Amikor a hajnal hasadt, az első nagy háborúból visszamaradt tábori szürkét viselték a tagjai, aki pedig még nem katonáskodott addig, annak szürke vihardzseki volt az uniformisa. Később váltottak a felemelő barnára annak ellenére, hogy Röhm, az ő első emberük, aki aztán csúfos véget ért, köztudottan buzi volt, és mégse nézett rá a szivárványra.

Aztán, amikor őbelőlük kihüvelyeződött – mint fatörzsből gyönge ága – a még emberibb Schutzstaffel, akiknek SS néven örült egész Európa, csak feketében tudta elképzelni az életet mindenik jámbor keretlegény. Azért kitetszik, hogy taplók voltak. Führerük ugyanis állva pisált Wagnerért, és az ő delíres világában meg élénken játszott a fénycsík, ugyanis a mitológia szerint a szivárványhídon át viszik a Valkűrök a lelket a Valhallába.

Látszik, hogy senki nem lehet tökéletes, még Sarkadi Attila sem, aki önkormányzati képviselő, következésképp marha nagy ember Pomázon. S mivelhogy jobbikos, aki magyar népek lelkükben erősen vonzódnak a fent érintőlegesen emlegetett kultúrkörhöz, neki is baja van az élénkebb színekkel.

Érdekes azonban, hogy egy iskola kerítésének leföstéséből egyből a melegekre asszociál, viszont állítólag nem magától. Közzé tette, hogy az aggódó szülők miatt veri a tamtamot, akik hozzá fordultak volna, hogy állítsa helyre a magából kifordult világ rendjét.

Sarkadi efféle aggodalmakról ad számot, hogy élénk fantáziájú gyermektulajdonosok mondtak volna ilyeneket: „Nem viszem oda a gyermekem, így szoktatják a szivárvány léthez.” „Valami szekta csinálta, azonnal lépjetek fel ellene.” „Szilánkosra törni a kezeiket!” Aztán még azon csodálkozunk, hogy Érpatakon mért győz mindig a téboly.

Képviselő úr is elborzadt, és hozzá tette a magáét mintegy megnyugtatólag: „Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a szivárvány-színnek jelentése van. Annak is az lenne, ha mondjuk árpádsávosra festették volna a kerítést. Ha az iskolavezetés, vagy a szülői munkaközösség úgy dönt, hogy a jó ízlés szerint egyszínűre festi a szivárványt, szívesen beszállok a festék árába. Festeni is elmegyek.”

Érdekes, hogy ebben a mi országunkban a népek, ha úgy adódik, semmihöz nem értenek. Dávid Ibolya a focihoz, amikor zsidózás van, Sarkadi a fizikához, amikor buzizni kell. Amikor a búkon elmagyarázták neki a fénytörés földöntúli jelenségét, azt bírta válaszolni, hogy sosem volt jó fizikából. Az árpádsávhoz azonban ért, de erről többet kár is beszélni.

Viszont állítólag ezek az urak védelmezik a mi kereszténységünket az iszlám hordáktól. Akkor azt sem ártana tudni, hogy a szivárványt a zsidó és keresztény mitológiában Isten az özönvíz után az emberekkel kötött szövetség jelképéül adta. Mindezt csak miheztartás végett.

Zárásképpen megjegyzem, hogy ugyanez az Isten, amikor az evolúciót vezényelte, úgy rendelkezett, hogy a legtöbb emlős fekete-fehérben lássa a világot, egy ideig csak a madarak élvezhették a színeket, és soraikból kevés homokost ismerünk. A legtöbb elevenszülő így is maradt, mármint, hogy képtelen látni a színeket, az tehát, hogy Sarkadi úr képes érzékelni a szivárvány szépségét, isteni kegy. Ezt nem ártana szem előtt tartani, mielőtt mindent feketére mázol a gyermekek üdvözülését szem előtt tartva.

Ja, a címért meg Szabó Lőrincet dicsérjék, aki segítségével a terrornak az ő házát is sikerült megdicsőíteni, ha emlékeznek még rá:

„Törvényen kívül, mint az állat,/ Olyan légy, hogy szeresselek./ Mint lámpa, ha lecsavarom,/ Ne élj, mikor nem akarom;/ Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan/ Börtönt ne lásd;/ És én majd elvégzem magamban,/ Hogy zsarnokságom megbocsásd.”

Ezt csak úgy, miheztartás végett, hogy lefössük hatalmunk nívóját, aki Orbánunk személyében e verssel tisztelgett a ház előtt. Baj volt, a mi Lőrincünk nem dakota, és a sorokat kedvesének címezte, ám mindegy, és akkor nosza, és rajta, innentől a hvg.

