Mint tudjuk, ez a halmaz galamblelkű egyedekből áll, és vannak neki jól behatárolható érzékenységei. Minden olyanok, amelyek sértik az übermensch létet, így óvni kell az egójukat, amit a magyar futball és politikai közeg meg is tesz. Ugyanezek voltak, akik még Dávid Ibolya igazságügyi miniszterségekor indul a vonatoztak, s amikor a miniszter asszonyt megkérdezték, hogyan vélekedik erről, az volt a válasza, hogy ő nem ért a focihoz. És még ilyen állapotában is mérföldekkel jobb volt a jelenleginél, aki arra büszke, hogy tud dekázni, ergo, a lelkében ő is a futballtársadalom tagja.

Másképp ez nem is megy, mert, mint a kedves vezetőtől a minap megtudhattuk, a magyari láblabda az művészet, történelem, tudomány és sors, maga az élet, s ilyképp vallás aminek ő a papja. A hívek meg a Deák téri jámborak, akik ott cigányoztak, a stadionokban huhogni szoktak, banánozni meg majmozni az ellenfél színes bőrű játékosainak. Hogy mire gondolnak, amikor a sajátjukra néznek, az nem tudható, de a lelkük meghasadhat, vagy az én kommunistám jó kommunista mintájára az én négerem jó néger lehet az öntudat alapja, bár nem tudhatom igazán, a sötét lelkek mindig titkosak.

Ezt így cakumpakk a Magyar Labdarúgó Szövetség dirigálja és felügyeli, s mint felépítmény, nem különbözik az alapoktól, tehát rohadt. Ezt tegnap is megmutatta, amikor a Ferencváros dél-szudáni származású játékosát, Tokmac Nguen Cholt megrovásban részesítette, mert tiltott feliratot viselt a pólóján. Ez akkor látszott meg, amikor gólt lőtt a kedves vezető budicsapatának, a Felcsútnak, és a mezét felhúzva előtűnt alóla a tiltott dolog. Ez: „Justice for George Floyd”. Magyarán, igazságot vagy igazságszolgáltatást ennek a szegény Floydnak.

Mint ismeretes, ő az a szerencsés néger ember, akinek a nyakán térdelt egy fehér rendőr a nagy és bamba Amerikában, amibe direkt belehalt, s emiatt most egészen pofás felfordulás van a nagy vízen túl. Annyit mondani vagy írni a pólóra, hogy igazságot Floydnak, emberi gesztus. Ez a Tokmac nem azt mondta, hogy halál a fehérekre, nem rázta az öklét és őrjöngött, hanem csendesen felhúzta a mezét, ami alatt a pólóján ott állt a tiltott felirat „Justice for George Floyd”. Ezért pénzbüntetést is kaphatott volna, el is tilthatták volna, egyebek, csak egy dolog van itt, hogy miért?

Amiért a dudálókat szarrá büntetik, a kutyásokat csesztetik, vagy bigott rendmánia miatt, amit úgy lehetne eldönteni, ha valamely irodalmár magyari láblabdás egy Wass Albert idézetet villantana gólörömében. Ha az is tiltva volna, akkor sem lennének rendben a dolgok, csak arra lenne bizonyság, hogy a futball, benne is a magyar, de az különösen, olyan távol került az élettől, hogy visszarángatni már nem is lehet. Külön univerzum az amúgy végóráit élő Föld nevű bolygón, de nevezhetnénk furunkulusnak is, nem véletlen, hogy a NER-ben vallássá lett. Passzolnak egymáshoz.

Viszont ez a Tokmac is megtanulta, milyen országban keresi a kenyerét. A szerencsétlen, aki eddig élt Kubatov burkában, és most egyszer csak szembe jött a valóság, ez az MLSZ, mint a jog bajnoka. Mert, ha hivatkozásában arra utal, hogy ez a felirat tiltott, akkor arra van egy paragrafus is, amiben ezek szerint az szerepel, hogy egy meggyilkolt embernek nem lehet igazságot követelni. Szép egy paragrafus lehet az, de meglepőnek nem nevezhető, mert, mint mondottam volt, az MLSZ csak a rohadt alapra épült tályog, úgy büdös az egész, ahogyan van. Kies hazánk.

