„Hogyha megnézzük azt, hogy mi marad, ha lehántod ezeket a gyűlöletvalamiket (ugye, fölsoroltuk: a nem magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a „nemtudoménmik”), akkor ott marad egy rémisztő képződmény középen, ezek a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak – meg azért nők is vannak közöttük. (…) Ez azért borzalmas, mert ha megnézzük, hogy a világon mindenütt az úgynevezett fehér nacionalisták miből állnak össze: ebből, mondom csöndesen nektek.”

Ezt mondta Niedermüller testvérünk, s arra kértek, leljem meg benne a gonoszt, s ha lehet, exorcizáljam őt, ami nehézségekbe ütközik. Nem látom benne a Sátánt, hivatalom nem televíziós távjósda, én pedig nem vagyok Uri Geller, pedig bár lehetnék. Azt kéritek, hogy védjem meg a hitet (lumen fidei), én pedig, hogy tanuljatok meg olvasni, s hogy rámutassak óhajom valóságára, elsőként megkérdem tőletek, nacionalisták vagytok-e. Niedermüller testvérünk ugyanis róluk értekezik, s ha bánt benneteket a szava, az beismerő vallomás.

„Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni! Ne ítéljetek el senkit, és benneteket sem fognak elmarasztalni! Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni!” (Lukács 6,37) – hozom ide engesztelő példaként mindkettőtök számára, számotokra ,azonban ugyanőtőle: „Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?” (Lukács 6,41). Ezzel pedig csak arra utalok, hogy egyik tagotok, a Bayer nevezetű mit mondott rólam.

Szó szerint: „Ne képzelje azt, hogy amit ő mond, az isteni kinyilatkoztatás, egy hülye, ostoba politikai vélemény, és ekképpen is kell hozzá viszonyulni.” – mondta Bayer tagotok és testvéretek, s innen kérdem, akkor, ha elítélném is Niedermüller testvérünket, mennyire vennétek ti azt komolyan, mert, hogy szintén Bayer tagotokat és testvéreteket idézzem, aki engem argentin libsinek és derék, liberális, genderben hívő vén marhának titulált, mit vártok akkor egy ilyentől, aki nem méltó hozzátok.

Hacsak nem, mint emlékszem egy hazátokbéli mondásra, amely szerint a más farkával óhajtjátok verni a csalánt, ez pedig nem hitbéli kérdés. Erre szintén a Szent Biblia szavaival utalok, „Vajon a vak vezethet-e vakot? Nem esnek-e mindketten verembe?” (Lukács 6,39). Másrészt engem, mint igazságtevőt megszólítani sem keresztényi cselekedet, ezt Istenre hagyjuk, mert „De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.” (Mózes 2,20).

Így hát, testvéreim, tartsatok önvizsgálatot, mert ugyaninnen (Mózes 2,20) volna mitől tartanotok: „Ne ölj, Ne paráználkodjál, Ne lopj, Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot, Ne kívánd a te felebarátodnak házát, Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét se szolgáját, se szolgálólányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.” – mondta a próféta, s erre utalva kell megkérdenem, honnan volt pénzetek drága bélyegre és cifra levélpapírra.

Visszatérve Niedermüller testvérünkre, a Szentszék idézett kijelentésében nem látta meg a gonoszt, rátok tekintve pedig emlékeztetnék arra, amit Jézus a hegyi beszédében mondott: „ne aggódjatok tovább” (Máté 6:25). Mégpedig különösen azért, mert az állandó aggódás felőrölhet minket, és oda vezethet, hogy elveszítjük az Istenbe vetett bizalmunkat. Pál apostol a hit hiányára úgy utalt, mint ’a minket könnyen behálózó bűnre’ (Héberek 12:1). – erről volna szó aggodalmatokra tekintve.

Összegzésül, és utalva arra, hogy milyen hátsó szándékkal fordultatok hozzám, emlékeztetnék, hogy Pál apostol joggal figyelmeztetett a következőkre: „Vigyázzatok, testvérek, nehogy bármelyikőtökben is hitetlen, gonosz szív fejlődjön ki valaha azáltal, hogy eltávolodik az élő Istentől” (Héberek 3:12). Értitek tán, s remélem ezzel világos az is, miért nem megyek hozzátok, úgyhogy hagyjatok békén az ökörségeitekkel, pupákok. Csá: Pope Franciscus, Vatikán, 2020, február 6.

Mint valami III/III-as iszlám ügynök, beépített Mohamed-akna, aki a keresztények életére tör. De mit is várhatnánk egy kommunista-sorosista-liberális bujtogatótól, aki nem érti a kor kihívásait, nem úgy viselkedik, mint valami imperialista hódító vagy keresztes hadsereg, illetve elefánt a porcelánboltban. Holott mimagyarok jól tudjuk, az egyedül üdvözítő út a keresztény értékek és kultúra védelmezése és terjesztése úgy, ha ennek magunk híján vagyunk, és azt sem tudjuk, eszik vagy isszák. Továbbá a hitetetlen hit, ami hungarikum, amikor úgy viseljük a reverendát, hogy takarja a patánkat.

És bármilyen fura is, az az ember, aki nem vár szavazatokat a füstölő lóbálásától meg a kereszttel való handabandázástól, inkább védi ezeket az értékeket a megadó szerénységével, sőt, mondhatnánk, egyedül ő védi, nem pediglen a szarvasgyilkos, a boltbezáró vagy a krumpliosztogató. Mivelhogy ezeknek, bár nevükben viselik a keresztény szót, közük annyi van hozzá, mint vadkannak az elsőáldozáshoz, és mégis ezek viselkednek misszionáriusként. Meg akarják téríteni a pogány Európát, mert Novák szaporulati felügyelő asszonyelvtárs is már arról ábrándozik, hogy belülről változtatja meg azt, mint valami féreg.

