Viszont bennük van az ősök vére és génjei még abból az időből, amikor nem érkeztek meg a spanyolok, és pláne a Habsburg Ferdinánd Miksa a nyakukra császárnak, de aztán Isten nevében kivégezték őt is, máma meg polgármestereket huzgálnak a porban. Ha ló nincs, furgon is jó felkiáltással elevenítették fel az ősi játékot és vadságot, mert emlékezhetünk, hülye vadnyugati filmekben is a sombrerós, hiányos, fogazatú és mindig koszos képű alakok csináltak ilyeneket, miközben lődöztek a levegőbe, meg hujjogattak.

Vannak ilyen hamis klisék, amiből az európai irodisták azt a téves következtetést vonják le, hogy ezek vademberek, pedig csak olyan keserves a sorsuk, mint nekünk. Megvolt a saját 48-as szabadságharcuk, sőt, Trianonjuk is volt, mégsem ásnak nemzeti emlékező gödröket Mexikóváros közepébe, és nem küldenek milliárdokat Texasba. Pedig orbáni filozófiával tehetnék. Az van ugyanis kedveseim, hogy a múlt században azért tört ki az elhúzódó mexikói-amerikai háború, mert az addig Mexikóhoz tartozó Texas az Egyesült Államokhoz csatlakozott.

Két évig ment az öldöklés emiatt, aminek az lett a vége, hogy Mexikó nem csak Texast, hanem a szemszögükből Kalifornia északi, usákos nézőpontból déli részét, és a mai Új-Mexikó nevű amerikai állam területét is elvesztette, meg még Nevadáét és Utahét is. Úgy nagyjából másfél millió négyzetkilométert, ami azért már döfi, de ami a különös a sorsban és a történetben, hogy azóta nem a saját Világosukat – Mexikóváros eleste – siratják, hanem Alamóra emlékeznek szívesen, míg a jenkik meg elborzadva teszik ugyanezt.

Ne feledjétek Alamót. Ezt a mondatot az is ismerheti, aki Bud Spencer filmeket néz, esetleg Agymenőket, amiből kitetszik, hogy beleivódott a kollektív tudatba, mint a hősies cselekedet, másrészről a gyalázatos vereség, és mindkét oldalról az értelmetlen öldöklés szimbóluma. Antonio López de Santa Anna tábornok ugyanis az Alamo épületegyüttesben rekedt minden jenkit lemészárolt egészen elképesztő kegyetlenséggel és vadsággal, ahogyan most Santa Rita Inverdaro lakosai a polgármestert kötözték a furgon mögé (bírom ezeket a spanyol neveket).

Két nap múlva meg polgármestereket és helyi kis tótumfaktumokat választ Magyarország népe, ráadásul ilyen borkais ügyekkel terhesen. Már csak habitus,, morális és józan észt vizslató szempontból sem mindegy, milyen eredménnyel, amúgy meg dehogynem. Ilyen mexikói szemüvegen keresztül nézve ez a Borkai már hetedhét határon is túl lenne, mert nem furgon mögé kötötték volna Antonio López de Santa Anna tábornok kései leszármazottai, hanem inkább villanyoszlopra, míg minálunk meg az a vélekedés, hogy így is jó.

Kicsi is, korrupt is, hazug is, de a miénk. Gusztus dolga, mint ahogyan az is, hogy a polgárok hogyan fejezik ki elégedetlenségüket a regnáló hatalommal szemben. Nálunk azt mondjuk a zsarnoknak, hogy lárifári, miniszterelnök úr, míg másutt szétrúgják a valagát. És ez az egész csak azért jutott az eszembe, mert úgy tűnik, búvalbélelt fajtánk alkalmatlan az életre. Mi székely himnuszt éneklünk, a mexikói Alamóra emlékszik. Egyik sem jobb a másiknál, csak más a hangulata, míg ez mereng az elveszett boldogságon, a másik azt mondja, legalább megpróbáltam.

A végén mindkettő megdöglik, de azért mégis.

Még parlamenti államtitkár is lehet az ember, ami minden – Orbántól labdát kapó – kisóvodás szíve vágya. Többeknek egyenesen Németh Szilárd a jele, hallani lehetett, hogy két hugyos emiatt össze is verekedett, a vesztesnek be kellett érnie Káslerrel, de rájött, ő járt jobban mégis, mert azóta szikrázik a feje, és tömjén szaga van.