Csakhogy itt bekapcsolva volt a mikrofon, így a fideszes képviselő megtudhatta magáról, hogy hülye, holott egészen eddig helikopternek képzelte azt a szarhalmot, ami valójában volna. Az ilyesmi nem komilfó, meg fájni is tud, az ember lelkébe hatol a gondolat, hogy tényleg hülye vagyok? Ezek a mikrofonok ellenségek bírnak lenni, régebben a szolnoki polgármester nevezte választópolgárait – akiknek amúgy krumplit osztogat – vén kurváknak, ott is ezek a kóbor áramok hangosítottak ki rejteni kívánt tartalmakat. A vén kurvák nem rombolták le a városházát, hanem továbbra is a Fideszre szavaztak. Ki érti ezt? A szó amúgy el szokott szállni, ha csak nem akarjuk, hogy ott maradjon.

Most nagyon akarták, óhajtották, szinte örömmel vették, hogy na, végre lehülyézett minket, és ezzel a lendülettel küldenék máglyára a polgármestert. Hogy itt a bizonyság, ez terrorista, diktátor, kommunista, sorosista, egyszóval itt a világvége, elevenen falja fel az ártatlan fideszest, akinek a szíve a népért dobog. Pedig csak hülye. Erre nem lehet ráhúzni, hogy irtja a keresztényeket, mint Niedermüller, ezzel nem lehet a pápához futkorászni, ezzel maximum a főnénihez lehet a kakukkfészekben, az óvónénihez a homokozó partjain. Önélzetesek a kis latlok ellenzékben, olyan kényesek a szavakra, mint valami elsőáldozó kislány, harmatos a lelkük meg rózsaszín.

Ez azért van, mert, mint megfigyelhető, amikor képviselők lesznek, akkor elemelkednek az anyaföldtől. Egyből körbelengi őket a méltóság, komolyság és tisztelet, a seggükből elkezdenek böjti szelek fújdogálni, szarniuk sem kell többet, és, ha kérdik őket valamiről, meg szokták jegyezni, hogy tudják-e kik ők, mint Svejknek rend szerint Dub hadnagy. Vagy nekem is annak idején a kocsmában az MSZMP helyi lapjának főszerkesztője, aki tök részegen kérdezgette, tudom-e ki ő, és fenyegetett, hogy sokat tud ártani nekem, pedig egy büdös szót sem szóltam hozzá. Képzelem, mi lett volna, ha lehülyézem, de a talponállóban szerencsére nem volt mikrofon.

Ezzel csak arra utaltam, hogy ezek ugyanazok. Valami veleszületett érzelmi intelligencia és bölcsesség kell ahhoz, hogy az ember ne részegüljön meg a hatalom szelétől. Rögtön a rendszer változása után elképedve figyeltem, ahogyan Antall államtitkára, Raffai történész a bokáját csattogtatja bemutatkozáskor, mint valami zupás őrmester, és az ő szemében is megjelent a tébolynak az a lángja, ami most szinte az összesében lobog. Egyesével végig menve az egész bagázson, és alaposan belegondolva, ugyanúgy volna megállapítható mindahányról a ferencvárosi igazság: ez hülye, és rögtön választ is kapnánk arra a dilemmára, miért rohad szét az ország.

Mint kitetszik, nem sokra tartom a politikusnak nevezett állatfajtát, sőt, kifejezetten károsnak, és az én mikrofonom állandóan be van kapcsolva. A kedves vezető is ma fog mekegni valami évértékelőt, és az egész ország azon fog rugózni, mit mondott és hogyan mondta. Holott ugyanúgy egy egyszerű ténymegállapító mondattal, miszerint ez hülye, nyugtázni lehetne az egész organizmust, amivel csak arra irányítanám rá a figyelmet, ha leemelnénk őt a magas polcáról, s úgy néznénk rá a trottyos gatyájára, a véreres szemeire, a csüngő hasára és beteges gondolataira, és azt látnánk benne, ami: ez hülye, egy lépéssel közelebb kerülnénk a képlet megoldásához. Csak mondom.