Az Átlátszó újságírójára, Móricz Csabára uszította híveit múlt pénteken Orosz Mihály Zoltán, Érpatak botrány-polgármestere.

Orosz Mihály Zoltán településén hatodszorra sem sikerült dűlőre jutni a tavalyi zárszámadással, így a falut a működésképtelenség fenyegeti. A polgármester ügyeiről cikkező újságíró is ott volt az ülésen, de hamarosan menekülnie kellett az őt üldöző önkormányzati autók elől. Az ezt követő rendőri intézkedés is önmagáért beszél.

A beszámoló szerint a képviselő-testület hatodszorra futott neki a tavalyi zárszámadás megtárgyalásának, ám az ülés kudarcba fulladt, mert Orosz szidalmazni kezdte az újságírót. Előzőleg a portál a polgármesterhez köthető gyanús ügyletekről cikkezett, amire Orosz helyreigazítás-zuhataggal reagált. A rendkívüli ülést a hattagú testület négy tagja javasolta, célja az volt, hogy Oroszt rávegyék, fizesse ki időben és hiánytalanul a közmunkások és a közalkalmazottak bérét. A második napirendi pont a testület feloszlatása lett volna.

Móricz Csabát az érpataki polgármester ki nem állhatja, ha valahol meglátja, gyalázkodásban tör ki. Az Átlátszón közzétett hangfelvétel szerint Orosz Mihály pénteken is egyből ráfixálódott az újságíróra, bár a képviselők sürgették, hogy kezdjék már meg az érdemi munkát. De Orosz azt mondta, meg kell várni az operatőröket, médiapatkány, hát muszáj kicsit megkamerázni őt is – magyarázta.

Ez végül nem történt meg, hanem megérkezett „Ricsi” – Fügedi Richárd, mezőkövesdi jobbikos önkormányzati képviselő, akit Orosz Érpatakon közmunkásként foglalkoztat. Amikor a káosz közepette egy képviselő megkérdezte Oroszt, hogy van-e még pénze Érpataknak, a polgármester nem is válaszolt, hanem tovább üvöltött.

A botrányba fulladt ülés után Orosz – az egyik helyi képviselő szerint – azt mondta híveinek, „Gyerünk utána!”, amiről az illető képviselő értesítette is Mórciz Csabát. És valóban, az újságíró autóját három autó követte, ebből kettő az érpataki önkormányzat szolgálati kocsija volt.

A mellékutakon Móricznak 140-150-nel kellett hajtania, hogy lerázza üldözőit, de egy elsőbbségadásnál elveszítette előnyét. Ekkor Újfehértó felé fordult, hogy rendőri segítséget kapjon, és szemből érkezett is egy járőrautó, mire Móricz eléjük kanyarodott, hogy segítséget kérjen – derült ki az újságíró feljelentéséből.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, nem az üldöző kocsiból kiszálló Oroszt, Fügedit és Zagyva György Gyula volt jobbikos képviselőt igazoltatták, hanem a panaszost. Oroszék közben kameráztak, hiába kérte az újságíró a rendőröket, hogy ezt állítsák le, amikor a személyes iratai kerülnek terítékre. Eközben Orosz hívei továbbra is kórusban gyalázták az újságírót. A rendőrök, letudva az intézkedést távozni akartak, de Móricz ragaszkodott hozzá, hogy kísérjék el a következő településig. Ekkor fordultak vissza Orosz Mihály Zoltánék.

Azért lezárom: üzenjük Brüsszelnek.

Mint a falu Orbánja, hatalmában áll dönteni élet és halál fölött, és ezt a jelek szerint meg is teszi. Tüzelőt is oszthat egy személyben, ennek pedig az a metódusa a bevezetett regula szerint, hogy nem kaphatnak szociális tüzelőt, szenet a „hangosan részegeskedők”, a pénzüket „dohányra és alkoholra” költők, a „tiszteletlenek”, a „neveletlenek”, a szabálysértést és bűncselekményt elkövetők, sőt még azok családtagjai sem.

A mi újabb hősünk arról volt nevezetes, hogy valaha tanított, s ott kifejtette jellegzetes goebbelsi világlátását, miszerint a konyári cigány tanulók többsége „teljesen hülye”, és velük szemben sokszor nem használ más, csak „a fizikai erőszak”.

Aztán megválasztották polgármesternek, mert ez egy ilyen része a világnak.