És most, hogy így elmeséltem a rezsim jelenlegi állapotát, örüljünk annak, aminek Németh Szilárd is örül, jelesül, hogy 2024-re megduplázódik a katonásdira elkúrt összeg, ebből modernizálják a hadsereget, sőt, beindítják a nemzeti fegyvergyártást is. Ez beláthatatlan lehetőségekkel kecsegtet Mészáros Lőrinc számára, a többit pedig meglátjuk.

Kis befektetéssel óriási haszon remélhető – ezt már én teszem hozzá, mint a gázszerelő tanácsadója -, a magam részéről a jól bevált angol hosszú íj gyártására fókuszálnék. Erről már 1545-ben, és egyenesen VIII. Henrik dedikálásával jelent meg kézikönyv, de – egyes feljegyzések szerint – 633-ban is használták a mórok ellen, mert fertőzött szendvicsekkel kínálgatták a vaddisznókat a birnami erdőben.

A hosszú íj előtt senkinek nem volt megállása, átütött minden páncélzatot, még a walesi rónákon robogó tigris tankokat is, nem igazolt állítások szerint leszedtek vele egy ballisztikus rakétát a félhold mellől. Igaz, az atomtöltet fölrobbant, és a hülye angolok jé, gomba felkiáltással gyalogoltak bele a fénybe, viszont annyira mutálódtak, hogy államtitkárként, sőt, emberminiszterként jöttek elő belőle.

A gázszerelőnek azért jó ez a prodzsekt, mert ez a fegyver aránylag olcsó, könnyen és gyorsan elkészíthető, alkalmas a sorozatgyártásra, és akkora, hogy az újkori migráncsok totemoszlopnak nézik. Nem eszik meg a viselőjét, sőt, leborulnak előtte, és a lábai elé teszik a félig rágott szendvicseiket áldozatként.

A másik villámgyorsan gyártásba kerülhető készség a scutum, magyarán pajzs. Ezt birtokolva a magyar véderő, közkeletűen Wehrmacht alkalmazhatja ostromkor a testudót, tehát a jól bevált teknősbéka alakzatot. Ez komplett védelmet nyújt nátha és gyorsfosás ellen is. Nem egy Blitzkrieg, de velős pacaltól elnehezülve épp jó, sőt tüntetések idején is fölfogja a tojásokat, bár ilyesmitől momentán Orbániában egyáltalán nem kell tartani.

Németh Szilárd attól is felhőtlenül boldog volt, hogy egyre több fiatal találja meg élete egyetlen értelmét közmunka helyett a bakaruhában. Ilyen kondíciókkal, sőt, ha Isten velünk, akkor ki ellenünk visítással, ugye, eljön az idő, amikor seregeink erőltetett menetben iramodnak Erdély felszabadítására, az államtitkár meg kap egy zöld pónilovat.

A kiképzéshez ajánlanám szegény apám kétségbeesett módszerét, aki nagyanyám szózuhataga elől menekült az atomvillanásba. Maga elé vett egy térképet, és azon körzővel matatva mérte fel a menekülés lehetőségeit, közben motyogva-suttogva szórva a szitkokat a vén szipirtyóról. Katona nem lett belőle, de nem kellett hallgatnia a hülyeségeket.

Ezt a bölcsességet vegyük szem elé, ha legközelebb megszólal Németh Szilárd.

Varázslatos dolgokkal hozakodik elő mostanában miniszterelnök úr, ami amúgy nem újdonság, csak ezúttal mintha más töménységben és új hangfekvésben szólna a delír. Ez semmi jót nem vetít előre, ha valakinek lett volna még kósza reménye, hogy talán mégsem az új középkorba iramlik egyetlenünk, aztán dehogynem. A győzelmi táncot ellejtette, amikor kendőzetlenül örvendett a politikai korrektség halálának. Igaz, eddig sem volt egy elsőáldozó kisleány, azonban a látványos hujjogatás, hogy már mindent szabad, azért elgondolkoztathatná a korrektségbe beleájuló hátulgombolós ellenfeleit, akik szórványszerűen még léteznek. Talán és esetleg.