A misszionáriusokat azonban megfőzik, almával a szájukban szolgálják fel, vagy esetleg minden cicó nélkül elvágják a torkukat. S ha Novák asszonyelvtárs Európa rekatolizációjáról, a liberálisok megtérítéséről ábrándozik aknamunkával, vagy, mint kies hazánkban, a kerítésen belül erőszakkal, akkor ugyanolyan, mint az Iszlám Állam. Azzal a különbséggel, hogy ő szentnek is hiszi magát, hitbéli übermenschnek, amivel nem csak az a gond, hogy hamis képzet, hanem, hogy elmúlt a keresztes háborúk kora, bár erről a feudalizmust építő NER még nem értesült, és úgy viselkedik, akár egy analfabéta új földesúr.

A ma született ótvaros újgazdagok szaladgálnak flitteres Gucciban, és ők vesznek meg minden szart, ami az útjukba kerül. Az ostoba bunkók dicsekszenek a diplomájukkal, az öntudatos keresztények pedig nem adnak a koldusnak. Az überhívő csinovnyikok úgy lennének komfortosak a világban, úgy lennének otthon benne igazán, ha az kizárólag keresztény csinovnyikokkal lenne tele. Lenézik és szívük szerint eltaposnák a nem egyenszürkét, az ember pedig akkor érné el az evolúció csúcsait, ha mindenki seggéből böjti szelek fújnának. Ebből következően agresszívak, csörgetik a kardot, megbocsáthatatlanul ostobák és nagypofájúak. A nagy mellüket döngetik csupán, ami úgy kong, mint valami üres üst a disznóölésen.

„Az egyház nem a hittérítés, hanem a vonzó tulajdonságai által növekszik. Ez azt jelenti kedves testvéreim, hogy missziónkat nem létszámunk, az általunk betöltött tér nagysága határozza meg, hanem az a képességünk, hogy változásokat eszközöljünk ki, életre keltsünk csodát és könyörületet gyakoroljunk.” – Ezt is mondta Ferenc abban a Marokkóban, ami szintén egyáltalán nem NER kompatibilis, mert megállást és elmélkedést tételez, szelíd gondolkodást és szemlélődést, amiről a magyar egyáltalán nem tud, hogy volna ilyen. Hanem fellobogózott vonatokon igyekszik Csíksomlyóra, rántott csirkével a batyuban, így ez a Ferenc ott egyáltalán nem fogja jól érezni magát. Idegen test lesz, renegát libsikomcsi.

Füst Milán Störr kapitánya azt kapta útravalóul az apukájától annak halálos ágyán életre szóló útmutatásként, hogy legyen nagyvonalú. Ezzel nem azt akarta mondani az öreg, hogy számolatlanul szórja a borravalót, hanem, hogy az életet nem lehet fogvicsorgatva és protkót csattogtatva leélni. Szintén Milán bácsinál, de egy másik hősénél, bizonyos Hábi Szádinál (aki ő maga volt) szerepel az élethez szükséges másik alapkészség: „A földi és túlvilági jutalom reménye nélkül jónak lenni a legigazabb erény.” – Ez a két tulajdonság, a szellemi nagyvonalúság és az érdek nélküli jóság, kiegészítve a ferenci könyörülettel már elég muníció egy élet krisztusi leéléséhez, amihez sem milliárdos templomra, sem Semjénre, pláne pedig Orbánra szükség nincs.

A misszionáriusoknak bealkonyult, az élet máshol van, nem a nagygyűléseken. Ezt figyelmébe ajánlanám a templomjáró bávatagoknak, de úgysem hallgatnának rám. Így hát, mindegy is.

Mindent elmond szellemi és erkölcsi ormaikról, amelyek ilyen Marianna árkos szinten vannak, hogy mit nekik európai értékek és magyarok érdekei, úgy nyomják a piros gombot, akár a süket a csengőt. Az elmúlt időszakban nemet mondtak a korrupció elleni bulira – bár ez érthető, az ember nem vágja le az aranyat szaró tyúkját -, nem támogatták a médiaszabadság megerősítését – erről nem tudják, mi is lehet az -, nem zavarja őket a nők elleni erőszak – vak komondor -, de az ifjúság munkanélkülisége sem.

De most elutasították az egyszer használatos műanyag eszközök betiltását is, és senki még csak nem is sejti, miért. Tán zacskógyára van valamelyiknek, de leginkább a gázszerelőnek, ő foglalkozik minden szarral, amihez egyáltalán nem is ért. Csak a Szentlélek és a kedves cimborája súgja neki: vedd meg, vedd meg, és ő megveszi. Még csak nem is tehet róla ilyképpen, ha belegondolunk, a körülmények áldozata ő csakis, viszi a megvadult ár, mint valami sövényt, jelzőkarókat, gátakat. (Ja, ez Babits, a genya nyugatos)

Ilyenkor az ember nekilát kihüvelyezni az okokat és indokokat, valamint a fondorlatokat meg titkos szándékokat. Így elsőként ebben az esetben arra jut, hogy a hagyományőrzés nemes gyakorlata késztette ártunk és ormányunk jeles képviselőit a hősies ellenállásra. Mind ismerjük a zacskógyűjtögető magyart. A kamrában, garázsban vagy a konyha eldugott zugában minden pöttyös seggűnek van egy zacskója benne sok más zacskóval a jó lesz az még valamire, gondolta – szellemében, vagy csak úgy. Mert.

Vagy képzeljük el például a keresztényi Európa-atyákat és anyákat, amikor eszükbe jut a ködös múlt, amikor még fiatalok voltak és kommunisták, így az építőtáborokban bagzottak, mint a nyulak. Mindeközben pedig számolatlanul használták és dobták a bokrok tövibe a kotont, mint az ma is szokásban van a megvadult fiatalok köreiben. És eszébe jut a keresztényi atyáknak és anyáknak, hogy az is latex, műanyag, és általában egyszer használatos, így merő nosztalgiából mondanak nemet, mert zacskó, koton egykutya.