Láblabdázni Pestszentlőrincen, az állami lakótelepen kezdett, ahol az egyik helyi csapatban játszott. Az 1945/46, 1946/47 és 1948/49-es idényben ő vezette az európai góllövőlistát, 1945/46-ban harmincnégy meccsen hatvanhat gólt rúgott, ami máig világrekord. Csatárként 1947-től három éven keresztül a Fradi színeiben játszott. A három év alatt száztizenegy mérkőzésen százötvenöt(!) gólt rúgott, ezért 1997-ben Münchenben megkapta az évszázad gólkirálya címet. Bamba bácsi a válogatottban is remekelt, húsz alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben, ezeken huszonkilenc gólt szerzett, a gólarány 1,45, ez is világrekord. Ilyen Messik meg CR-ek jelenthetnek csak neki.

A pénzünkből fél éve kapott a Ferencváros egy csillivilli stadiont, az a mai kuglilábúak édes otthona, mint mondták nekünk, és akkor bizonyosan így is van. Hogy igazán érezhessék a fiúk a sparherd melegét, ebbe múzeum is került, amely a dicső múltat volna hivatott megőrizni a zöld-fehér szíveknek, elsősorban H. Kovácsnak, na meg nekünk. Ez nem olyan egyszerű. Miután az avatón elhúzott három szerencsétlen Gripen a kifütyült égen, a franzstadtiak arra ébredtek, hogy a stadionjukból száműzetett a Császár szobra, Albertről Groupamára változott a név, most meg Bambát is elszedik tőlük.

Ott volna a helye, az övék volt, nekik nőtt nagyra, de Felcsútra vitték a relikviákat, amit semmi sem indokol, mint ahogyan arra sincsen épeszű magyarázat, hogy mit keres ott Puskás, meg Sebes Gusztáv. A főnök oda cipeltette a motyót, hogy a budi melletti stadionban valami érték is legyen. Ha már a jelent képtelen megtölteni tartalommal, a múltat veszi el, ahogyan messziről integetnek már a földek, trafikok, nyugdíjpénzek, miegyebek, hogy vizuálissá tegyük azt az eszelős szerzési vágyat, amely jellemzi az egyre tébolyultabb világot, amit kialakítanak nekünk, ellenünkre. Mindez röhejesen tragikus, ilyen nincs és mégis van.

Van valami félelmetesen hörcsögszerű abban a képződményben, amelyet Fidesz-nek, meg KDNP-nek neveznek, így külön-külön, mert hát mégis. De sok különbség nincs a magyar politikai élet e két csillogó tüneménye közt, istenigazából semmi sem, így rájuk ragadt valahogy az idők során a duplagondol név, de mindegy is. A két pofára, szuszogva, fennakadt szemmel zabálás is közös, ahogyan habzsolva tömik magukba azt a maradékot, amit hajdan, lánykorában Magyar Köztársaságnak neveztek, és eltemettük rég. A weimárit is ellepte a hó annak idején. Tél van minálunk, havazik. De hogy legyen valami halvány sejtésünk, milyen világ épülget ott, Felcsúton, olvassunk bele a budi melletti akadémia honlapjába, amely ekképp toboroz gyerekeket nem másra, futballra:

“Jézus Krisztus, vezető edzőként már több mint kétezer éve dolgozik azon, hogy egy nemzetközi csapatot hozzon össze belőlünk. A cél az volna, hogy együtt nyerjünk vele az univerzumkupán. Az ellenfél kemény, úgyhogy nem mindegy hogy hogyan játszunk! Tehát az edzőnknek sok a dolga. (…) alkalmassá teszi az edző a csapatkapitányt, hogy segíteni tudja a játékosokat, a felkészülés és a játék során, akik még nem tudnak olyan jól együttműködni a többekkel. A jó vezető edző (Jézi tata) mindig a szívén viseli az utánpótlás-nevelést. (…) Minden egyes csapattag ott van a társa sírjánál, nem csak a közeli barátok. Ez a jó csapat tudja, hogy az élet legnehezebb meccseit egyedül megvívni nagyon nehéz, talán nem is lehet. Ezért különösen nagy figyelmet fordít arra a jó csapat, hogy egyetlen csapattagnak se kelljen egyedül se megszületnie, sem pedig meghalnia! (…) Gondoltál- e már arra, hogy Krisztus felcsúti csapatában, velünk focizz?” (sic!)