„A balosok szerint a politikai korrektség nem más, mint egy önként választott korlátozás. Mi, akik benne vagyunk a politikában, egyáltalán nem így éreztük, mi korlátozva voltunk. Ha az emberi létezésről beszéltünk, akkor középkoriak, klerikálisok voltunk, ha családról, akkor szexisták és homofóbok. De ennek vége, visszatérhetünk a szabad diskurzus korszakába, ahol nem kell félnie az embernek, hogy konzervatív gondolatai miatt kirekesztik. A liberal non democracyből visszatérünk a szabadsághoz.”

Ne legyenek kétségeink, a szellem végleg kiszabadult a palackból, azaz, mindent szabad már. Hazai vizeken saját sleppjére ezen túl is, illetve még inkább lesz jellemző a vándorhangya mentalitás. Ezek a jámbor jószágok mindent elsöpörnek, aki, és ami az útjukba kerül, vakok és süketek, de egy kémiai jelre az áldozatra vetik magukat és szétcincálják. Egyetlen ellenszer van, a menekülés.

Így épül kies hazánk momentán. Süsü óta tudjuk, hogy sárkány ellen legjobb a sárkányfű, itt minálunk Vona is vonyít, és összegez: „Orbán azt üzeni az udvarnokoknak: tudom, hogy mocskos dolgokat csinálunk, tudom, hogy a mindennapi erkölcs próbáját nem állná ki ez az egész, de mi itt történelmet írunk, és a történelmi morál másképp működik, gondoljatok csak Machiavellire. Vérrel, vassal és kegyetlenül kell megszereznünk mindent, hogy aztán erre felépíthessük a békés, erkölcsös és kulturált jövőt.”

Ebben két dolog iszonyú. Hogy igaza van, valamint, hogy tőle is mentsen meg a jóisten. Bár ez utóbbi szakrális aktusra kevéssé lesz szükség, mert egészen derék módon gyalulják már a hajdani cimborát, akinek pártja mintha torgyáni útra lépett volna, de ez majd kiderül. De megkaphatja ő is a tíz évét a végén, ha egy salto mortáléval kapcsolatba hozzák a Nemzeti Arcvonallal, akire eddig ügyet sem vetettek, most pedig a TEK megkapta tá a kilövési engedélyt, és élénken él is vele. De ez legyen a kettejük gondja.

Az már a miénk, hogy mi folyik nemzetpolitika néven körülöttünk. Épp tegnap örvendezett a rezsim, hogy hány százezer új magyarja van neki, aztán még folyamatosan és számolatlanul öntik a pénzt a határon túlra, hogy egyszer majd, egy vérgőzös tusványosi pikniken mondjuk, szóba kerüljön a szudétanémetek felemelő példája nyolcvan év távolából. Mindehhez az omló álmokhoz Orbán francia, holland irányváltást vizionál, meg visegrádiakat Putyinnal kombinálva, valamint hadsereget, ami elképesztő, de ez is szóba került immár.

A következő néhány év egyik fontos feladatának nevezte vezérünk, hogy Magyarország ne maradjon le a térség többi hadseregének ütőerejétől, és itthon is legyen olyan biztonsági fejlesztés, amely a magyar hadsereget komolyan vehetővé és tényleges erőkifejtésre alkalmassá teszi. A NATO, az jó, ha van, de a magyar tank az igazi, s ha Mészáros legyártotta a kellő mennyiséget, akkor be lehet jelentkezni Erdélyért. Harcért rajongó egyre betegebb lelke ezt sem zárja ki, azt hiszem, és hátországának szellemi muníciója is megvan a harakirihöz.

A nyugdíjasok megkapták a tízezrüket a héten, a fehérvári stadion újabb három milliárdot az Országvédelmi Alapból. Mindeközben gyarapszik jó hírünk a nagyvilágban. A németországi Alsó-Szászország tartomány másodfokú közigazgatási bírósága „rendszerszintű hiányosságokra” hivatkozva tiltotta meg egy koszovói menedékkérő Magyarországnak történő átadását. Közleménye szerint a magyar menekültügyi rendszert 2016 novemberében is olyan “jelentős hiányosságok” jellemzik, amelyek miatt a felperest “embertelen vagy megalázó bánásmód” veszélye fenyegetné, ha átadnák Magyarországnak.