Viszont máma már nem kommunista, hanem keresztényi, nem fiatal, hanem vén szaros, így a lelke – ha van ilyenje egyáltalán – meg is hasonlik rögtön. Kedves vezetőjére gondol, annak toszási útmutatásaira konzultációilag, sőt, a Vatikánra is. De eszébe jut még Simicska, aki elhelyezte a kedves vezetőt az organizmusok palettáján, s mint ilyennek, a koton például egy snájdig esőkabát vagy végső lakhely a számára, tehát totális a káosz, hogy a sorosista műanyagos javaslat sorsa mi is legyen. Így születik meg a döntés, maradjon, mert soha nem lehet tudni.

Sőt, a KDNP, ha keresztényi volna – ami nem -, akkor pártszemináriumon oktatná a hengerelt agyú tagjait, hogy XVI. Benedek pápa már megengedőbb volt a kotonnal, mint bigott elődei. Ellenben most meg a sorosista Ferenc eleveníti fel a haladó hagyományt, és már vizsgáltatja a Humanae Vitae előkészítő dokumentációját, amely a II. Vatikáni Zsinat alatt született, s mint ismeretes, ennek az a végkövetkeztetése, hogy az egyház nyisson utat a mesterséges fogamzásgátlás felé. Bár Ferenc olyan, mint az Unió, neki is csípőből mondanak ellent, tehát itt is csak a dilemma gyűlik.

Már ebből is látszik: a zacskó, nem zacskó dichotómia milyen szerteágazó kultúrtörténeti, dogmatikai és napi politikai bonyolultságokkal terhes. Mert például, ha ‘álamelnök elvtárs olyan kurva nagy környezetvédő volna, mint amennyire nem, akkor javasolná, hogy a magyar kan, ha nem akar szaporodni, húzzon a farkára birkabelet vagy kígyóbőrt, mint a rómaiak, viszont akkor még mindig bizonytalan maradna, Mici néni meg mibe tegye a kiflijét. Már csak ilyen felgondolások miatt is szavaz a keresztényi, magyar fideszes képviselő a zacskó mellett. Meg legfőképpen azért, mert az Unió ellene van.

Ráhangolásként ennyi elég is Marqueztől, és akkor azt még el sem mesélem, hogy Nicanor atya is fölsült, mert hiába adta elő a magánszámát, amellyel a forró csokoládétól elemelkedett a földtől, így próbálva meg bizonyítani Isten létezését, a macondóiak csak körberöhögték.

Veres püspöknek sem jósolok fényes jövendőt a szülészet-nőgyógyászat területén, és még úgy is járhat, mint a különleges tudakozó Örkénynél, akinek feltették a kérdést, hogy volt-e Szűz Máriának menstruációja a szeplőtelen fogantatás után, és ettől csupán zakatolni meg sípolni tudott.

Veres püspök csak veri ezt a szaporodási tamtamot, kezdve a kiátkozott mesterséges megtermékenyítéssel, most meg egy bizonyos NaProTechnológiát ajánlgatva a meddő párok számára, mintha értene hozzá, és lenne a leghaloványabb köze is a hitvesi ágyban történő dolgokhoz. De mindenképp gyertyát akar tartani, úgy tűnik.

A NaProTechnológia lényege, hogy a nő megtanulja megfigyelni a saját termékenységi/menstruációs ciklusát, nem a testhőmérséklete, hanem egyéb jelek alapján. Termékenységi oktatók tanítják meg erre a jelentkezőt, és ha megvan a helyesen végzett háromciklusnyi napló, akkor találkozhat az orvossal, aki ezekből az adatokból sokszor egyből tudja, milyen probléma áll a háttérben.

A megtermékenyítés már természetes úton történik(het) meg. Azok az orvosok, akik ismerik, úgy érvelnek a módszer ellen, hogy a „termékenység figyelgetésével” nem sokra megy, akinek például petevezeték vagy petefészek hiánya miatt nem lehet gyereke. Az egyik termékenységi klinika vezetője pedig azt mondta: pácienseik nagy részének nagyjából annyit használna a NaPro, mint amit az egyház ugyancsak erősen ajánl híveinek: az imádkozás.

Veres püspök azonban köti az ebet a karóhoz, azt képzelve, hogy jogában áll a hívek bugyogójában és boxerében turkálni, csakis a jóisten nevében. Ez a habitus olyan középkorias, midőn máglyák fénye ragyogta be az esti égboltot, amelyeken hitetlen vagy vétkes polgártársak sültek ropogósra, mint például Giordano Bruno, akinek az volt a vétke, hogy azt vallotta, a Föld nem a világ közepe, vagy esetleg nem lapos.

Ám ez itten a huszonegyedik század, sokan bármennyire is visszaálmodják magukat a távoli és fényes múltba, ahol a papság mindenható volt, és tanácsokat osztott a helyes toszási technikákról – lásd Fernanda – és a rántás helyes keveréséről is.

Ez a mai az a kor, amelyben Ferenc pápa is, aki pedig igazán közel állhat az Úrhoz, mert ő a közvetlen főnöke neki, még ő is, amikor háborgott a lelke, pszichiáterhez járt, és nem a sekrestyébe. Igaz, hogy ő libsibolsi ganaj a mai Magyarországon, nem úgy, mint Veres püspök, aki abba is beleüti az orrát, amihez semmi köze nincs, és nem is ért hozzá. Az ő jelenkori hatalma azonban csupán evilági, a földi főnöke milliárdjainak köszönhető, és ennek megfelelően véges is.

Addig tart, míg a NER tébolya, s ha a hit a piacon méretődik meg majd, és nem politikai katyvaszként, akkor keservesek lesznek a csalódások, NaPro ide vagy oda.

Ez az organizmus ezúttal azzal szórakoztatta a nagyérdeműt a miskolci helyi érdekű televízióban, hogy a pápa a migránsokról szóló megnyilvánulásával beállt a jelenlegi EU-s vezetők sorába, akik szembe mennek az uniós állampolgárok érzéseivel, szándékaival, akaratával, és egy semmibe menő politikát akarnak ráerőltetni Európa lakosságára.

