A nem atombiztosan rögzített helyzetektől való páni menekülésének oka ki más lehetne, mint Gyurcsány. A 2002-es televíziós vita egy életre fixálódott benne, olyan csapás volt ez, amelyet azóta sem tud kiheverni, és iszkol olyannyira a számára zűrös helyekről, így idén még egy amerikai beszédet is lemondott, mert ott azt kérték, hogy utána kérdéseket tehessenek fel neki. Egy perc alatt hátrált ki a felkérés elől, és ez valahol tragikus is, ha belegondolunk, hogy Magyarország miniszterelnökéről van szó. Igaz, efféle hajlamai már a trauma előtt is voltak. Annak idején, amikor az ÉS szedte cafatokra tokaji ügyeit, itt, Szombathelyen egy interjúban feltettem neki a tízmillió forintos kérdést, hogy fejtené ki, mi is van akkor ott Sárazsadányban. Nem találják ki a választ. Nem tud róla, mondta, mert ő úgymond egészségügyi okokból nem olvassa azt az újságot. Ekkor hullt le minden lepel, és ez csak fokozódott az idő haladtával.

Olyan már nagyon rég nem fordult elő, hogy Orbán kimerészkedett volna a hazai pályáról. Az Indexen az utolsó Orbán-interjú 2006 szeptemberében, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése utáni feszült politikai helyzetben jelent meg. Ott többek között arról beszélt, nem érez felelősséget az utcai zavargásokért, és szükség van gazdasági válságkezelésre, de erre a Gyurcsány-csomag nem alkalmas. Az Origón is 2006 őszén készült az utolsó interjú. Itt Pethő András valóban folyamatosan visszakérdezve faggatta többek között arról, miért nem beszéltek arról, mit kezdenének az ország gazdasági problémáival, és hogy mondhatja-e egy politikus, “az én hangomon megy egy szavazásra való felhívás, amiért engem elmarasztal majd az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek, oszt’ jó napot”, ahogy azt Orbán tette. A hvg.hu-n is 2006 őszén jelent meg a legutóbbi interjú, a nyomtatott hetilapban pedig 1998-ban – a hvg-re viszont Orbán haragszik, mióta 1999-ben maffiafőnöknek ábrázolták a címlapon. 1998-as a legfrissebb Magyar Narancs-interjú, ezután összesen egy mondatot válaszolt 2002-ben a lapnak. A Népszabadságban 2004 áprilisában volt legutóbb lehetőség egy hosszabb beszélgetésre. A Figyelővel 2006 őszén beszélt utoljára, és nem adott interjút ebben a ciklusban a Heti Válasznak sem. Az ATV-be utoljára 2010 július 23-án ment be, az Egyenes beszédbe. Az Inforádióban tavaly május 30-án járt az Arénában, a Klubrádióval 2004-ben beszélt legutóbb.

A miniszterelnok.hu-n végig lehet nézni, milyen interjúkat adott a magyar médiának Orbán. Az állami és a legszorosabb baráti médián kívül jellemzően önkormányzati és megyei lapokkal állt szóba, rá kell nézni ezekre, a szervilizmus ékes példái. Itt minálunk, Vasban is így van ez, ő és a csatlósai jelennek meg minduntalan a helyi médiában meg az önkormányzati lapokban – alaposan tanulmányozva azokat –, az lenne a furcsa, ha minden második oldalon nem Ágh Péter vigyorogna az emberre, Szombathelyen pedig Hende. Másutt nem szólalnak meg, elég nekik a korlátozott seggnyalás. Az első ember módija leszivárgott alsóbb körökbe is, a média pedig teljesíti az igényeket mindannyiunk épülésére.

Néha azonban lehullanak a díszletek. Egy embert, főleg ha miniszterelnök, nem lehet örök időkre elzárni a külvilágtól, kényes lelke bármennyire is ezt óhajtaná. A csendes többség olykor felemeli a fejét, és kifütyüli a vezért. Mást épp most nem nagyon tehet, de az ilyen Fradi pályás akciók életre szóló sebet ejtenek, efelől ne legyen kétségünk. A diktátorra hajazó narcisztikus személyiségek közös vonása ez, csak egy a baj. Az ilyen sértések bosszút generálnak a sebzett lélekben, ellenséget képeznek a zavart tudatban. Így jártak a civilek, akikről Tusványoson, a laboratóriumi tisztaságú Fidesz posványban kifejtette, hogy idegen hatalmak képviselői, majdhogynem kémek. És ember nem volt ott, aki megkérdezte volna, akkor eztmoshogy. A kijelentés elhangzott, és azonmód igazsággá emelkedett. Így születnek új és még újabb ellenfelek, ellenségek, a spirál beindult, és sohasem ér véget.