Itt tartunk, és most vihogva, valamint szégyenkezve a halálra ítélt Vona szavaival fejezem be, aki elmondta, miért kéne megállítani Aturo Uit. „Orbán Viktor csak aljas politikájához gyárt, gyártat ideológiát, hiszen nincs rá garancia, hogy a mocskos első generációt egy tisztább követi. Valószínű, hogy a következő nemzedékek is ezen mintákat követik. Az Orbán által épített új feudalizmus nem egy új Árpád-kornak ágyaz meg, hanem kiskirályok anarchiáját készíti elő.” Ezen el kőne merengeni, meg azon is, hogy mért egy Vonának kell meghirdetni a harcot. Azaz, hol a búbánatosban sóhajtozik, és reszelgeti a körmét az ellenzék többi része. Ez például engemet rohadtul izgat.

Az illiberalizmus demokrácia-hiánnyal jár együtt, és csak a messzi múltba sem kell példáért iramodnunk, elég csupán a tegnapot vizslatni. Imhol egy Jobbik. Isten látja az én hitetlen lelkemet, és tanúsíthatja, hogy nagy ívből szarom le az alapizé-hercehurcát, és csupán egyetlen jól körülírható okból: ennek az egésznek az ég egy világon semmi jelentősége nincsen. Habot verni alkalmas, viszont éppen ezért érdekes kormányzó pártunk viszonyulása ehhez a delírhez. Most már szavazásig sem juthat el a fogós, ravasz kérdés.

Csak a történeti hűség kedvéért idézzük föl az eseményeket. A kisebbik náci párt a kötvény-biznisz megszüntetéséhez kötötte, hogy asszisztál a színjátékhoz, és ezt nem kapta meg. Most egyetlen mondatnyi kiegészítéssel ugyanazt a szöveget nyújtotta be, mint korábban a főnácik, és mégsem támogatták. A parlament igazságügyi bizottsága – nyolc kormánypárti vokssal – leszavazta a Jobbik alaptörvény-módosítását, arról nem tárgyalhat az országgyűlés. Mindez azonban módot ad arra, hogy újólag lehessen visongani azon, ki a hazaáruló, következésképp idegen.

Ezen a hétfőn, ami a tegnap nevet viseli már, monyon szúrták a jogszabályokat is, megint. Ez sem új, de egyelőre érdekes. Még egy darabig. Tökös legény akart lenni Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője, és lemondott az alkotmánybírókat jelölő bizottsági tagságáról. Akképp furmánykodott, hogy a jogszabály erejével teszi érvénytelenné a bírák megválasztását, hiszen ez azt mondja: a bírákat jelölő eseti bizottságnak legalább kilenc és legfeljebb tizenöt képviselőből kell állnia.

Tóth szerint az, hogy nyolcan döntöttek, törvénytelen. Gulyás Gergely (Fideszmókus) szerint meg persze, hogy nem. Szerinte önmagában az, hogy valaki lemond a mandátumáról, a hely pedig betöltetlen marad, semmilyen tekintetben nem akadálya az adott közjogi testület, például a parlament működésének. Persze, tudjuk, a parlament is jól muzsikálna ellenzék nélkül, mint ahogyan tulajdonképpen most is teszi, mert csak akadékoskodnak, amit úthengerrel kell elsimogatni.

Így dolgozott a hátország ezen a tavaszi-novemberi napon, miközben O. V. az egészet tágabb összefüggésbe helyezte, amikor már megint megváltotta a világot. A szakrális térben megjelent a magyar nép lelke, mint Közép-európai kuriózum. „A sajátos közép-európai lelkiség nagyon érzékeny az elnyomás minden fajtájára, és oka van annak, hogy az érzékeny közép-európaiak már hosszú évek óta úgy érzik, van a világban egyfajta szellemi elnyomás. Elegünk van a kioktatásból, abból, hogy nem lehet elmondani a véleményünket, mert attól kell tartanunk, hogy erkölcsileg vagy politikailag megbélyegeznek minket.”