Ez van, hölgyeim és uraim, tisztelt barátaim. Bambát ideviszik, oszt jónapot. Hát nem délibábos rónaság ez az egész kurvaország?
(by Fletó)

Most épp Felcsúton röhög a nemzet, a fórumozók szórakoznak azon, hogy a csilli ferencvárosi stadionban csak alig néhány elvakult tette jelenését, íme a kedvenceim: „Kint várt egy egész békemenet, de nem tudták megugrani a beléptetési szintet, pedig kedvükért minimalizálták a követelményeket kivételesen 30-as iq-ig…Szerintem nagyon berúgott a múlt héten, és most ébredt, de nem tudta hol van, azt hitte, a válogatott meccset látja, gondolta, az észak-írek nyomják zöld mezben…Volt már ilyen, tizenöt évvel ezelőtt, a néni, aki a Dunaferrnek szurkolt, ő is hősies volt, lehetett egy fazeka meg egy kanala, körülbelül…Lehet, hogy egy új Nemzeti Italbolt-tulajdonost láthattunk…Lehet, hogy két hét múlva már azért fognak neki fizetni, hogy ne menjen…De mi lesz ha ő is kiad egy közleményt, hogy a felcsúti keménymag is csatlakozik a sztrájkhoz?…Négyszáz milliót neki, mint Fábrinak, megérdemli…Vihetett volna magával még egy embert.”

A jónép tehát egy felcsúti szurkolón élcelődik, aki egymaga próbálta győzelembe hajszolni csapatát az Üllői úton, kevés sikerrel. De hogy félre ne értsük teljesen egymást, én nem öncélúan reszelem a fogam a magyar labdarúgáson, így most azt sem teszem közzé, hogy a nyolc meccset húszezren, vagy huszonegyezren látták összesen, mert tökmindegy. Felcsút, Debrecen vagy Ferencváros, az is. Jelenségről, kor-, és kórtünetről van szó, amelyet bánatunkra Magyarországnak neveznek. Jobban teljesít, ugye. Kivikszoljuk a budit, átadjuk sokszor, mint Hende az utakat, aztán hátradőlünk a körmünket reszelgetve, ez a mostani Fidesz-módi. De a népnek olykor van szeme, ha ez még most a futball kapcsán kaparja ki is a csipáit. Bár érthetetlen ez az egész. Arra van érkezésük, hogy észrevegyék: egy hétvégi szórakozásukat tönkreteszi a rendszer, azt meg nem látják, hogy amúgy az életükre megy ki a játék, ami amúgy elcseszett egy dolog. És ez nem tűnik fel milliónyi manusnak, ezt a rejtélyt az Istennek se tudom felfejteni, így hát marad az egyetlen tétel, amelyet szintén egy kommentelő virított a világra: sok néző széknek öltözik, azaz a látszat csal. Sokan vagyunk, csak kevesen.

Mindez azt a gyanút kelti, hogy ezek a jóemberek nem ismerik a nálunk oly igen hasznosnak bizonyuló TAO intézményét, amelynek segítségével pedig még a felcsúti stadion is felépülhetett. Nem tudnak ezek a görögök semmit, többek között éppen futballozni se nagyon, és mégis beláthatatlan távolságra vannak attól a játéktól, amelyet nálunk labdarúgásnak neveznek. Az a becézés, amellyel a Magyarországon űzött tevékenységet illetik kegyes eufemizmus csupán, ugyanis még a világfutballban alig jegyzett görögök is más galaxisban élnek, ha a labda rugdosásról van szó, de a fentiek miatt úgy tűnik, morálisan mindenképp, de ez legyen az ő bajuk.