Ferenc, mint uniós vezető, ez delikát idea, ami állítás önmagában még szórakoztató is lenne, ha nem hangzottak volna el a továbbiak: az argentin születésű Ferenc migráns hátterű pápa, akinek az égvilágon semmilyen európai kötődése sincsen. És innentől nyitjuk ki a zárt osztály ajtaját.

A tagkönyv szerint az sem véletlen, hogy amikor a leginkább szükség lenne egy európai pápára, dél-amerikai pap került a katolikus egyház élére, és éppen most sikerült idehozni egy európai értékektől idegen pápát. Szerinte – most betűhíven – a pápa “hiába ismételgeti kretén brüsszeli politikusok kretén mondatait kretén módon”, ettől „migráns marad, mert Argentínában szinte mindenki az”.

A korona ezen a deliráláson, hogy az Orbán által kitüntetett szavakkal foglalkozó képződmény szerint a pápa ne képzelje azt, hogy amit ő mond, az isteni kinyilatkoztatás, csak egy hülye, ostoba politikai vélemény, és ekképpen is kell hozzá viszonyulni. Ezen kívül először „argentin libsi”-nek, később pedig „derék liberális, gender-ben hívő marhá”-nak titulálta az egyházfőt.

Most, hogy ismertettem a tényállást, gondolkozzunk el rajta, foglaljuk össze tagkönyv elvtárs Ferencről való elmélkedésének velejét. Ezek szerint a pápa: migráns, libsi, marha, kretén, és ebbéli minőségében EU-s vezető. Íme hát, bayeri előadásban, a felszólítás a csatára, kiket kell utálni, ha majd véget ér a vizes cirkusz, amely most ápol és eltakar.

Hozzáteszem, mindehhez a magyar katolikus egyháznak, a magyar püspöki karnak semmi hozzáfűzni valója nincsen, mert el vannak foglalva azzal, hogy Orbán Viktor lelki üdvéért imádkozzanak. Legalább arról felvilágosíthatnák a drágalátos tagkönyvet, hogy még a pápa-állításról sincsen lövése, továbbá, hogy Péter mindenkori utódja nem Európát dirigálja, hanem a Föld nevű bolygó összes csuhását és minden hívőjét, de ez mindegy is.

Ez az egész szórakoztató is lehetne, mégsem az. Úgy tűnik ugyanis, hogy Bayer és közönsége ilyen egymás hülyeségét erősítő szimbiózisban él, és ezek így közösen elkezdtek szélsebesen pörögni. S míg a tagkönyv olyan ökörségeket beszél, mint amit volt szerencsétlenségem bemutatni, az ő hívei pedig ilyen megnyilvánulásokat eregetnek a kibertérbe: „Na jó, őszentsége leszophat, úgy tetszik, szépen befeküdt a liberálisok alá szexuális célból. Vén latin genya.”

Íme, hölgyeim és uraim, Magyarország, 2017-ben, és nem tudom, tetszenek-e érezni, hogy nem lesz ennek jó vége. Egy Fidesz-es mufti szerint már előkészítették a vizes szar után induló gyűlölet-félórát. Azt nem árulta el, ki vagy mi lesz a célpont, de, ha ez így megy tovább, még megérjük, hogy Ferenc fog mosolyogni a plakátokon, és őt kell majd megállítani. Az lesz ám csak a ramazuri.

(Zárójelben végül: ehhez az egész mocsokhoz a KDNP nevű mókus őrsnek sincs egy szava sem. Hallgat Semjén, hallgat Harrach, kussol Rétvári. Több ájtatos manó momentán nem jut az eszembe.)

Az egyház adatai szerint tíz év alatt húsz százalékkal csökkent a papok száma, de az igazi feketeleves még hátra van, a papság vészesen öregedik, egyre nagyobb hányad éri el, vagy már jóval túl is haladja a nyugdíjkorhatárt, a Győri Egyházmegyében például a papság több mint fele már betöltötte a 73. életévét, így az egyháznak hamarosan katasztrofális emberhiánnyal kell szembenézni.

Veres András püspök még januárban egy „önfelszámolási” tervet jelentett be az egyházmegyében, néhány éven belül a mostani közel százról nagyjából felére csökkentik a plébániák számát. A papságnak kell eldöntenie, hogy melyik plébániát zárják be, melyik maradjon, elvéve így sok hívőtől a vasárnapi matinéját.

Kajánul vihoghatnék, de nem teszem, mert hitetlen vagyok ugyan, de jóakaratú, így nekem is fáj, ha Mari nénitől megvonják az ostya szopogatásának örömeit. Igaz, ahogyan a papság, úgy a hívők is fogyatkoznak, hiába büszke az alapizé nemzeti hitvallása a kereszténység nemzetmegtartó erejére, az is csak olyan anakronizmus, mint maga az egyház.

Csak ezt bíborban, bársonyban és csúcsos süvegekben nagyon nehéz belátni. János pápa 1962-ben azért hívta össze a II. Vatikáni Zsinatot, hogy megújítsa az egyház belső életét, az elszakadt keresztény testvéreket visszahívja az egyházba, és párbeszédet folytasson a mai világgal, ami azóta sem, Magyarországon pedig különösen nem megy.

A baj viszont nem csak Magyarországra jellemző, rendületlenül zajlik az egyház leépülése másutt is. A zsinat óta papok tízezrei hagyták el szolgálatukat, főként a kötelező nőtlenség törvénye miatt. A papi utánpótlás, de a szerzeteseké, szerzetesnőké és laikus testvéreké is megfogyatkozott, mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt. Sokan cserbenhagyva érzik magukat szükségükben, és szenvednek az egyház reformképtelenségétől.

Egyházmegyék sokaságában áll elnéptelenedett papi szeminárium, egyre több az üres templom és plébániaépület. Számos országban paphiány miatt egyesítenek egyházközségeket hatalmas „lelkipásztori központokká”, amelyekben kevés pap rettentő túlterheltségben él, és amelyek létrehozásával csak színlelik az egyház reformját.