Ezt az emelkedettséget a visegrádinak nevezett közönségnek celebrálta, miközben a sameszai a föntebb leföstött módon tettek az elnyomás ellen itthon. Mindehhez hozzáfűzni való nem sok akad. Annyi csupán, hogy 1989-ben tényleg érzékeny volt a magyar lélek az elnyomásra. Aztán akadt, aki elindult fölfedezni a nagyvilágot, ki pedig itt rekedt a magyar ugaron. Az előbbiek a liberálbolsevikiek, az utóbbi népség halmazállapota kétséges, egy dolog biztos: messzire vannak a Windows-tudattól, aki következetes, és nem manipulálható.

Most ott tartunk azonban, hogy idehaza már nincs mit és kit butítani, a rajongók behódoltak, az ellenállók meg nyalogatják a sebeiket, véget ért a csata, teljesen. Ez a mi szégyenünk tehát tényleg fogta a batyuját meg a hamuban sült pogácsáját, de nem Brüsszelbe indult, mint azt ígérte, hanem csupán ide, a szomszédba. Dunaszerdahelyen stadiont avatott, Szerbiában bankot. Ukrajnában óvodákat épít, Erdélyben egyetemet, Koszovóban meg stadiont. O. V. gyűjti hát maga köré a hasonszőrűeket, és már Norbert Hofer, az osztrák náci is Visegrádra vágyakozik, mert azt se tudja, hol van, illetve tán nagyon is jól.

Azt mondta ez az ember (ez az osztrák), hogy gyümölcsözőbb lenne egy unión belüli unióhoz csatlakozni, ahol mindenkit meghallgatnak, és ahol végre kellő tiszteletet kapnának partnereiktől. Ebből is látszik, hogy hülyék mindenütt teremnek, akiket szintén elnyomnak és lenéznek a tudjuk kik. De mindeközben nincs arról információnk, hogy a burgenlandi paraszt lelke is sajátosan közép-európai-e, és ugyanúgy érzékeny, mint a magyar vagy a komitácsi zakkant tudata, vagy inkább a birodalmi germánéra hasonlít.

Egy dolog azonban bizonyos ebben a zűrös katyvaszban. Addig-addig kukorékolnak ezek a szemétdombjukon, amíg meg nem unja a normálisabbja, és úgy kibasznak az udvarra minket, mint macskát szarni – ha már nép, ugye -, aztán elindulhatunk Erdogan nyomán az orosz sztyeppék felé keresni a szabadságot, batyunkban pogácsával, amit a jó édesanyánk csomagolt. A Windows meg annyira röhög a néplelkünkön, hogy majdnem leesik az asztalról.

Szíriai fagylaltos furgonokba bújt migránsok érkeztek a falu határába, áttörték a Grenzkommando vámot. A szolgálatos határőrök végül sikeresen megállították az illegális fuvarozókat, előállították a határt törvénytelenül átlépő szíriaiakat. Azok spontán tüntetésbe kezdtek, eurót, Németországot és nőket követelve. A hatóságok azonban kitartottak, feltoloncolták őket a kommandói gőzös szerelvényére, és elküldték „Merkel nagymamájukhoz”.

Ezt adták elő, és mintegy kétszázan vigadtak velük együtt.

Megjegyeznénk, hogy Kommandó Kovászna megyében található, ahol még véletlenül sem fordult meg soha, egyetlen menekülő ember sem, így a tréfás kedvű fiatalok a róluk szóló elképesztő tudásukat a médiából szerezték, meg Bálványos is közel van. Ezt csak úgy mellékesen, viszont ismereteik alaposak, olyan Fidesz-közeliek.

Ez onnan tudható, hogy Romániában a menekültekkel kapcsolatban nincs olyan eszement hangulat, mint minálunk. Még márciusban, amikor Orbán már visított, mint a vett malac, a székelyhon.ro ilyen higgadtan számolt be az eseményekről:

„Románia 160 menedékkérőt vesz át Olaszországból, 135-öt pedig Görögországtól március folyamán – közölte két hete Viorel Vasile, a román bevándorlási hivatal (IGI) vezetője.

