Mindemellett, ha nem Fidesz-krónikás lett volna a felkérdező, érdeklődött volna a pénzügyértől, hogy nincsen-e pszichózisa neki. Lett volna rá oka és indoka, ugyanis az akkori és mostani főnöke, bizonyos Orbán Viktor Mihály 2008-ban, amikor tombolt a válság, és a forint árfolyama elérte a 274-et, ilyeneket mondott: „A kormány az elmúlt időszakban a forintot mesterségesen erős állapotban tartotta, ha viszont az árfolyam a reális áron 250 és 260 forint között mozgott volna, akkor a jelenlegi 274 forintos euróárfolyam nem keltené az összeomlás érzését, és nem alakult volna ki egy rossz pszichózis.”

Meg még sok mindent mondott akkoriban Orbán Viktor Mihály, hogy az árfolyam gondjának megoldása a miniszterelnök-csere, hogy Gyurcsány az oroszok kezére játssza az országot, meg az euró bevezetéséről szőtt omló álmokat, ami ellen most meg kézzel-lábbal tiltakozik. De mit is várnánk, várhatnánk egyetlenünktől, aki közkeletűen beszél össze-vissza minden ökörséget, hogy maga sem tudja délután, ebéd előtt mit mondott, de most Varga pénzügyes osztotta az észt.

Szóval a hülye kérdésre, hogy mikor vegyen eurót a magyar, ezt az aljas választ adta a pénzügyes: „Izgalmas egy külföldi kirándulás, de egyáltalán nem baj, ha honfitársaink itthon töltik a szabadságukat, itthon pihennek és költenek. Annyi szép és érdekes látnivaló van Magyarországon.” – Ezt mondta, és szeme elmerült a lenyugvó nap szikrázó sugaraiban, akárha Verecke ormain, amikor hármat sikoltott a turul és négyet szökellt a csodaszarvas.

Érdekes lett volna a cinizmus helyett – akárha felelős vezetőtől – azt megtudhatni, hogy egészen sajnálatos módon momentán ebben az országban millióknak nem az a gondja, hogy mikor vegyék meg azt a rohadt eurót. Mert nem indulnak Olaszba’, se nem Görögbe’, sőt, még a szomszéd utcába sem indulnak, következésképp kies hazánk szép és érdekes látnivalóihoz sem, mert azt sem tudják, mi az a nyaralás. Hogy az eurót ismerik-e, az sem egészen biztos, ha forintot sem nagyon látnak.

Lovagolhatnék most ezen, kelthetném a hangulatot elsiratva a kilakoltatottakat, a hajléktalanokat, a nyugdíjasokat vagy csak úgy egyszerűen a Kiss Jánosokat, akiknek semmiféle nyaralás nem jut az eszébe, mert energiájukat az köti le, hogy életben maradjanak. Meg szórakozhatnék azon is, hogy Pártunk mindenkinek biztosítja a belföldi turizmust, mert ingyen szállítja őket kerítésnézőbe, Felcsút-meccsre vagy nagygyűlésekre, de ez is olcsó poén lenne, ámde jó.

Ehelyett figyelmezzünk arra, hogy Varga pénzügyes még 1989-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Ez sem stigma, csupán tény. Viszont még a legegyszerűbb állampolgár is emlékszik arra, abban a korban az akkori pénzügyesek a mindenkori januári áremelkedéseket a begyűrűzésekkel, árfolyamváltozásokkal magyarázták. Mindenki megértette, hogy a szemét kapitalisták emelték a dollár árát, tehát mostantól drágább lesz a sör meg a feles.

Konszenzus volt ebben, és máma sem működnek másképp a dolgok. Matolcsy szórakozgat az árfolyammal, hogy a GDP arányos államháztartási hiány jobban fessen, kicsit shroltolgatnak, bíbelődnek vele, hogy pár milliárd árfolyamnyereség legyen, és máris drága az a kurva euró, a magyar meg nem tud menni nyaralni. De nem ez a baj, illetve a megalázottak és kitaszítottak, a megnyomorítottak és a Kiss Jánosok számára az a baj, hogy most is begyűrűzik.