Istenkísértés a futball vezéreitől, hogy világbajnokság idején rendezik meg az Európa Liga selejtezőit noname csapatok, köztük a Ferencváros részvételével, pláne, ha azt a televízió is közvetíti. Pedig kedden ez történt. Máltán, a futball őshazájában lépett színre a nemzet – mostanság a hatalom – Fradikája, és mindent megtett azért, hogy ráébressze azt a hülyét, aki képes volt nézni, hogy más az a játék, amit ugyanúgy neveznek, mint amit pár csatornával arrébb látni lehetett. Életemben nem éreztem ekkora kontrasztot a távirányítót nyomogatva, de ha még a nagytudású Sliema névre hallgató máltai tizenegy lógott volna ki a képből, akkor azt mondom, oké, de a magyar bronzérmes éppenhogy megúszta a méretes zakót.

A csapat csak 1-1-es döntetlenre volt képes a Sliema Wanderers ellen, ráadásul óriási mázlijuk volt, hiszen a máltaiak több helyzetet – köztük egy tizenegyest is – kihagytak, egyszer pedig a kapufa mentette meg a Fradit a vereségtől. Nem meglepő, hogy a vezetőedző, Thomas Doll meglehetősen dühös volt a meccs után.

„Ez egyáltalán nem az a futball volt, amilyet látni szerettem volna. Abból, amit gyakoroltunk, amit megbeszéltünk, szinte semmit sem láttam viszont a pályán. A csapatunk erőtlen volt, a párharcokat védekezésben és támadásban is elveszítettük. Mindenben fejlődnünk kell, de elsősorban mentalitásban, hozzáállásban muszáj javulnunk. Nagyon sajnálom, hogy a sok szurkolónk, akik Budapestről ellátogattak ide, ezt a rendkívül rossz mérkőzést látták. A mai teljesítményünk nagyon gyenge volt, a jövő héten frissebben kell játszanunk.”

De nem itt buktuk a legnagyobbat. Ismét bebizonyosodott ugyanis, hogy a magát futballszurkolónak nevező magyar nem egyéb, mint méretesen tahó honpolgár, és erről sehogyan sem bír leszokni. Bizonyságát adta ennek most is, nem csak a focicsapat, de a szurkolók is lejáratták magukat Máltán. A silány játék a „szurkolókat” is elkeserítette, így értelemszerűen tört ki belőlük az ősember a lelátón, többször is rasszista huhogást hallattak. Az Európai Labdarúgó-szövetség hivatalos ellenőre bőszen jegyzetelt, így szinte biztosra vehető, hogy több millió forintos büntetésre számíthat a Ferencváros. Hamarosan ezeknek a népeknek avatnak stadiont, amely persze nem a futballisták pénzéből épült, és föl vannak háborodva, hogy igyekeznek embert faragni belőlük. Fenyegetőznek is, mit tehetnének mást, ehhez vannak szokva, az erőből értenek, aztán ha váratlanul lepattannak a falról, akkor jön a rinya.

A Ferencváros szervezett szurkolói csoportjai határozatlan ideig nem látogatják a mérkőzéseket az új stadionban, mert szerintük elfogadhatatlanok a beléptetésre vonatkozó intézkedések. Mint írják közleményükben: “A Ferencváros vezetősége a mai napon egyértelműsítette, hogy ragaszkodik a világ egyetlen más stadionjában, sporteseményén sem szükséges biometrikus adatok begyűjtéséhez, amelyek megadása nélkül ezentúl fradista nem szurkolhat a helyszínen futballcsapatának.”

Pedig milyen szépen indult a történet: emlékezhetünk rá, annak idején maga a vezér is beült(állt) az ősfradisták közé, ezt maga a televízió is mutatta. Akkor még nem volt VIP páholyban köpködött szotyi a csókosok körében, az már egy másik kor története lesz. Akkor még a köztudottan ultrajobbos – és magunk közt szólván ultratahó – réteg szavazataira és szimpátiájára volt szükség, begyűjtendő őket a Jobbiktól, és mint a jelek mutatják, ez sikerült is úgy-ahogy. A hatalom meglett, vele együtt az ország pénzei felett való kontrollálatlan rendelkezés lehetősége, így indulhatott el meseország mesestadion-programja.