Román illetékesek már korábban jelezték: a romániai befogadó létesítmények kapacitása csupán valamivel több, mint 1700 fő elszállásolására alkalmas, emellett a befogadási kvóták helyett az önkéntes vállalások szerinti szétosztást szorgalmazták. Jelenleg hat ilyen létesítmény van, az ország hat pontján: Bukarestben (470 hely), Giurgiuban (200 hely), Máramaros megyében (250 hely), Galacon (300 hely), Rădăuţi-ban (180 hely) és Temesváron (100 hely).

A román hatóságok tavaly szeptemberben két sátortábort építettek fel az esetleges migránsok számára Temes megyében. Az egyik Kunszőllősön, a másik Moravica határában épült fel, egyenként 500 fős kapacitással. Bukarest nem zárkózott el az unióba érkezett migránsok önkéntes felajánlások alapján történő elosztásától.”

Mindebből kitetszik, hogy a mételyt Orbán és csapata kék plakátjai, minden megnyilvánulása és az összes cselekedete terjeszti, és ezért mi nagyon szégyelljük magunkat.

Nélküle tán nem menekülteset játszottak volna ezek a fiatalok, hanem szemezgetnek Baka Judit „Egy előre, két kettőre …Magyar népi játékok” című dolgozatából, amelyet az Erdélyi Tankönyvtanács 2010-ben adott ki, és milliónyi játék leírása szerepel benne, többek között: Csigolyázás, Hogyan adom a kanalat?, Hoppon maradt vőlegény, Csendesen vagy csattanósan, Posztójáték, Ki a tettes?, Páros vagy páratlan és még rengeteg sok más.

Kommandóban ehhöz képest migráncsokat üldöznek. A baj nagyobb, mint gondoltuk volna, a gyűlöletexport működik, és jobban teljesít.

Orbán Viktor kistestvére, mondhatni édesöccse, a valamilyen módon Vona névre hallgató Gábor, aki az ő kalapjából bújt elő anno kis fehér nyusziként, mára nagy, színtelen elefánttá nőtte ki magát, és élénken csörtet mindenféle porcelánboltban, ahová módja van betévedni. Mostanság egyre több helyen fordul meg, legutóbb éppen Romániában tette ezt, és ez a működése olyannyira eredményes volt, hogy sikerült feltennie a koronát a magyar jobboldal évek óta tartó erdélyi tobzódására, és végképp kiborította a bilit abbéli buzgalmában, hogy odakint pofázva akar itthon szavazatokat szerezni, rábaszott úgymond, és abba a szarba, amibe belekerült magával rántotta teremtőjét, a Viktort és annak bagázsát is mindenestül.

Pedig eleinte csak róla szólt a történet. Vona Gábor Romániába való beutazásának megakadályozása mellett foglalt állást hétfőn Vasile Blaga, a román Demokrata Liberális Párt elnöke, a legnagyobb ellenzéki erő vezetője. Blaga újságíróknak nyilatkozott hétfőn a Jobbik elnökének szombati kijelentéséről. Vona az erdélyi Borzonton úgy vélekedett az erdélyi magyarok helyzetéről, hogy amennyiben a magyar érdek csak konfliktus vállalásával képviselhető, akkor a konfliktust is vállalni kell. A PDL elnöke szerint annak ellenére, hogy Vona nem rendelkezik diplomata státussal, vannak eszközök, amelyekkel megakadályozható beutazása Romániába. Vasárnap a román külügyminisztérium azt közölte, hogy csak diplomatákat nyilváníthat nemkívánatos személlyé.

Blaga felvetése a beutazás megakadályozására rímel Bogdan Diaconu román kormánypárti képviselő vasárnapi javaslatára. Diaconu szintén Vona Gábor nemkívánatos személlyé nyilvánítását és kitoloncolását, illetve a Jobbik romániai betiltását kezdeményezte. „Megéltük, hogy egy magyarországi náci párt vezetője paramilitáris csapatokkal körülvéve háborúra uszít bennünket a saját országunkban” – írta Bogdan Diaconu az Adevarul című bukaresti napilapban. Diaconu nyilvánosan szólította fel a román külügyminisztériumot, hogy nyilvánítsa nemkívánatossá Vona Gábor személyét, és tiltsa be Románia területén a Jobbikot.

