A tévések nyertek a valahai belügyesek ellen ez utóbbiak otthonában 3-0 arányban, amelyet a hazai szurkerek lelke nehezen viselt el, ezért ők az ellen rajongóit arra szólították fel, hogy kezdjenek orális szexbe Orbán Viktorral. Emiatt az éber MLSZ négyszázezer forintra büntette a lila-fehér klubot.

A hazai láblabdát irányító szervezet büntet naponta, néhanap, viszont a szövetség eddig még soha nem rótt ki sarcot azért, mert fanatikus drukkerek közszereplőt pocskondiáztak. Ebből is kitetszik, hogy ezek hálátlan népség, fölépíti nekik a stadiont, aztán ezt kapja érte cserébe.

Viszont nézzük, mennyibe került maga az aktus. Jobb esetben is ezer ilyen videotonos lehetett a fedett sportlétesítményben, így, ne legyünk prűdek, egy darab szopás ÁFA nélkül négyszáz forintot kóstál. Hát ennyit ér az MLSZ-nek miniszterelnökünk becses dákója, hallatlan.

Viszont vannak ennél érdekesebb dolgok is. Amikor ezek a dózsások látogatnak el a Franzstadtba, ott általában az fogadja őket, hogy „lila majmok”, ez még hagyján, de rosszabb esetben meg szó szerint ez: „Újpesti cigányok, basszátok az anyátok!”, ami szintén nem egy komilfó mondat.

Tegyük hozzá rögtön, amióta Kubatov et., mint az FTC atyaistene a vénaszkennerjével kiszűrte a vehemensebb népeket a Groupama Arénából, ez már ritkább. Ugyanis, azok a kopaszok, akik a fentebbi a népi rigmust szokták ordítani, ma már Fidesz, illetve NVB székházakat védenek. Így transzformálódnak át a dolgok kies honunkban.

Viszont verstani szempontból nem értem a dolgot. Mert, amint kitetszik, az édesanyával való közösülést lehet ritmizálni, az orális szexre való felszólítást viszont nem, akárhogyan is fordítgatom le népi nyelvre az inkriminált mondatot. Ebből is kitetszik, hogy leleményes népek ezek a dózsások, vagy olvasták a Hadrovics-Gáldi versformákról szóló alapművet, de erre kevés az esély.

Más aspektusból meg az is bevett buzdítási forma a hazai pályákon, hogy „Indul a vonat!”. Erről mondta a rossz emlékű Dávid Ibolya, hogy nem ért a focihoz. Tiszta beszéd, viszont Pintér Sándorról nem tudjuk, hogyan is van ezzel. Ő sms-ben utazik, meg kerítéseket épít, és mostanság alig is hallani róla.

Viszont miniszterelnök úr szerszámját egyénileg is szopogatják. Zana művész úr személyesen, amikor kijelentette, hogy ő focizott együtt OV-vel, ami miatt Kossuth-díj jár neki, amit állítólag meg is ígért neki egyetlenünk. Mondom, elképesztő dolgokra képes ez a football, még arra is, hogy kijelentsem, én is együtt rúgtam a bőrt valaha a Nagy Ő-vel (tényleg), és ezért nem, hogy nem kérek semmit, hanem leginkább elfelejteném.

Túllépve azon a logisztikai nüanszon, hogy a nyolc meccs összes fanatikusa beférne a Ferencváros friss, harmatos, sasos groupamájába, más baj nincsen is. Viszont volna egy módosító javaslatom a versenykiíráshoz. A gladiátor-küzdelmek megrendezéséhez hasonlatos módon játékokat kellene szervezni a labda rúgásából. A helyszín a már fentebb emlegetett létesítmény, a meccsek húsz perces szünetekkel folyamatosan zajlanának, a kínálatból mindenki megkaphatná a neki tetszőt, a stadion kihasználtsága – ha már megvan ugye – száz százalékon dübörögne (panem et circenses), és nem is kellene újabbakat építeni. De belátom, hogy mindez lázálom csupán, felejtsük is el mihamarabb.

Másról is ábrándoznék azonban. Ezt írja a nemzet sportlapja: „Az MTK–FTC meccsen az ezer néző akkor is nagyon alacsony szám, ha figyelembe vesszük, hogy majd’ kétszáz néző nem jutott be a stadionba, mert nem a kijelölt útvonalon közelítette meg a helyszínt.” Lejegyezték, és nem röhögtek. De még a kardjukba sem dőltek, mert azért ízlelgessük ennek a bukéját picinyt. Adott a nemzet, mint liberális, izgő-mozgó, ezt-azt gondoló elegy. Van ennek egy szelete, amely jódógában mégis megnézné, hogyan pattog a labda a füvön. Pénzt is áldozna rá, és nekilát önállóan közlekedni, mert nem bír magával. Odaér a stadionnak nevezett épülményhez, és nem engedik be, mert nem szervezetten érkezett, holott ez volna az előírás az MLSZ kisdobosai szerint.

Hogy egyértelmű legyen ez az egész Óz a csodák csodája: a kiemelt biztonsági fokozatú érdemes eseményre az Üllői útról busszal szállították az embertömeget, hogy ne csorbuljon a főváros bukéja. Mint az látható, számoltak voltak, ellenőrzött siserehad, all inclusive utazás az egyik kerületből a másikba, aki meg kimaradt, az lemaradt. Az új, a magyar futballt amúgy is körüllengő hülyeségek közül most épp ez volt napirenden, már a lelátókra is arctalan tömeg kell. Ámde jószerivel mindegy is már. Itt iszamlik a gyöpű ezer emberrel, másutt épülnek a tízezres játszóterek, ez van, és a helyzet fokozódik.