Pedig milyen szépen indult a történet: emlékezhetünk rá, annak idején maga a vezér is beült(állt) az ősfradisták közé, ezt maga a televízió is mutatta. Akkor még nem volt VIP páholyban köpködött szotyi a csókosok körében, az már egy másik kor története lesz. Akkor még a köztudottan ultrajobbos – és magunk közt szólván ultratahó – réteg szavazataira és szimpátiájára volt szükség, begyűjtendő őket a Jobbiktól, és mint a jelek mutatják, ez sikerült is úgy-ahogy. A hatalom meglett, vele együtt az ország pénzei felett való kontrollálatlan rendelkezés lehetősége, így indulhatott el meseország mesestadion-programja.

Orbán tudja a bacsói leckét – egyszer majd kérni fogunk magától valamit Pelikán -, csak a mai Magyarországon ez már fordítva működik, most épp a kicsik, ámde nagyhangúak igényét kellett kielégíteni, és ezt nagyon jól tudta magyarbasi, és így is tett, mert előzmények még mindig voltak, hogy fizetni kelljen nekik. Jól jöttek ugye 2006-ban, amikor TV székházat, miegyebet kellett felgyújtani, meg amúgy szőrmentén szétverni a fél fővárost, hogy utána immár majdnem egy évtizede Gyurcsány lehessen a „szemkilövető” szemét, meg perek indulhassanak az amúgy péppé vert rendőrök vezetői ellen. Ki volt ez találva.

Mint ahogyan az is, hogy a friss hatalom birtokában az a Kubatov legyen az FTC elnöke, aki nem is igen titkolt módszerekkel, de módszeresen gyűjtögette az adatainkat Fidesz pártigazgatói mivoltában, és arra is volt érkezése, hogy a szelíd fradistákkal védesse meg a Fidesz székházát a vadállati módon viselkedő egyetemistákkal szemben, élükön egy priuszos bőrfejűvel, aki akkor már a Fradi alkalmazottja volt. Szükség is volt rá, hiszen majdnem összetűztek a velük szemben felsorakozó, savazni óhajtó aranyos nyugdíjas tatával és haverjaival, de ez már történelem.

Kellett az a stadion tehát mindenképpen, csodájára is járt az egész magyar média, hogy nahát, rekordidő, tizennégy hónap alatt épült fel, most már Európa legmodernebbjének nevezik, igaz, még át se adták. De az kiderült, hogy cirka másfél milliárddal többe került a tervezettnél, de kicsire nem adunk. Lehet, hogy épp ezek a biometrikus csodák nyomták meg a számlát, és tessék, ez a köszönet.

A drukkerek szerint az új stadion „az előzetes ígéretek ellenére Magyarország legdrágábban látogatható sportlétesítményévé, csak és kizárólag profit és bevétel alapon működő, jövendő nevével is ezt sugalló futballgyárrá változtatta az egykori Szentélyt, egy új elit játszóterévé téve azt, a B-középnek pedig csak a lelátórész elnevezésében jutott hely”. A szurkolói csoportok hangsúlyozzák, minden olyan futballmérkőzésen jelenlétükkel, hangjukkal kívánják segíteni a Ferencvárost, „ahol azt a külső szabályzók lehetővé teszik”.

Hálátlan népek. Megkapták a játékukat, még csak a karácsonyt se kellett kivárni, most meg nem kell nekik. Igaz, itt már nem lehet(ne) látatlanban „indulavonatozni”, mint a régi helyen, amikor a szépemlékű Dávid Ibolya nem értett a futballhoz, most más idők járnak. Ugyan egészen nem, hiszen a Hansa Rostock lemondta a Ferencváros elleni edzőmecset, mert a szurkolói csoport miatt nem látta biztonságosnak a mérkőzés megrendezését, ergo: a fejletlen németeknek nincs biometrikus rendszerük. Annyit is érnek, hogy egy klasszikust idézzek.