Visszatérve kéngőzös hazánk állapotjára, itt, minálunk még a redves politika is az egyház ellen dolgozik, pedig nem is tud róla. Megteremtett egy kirakatot, önti a földi javakat, a súlyos milliárdokat a saját hatalmi játszmája érdekében az egyházba, de a hívő nem teljesen hülye, mint például Somlóvásárhelyen sem, ahol a huszonhat éve szolgáló plébános ellen lázadtak fel a helyiek, és ez nem egyedi jelenség.

Itt Tamás atya szolgálata alatt többször összezördült már a lakossággal, de a politikától sem tartotta magát távol, mise helyett gyakran Orbán igéjét hirdette, ami sok hívének nem tetszett, és elmaradtak. Tavaly decemberben pedig föl is jelentették, miután megütött egy tizenöt éves fiút, ezért petíciót írtak a veszprémi érseknek, aki azt válaszolta nekik: a papokat általában augusztusban helyezik át. Gyönyörű.

Nincs egyedül a hülyeségével a somlóvásárhelyi plébános, s ha még fogyatkoznak is, igaza lesz a Beszélő 1981-es cikkének, amely így fogalmaz: „Jézus Krisztus azt ígérte, hogy egyházán nem vesznek erőt a pokol kapui, de azt nem, hogy a magyar egyház is megmarad. És valóban úgy tűnik, hogy a magyar katolikus egyház díszmenetben halad az összeomlás felé. Rohamosan csökken a papok száma, egyre kevesebb fiatal jelentkezik erre a pályára, mégsem hiszem, hogy egyedül a paphiány a magyar katolikus egyház végét jelentené. A nagyobb veszélyt az jelenti, ha az egyházat sikeresen eltérítik feladatától, küldetésétől.”

Majd’ negyven évvel ezelőtt a kommunisták bűnének tartották a roskadozást, és ma be kell látnunk, nem az a rendszer volt a legfőbb baj, hanem maga az egyház, amely kétezer év alatt sok vétkével szép lassan fölzabálja önmagát, s ha, mint Ferenc, egy emberarcú pápa kerül az élére, magában hordozva a nyitás és megújulás igazi lehetőségét, akkor az ortodoxok megfojtanák egy kanál vízben, minálunk pedig lekomcsizzák.

Csoda, ha fogy a nyáj, s vele együtt a ceremóniamesterek is? Soltész Miklós, az EMMI államtitkára például a hívőket basztatja az „Istentől és kereszténységtől, kétezer éves kultúránktól elforduló” mentalitás miatt, de nem azért, hogy a hitért aggódjon, hanem, hogy a muszlim vallást és a vadliberális ideológiát vádolja a havibajáért, de be kell látni, hogy ez így nem megy. Az egyház és az állam beteg szimbiózisa csak végromláshoz vezethet.

A keresztényeket nem kell üldözni, üldözik azok saját magukat módszeresen, és, miközben fecseg a felszín, rohadtul hallgat a mély. Kábé úgy ábrázolhatnánk hatásosan a kialakult magyar helyzetet, hogy festményünkön Semjén lógázza a lábát az általa ismert világ peremén, boltzárról mélázik, miközben a Marsról gukerral nézik a jövő vándorai, ki lehet ez a saját hülyeségébe belekövült bohóc, aki semmit nem tanul, ráadásul mindent el is felejt. Nem egy haligali, ami itt folyik, viszont mégiscsak mosolygok az egészen, mert látom, a saját lelki nyomora fojtja meg ezt az egész kócerájt, nem kell ide semmiféle ördög.

Ilyenek a melegek is, szerintük, mármint ilyen ördögfattyak. Pár napja a magyar bíróság elmarasztalt egy magyar iskolát, mert nem vett föl egy gyereket azért, mert a szülei leszbikusak. A bíróságnak ezek szerint még nem ment el teljesen az esze, ellentétben a KDNP-vel, amely mókus őrs azt bírta ebből az egészből leszűrni, hogy: „Felszólítjuk a meleglobbi szervezeteit, hogy ne egy gyermek ügyét használják fel arra, hogy politikai céljaikat elérjék!”

Mindez fölöttébb érdekes. Ezek szerint a „meleglobbi” nagyobb befolyással bír minálunk, mint az ő főnökük, akit Orbánnak hívnak, és aki naponta kap pofonokat a bíróságtól – egyelőre még -, ezzel szemben a melegek azok bizonyára a Soros pénzén kilóra megveszik a talárosokat. Nem kéne tán hülyeségeket beszélni, vagy nem kéne annyira homofóbnak lenni, rögtön egyszerűbb lenne ez a küzdelmes élet.

Persze egy olyan helyen, ahol épp most jelent meg egy kiadvány, amely azt taglalja, hogy az azonos neműek iránti vonzalom nem a génekben van kódolva, ilyképp neveléssel megváltoztatható, minden lehetséges. Az is, hogy szarnak a pápára, aki ilyeneket bírt mondani: „Ha egy ember meleg, és jó akaratú, és keresi az Istent, akkor ki vagyok én, hogy elítéljem őt.”

Továbbá: „A nevelés szempontjából számunkra is nagy, időnként nehezen megérthető kihívást jelentenek az azonos nemű párok. Az egyház nem eshet abba a hibába, hogy e párok gyermekeit beoltsák a hit ellen.” Ez legalább annyira fontos, mint az előző megnyilatkozása, hiszen ezúttal sem akar szőnyeg alá söpörni egy az egyház szempontjából tabunak számító problémát, hanem szembenéz azzal a ténnyel, hogy létrejöhet családi közösség melegek között. Ám ő kommunista, mint az tudvalévő.