Nagyon ver minket mostanában a jóisten. Agyafúrtan teszi, olybá tűnik, mintha nem is ő, hanem valamely rontó szellem volna a felelős a reánk szakadt megpróbáltatásokért, mert a szerető atya csak nem ilyen galád, vélnénk. És dehogynem. Bizonyosan megunta, hogy az ő neve alatt folyik a genya a bokrétás országban, sok mindent elnézett volna, de az már a tavasszal lehúzta megbocsátó pilláit, hogy a szolgaelnökhelyettes édes kis teremtményeit, apró madarakat óhajtana puffogtatni. Reánk küldte hát az özönvizet, ami alattomos dolog. Én magam még elvagyok a saját Ararátomon itt a negyediken, de ha olykor lemerészkedek a világba, a másodikon már halakba botlok, a boltba meg csak Nautilussal indulhatok, annyira büntet minket a mindenható.

Meg a stadionok sorsa is elmélkedésre buzdít engemet. Túlságosan rövid életűnek látszanak, a Ferencvárosé ma vizsgázik élesben, még nem tudható a végeredmény, de biztosan nem tesz benne kárt az a kétezer ember, a víz hatalmáról azonban még sejtéseink sincsenek. Ez a kósza anyag tette szinte teljesen használhatatlanná a felcsúti szentélyt, amelyet még be sem laktak igazán az indiánok, de mindegy volt nekik, tutajon sem futballoztak különbül, mintha labdát rúgtak volna a fövenyen. Ez a játék a jelek szerint máshol van otthon. Viszont a stadionok sorsa, na az is nógatóan elgondolkodtató. Donyeckben a mindenféle etnikai alapú – ki orosz, ki meg nem – háborgások miatt, ec’pec szétlőtték a pályát. Hát ennyit ért. Nem kéne tán magunknak totemoszlopot állítani, de ezt biztosan jobban tudják az okosok.

De már jószívvel inni se enged a mindenható. Felrobbant egy házilag készített pálinkafőző Csöglén, három ember súlyos égési sérülést szenvedett. Az Orbán-kormány, illetve az országgyűlés döntése alapján 2010. szeptember 27-től lehetővé vált „minden 18. életévét betöltött természetes személy számára, hogy lakóhelyén, vagy gyümölcsöse helyén saját tulajdonú berendezésével pálinkát, azaz párlatot állítson elő saját termelésű, vagy akár vásárolt gyümölcséből.”. A törvényi rendelkezés szerint párlatkészítést kizárólag saját tulajdonú berendezéssel lehet végezni. Mi lehetővé tesszük az észelvesztés – amúgy igencsak szükséges – lehetőségét, aztán röpül a szilvamag, mint az atombomba.

Az már e csapások után említést sem érdemel, hogy a világ ebolásként tekint reánk, köszönhetően a vezénylő tábornoknak. Furcsa egy dolog ez. Mivel tudvalévően a bölcsek köve nálunk hempereg, a baj csak rajtunk kívül lehet, és így is van. Schopenhauer így kezdte értekezését: „Die Welt alls Wille, und Vorstellung…”, amivel azt bizonygatta, hogy csak az a létező, ami a koponyáján belül van. Így van ezzel a mi Basink is, csak egy a baj, én úgy érzem, hogy rajta kívül leledzek, és az általa előidézett bajok ebbéli minőségemben sújtanak, de nagyon. És mindegy is, hogy ezt ő okozza, vagy a teremtő, mindenképp elegem van belőle. Unom az elejét, meg a végét.

„Hivatalosan 7213 néző tekintette meg a helyszínen a Győr–Ferencváros bajnokit vasárnap, de ennél többen is lehettek volna, ha nem torkollik káoszba a beléptetés. Noha mindenki időben megérkezett a meccs előtt, aki türelmes volt, legalább a második félidőt láthatta, aki nem, hazament. Bár nem tudni, mennyivel lehetett volna magasabb a nézőszám az ETO Parkban, ha gördülékenyen működik a szurkolók beengedése, a meccs így is ebben a szezonban rekordot jelentő nézőszámot hozott. A legutóbbi fordulóhoz hasonlóan több mint ötezren voltak kíváncsiak Diósgyőrben kedvenceik meccsére, ezúttal a KTE ellen, így most is hozták a tőlük megszokott számokat. Nem meglepetés az sem, hogy két albérletbe kényszerülő csapat, az MTK és a Dunaújváros „hazai” mérkőzésére nem látogattak ki sokan. Garami József együttesét a Budapest Honvéd ellen 743-an tekintették meg a felcsúti Pancho Arénában, míg a DPASE fellépése a Lombard ellen mindösszesen 443 embert érdekelt a székesfehérvári lelátókon. Noha továbbra sem kaphatunk tökéletes képet az adatokról – ugyanis a harmadik körből hátravan még a korábban elhalasztott Ferencváros–Dunaújváros mérkőzés –, azt azért megállapíthatjuk, hogy az eddigiekhez képest emelkedés tapasztalható. A fordulót a meglévő adatok szerint 23 117-en látták a helyszíneken, ami 2890 fős átlagot és idényrekordot jelent.”

Akkor most fasza, örüljünk korlátok nélkül, nincs az az erő, amely megfúrhatná a boldogságot, hacsaknem az a szemét fű nem lesz a hunyó már megint. Az amúgy külsőre ötcsillagos gyógyfürdőre hajazó budimelléki Felcsút-Pancho-Aréna gyöpje nem bírja a vizet. Nem arra az időjárásra tervezték, ami minálunk honos. Hullott egy kis égi áldás, máris jetskiztek rajta a futball-huligánok a tarajos frizurájukkal, a sérónak azonban nem ártott az eső, a teremtő tudhatja csak, mitől lesz Hitlerjugend kinézete manapság minden elsőáldozó labdakergetőnek. Jut is eszembe a nemisfaszista ember emlegetéséről, itt nem csak a fűvel, nézőszámmal, a játék nívótlanságával van baj. A mi jódógos futball-közönségünk csupán és egyszerűen bunkó. Szájkaratézni indul hétvégente a neki épülő stadionokba, ettől a szokásától semmi sem térítheti el, és az utált Európa a futball-szövetség fogdmegjei segedelmével méri rá – egyként miránk is – a csapást.

