Született egy törvénymódosítás-tervezet ugyanis, amely a veszélyeztetett gyerekek védelme ürügyén a szülőket basztatja. Mert mi másnak volna felfogható – csak úgy mókásan kiemelve –, ha egy várandós anyuka késve jut el a terhesgondozásra, vagy ha az apuka-anyuka nem jelenik meg a szülői értekezleten, a védőnő vagy az iskola ezeket minősítheti az együttműködés megtagadásának is. Ha pedig annak tartja, a hatóság a gyerekek elszakításáról is dönthet.

Így telepszik rá az emberekre a hatalom, amely minden szusszanást szabályozni óhajt. Ebből fakadón bekúszik a gatyákba, a gyerek kiságyába, és megjelenik a mumus a védőnő és a tanító néni képében, akikből bármikor lehet házmester. A kormányzó pártokat, és különösen a keresztényit például már a kezdetek óta különösen érdekli a polgárok szexuális élete is. Ez kiváltképp. Mert ott akarnak lenni minden kilométerkőnél, és mint valami perverz szatír, aljas kukkoló vagy pedofil szemét, úgy viselkednek az alattvalókkal.

Az üdvözülés ürügyén matatnak a gatyában ágyéktájon. Minden tíz dolgozónál többet foglalkoztató munkahelyen népesedési megbízottat kellene alkalmazni – ilyen ötletük is van -, a harminc évesnél idősebb, gyerektelen nőknek úgy kellene hozzájárulniuk egy-egy gyerek felneveléséhez, hogy anyagilag támogatnak egy sokgyerekes családot. Erre a másik lehetőség az adólevonás lenne, amit a nő visszaigényelhet, ha „mégis rászánja magát” a gyerekvállalásra. A harmincöt-negyvenöt éves korosztály gyermektelen tagjainál korlátozni lehetne az abortuszt. Ezzel együtt lehetővé tennék, hogy az így megszületett „kényszergyermeket” születése után örökbe adják.

Az abortusz szabályozásáról már régebben voltak omló álmaik, még abban az időben, amikor a pirosló orrú Pálffy úr is a soraikat erősítette. Éppen az ő nevéhez köthető az a javaslat, amely elvonta volna a művi terhesség-megszakításokra szánt összeget, és azt örökbefogadások ösztönzésére, valamint gyermekvédelemre csoportosította volna át.

Mindaz egyáltalán nem zavarta őket, hogy a hatályos szabályok szerint az egészségügyi indokkal végzett beavatkozás díját az egészségbiztosítás fedezi, és a fizetési kötelezettség alól teljesen vagy részben mentesülhet az, akinek a szociális helyzete ezt indokolja.

A delír értelmében éppen azok a nők nem jutottak volna a legális és biztonságos művi terhesség-megszakítás lehetőségéhez, akik ennek az árát nem tudják kifizetni. Az abortuszokra fordított állami támogatás elvonása különösen azért volt képmutató, mert az állam nem támogat semmilyen fogamzásgátló eszközt vagy módszert, és a hozzáférést sem segíti azokhoz.

És még: a kereszténydemokraták törvényjavaslatot nyújtottak be a magyar népszaporulat védelmében. Az elképzelés szerint meddővé tételt a jövőben csak az kérhet, aki ennek a költségeit vállalja, elmúlt negyvenéves, vagy három gyermeke van. Rétvári Bence szerint „az új szabályozással minden fiatal számára megőrizhetővé válik a gyermekvállalás lehetősége.” Továbbá: „Fontosnak tartják, hogy a gyermekvállalásra mindenki szabadságát a kormány biztosítani tudja.” A kormány tehát biztosítja a népszaporulatot, mesés.

Viszont nem mindenkinek. A cselekvőképtelen személyeken az egészségügyi indokkal elvégzett beavatkozások feltételeit a törvényjavaslat nem módosítja. Az utcaképet zavaró nyomik tehát ne szaporodjanak, gondolhatták a törvényjavaslat szellemi atyjai. Az ő gyermekvállalási szabadságukat nem kell, hogy biztosítsa a kormány. Így tisztul a faj.

Végül csak eljutnánk a magyar Lebensbornokhoz. Mesélek erről.

1935 decemberében Heinrich Himmler, az SS vezetője létrehozta a Lebensborn alapítványt. A szervezet célja az úgynevezett tiszta, német vér, más szavakkal az árják védelme volt. Ezeket a szőke hajú, kék szemű, fehér bőrű germánokat tekintették az ideális külsejű embereknek, akik a német nép jövőjét biztosították.

A Lebensborn alapítvány szülőotthonokat hozott létre árja asszonyoknak, főleg SS-tisztfeleségeknek. A legtöbb megszállt országban létrehoztak ilyen Lebensborn-otthonokat, de sehol sem volt akkora sikerük, mint Norvégiában. Ennek eredményeképpen hat-tizenkétezerre tehető a program keretében, 1941 és 1945 között, Norvégiában született gyerekek száma. Ez az egész a fajnemesítési törekvések egyik, meglehetősen bizarr mellékhajtása volt.

A nőnemű egyedeket beterelték a SS fiúk farka elé a megfelelő népszaporulat érdekében. Minálunk ez úgy képzelhető el, hogy a rengeteg semmirekellő szinglit az ifjú kereszténydemokraták, a még fáintosabb fidelitas csődörök baldachinja alá tuszkolnák toszási céllal, hogy aztán igazi színmagyarok világra hozásával örvendeztessék meg a mindig jó kedélyű Harrachbácsit. A komcsikat meg ki köll herélni.