Ehhöz képest a mi ájtatosaink ott tartanak, hogy a melegség Isten ellen való vétek, valamint, hogy még az alapizé is tiltja az azonos neműek házasságát, és erre, mint szentségre hivatkoznak, mintha nem ők szövegezték volna. Ja, nem. Az a Szájergyerek volt a laptopjával. Viszont rossz hírem van. Ezt az egészet a Teremtő baszta el. Figyeljünk:

„Este lett és reggel: a negyedik nap
Ter 1.20
Isten szólt: „A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak”. Úgy is történt.
Ter 1.21
Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak, vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó.
Ter 1.22
Isten megáldotta őket és így szólt: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön.”
Ter 1.23
Este lett és reggel: az ötödik nap.
Ter 1.24
Aztán szólt Isten: „Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint.” Úgy is történt.
Ter 1.25
Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó.”

Nem hiszem, hogy állatbarátainknál volna meleglobbi, ehhöz képest ők is buzulnak. A delfinek, bálnák, fókák, rozmárok és a tengeri tehenek mind udvarolnak azonos neműeknek. Sőt, a delfinek körében előfordul, hogy egy-egy példány egész életére egy vele egyneműt választ társául. A delfinek a szexuális életet biszexualitással és homoszexualitással kezdik, és utána térnek át az heteroszexuális viselkedésformára.

A király- és az úgynevezett Adélie-pingvinek szintén képesek meleg kapcsolatokat folytatni életük végéig, de a libák, hattyúk, kacsák, sirályok, fecskék, pintyek, varjak, harkályok és flamingók körében is megfigyelték már a meleg párválasztást. A Hawaii-hoz közel élő Laysan-albatroszok nőstényeiről bebizonyosodott, hogy harmincegy százalékuk leszbikus.

A magas, sziklás hegyekben élő vadjuhok kosainak nyolc százaléka csakis hímekkel hajlandó párosodni. A hosszú nyakú zsiráf hímjei gyakorta szerelmesek hímekbe, az emberszabású majmoknál a bonobók emelkednek ki túlságosan élénk nemi életükkel. Számukra a szexualitás nemcsak az örömszerzést és a szaporodást szolgálja, hanem egyben társadalmi gesztus is. A bonobók francia csókkal és szeretkezéssel üdvözlik egymást, és ebbe beletartozik az azonos nemű egyeddel folytatott hentergés, főleg a nőstény egyedek körében.

Hát, így megy ez, kedves KDNP. Most két út van. Vagy misszionárusokat köll küldeni a tengerekbe, bozótosokba meg a szavannákra, vagy be kell látni, hogy ez egy ilyen hely, és vagy nem Isten ellen való vétek a buzulás, mert ő akarta, hogy ez is legyen, vagy pedig nem ő teremtette a hóbelevancot, amelyet világnak, Univerzumnak, vagy akárminek neveznek. Tessék választani!

„…na jó, őszentsége leszophat, úgy tetszik, szépen befeküdt a liberálisok alá szexuális célból. Nem jön, mert a migránsok, meg a kerítés, meg akkor megbolygatja valaki a pénzügyeiket…vén latin genya…”

Az az érdekes helyzet állott elő akkor, hogy az olvasni nagyon tudó, ennek ellenére a PISA-teszten elhasaló közönségem engemet marasztalt el, hogy milyen mocskos a szám, holott csak tőle magától idéztem. Mindezt csak azért elevenítettem fel, hogy bukolikus képet fössek arról, milyen szellemi magasságokban is leledzünk manapság.

Ferenc viszont hajthatatlan, ezúttal a lengyel papságot tette a maga megérdemelt helyére, valamint tisztázta az iszlám, a menekülők és a terrorizmus egészen sajátos és egyszerű viszonyát is, amit viszont ezek a betűt igen, szöveget nem igazán értő emberek képtelenek fölfogni.

Közéjük tartozik Bayer Ötös Számú Tagkönyv is, aki mindezek ellenére íróként meg újságíróként aposztrofálja önmagát, holott már rég elment az esze. Ellenben nívója hasonló, mint azoké, akik azt hitték a saját mocskos pofájukról, hogy az enyém, holott az övék szerepelt a fényképen.

Vannak jó kommunisták, meg rosszak is. Ez alapvetés. A jók azok, akik jelenleg épp a Fidesz-ben materializálódtak újra, mint például Szili Katalin – és még sokan mások -, az összes többi rohadék, még a pápa is a rossz komcsik közé tartozik. Itt tartunk most.

Ebből az origóból indult ki az Ötös Számú Tagkönyv is, amikor legfrissebb dolgozatában az egyházfőt demens vénembernek, valamint gazembernek titulálta. Ferenc pápa rossz keresztény az ő felfogásukban, mert nem érti meg az orbáni eszméket, amelyek pedig az egyedül üdvözítőek, ezt minden kiscsoportos tudja.

Nem érti a felcsúti örök igazságokat Iványi Gábor sem, aki épp ezért azt a jutalmat kapta, hogy megvonták tőle az egyházi státuszt, meg a pénzt. Ezt ugyan Európa megítélte neki, viszont mint tudjuk, a mi kegyes hatalmunk szarik mindenre, ami – nem pénz, de – Brüsszelből jön, így értelemszerűen nem kap egy fityinget sem.

Ennek ellenére tovább folytatja karitatív tevékenységét, jutalmul pedig a nyakára küldik a rendőrséget azzal a dumával, hogy megóvja őket a terroristáktól. Ez egészen elképesztő maffia-tempó, védelmi pénzt azért még nem szednek tőle, de minden megeshet. Az is, hogy úgy jár, mint a jedizmus Ausztráliában.

Hülyék mindenhol vannak dögivel szerte a sárgolyón, ott is. Ez a vallási irányzat a Csillagok háborúja filmsorozat kapcsán indult el az angoloktól, amelyben a hősies jedi lovagok a sötétség erőivel fénykardokkal küzdenek, és győzedelmeskednek az Erő segítségével. Látszik, hogy nem volt véletlen az a Brexit.