Itt, ezen a ponton kezdődött az egyre kerekebbé váló történet, amely ebben a stádiumában még jól is jött volna Viktornak, e pillanatban – gondolhatta – működhetett volna az általa oly kedvelt szeletelő taktika, a szalámizás, mert nem látszott, nem gondolhatta, hogy Basescu képében, aki amúgy eleddig haverjának számított, őt és Romániában oly szívesen lovagló csapatát is eléri a szeletelő kés, és egyszer csak becsap a mennykő, pedig ez történt. A román elnök is kiakadt, elmondta a véleményét a mai magyar tobzódásról, úgy kendőzetlenül, és nem csomagolta cukrospapírba, mint a rohadt Unió, amelyik ugye ok nélkül utál minket, és belepofázik a legbensőbb dolgainkba. Ezt ugyan nem teszi, ezt a mi übermenscheink tették tőlünk keletre – na meg délre és észak felé főképp -, azt vizionálva, hogy szó nélkül marad a balfaszságuk, és mit ád Isten, nem maradt. Míg Szlovákiába és a Vajdaságba csak itthonról küldözgették a hülye üzeneteiket, Erdélyt valahogyan hazai terepnek vélték, és egyenest oda utaztak, hogy addig ráncigálják a húrt, amíg végül is el nem pattant.

A magyarországi politikusok nagyon pofátlanokká váltak, valószínűleg jövőben már nem járulunk hozzá a Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) megtartásához, jelentette be hétfő délelőtt Marosfőn Traian Băsescu államfő, írja a maszol.hu. Románia kész vezető szerepet vállalni Magyarország rendreutasításában, mert az utóbbi időben feszültségi góccá vált a régióban. Az idei volt az utolsó év, amikor a teljes magyarországi politikai elit zavartalanul lófrált Hargita és Kovászna megyében. Ami sok, az sok, és ez többé nem fordulhat elő – fogalmazott Băsescu a külhoni románok nyári táborában. Hozzátette, eddig azt hitte, hogy “tudnak rendesen viselkedni”, de idén “pofátlanokká” váltak a magyarországi politikusok.

Lesz még ebből hörgés itthon, az kurvaélet, élénken dolgozhat a Fidesz agyhelyének trösztje, hogyan lehet kievickélni a pöcegödörből, de hogy az emúttnyócév, Gyurcsány meg Bajnai benne lesznek, az hétszentség. Milyen érdekes azonban, hogy ugyanígy vircsaftoznak nálunk az osztrákok Orbán szerint azzal a különbséggel, hogy ők a földjeinket művelgetik, és nem az agyunkat akarják gyomlálni, mégis csak a baj van velük, ha az állítólagos magyar érdekről van szó.

Orbán Viktor első kormányzása idején 2001-ben hirdette meg a harcot az “osztrák vircsaft” ellen. Erre elköltöttek minden eredmény nélkül 2 milliárd forintot. Akkor is a választási kampányra akartak produkálni zsebszerződéseket, de ez nem sikerült, és a mostani akciónak is ugyanez lesz a sorsa. Mert miközben szavakban a kormány megvédené a magyar földet a külföldiektől, az új földtörvény azzal, hogy kimondja, csak földműves vehet földet, az évek, évtizedek óta Magyarországon élő, helyben bejelentett lakhellyel rendelkező, ott gazdálkodó külföldieknek is lehetővé teszi a tulajdonszerzést. Nagyjából 2 ezer uniós állampolgárt érinthet a jogszabály. Őket ugyanis nem lehet hátrányosan megkülönböztetni a magyar gazdáktól. Így jártatok Viktor baszki, a sógorok vircsaftolhatnak itt, ti ott – úgy tűnik – már nem, és Semjén kilovagolt Romániából.

Most itt tartunk, ami van.