Nincsen se laca, se faca. Az UEFA megbüntette a Ferencvárost, mert a fiumei mérkőzésen a szurkolók rasszista rigmusokat skandáltak, valamint kifeszítettek egy olyan zászlót is, amin tiltott jelkép szerepelt. Emellett a szervezet szerint a szimpatizánsok náci karlendítést is „alkalmaztak” a mérkőzésen. A zöld-fehéreknek 50 ezer eurót (15.7 millió forint) kell a szövetség kasszájába fizetniük. Emellett a Ferencvárosnak a következő hazai nemzetközi kupamérkőzését nézők nélkül kell lejátszania – legyen ez a találkozó az elkövetkező években bármikor. Ez azt jelenti, hogy az új Üllői úti arénában az első nemzetközi tétmeccsen nem lehetnek nézők. A klubnál úgy számolnak, hogy a szurkolók miatt így már csaknem 50 millió forintos kár érte a klubot – legalábbis, ha az említett két tétel mellett belevesszük a zárt kapus mérkőzés miatti bevételkiesést is.

No, ez van Hunniában. Csak olyan a futball, mint maga az ország, már mért is lenne más, lakmusz ez bizony. Van nekünk érpataki jeles polgármesterünk, aki bábukat akasztgat, zászlókon tapod, van jószívű jótakarónk is, az örökös miniszterelnök. Van neki Kövérje, van neki Áderja, és van neki még sok-sok szobatársa. Annyi immár, hogy nincs az a kollégium, amely magába fogadhatná a brancsot, igaz, nem is kell, mert maga az ország vált szobává. A Nyilas Misik pedig csak szaporodnak, a legutolsó jelentések szerint négymilliónyian vagyunk, és számunk, sokaságunk kitartóan növekszik az előrejelzések szerint. Itt lenne az ideje stadionba menni, füstöt okádni, fütyölni a légbe kicsinyt, de azért hallhatón.

A nem atombiztosan rögzített helyzetektől való páni menekülésének oka ki más lehetne, mint Gyurcsány. A 2002-es televíziós vita egy életre fixálódott benne, olyan csapás volt ez, amelyet azóta sem tud kiheverni, és iszkol olyannyira a számára zűrös helyekről, így idén még egy amerikai beszédet is lemondott, mert ott azt kérték, hogy utána kérdéseket tehessenek fel neki. Egy perc alatt hátrált ki a felkérés elől, és ez valahol tragikus is, ha belegondolunk, hogy Magyarország miniszterelnökéről van szó. Igaz, efféle hajlamai már a trauma előtt is voltak. Annak idején, amikor az ÉS szedte cafatokra tokaji ügyeit, itt, Szombathelyen egy interjúban feltettem neki a tízmillió forintos kérdést, hogy fejtené ki, mi is van akkor ott Sárazsadányban. Nem találják ki a választ. Nem tud róla, mondta, mert ő úgymond egészségügyi okokból nem olvassa azt az újságot. Ekkor hullt le minden lepel, és ez csak fokozódott az idő haladtával.

Olyan már nagyon rég nem fordult elő, hogy Orbán kimerészkedett volna a hazai pályáról. Az Indexen az utolsó Orbán-interjú 2006 szeptemberében, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése utáni feszült politikai helyzetben jelent meg. Ott többek között arról beszélt, nem érez felelősséget az utcai zavargásokért, és szükség van gazdasági válságkezelésre, de erre a Gyurcsány-csomag nem alkalmas. Az Origón is 2006 őszén készült az utolsó interjú. Itt Pethő András valóban folyamatosan visszakérdezve faggatta többek között arról, miért nem beszéltek arról, mit kezdenének az ország gazdasági problémáival, és hogy mondhatja-e egy politikus, “az én hangomon megy egy szavazásra való felhívás, amiért engem elmarasztal majd az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek, oszt’ jó napot”, ahogy azt Orbán tette. A hvg.hu-n is 2006 őszén jelent meg a legutóbbi interjú, a nyomtatott hetilapban pedig 1998-ban – a hvg-re viszont Orbán haragszik, mióta 1999-ben maffiafőnöknek ábrázolták a címlapon. 1998-as a legfrissebb Magyar Narancs-interjú, ezután összesen egy mondatot válaszolt 2002-ben a lapnak. A Népszabadságban 2004 áprilisában volt legutóbb lehetőség egy hosszabb beszélgetésre. A Figyelővel 2006 őszén beszélt utoljára, és nem adott interjút ebben a ciklusban a Heti Válasznak sem. Az ATV-be utoljára 2010 július 23-án ment be, az Egyenes beszédbe. Az Inforádióban tavaly május 30-án járt az Arénában, a Klubrádióval 2004-ben beszélt legutóbb.

A miniszterelnok.hu-n végig lehet nézni, milyen interjúkat adott a magyar médiának Orbán. Az állami és a legszorosabb baráti médián kívül jellemzően önkormányzati és megyei lapokkal állt szóba, rá kell nézni ezekre, a szervilizmus ékes példái. Itt minálunk, Vasban is így van ez, ő és a csatlósai jelennek meg minduntalan a helyi médiában meg az önkormányzati lapokban – alaposan tanulmányozva azokat –, az lenne a furcsa, ha minden második oldalon nem Ágh Péter vigyorogna az emberre, Szombathelyen pedig Hende. Másutt nem szólalnak meg, elég nekik a korlátozott seggnyalás. Az első ember módija leszivárgott alsóbb körökbe is, a média pedig teljesíti az igényeket mindannyiunk épülésére.