A jedizmus elterjedését egy e-mail kampánynak köszönheti, amelyben a lakosságot arra kérték, hogy a népszámlálásnál ezt jelöljék meg vallásuknak, mert amennyiben több mint tízezren vallják magukat Luke Skywalker és Obi-Wan Kenobi hívőinek, akkor a jedizmust elismerik államvallásként.

Mivel eléggé nagy számú emberről van szó, a brit Országos Statisztikai Hivatal kénytelen volt külön kóddal ellátni a vallást. A 2001-es nagy-britanniai népszámlálásban pedig háromszázkilencvenezren vallották magukat Jedi hívőnek.

Mindez a téboly átterjedt aztán délre is, és az ottani normálisoknak tele lett a töke az egésszel. Megelégelték az ausztrál ateista aktivisták, hogy évről évre emberek tízezrei vallják magukat Jedi-hívőnek, és ezáltal eltorzítják a statisztikát, vallásosabb színben tüntetve fel a kontinensnyi országot, mint amilyen valójában.

Viszont, ha jól belegondolunk, így van ez minálunk is. A jedizmus ugyan még nem ütötte fel a fejét, ellenben a kereszténység igen. A népszámláláskor emberek százezrei mondják magukat ennek, holott a templomok dohos szagát hírből sem ismerik, és halovány fingjuk sincsen arról, ki a rosseb lehet az az Isten.

Mondjuk, ezt még maga Szent Ágoston sem tudta, a nagy patrisztikus, aki szerint Isten felfoghatatlan, és ez azért van így, mert bár tudjuk, hogy létezik, nem tudjuk, hogy mit jelent. Halandó életünk során nem láthatjuk őt „csak tükör által”. Isten felfoghatatlansága az emberi gyengeségből, hiányosságból adódik. Az ember csak akkor ismerheti meg Istent, amikor a lélek elvált a testtől.

A mostani elsőáldozók kedvéért azért megjegyzem, hogy babonaságuk nem sokban különbözik a Jedi-bolondériától, a gyökerek ugyanazok. Tertulliánusnak tulajdonítják a „Credo quia absurdum” (Hiszem, mert képtelenség) mondást, ami viszont nem ilyen egyszerű.

A maga teljességében így néz ki: „Üdvösségem van, ha nem szégyenkezem az én Uram miatt. Aki szégyell engem, azt én is szégyelleni fogom. Semmilyen okot nem találok a szégyenkezésre, csak olyat, amely éppen a szégyenteljes gyalázat miatt bölcsen szégyentelenné és üdvösen bolonddá tesz. Isten fiát keresztre feszítették: nem szégyellni való, mert valóban szégyenletes. Meghalt az Isten fia: teljességgel hihető, mivelhogy ostobaság. Eltemették és feltámadt: ez bizonyos, mivel lehetetlen.”
(Krisztus testéről 5,4)

Mindezt azért magyarázza, hogy az apostolok miért is találtak volna ki ilyen hihetetlen böszmeséget – mint kereszthalál meg feltámadás – Isten bizonyítására, amikor ez ellenkezik a józan ésszel. Egyszerűbb dolgot is lehetett volna hazudni, és éppen ez Isten létének bizonyítéka. A jedikről ugyanez elmondható, körbeértünk tehát.

Meg abból a szempontból is, hogy a pápát gyalázni nem komilfó, ugyanis az egész betűfolyamot megfejelem Füst Milán igazságával, miszerint: „A földi és túlvilági jutalom reménye nélkül jónak lenni a legigazabb erény.” És maradjunk ennyiben.

Pedig itt, a nyugati végeken permanensen szólnak a tamtamok, a Fidesz helyi televíziójában, amely álcaként – terepruhát nem is igazán viselve – városi televízió névre hallgat, két dolog szokott történni mostanság.

Vagy mártonoznak mindenféle formában, vagy a polgármester újraéleszt egy próbababát. A város vezetése annyira beleájult a libás szentbe – aki nem Bajnai -, hogy még egy birkózó verseny kapcsán is rá hivatkozó emléktáblát helyeztek el az Arena Savaria falán.

Ehhez az infantilis aktushoz rezsiszilárd asszisztált a kormányzó erő részéről, aki a karfiolfülűek elnöke, mert ahhoz is ért hirtelen már százezer éve. A kormánynak is nagyon fontos az itteni szentfazekazás, jó pár milliárdot adott a városnak a permanens ájtatos manó játékhoz, amelyben ezer éves kereszténységünk idei záloga leledzik.

Szent Márton év van reggeltől estig, hétfőtől péntekig és januártól decemberig, plusz még a stadion is épül. Ebből az aspektusból ez a hely most a lehető helyek legjobbika, ámde lófaszt mama. De a részletekbe ne menjünk bele, mert az országos népeket nem igazán érdekli a mi saját bejáratú nyomorunk.

Viszont tényleg Szent Márton év van, amit soha nem lehet megunni, és ettől pedig az egész elcseszett város – illetve annak orbánista, Hende bukottminiszterrel súlyosbított eleje – alámerült a szenteltvízbe. Nagy baj, hogy a fennköltségből itt, a piac mellett vajmi kevés mutatkozik meg, pedig csak egy pöketre van a Szent Márton templom, a dolgok mostani origója.

Ebbe az idilli és rózsaszínű emelkedettségbe gyalogolt most bele a szentatya, aki – bár hívták őt erős altatókkal – nem adja az arcát a bucsui hangulathoz, pedig milyen jól jött volna ez a városnak, meg a rezsimnek is.

Ám vannak itt kerítések, meg migráncsok, és a magyar papság néhány ótvar megnyilvánulása ennek kapcsán, amelyek nem igazán illenek bele a Vatikán – ahol most épp tíz menekült pecózik, mert Péter utódja meghívta őket – hivatalos álláspontjába és lelkiségébe.

A helyzet olyannyira elmérgesedett, hogy minálunk, a mi országunkban, a degeneráltak, akik vannak mintegy másfél milliónyian, nem Ferencet tartják a hit igazi letéteményesének, hanem egy dagadt diktátort, aki épp csuhában térdepel, mert ezt követeli tőle a haza, meg a bankszámlája.