Orbán tudja a bacsói leckét – egyszer majd kérni fogunk magától valamit Pelikán -, csak a mai Magyarországon ez már fordítva működik, most épp a kicsik, ámde nagyhangúak igényét kellett kielégíteni, és ezt nagyon jól tudta magyarbasi, és így is tett, mert előzmények még mindig voltak, hogy fizetni kelljen nekik. Jól jöttek ugye 2006-ban, amikor TV székházat, miegyebet kellett felgyújtani, meg amúgy szőrmentén szétverni a fél fővárost, hogy utána immár majdnem egy évtizede Gyurcsány lehessen a „szemkilövető” szemét, meg perek indulhassanak az amúgy péppé vert rendőrök vezetői ellen. Ki volt ez találva.

Mint ahogyan az is, hogy a friss hatalom birtokában az a Kubatov legyen az FTC elnöke, aki nem is igen titkolt módszerekkel, de módszeresen gyűjtögette az adatainkat Fidesz pártigazgatói mivoltában, és arra is volt érkezése, hogy a szelíd fradistákkal védesse meg a Fidesz székházát a vadállati módon viselkedő egyetemistákkal szemben, élükön egy priuszos bőrfejűvel, aki akkor már a Fradi alkalmazottja volt. Szükség is volt rá, hiszen majdnem összetűztek a velük szemben felsorakozó, savazni óhajtó aranyos nyugdíjas tatával és haverjaival, de ez már történelem.

Kellett az a stadion tehát mindenképpen, csodájára is járt az egész magyar média, hogy nahát, rekordidő, tizennégy hónap alatt épült fel, most már Európa legmodernebbjének nevezik, igaz, még át se adták. De az kiderült, hogy cirka másfél milliárddal többe került a tervezettnél, de kicsire nem adunk. Lehet, hogy épp ezek a biometrikus csodák nyomták meg a számlát, és tessék, ez a köszönet.

A drukkerek szerint az új stadion “az előzetes ígéretek ellenére Magyarország legdrágábban látogatható sportlétesítményévé, csak és kizárólag profit és bevétel alapon működő, jövendő nevével is ezt sugalló futballgyárrá változtatta az egykori Szentélyt, egy új elit játszóterévé téve azt, a B-középnek pedig csak a lelátórész elnevezésében jutott hely”. A szurkolói csoportok hangsúlyozzák, minden olyan futballmérkőzésen jelenlétükkel, hangjukkal kívánják segíteni a Ferencvárost, “ahol azt a külső szabályzók lehetővé teszik”.

Hálátlan népek. Megkapták a játékukat, még csak a karácsonyt se kellett kivárni, most meg nem kell nekik. Igaz, itt már nem lehet(ne) látatlanban „indulavonatozni”, mint a régi helyen, amikor a szépemlékű Dávid Ibolya nem értett a futballhoz, most más idők járnak. Ugyan egészen nem, hiszen a Hansa Rostock lemondta a Ferencváros elleni edzőmecset, mert a szurkolói csoport miatt nem látta biztonságosnak a mérkőzés megrendezését, ergo: a fejletlen németeknek nincsen biometrikus micsodájuk.

Jövő kedden visszavágó a máltai tigrisek ellen a Puskásban, Augusztusban stadionavató a Chelsea ellen, ahová ezek a népek vagy bejutnak, vagy nem. Legyünk nyugodtak, ott lesznek, és ha azon a napon éppen nem huhognak, megteszik ezt később, mert semmit sem tanulnak, és semmit sem felejtenek. Jól is fog az esni az új környezetben, mert be kell lakni, otthonossá tenni úgymond a te pénzedből épült csillivillit, miközben a falábú görögök saját pénzből csöndben építenek maguknak edzőközpontot, hogy megtanuljanak labdarúgni, a hülyék.