Néha azonban lehullanak a díszletek. Egy embert, főleg ha miniszterelnök, nem lehet örök időkre elzárni a külvilágtól, kényes lelke bármennyire is ezt óhajtaná. A csendes többség olykor felemeli a fejét, és kifütyüli a vezért. Mást épp most nem nagyon tehet, de az ilyen Fradi pályás akciók életre szóló sebet ejtenek, efelől ne legyen kétségünk. A diktátorra hajazó narcisztikus személyiségek közös vonása ez, csak egy a baj. Az ilyen sértések bosszút generálnak a sebzett lélekben, ellenséget képeznek a zavart tudatban. Így jártak a civilek, akikről Tusványoson, a laboratóriumi tisztaságú Fidesz posványban kifejtette, hogy idegen hatalmak képviselői, majdhogynem kémek. És ember nem volt ott, aki megkérdezte volna, akkor eztmoshogy. A kijelentés elhangzott, és azonmód igazsággá emelkedett. Így születnek új és még újabb ellenfelek, ellenségek, a spirál beindult, és sohasem ér véget.

Lazán megúszták volna egy sima egyszeri fikázással, most meg napok óta minden ezzel van tele, és még az is hall róla, vagy olvassa, aki azt sem tudja, mi az a Fidesz és mi fán terem az RTL. De hát miért is lenne másként? A jobb sorsra érdemes FTC első embere a Fidesz pártigazgatója, aki nem nagyon szokott gondolkodni, ez már régebben is bebizonyosodott. Pedig milyen szépen indult a történet: emlékezhetünk rá, annak idején maga a vezér is beült(állt) az ősfradisták közé, ezt maga a televízió is mutatta. Akkor még nem volt VIP páholyban köpködött szotyi a csókosok körében, az már egy másik kor története lesz.

Akkor még a köztudottan ultrajobbos – és magunk közt szólván ultratahó – réteg szavazataira és szimpátiájára volt szükség, begyűjtendő őket a Jobbiktól, és mint a jelek mutatják, ez sikerült is úgy-ahogy. A hatalom meglett, vele együtt az ország pénzei felett való kontrollálatlan rendelkezés lehetősége, így indulhatott el meseország mesestadion-programja. Orbán tudja a bacsói leckét – egyszer majd kérni fogunk magától valamit Pelikán -, csak a mai Magyarországon ez már fordítva működik, most épp a kicsik, ámde nagyhangúak igényét kellett kielégíteni, és ezt nagyon jól tudta magyarbasi, és így is tett, mert előzmények még mindig voltak, hogy fizetni kelljen nekik. Jól jöttek ugye 2006-ban, amikor TV székházat, miegyebet kellett felgyújtani, meg amúgy szőrmentén szétverni a fél fővárost, hogy utána immár majdnem egy évtizede Gyurcsány lehessen a „szemkilövető” szemét, meg perek indulhassanak az amúgy péppé vert rendőrök vezetői ellen. Ki volt ez találva.

Mint ahogyan az is, hogy a friss hatalom birtokában az a Kubatov legyen az FTC elnöke, aki nem is igen titkolt módszerekkel, de módszeresen gyűjtögette az adatainkat Fidesz pártigazgatói mivoltában, és arra is volt érkezése, hogy a szelíd fradistákkal védesse meg a Fidesz székházát a vadállati módon viselkedő egyetemistákkal szemben, élükön egy priuszos bőrfejűvel, aki akkor már a Fradi alkalmazottja volt. Szükség is volt rá, hiszen majdnem összetűztek a velük szemben felsorakozó, savazni óhajtó aranyos nyugdíjas tatával és haverjaival, de ez már történelem.

Most meg ez a bagázs nem enged forgatni a stadionban az RTL-nek, mert hátha rosszat talál mondani. Tévednek, így sokkal csúnyábbakat fog pofázni, és nem is egyszer. Csak hát ez az indok, hogy nem férnek be az amúgy huszonkétezres építménybe, ez tényleg kiscsoportos szintű. A szocik meg a DK is küldte már el a jó francba a Hírtévét meg az Echot, de legalább fennhangon elmondták, azért, mert nem bírják a pofájukat. Ez így korrektnek tűnik, és mégsem az. Kiderül belőle, hogy egyik oldal sem tud mit kezdeni azzal a médiával, amely nem nyalja a valagát, és ez még annál is nagyobb baj, mint az, hogy az RTL nem tudja friss képekkel alátámasztani naponkénti Fidesz-imáját, de hogy odacsap megint, az ziher.

Meccs lesz tehát, és tényleg nehéz a bejutás az árakat tanulmányozva. Ez nem traktoros és péklegényeknek való hobbi:

FTC – CHELSEA NYITÓMÉRKŐZÉS JEGYÁRAK
Szektorok 30 %-os kedvezményes ár Normál ár
B1, B2, B3 (állóhelyek) 6.300 Ft. 9.000 Ft.
C1, C2, D1, D2 10.500 Ft. 15.000 Ft.
D3, D4 (ülőhelyek) 15.400 Ft. 22.000 Ft.
C3, C6 18.900 Ft. 27.000 Ft.
C4, C5 28.000 Ft. 40.000 Ft.
E (vendégszektor) Kizárólag Chelsea szurkolói kártyával lehetséges a belépő megvásárlása.
A1, A2 (VIP Bronz) 42.000 Ft. 60.000 Ft.
VIP Gold 63.000 Ft. 90.000 Ft.

