogy kiből lesz barlanglakó, és kiből pillangó Süsü orrán. Szabad szappanozni.