Ha egyéb anakronizmus hozná a szavazatokat, amelyek illó hatalmát még úgy-ahogy fenntartanák, akkor Buddha szobrokkal rakná tele a várat, esetleg Visnuval, vagy épp Jupiterrel, tök mindegy. Mikor, melyik feji jobban az Aranyborjút, a hitetlen hívőség egyedüli hívószava a mammon ugyanis.

Németh Zsolt, azorbán egyik talpasa is épp tegnap tartott ünnepi beszédet. Abban az országban, ahol több mint egymillió alattvaló él mélyszegénységben, több mint négymillió meg a létminimum alatt, s ezt úgy orvosolnák, hogy a limitet szállítanák le, szóval ebben az országban a középosztály megerősítéséről papolt (hogy stílszerűek maradjunk).

Ez a réteg – mint az közkeletű – a lakosság rajongói szelete. Nos, ezek a jódógos emberek sajátos lélekállapotban leledzenek a vasárnapi mise és rántott hús után.

A hír napvilágra kerülését követően, miszerint őszentsége nem emeli a magyar delír fényét személyes megjelenéssel, igen élénk eszmecsere bontakozott ki az egyik honlapon, a következő színvonalon:

„…na jó, őszentsége leszophat, úgy tetszik, szépen befeküdt a liberálisok alá szexuális célból. Nem jön, mert a migránsok, meg a kerítés, meg akkor megbolygatja valaki a pénzügyeiket…vén latin genya…”

Ilyenből, ilyen dolgozatból annyi volt ott, mint hercegnő a Burgban (by: Svejk), amiből kitetszik, milyen nívón áll az a középosztály, amit Németh Zsolt éppen megerősít. Ide jutottunk röpke negyed század alatt.

Előtte sem volt jobb, ám akkor még hallgatott a sötétség. Most tohuvabohu van, és artikulálatlan ordítás, meg Szent Márton. Ennek a háromnak a bizonytalan, suttyó, alpári elegye: ez Magyarország, amit ők szeretnek.

Mondhatjuk hát az orbánviktortv 1-es csatorna minden szervilis szerkesztőjének, mikrofonállványának, jegyzettömbjének és ánuszbújójának, hogy elmegy ő a jó édesanyjába? Minden skrupulus nélkül biztathatjuk az összes ganajt ilyen felemelő cselekedetre, mert csak. Igyekezek én komilfó maradni, aztán ezek mindig kihozzák belőlem az állatot.

Miközben a hullák ott ringatóznak még a nagy víz habjai közt, amely állapot azért mégsem éppen az, amire az Isten – legyen az akár Allah, akár az ács kölke – teremtette volt saját formájára az embert, az orbánviktortv 1-es csatornája beszámol az eseményről, így: „Olaszországba indultak a migránsok, de az utazás nem úgy ért véget, ahogy szerették volna.”

Ilyenkor az ember sem köpni, sem nyelni nem tud igazán. Az előbbire azért nagyobb esély mutatkozik, amikor emberségből példát, vitézségből formát így mutatnak, ergo: sehogy. Előbb-utóbb az ilyen televíziós pályafutások sem úgy fognak véget érni, ahogyan ezek szerették volna, ám amíg ez az idilli állapot bekövetkezik, folytatják ők áldatlan tevékenységüket, mert azt tartalmazza a napiparancs.

Eleddig Krisztus nevében a következő képet föstötte a tátott szájjal bámuló magyar szavazógép számára az orbánviktortv 1-es csatornája. A migráns a következőket szokta cselekedni ábrázolásukban: elsősorban is már hosszú útja közben erőszakkal elvette az összes közmunkát a szittya magyartól, a legkevesebb hát, hogy őt a határon pengés kerítéssel és karabéllyal köll várni. Ez a nemzeti minimum.

De tovább is van, mondjam még? Perszehogy. Mindezen túl a migráns permanensen erőszakot tesz az összes magyar lányon és asszonyon, tisztára Kiss László minden meredő farkú migráns, bizony. Aztán még robbogat, hogy a TEK-et csatára híja, valamint kerítést szaggat, azon csecsemőket hajigál át, letapossa a vetést, és fölzabálja az orbánviktortv 1-es csatornája összes dolgozójának agyát is, miután a vérét a Szent Grálból hörbölte ki.

Az orbánviktortv 1-es csatornája szerint ezek a menekülők nem emberek, ekképp ábrázolják hát őket. Nem úgy ért véget, ahogy elképzelték. Ez olyannyira tarthatatlan, hogy akadhatott egy valaki a Kunigunda utcában, aki finomítani igyekezett a gyalázaton, de ez sem sikerült túl fényesen. A javított kiadás így szólt: “Olaszországba indultak a migránsok, a jelentések szerint sokkal többen voltak a csónakban, mint a megengedett.”

Értem én az éccát. Már tavaly – amikor minálunk is zajlott a nagy vonulás – megszületett az a belső használatú ukáz, hogy tartózkodni kell az olyan képek alkalmazásától, amelyek szánalmat ébreszthetnek a szétivott agyú szavazógépekben. Nem történt egyéb, folytatódott ez a vonulat. Kitetszik hát, hogy a rezsimben és hű katonáiban irgalom az nincsen. Fölösleges panelproli érzés az ilyen, nem méltó a katonához.

És nem méltó a tábori püspökökhöz sem, akik minálunk beleálltak ebbe a fősodorba, mint jó keresztények, ugye. Mindeközben Ferenc Leszboszról a Vatikánba menekített két szerencsétlen családot, de már ő is megkapta, hogy liberálbolseviki pápa. Innen, a mi országunkból szállt felé az áldás. Hol vagyunk hát, drága nertársak az úrban? Valami pogány vizekre eveztünk, vissza a középkor mögé, bele a ködbe. A végén még 3D-ben közvetítik nekünk az állatáldozatot. Nyolcvan milliárdból csak futja, míg futhatja.