Amúgy az egésszel ez a legkisebb baj. A tavasz folyamán avatódott a felcsúti és a debreceni stadion, ahol szintén kacagányos megnyitók voltak, de alig telt el pár hónap, és az a két építmény máris kezd a feledés jótékony homályába veszni. Debrecenben a BL selejtezőn volt alig fél ház, a Pancho Arénában, a vezér budija tövében meg négyszáz fanatikus buzdította legutóbb a bajnokin a milliárdokért gründolt csapatot, mutatva mennyire szükségszerű volt felépíteni azt. Annyira, hogy Orbán a tornácról gyönyörködhessen benne, más oka és indoka az alattvalók idegesítésén kívül nem nagyon mutatkozik.

Ferencvárosban a bőrnyakú tulkok háborgásán kívül azonban még tart az újdonság varázsa. A sporttévé három órás monstre közvetítést tervez a csoda születéséről, jó példát mutatva mindeneknek a szervilizmus hatalmáról, a klub pedig horror pénzekért kerített játszópartnert is a szemfényvesztéshez, a Chelsea-t. Ők nagyon udvariasak, vagy nem tudják, hová jönnek, esetleg a kettő együtt. Gary Cahill, az angol válogatott védő ezt mondta a fradi.hu-nak:

„Tudjuk, hogy Magyarország mindig nagyon erős nemzet volt a futball tekintetében, és hogy legendás labdarúgókat adott a világnak. Ezért is nagyon várjuk már, hogy Magyarországra érkezzünk, és megnyissuk a Ferencváros új arénáját. Első csapatként pályára lépni egy teljesen új stadionban – ez mindig nagyon örömteli és különleges érzés. Reméljük, a szurkolók jól érzik majd magukat, és remek szórakozást nyújtunk nekik. Nemcsak az esemény, természetesen maga a meccs is nagyon fontos lesz a számunkra, hiszen ez az egyik utolsó találkozónk, mielőtt elkezdődik a szezon. Reméljük, a Fradi elleni mérkőzésre a mostaninál is fittebbek és »élesebbek« leszünk, aminek köszönhetően kiváló összecsapást játszhatunk a zöld-fehérekkel. Örömmel hallottam, hogy Magyarországon nagyon népszerű klub a Chelsea. Emiatt külön is várjuk a stadionmegnyitót, nagyszerű lesz találkozni az ottani drukkerekkel és nekik is megmutatni magunkat.”

Mindeközben a helyi aranylábúak, miután seperc alatt zuhogtak ki az EL-ből, egy, a pápai világverő alakulattól elszenvedett vereséggel hangoltak a két évvel ezelőtti BL győztes ellen, ami valljuk be, nem a legjobb ómen. De mindegy is. A fokmérő, hogy mennyire volt szükség a mi pénzünkből elkúrni ezt a temérdek pénzt, később lesz. Az első hazai bajnokin, amikor az amúgy huszonkétezres stadionban jó esetben ötezren lézengenek, amely szám a hazai viszonyokat figyelembe véve csupán csökkenni fog. Akkor ér majd véget a mesterségesen felturbózott csoda, akkor érezhetjük igazán otthon magunkat.

Kedden viszont szerződtette James Rodríguezt a Real Madrid (honfitársai csak Hamésznak nevezik), de a mezéből negyvennyolc óra leforgása alatt 345 ezret adtak el a csóró spanyoloknak, vagyis a kolumbiai labdarúgó máris „törlesztette” húzós vételára egynegyedét, ami húszmillió euró, azaz testvérek között is hatmilliárd forint, és még fingani sem volt ideje Madridban az ifjúnak. Mindeközben itthon mi van? Hát ez: Muszbek Mihály sportközgazdász a Sportgazdasági Nagyító elnevezésű elemzését ismertető szerdai sajtóbeszélgetésen azt mondta, hogy a 16 NB I-es klubot működtető gazdasági társaság kiadása összesen 17.8 milliárd forint volt, ezzel szemben csak 13.8 milliárd forint bevételt könyveltek el.

Ez azt jelenti, hogy a csapatok csak évi kétszáz-háromszáz millió forint tulajdonosi hozzájárulás mellett tudnak működni, a társasági adókedvezmény (TAO) és az állami szponzori bevételek nélkül a liga teljes vesztesége megközelítette volna a nyolcmilliárd forintot. Ami a klubokat egyenként illeti, a 2013-as mérlegek alapján csak az MTK (+73 millió), a Mezőkövesd (+51 millió), a Haladás (+2 millió), a Lombard Pápa (+11 millió) és a Ferencváros (+139 millió) volt nyereséges, a zöld-fehér klub azonban ezt úgy tudta elérni, hogy olyan, 1.9 milliárd forintos egyéb bevételt is elkönyvelt, amelynek forrását a mérleg kiegészítő melléklete nem részletezi. Ugyanakkor öt csapat, a Videoton (-811 millió), a Debrecen (-382 millió), a Győr (-520 millió), az Újpest (-1642 millió) és a Diósgyőr (-543 millió) veszteséggel zárta a tavalyi esztendőt.

Muszbek kitért arra is, hogy 2009 óta az NB I halmozott vesztesége meghaladta a 10 milliárd forintot, mert a bevételek lassabban nőnek, mint a kiadások, illetve a beérkezett pénzek egyre nagyobb hányada nem piaci, üzleti alapú, hanem valamilyen költségvetési forrás, illetve közpénz. A profi magyar labdarúgás kétszer annyit költ, mint amennyit piaci alapon költhetne, ugyanakkor az MLSZ gazdasági licensz és az UEFA fair play előírásai nem érvényesülnek a csapatok gazdálkodásában. – állapítja meg az anyag.