Mert a nő dolga a szülés, mint azt Kövér úrtól, Ákos úrtól – meg a többi baromtól – tudjuk. És nem csak a kívánatos szaporulat elérése miatt, hanem azért is, hogy a nő ne akadjon össze jártában-keltében valami vak komondorokkal. Minálunk tehát beköszöntőben van az új középkor, aztán érdekes folyományai is vannak az elborult elmék vibrálásának.

Egy éve például az előrevivő kereszténység jegyében érdekes installációval kampányoltak az egri minorita templomban. Kokárdával feldíszített babakocsiban egy koporsó volt található, felette pedig olyan feliratok, hogy a fogamzásgátló széles körű használata házastársi hűtlenséghez és az erkölcsi nevelés általános fellazulásához vezet.

Nehéz dolog ez a szerelem. Ha az ember agyában kereszt világít, még inkább az. Viszont nem kéne, hogy a kormányzó erő zizgő heréinek kínja és mocska a választópolgáron csapódjon le. Az egész bagázst el kőne küldeni valami jóféle kuplerájba, ahol a macák lekezelnék őket, és akkor tán lenyugodnának végre. Az elfojtott szexus egészen elképesztő tüneteket produkálhat ugyanis, ennek ékes példája a föntebb bemutatott lázár, hogy csak a toszás jár az urak fejében, és nem bírnak leszakadni róla. Viszont ne egy Rétvári mondja meg már, miképpen tornázzak az ágyban, ha csöndesen kérhetném. Momentán egyéb óhajtásom nincsen, a többivel majd később hozakodok elő.

Mindenesetre – legalábbis – minálunk beköszöntőben van az új középkor. Az előrevivő kereszténység jegyében érdekes installációval kampányolnak a fogamzásgátlás ellen az egri minorita templomban ugyanis. Kokárdával feldíszített babakocsiban egy sír található, felette pedig olyan feliratok, mint hogy a fogamzásgátló széles körű használata házastársi hűtlenséghez és az erkölcsi nevelés általános fellazulásához vezet. Meg egyéb cukiságok. Mindenesetre a bűnös vágyaktól és gondolatoktól igyekszik óvni ez a felemelő alkotás, és most állítólag a XXI. században volnánk.

Nehéz dolog ez a szex, értem én, és nem is tudnak mit kezdeni vele a keresztre feszült Európában. Bár igyekeznek – mint a babakocsis pörformansz mutatja – csomót kötni meglett férfiak farkára, amit tán nem kéne annyira. Ha már a hét főbűn közé bekerült a bujaság valamikor a katakombák korában, papjaink úgy ítélik, hogy az időtálló tiltást most is kiszabják a hívekre. Ettől, ha igazán hisz valaki, s emellett egészséges, garantáltan meghülyül, de legalább meghasonlik és depresszióba esik. Így megy ez.

Egyébként meg a keresztény Európa úgy általában hazudik. Már évezredek óta óvodás meséket duruzsol oldalbordából lett Éváról, meg az első ártatlan emberpárról, de elfelejti elmondani a híveknek Lilithet. Ő Ádám első párja volt, akit Isten – hozzá hasonlóan – a földből teremtett, ám hamarosan veszekedni kezdtek, a nő pedig így szólt a férfihoz: “nem akarok alattad lenni”. A férfi azt mondta: “nem akarok alattad lenni, inkább feletted, mert megérdemled, hogy alul maradj, én pedig felül”. A nő így válaszolt: “egyformák vagyunk, mivel mindketten a földből vétettünk”, és egyikük sem akart engedni.

Ekkor Lilith kimondta Isten különleges nevét: Y(od) – H(é) – V(au) – H(é), és felemelkedett a levegőbe, el a földtől, s mindörökre odahagyta tuskó párját. Viszont Ádám azóta és attól fogva égető tűzzel vágyakozott a sötét hajú, kék szemű bombázó után. Érthető, hogy elfeledni óhajtja a mai misztikum, mert ez maga a szex utáni epekedés. Még hogy fügefalevél. No, mindegy.

Elvarázsolt agyú egyházi íróktól eredeztethető egyébiránt a meghasonlott állapot. Origenész és Tertullianus arra tanítottak, hogy a papság számára a legmegfelelőbb állapot a szüzesség, mert csak így fordulhatnak teljes szívükkel Isten felé. Ennek hatására a 305-ös elvirai zsinat kötelezővé tette a hispániai magasabb rendű papság számára az önmegtartóztatást, ugyanekkor pedig a zsinatok és a pápák egyre nagyobb nyomatékkal ajánlották, majd követelték a nőtlenséget papjaiktól. Siricius pápa óta pedig törvényekkel kötelezték a püspököket és papokat a cölibátus megtartására. És ma is itt tartunk, sőt, a híveket is riogatják a felszenteltek, amit nem igazán kéne.

Hogy mindezt miért meséltem el? Engemet tényleg nem érdekel a papság nyomora. Akkor viszont, amikor ezerötszáz éves dogmák alapján akarják irányítani híveiket ma, valahogyan fölhorgad bennem a libsibolsi.

Tán nem kéne mesterséges bűntudatot ébreszteni a hívekben, ha egy jót akarnak kefélni. Az elfojtásokból sok baj származhat, ezt egy osztrák zsidó vezette le igen érzékletesen, és a sajátságos állapot meg is látszik mai mindennapjainkon. Tele van puskaporral a levegő. Így tehát a vágytól izzadó homlokú, bűntudatban égő honfitársaink számára ajánlom a következő szerzőket: Abu Dahbal al-Dzsumahi, Ahmad ibn Fadlán, Muhammad ibn Dzsarír at-Tabari, Valíd ibn Ubajd Alláh al-Buhturi, és még sokan mások. Nem köll hívni a TEK-et, ők nem terroristák, középkori arab költők csupán. Forgassák őket, megéri. A szabadság levegője árad belőlük.