Én már semmin nem csodálkozom ebben a szétbombázott országban. Mert az, hogy ilyen alakok buknak föl a mélyből, csupán a rendszer folyománya, az termeli ki magából a böszméket, ítélni élőkön és holtakon. Egy kérdés azonban fölmerül, hogy ki és miért választja meg a láthatóan hátrányos szellemi helyzetű egyedeket – úgy is, mint Érpatak – egy közösség vezetésére, és a lehangoló válasz, hogy persze, a közösség, a mikroklíma önmaga.

Mindez így egyben egészen sajátságos képet fest arról a helyről, ahol élünk. Kitetszik, hogy a bajok sokkal nagyobbak annál, mint amit az összkép országos kitekintésben mutat, azaz, lesz még rosszabb, efelől szemernyi kétségünk ne legyen. Ahogyan egyre szarabbá válik a helyzet, úgy kerülnek majd elő szerte a hazában a vígszilárdok egyre többen.

Így őröl föl bennünket az idő.

És míg a szerencsétlen menekülteken zajlik a rugózás, maga az ország válik menekültté, ahogyan a sajátos módon mindig zsinóros-mentés jelmezbe öltözött degeneráltak diktálják a szén osztását. A legnagyobb baj pedig az, hogy a most regnálók minden egyes elcseszése ezt az utat alapozza, és nem látják, hogy miközben azt hiszik, most nagyon jó nekik, a saját gödrüket is ássák egyúttal. Ennél nagyobb öngól pedig nincsen.

Mi magunkról, a mi megpecsételt sorsunkról már nem is beszélek, szóra sem vagyunk érdemesek.

„Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ”

Mindez nem történt előzmények nélkül. Az alábbiakban nem teszek egyebet, mint szó szerint idézem az erpatak.hu-t, amely a község hivatalos honlapja, és hátradőlök, mint aki jól végezte dolgát, mert ehhez tényleg nincs mit hozzátenni.

„Akasztják a jogrend gyilkosait
2014-06-16

Orosz Mihály Zoltán Érpatak polgármesterének kezdeményezésére minden pénteken 14.00 órától 18..00 óráig ifjúsági délutánok kerülnek megrendezésre az önkormányzati hivatal udvarán. Azért hiánypótló ez a rendezvény, mert a fiatalok itt pozitív értékeket kapnak a nyári szünetben is. Megtanulhatnak karikás ostort csergetni, íjászkodni, sakkozni, egyéb sportokkal köthetik le a figyelmüket. Ezek mellett fontos kérdésekről beszélgetünk el velük. Istenhitről. hazaszeretetről. igaz és hamis példaképekről, szerelemről, hivatásról. Rossz idő esetén az Árpád teremben nemzetünk ezeréves történelmével kapcsolatos filmek levetítésére kerül sor.”A polgármester egyébként filozófus is, legalábbis erre utal a honlapján fellelhető dolgozat.

„Érpataki Modell = a biztonságos és élhető település kialakításának elvrendszere és módszertana.

Mi Érpatakon egy egyenes, és világos úton járunk. Harcban edzett, gyakorlatban bevált, jó gyümölcsöket termő módszereinket és elveinket közkincsnek tekintjük, eredményeinket büszkén hirdetjük, tapasztalatainkat szívesen átadjuk. Jó szándékú és helyi közösségükért felelősséget érző embereknek tanácsot, segítséget nyújtunk, mintát és példát mutatunk, a tapasztalatok továbbadása által mi is gazdagodunk és igaz barátságok megkötése által további testvéri közösségeket építünk.”

Miközben egeket hódít, bírókat akaszt, zsidókat végez ki, arra is van gondja ennek a jó embernek, hogy verseket ajánljon, jó magyarosakat, miközben halk zene szól a honlapon. Látszik, hogy mindent beleadott, és van olyan szolga, aki minden hülyeségét végre is hajtja. Ezek után őszintén kíváncsi vagyok az érpataki választás eredményére. Kiderül, hogy kisiklás volt-e, hogy grasszálhat ez az eszeveszett, vagy tényleg és véglegesen menthetetlen a magyar. De mégis sokkal többről van szó. Arről, hogy ez a hívó szó talál-e újra füleket, ami egyszer már megtörtént, hogy a magyar genetikusan tényleg alávetett nép-e, és kortynyi vízként van szüksége arra, hogy mások döntsenek helyette, ha annak eredménye a fentebb bemutatott abszurd őrület is. A kormánypárt is efelé tendál, és ha vigyorog is az ember az „Érpataki modellen”, arról van immár szó, hogy az egész országból Érpatak válik, avagy sem. És ez nem kevés.