A sportközgazdász hozzátette: a liga játékoskereskedelmi mérlege a tavalyi évben 750 ezer euró veszteséget mutat, pedig a környező országok – Románia, Horvátország és Szerbia – ugyanezen a területen egyenként 2-3 millió euró nyereséget értek el. A gazdasági szakember hangsúlyozta, hogy a tavalyi esztendőben egyetlen 500 ezer eurót meghaladó játékosexport sem volt, s a külföldön játszó magyar labdarúgók piaci értéke is negyvennyolc százalékkal esett vissza.

„Az OTP Bank Liga változatlanul nagy részben a levezető, kis tudású idegenlégiósok gyűjtőhelye” – jelentette ki, ezért a külföldi játékosok számának drasztikus csökkentését, és tizenöt százalék alá szorítását javasolja. Muszbek Mihály szerint a magyar labdarúgás a közpénz alapú infrastruktúra és sport fejlesztése területén előrelépett, ám problémának látja, hogy ez differenciáltan, nem pedig az esélyegyenlőség figyelembe vételével valósult meg. Kitért arra, hogy 2013-ban a központi költségvetésből 42 milliárd, a TAO-ból 16.6 milliárd, míg az önkormányzatoktól 8-12 milliárd forint érkezett a magyar futballba.

A sportközgazdász stagnálást tapasztalt a sportgazdasági teljesítményben – a jövedelmezőség és a források tekintetében. Súlyos visszaesés jelentkezett viszont szerinte a sportszakmai, valamint a sporteredményesség terén, illetve a sportági imázs népszerűsítése tekintetében, mivel egy felmérés alapján a 29-49 éves korosztály felét nem érdekli a magyar futball.

Mért érdekelné. Tegnap a fradisták zöme az első félidő előtt hazaindult, mert látta, hogy az állítólag imádottjai elvéreznek egy amúgy nem túl acélos horvát csapattal szemben, előtte, még ezen a héten meg a magyar U-19-es válogatottnak csúfolt gyülekezet két nagyszerű szeánszát, amikor is mindösszesen kilenc gólt zsebeltek be Ausztriától és Portugáliától a hazai rendezésű EB-n. Felcsúton esett meg ez a csoda, a magyar futball akadémiák fellegvárában, amiről egy belga cég tanulmánya állapította meg, hogy szart sem ér.

Mindez nem is teljes egy hét története, de fel a fejjel, egy az utunk mint párt, mint nép. Gyártsunk Rodrigez mezeket, és a haza fényre derül. Ki ismer egy megbízható pólógyárost? Én magam úrfikoromban űztem az ipart, az egy másik történet, de most a hon érdekében feledje a jótékony homály, elfogadunk esélyesebb indulókat is a nagy vágtán.

Minden ugyanaz már a történelem kezdte óta. Nem is oly rég volt, hogy az – egyébként – barátságos, Izrael elleni meccsen történtek miatt az UEFA annyira berágott, hogy zárt kapuk mellett kellett megrendezni a románok elleni meccset éppen azért, hogy a székházvédők ne tegyék szarrá saját jellegzetes IQ-jukból fakadó gesztusaikkal az úgynevezett sporteseményt, amely mint tudjuk az illetékesektől, a kultúra része. Sőt, nem is az, hanem nemzetmegmentő dolog, férfias sport, milliók életének szerves eleme, és éppen ezért föltétel nélkül támogatandó súlyos milliárdokkal. Itthon egy volt nácit éltettek nagy transzparenssel, odakint igyekeztek szétverni a várost már a meccs előtt.

No most, nekik, az ő számukra épülnek stadionok dögivel szerte a hazában, hogy a húszezreset amortizálják a kedves vezető örömére pillanatok alatt szeméthalommá. Valahol összefüggnek a dolgok. Évekkel ezelőtt mondottam volt meggondolt-meggondolatlanul, hogy O. V. ezeknek a vezére, és a dolgok össze is érnek végül, hiszen még 2002-ben maga is beült közéjük az Üllői úton szavazatszerzési célból, és ami akkor nem jött össze, mára rögvalóság lett. Összetartoznak, és hazudnak. Na nem a magukból kivetkőzött – bár lehet, ez a természetes létállapotuk – barmok, hanem a kistörpe Felcsútról, aki valami perverz módon vonzódik hozzájuk, ha a hatalomról van szó. Mert senkit nem hagynak az út szélén ugye, csak van, akit belerúgnak az árokba, mások, ezek, stadionokat kapnak szolgálatuk elismeréseképpen. Így tagozódik a magyar társadalom: minden, négy éve meghozott százezer törvény az alapmicsodájukkal együtt efelé mutat. A ’jódógos állat igaz magyar, a ’rosszdógos proli meg dögölhet otthon magának.

Aztán jön a stadionavató mindjárt, a Chelsea-vel, benne sok-sok színesbőrű embertárssal, akkor mi lesz, ha az ősmagyar virtus megint nem bír magával? Kiszámíthatatlan dolgok elébe nézünk, ha nem mehetnek be a szentélybe annak jogos tulajdonosai. A Ferencváros szervezett szurkolói csoportjai ugyanis határozatlan ideig nem látogatják a mérkőzéseket az új stadionban, mert szerintük elfogadhatatlanok a beléptetésre vonatkozó intézkedések. Mint írják közleményükben: “A Ferencváros vezetősége a mai napon egyértelműsítette, hogy ragaszkodik a világ egyetlen más stadionjában, sporteseményén sem szükséges biometrikus adatok begyűjtéséhez, amelyek megadása nélkül ezentúl fradista nem szurkolhat a helyszínen futballcsapatának.”