Ettől drága az import krumpli, a benzin meg az olaj, meg úgy általában minden, amit azok is kénytelenek magukhoz venni, akiknek eszébe sem jut a nyaralás sem odakint, sem idebent, mert nem jól menő NER-lovagok, gázszerelők vagy vejek. Tombol az infláció, amiről Varga pénzügyesnek szava nincs, igaz, nem is kérdezték. Ezzel a válasszal azonban invitálás nélkül is feleletet adott rá, mert ebben kimondatlanul is benne rejlik a ki nem szarja le gesztusa, ami felér a kedves vezető mondatával, ami így hangzik: oszt jónapot. – Én pedig az anyukájába kívánom az összes rohadékot, és kvittek vagyunk.

Kikeveredve azonban a hülye közmondások, budiból kihúzott álidézetek emberének bűvéből nem ártana mérleget vonni, mert érdemes a valutás országban. Most épp ez a fő vonal, a hitelesek megmentése, ha belerokkannak a bankok akkor is, csípőből. Nem lenne erre szükség, ha nem lett volna azeeemúttnégy. Mindjárt a nyitánynál, 2010 nyarán olyan kijelentéseket tettek az alhülyék, amely miatt az euró seperc alatt ellódult olyan pályára lépve, hogy azóta sem tudja befejezni a száguldást, mintha Porsche szerelem lenne. A mese meg folytatódott oly kitartóan, hogy szép lassan nem volt hírértéke annak a szarnak, amit azóta is kavarnak. Nem kellett volna a világot kiforgatni a sarkaiból devizahitelesileg, ha csupán megőrzik a Bajnai által átadott árfolyamot, de nem ment. Nem is akarták nagyon, shortolással szépen lehet keresni ugyanis, elég csak röpke pillantást vetni új uraink vagyonbevallására, amelyekben hömbölögnek a sokmilliók, az ingatlanok, földek, egyebek, amit ne irigyeljünk mi láthatatlanok, nekünk nem jár a manna, ők meg bizonyára a belüket dolgozták ki érte, kirielejszon.

Hanem a magyar lélek, ez a bűvös, kiismerhetetlen valami, amellyel mindent meg lehet tenni, csak türelem kell hozzá, úgy tűnik. Annak idején, amikor volt még némi élet ezen a földön, megbénította az országot a virtus, mert fölment a benzin ára, és nem utolsó sorban azért is, mert a plebs arra is rájött, hogy hazudnak neki. Azóta eltelt huszonöt év, és ennyi idő elég volt, hogy minden fölhorgadást, annak még a csíráját is kilúgozza a lelkekből. Legyintünk már, ha a benzin ára négyszázvalamennyi körül mozog pár forintot, elmulasztottuk az ordítás jogát, amikor meglódult, és beláthatatlan messzeségbe hagyta a taxisblokád ötven forintját. Legyintünk, ha az euró, amely megfojt minket, elhagyja a háromszáztízet, hiszen hetek óta ott billeg körülötte, és mégsem halt bele senki. A hazugságot meg már észre sem vesszük, mert ez egy ilyen világ, kialakítottuk magunknak.

Így játszik velünk az idő. Oly dolgokat, amelyeket prüszkölve hessegetnénk el amúgy, a mindennapjaink bevett részévé teszi a megszokás. Mindez nekik szolgál, a rajtunk élősködőknek. Újabb etapban taposunk a fidesznyikek által vizionált húszból. Annyiból azonban szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem ezer évre (vö: Hitler) terveznek, nekik elég ennek a töredéke is, nekem viszont ez is rohadtul sok, egyszerűen nincs ennyi időm. Viszont az ellenzéknek már megint csipásodik a szeme. Ugyan már, királylány, miközben elevenen falnak föl.