Pedig milyen szépen indult a történet: emlékezhetünk rá, annak idején maga a vezér is beült(állt) az ősfradisták közé, ezt maga a televízió is mutatta. Akkor még nem volt VIP páholyban köpködött szotyi a csókosok körében, az már egy másik kor története lesz. Akkor még a köztudottan ultrajobbos – és magunk közt szólván ultratahó – réteg szavazataira és szimpátiájára volt szükség, begyűjtendő őket a Jobbiktól, és mint a jelek mutatják, ez sikerült is úgy-ahogy. A hatalom meglett, vele együtt az ország pénzei felett való kontrollálatlan rendelkezés lehetősége, így indulhatott el meseország mesestadion-programja.

Orbán tudja a bacsói leckét – egyszer majd kérni fogunk magától valamit Pelikán -, csak a mai Magyarországon ez már fordítva működik, most épp a kicsik, ámde nagyhangúak igényét kellett kielégíteni, és ezt nagyon jól tudta magyarbasi, és így is tett, mert előzmények még mindig voltak, hogy fizetni kelljen nekik. Jól jöttek ugye 2006-ban, amikor TV székházat, miegyebet kellett felgyújtani, meg amúgy szőrmentén szétverni a fél fővárost, hogy utána immár majdnem egy évtizede Gyurcsány lehessen a „szemkilövető” szemét, meg perek indulhassanak az amúgy péppé vert rendőrök vezetői ellen. Ki volt ez találva.

Mint ahogyan az is, hogy a friss hatalom birtokában az a Kubatov legyen az FTC elnöke, aki nem is igen titkolt módszerekkel, de módszeresen gyűjtögette az adatainkat Fidesz pártigazgatói mivoltában, és arra is volt érkezése, hogy a szelíd fradistákkal védesse meg a Fidesz székházát a vadállati módon viselkedő egyetemistákkal szemben, élükön egy priuszos bőrfejűvel, aki akkor már a Fradi alkalmazottja volt. Szükség is volt rá, hiszen majdnem összetűztek a velük szemben felsorakozó, savazni óhajtó aranyos nyugdíjas tatával és haverjaival, de ez már történelem.

Kellett az a stadion tehát mindenképpen, csodájára is járt az egész magyar média, hogy nahát, rekordidő, tizennégy hónap alatt épült fel, most már Európa legmodernebbjének nevezik, igaz, még át se adták. De az kiderült, hogy cirka másfél milliárddal többe került a tervezettnél, de kicsire nem adunk. Lehet, hogy épp ezek a biometrikus csodák nyomták meg a számlát, és tessék, ez a köszönet. A drukkerek szerint az új stadion “az előzetes ígéretek ellenére Magyarország legdrágábban látogatható sportlétesítményévé, csak és kizárólag profit és bevétel alapon működő, jövendő nevével is ezt sugalló futballgyárrá változtatta az egykori Szentélyt, egy új elit játszóterévé téve azt, a B-középnek pedig csak a lelátórész elnevezésében jutott hely”. A szurkolói csoportok hangsúlyozzák, minden olyan futballmérkőzésen jelenlétükkel, hangjukkal kívánják segíteni a Ferencvárost, “ahol azt a külső szabályzók lehetővé teszik”.

Hálátlan népek. Megkapták a játékukat, még csak a karácsonyt se kellett kivárni, most meg nem kell nekik. Igaz, itt már nem lehet(ne) látatlanban „indulavonatozni”, mint a régi helyen, amikor a szépemlékű Dávid Ibolya nem értett a futballhoz, most más idők járnak. Ugyan egészen nem, hiszen a Hansa Rostock lemondta a Ferencváros elleni edzőmecset, mert a szurkolói csoport miatt nem látta biztonságosnak a mérkőzés megrendezését, ergo: a fejletlen németeknek nincs biometrikus rendszerük. Annyit is érnek, hogy egy klasszikust idézzek.

Amely csapat érdemes arra, hogy a futball előtaggal illessék, nos, az ilyen alakulat tétmeccsen nyáron nem rúg labdába, edz csupán, vagy pénzszerző túrára megy. Ilyen megfontolásokból érkezik hozzánk, illetve mindenki Fradijához augusztus havában a Chelsea. Mourinho biztos a padon ül majd, aktuális gladiátorai közül nem tudható, kinek engedi meg, hogy pályára lépjen a stadionavatón azért a pár millió euróért, amit egy ilyen szintű csapat vendégszereplése kóstál a futball-univerzum peremén. Meglesz azonban a cirkusz a népeknek, akik akkorra már tán azt is feledik, hogy imádottjaik aláhullottak a rostán. (Ez csupán sámáni érzet, a nemzet zöldjei épp ma készülnek elbukni Rijekában, miután oly „meggyőző” módon léptek túl a máltai sasokon.)

Nincs teljesen minden veszve azonban, örömök is szállonganak a légben. A magyar válogatott kilenc helyet javítva a 38-ik a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) legfrissebb, csütörtökön nyilvánosságra hozott világranglistáján, amelynek új éllovasa van, mégpedig a friss világbajnok német csapat. A vasárnap véget ért brazíliai tornán döntős argentinok az ötödikről a második helyre léptek előre, de jelentősen javítottak pozíciójukon a vb-bronzérmes hollandok, valamint a kolumbiaiak és a belgák is. A vb-n címvédőként már a csoportkör után búcsúzott spanyolok ugyanakkor az első helyről a nyolcadikra csúsztak vissza, és a vb-házigazda brazilok is jelentősen rontottak, jelenleg csupán a hetedikek.

Kegyetlen egy lista ez, és snassz dolgokat kényszerít a megváltóra, aki O. V maga. Ősszel is, amikor a magyar futball már rég lenullázta magát, őszentsége nem állhatta meg, hogy ne virítson. Akkor nem volt riói VIP, megtette egy díjátadó, ahová – mily bajok – a Gáspár gyerek nem kísérhette el. Nem, ez bizony nem Felcsút, gondolhatta Orbán Viktor, amikor a Puskás-díjat Zlatan Ibrahimovicnak adhatta át az év góljáért, amely az angoloknak harminc méterről ollózott találat a Fifa.com közönségszavazása alapján. Csodát látott a mi vezérünk, és csodát láthattunk magunk is: az arrogáns köpcös köpni, nyelni nem tudott, csak tátott szájjal meredt fölfelé, hogy jé, ez egy igazi focista. Kizökkent a lelkem a magyar valóból.

Mondjuk ki, meglehetős hülyén viselkedett, de csodálkozni ezen nincs mit, égette ő már a magyarokat sok helyen eleget. Az volt, hogy hirtelen rázuhant a nagyvilág az utált Európa képében, miután levetette a gumicsizmát a kertje alatt épülő stadion tövében, bebocsáttatást nyert a klubba, és még arra sem maradt igazán ereje, hogy szokásához híven belehugyozzon a zongorába, nem. Istent látó szeme elkerekedett, szája kitárult, és leste a mágiát maga előtt, azt az embert, aki amúgy a magyarok esküdt ellensége, hiszen hányszor ejtett ki már bennünket az utolsó pillanatban gólt rúgva, ó én édes Istenem. Külön szerencse, hogy nem épp egy ilyen találatért kapta ezt a díjat, mert az pikáns kaland lett volna.

Mi jöhet még? Ő lesz az UEFA elnöke? Egyáltalán nem találom hétmérföldes hülyeségeknek ezeket a felvetéseket, hiszen Orbán Viktor futballkarrierje már tényleg csak akkor juthat még feljebb, ha ezt megcélozza. Nem lenne annyira kínos, mint a díjátadó. A FIFA – amely a legkisebb politikai akciót is szankcionálja – jelenlegi züllöttségét, elnökének totális leépülését semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy regnáló miniszterelnököt felengedett az egyébként totálisan pártsemleges színpadra, hogy a 2013 legszebb góljának járó Puskás-díjas Zlatan Ibrahimovićnak a népszerűségében fürödjön egy kicsit.

A magyar miniszterelnöknek ez a gesztus nem is jöhetett volna jobbkor, hiszen a belpolitika inkább saját ellenfeleinek vitáitól hangos, így neki csak annyit kell megmutatnia, hogy nemzetközi színtéren partnernek tekintik, aki hitelesen képviseli Puskás Ferenc szellemi és materiális örökségét. Orbán Viktor ezt magabiztosan felvállalta, és senkinek eszébe sem jutott, hogy rámutasson, amit ő képvisel, az egy inkább a Puskás Ferenc nevét és hagyatékát lenyúló falusi középcsapat, és eléggé veszélyes, ha az embereknek Puskás Ferencről egy idő után a Felcsút és nem pedig a világ egyik legjobb futballistája fog eszébe jutni.

Orbán színpadi szereplése azért is érthetetlen, mert az elmúlt négy évben Puskás Ferenc özvegye, Bözsi néni is adott át díjat, és ő is ott volt Zürichben, tehát kényszerűségről nehezen beszélhetünk, és azt sem tudjuk, ki kezdeményezte Orbán szereplését. Persze az is lehet, hogy Orbán nem aktuálpolitikai okokból, hanem azért lépett a színpadra, hogy magát a futballvilág egyik fontos szereplőjeként építse fel. Ez már nem is olyan hülyeség, hiszen vitathatatlan, hogy Magyarországon Csányi Sándornál csak egy ember tudna több követ megmozgatni a labdarúgás érdekében, és az Orbán Viktor. Egyszer majd ő lehet az MLSZ elnöke, aztán onnan már csak egy ugrás az UEFA. Van az a pénz.

Mégis – bár nem illik a mély növésen élcelődni -, szerencsésebben alakulhatott volna a dolog, ha egy Messi-gól kapja a díjat, vele legalább magasságban egy szinten lett volna a mi prime ministerünk. Tudásban, emberségben nem igazán, de az ott és akkor nem derült volna ki. Jó volt azonban ez a történet arra, hogy vallását, a futballt még inkább elmélyítse szívében, és újult erővel folytathassa a stadionok építését. Nagy buzgalmát az sem fogja megzavarni, hogy az ott megjelentek – Ribéry, Ronaldo, Messi, Ibrahimovic – többet érnek, mint az egész magyar futball épülő stadinostul együtt. Ez őt csöppet sem zavarja, megvolt a rivaldafény, pár szavazat jött ezzel a bohóckodással is, és a világ haladhat tovább a maga röhejesen mocskos útján.

Vannak mellékszálak: Ha magam várúr lennék korlátlan hatalommal, mint most ő, és – mondjuk – az íjászat volna a kedvtelésem, akkor mindenféle skrupulus nélkül lődöznék? Nem hiszem. Mindenhová Tell Vilmosnak képzelném magam, és mellé, vagy hozzá pályákat építenék, hogy lehessen hol gyakorolni az értelmetlenséget? Ez sem bizonyos, sőt, biztos, hogy nem. Akkor viszont adódik a kérdés: ő miért építgettet úri passzióból soha meg nem telő, senkinek nem kellő stadionokat, amelyek megalomán természetéből fakadva zabálják fel a százmilliárdokat, amit a rezsicsökkentés persze majd visszahoz. Millernek van egy csodás novellája, amely ezt a létállapotot rekonstruálja, amikor – mert a vezér szereti a steppet – arról ábrándozik, hogy milyen szép és jó lesz, amikor majd a stadionokban tömegek steppelnek. Ide tartunk. Grund nincs, labda nincs, foci végképp, stadionok épülnek mauzóleumok vagy piramisok helyett. Tényleg zárolni kellene.