„Basescu még soha olyan durván nem ment neki Magyarországnak, mint a tavalyi, magyar politikai pártok – a Fidesz és a Jobbik – által finanszíroztott-rendezett nyári táborok után. Magyarország az „instabilitás tűzfészkévé” vált a kisebbségi kérdésben, Románia kész vezető szerepet vállalni Magyarország rendre utasításában, mert az utóbbi időben feszültséggóccá vált a régióban, mondta Basescu. Magyarországot azóta sem utasították rendre, a Fidesz, a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítványon keresztül és a Tőkés László-közeli Magyar Ifjúsági Szervezet segítségével az idén is megszervezi, immár 25. tusványosi táborát. Ott lesz a fél magyar kormány, mint a tavaly is, amikor már-már kormányzati üdülő idilli képét mutatta a székely kisváros szélén, az Olt völgyében fekvő tábor.

A borzonti tábor elmaradásáról sem érkeztek hírek, de a jobbikos politikusok közül nem mindenki élvezheti a lehetőséget, hiszen tavaly óta Bukarest néhányukat persona non gratának nyilvánította. Köztük Vona Gábort is. Néhány fiatal, jó kezdeményező készséggel megáldott magyarországi liberális politikus a rendszerváltás után a magyar-román párbeszéd kötetlen, „rövidnadrágos” vitafórumaként, romániai magyar segédlettel hozta létre a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet. A kócos fiatal liberálisokból azóta vaskalapos konzervatívok lettek, akikhez ma már közelebb áll a tekintélyelvűség, mint a liberalizmus; a kezdetben jó hangulatú és jó hírnevű fórum öntömjénezéssé vált, olyan magyar belpolitikai színtérré, ahonnan általában hazaüzen a „nemzet miniszterelnöke”.

A vitafórumok előadóinak kezdeti sokszínűsége megszűnt, a román nagy nevek is kikoptak a meghívottak közül, az RMDSZ elnöke többed rangú kényszermeghívottá vált. Párbeszéd helyett példabeszédek színhelye lett a tusnádfürdői tábor. A névlegesen stratégiai magyar-román államközi viszony befagyott, már-már fagyossá vált.

A magyarországi baloldali politikusok eddig sem és most sem kaptak meghívót, a románok elmaradtak, vagy azért mert nem is hívták már meg, vagy azért, mert megváltozott viszonyuk a Fidesszel. Tőkés László természetesen, ott ül majd Orbán Viktor jobbján. A program szerint az évforduló alkalmával aktuál- és a negyedszázadot áttekintő politikával és saját himnusszal jelentkeznek, a szabadegyetem mottója a „Történetekből történelem!”. Három kiemelt téma van – az európai parlamenti, a magyarországi országos és önkormányzati, valamint a romániai államfő választások, ezt egészítik ki a rendszerváltás óta elmúlt huszonöt év elemzései és a nemzetpolitikai témák. Az idei meghívottak száma nem csökkent, de az utóbbi évek tendenciáit követve, még egyszínűbbé vált – európai parlamenti képviselők, magyarországi jobboldali politikusok, miniszterek és más kormányzati tisztségviselők, az erdélyi Fidesz zsebpártok elnökei és politikusai szerepelnek az illusztris névjegyzékben.

Az RMDSZ elnökének hiánya már nem meglepetés, az viszont feltűnő, hogy a felvidéki Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke, Berényi József sem lesz jelen. Van meglepetésvendég is. Hosszú szünet után ismét meghívót kapott Szász Jenő, a budapesti, Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, aki az utóbbi időben annyira kegyvesztetté vált, hogy három éve, miután a tusnádi polgármester meghívására elment a táborba, a szervezők sajtótájékoztató megtartását sem engedélyezték számára. A második Orbán-kormány nemzetpolitikáját fémjelző politikusai ugyanis – mindenekelőtt a Németh Zsolt Tusványos-alapító – Tőkés Lászlót és az Erdélyi Magyar Néppártot preferálták Szásszal és a polgáriakkal szemben, különösen miután az MPP és az EMNP viszonya elmérgesedett. (A korábban Szász-vezette MPP-t ugyancsak a Fidesz bábáskodásával hozták létre 2004-ben.)

Szász felbukkanása, nemcsak Tusnádfürdőn, hanem a budapesti nemzetpolitikai színpadon is, azt a pletykát látszik erősíteni, hogy az új kormányzati ciklusban a nemzetpolitikai terület valódi ura Kövér László házelnök lesz, annak ellenére, hogy névlegesen továbbra is Semjén Zsolt KDNP vezér felügyelete alá tartozik.
Kövér színre lépése azt is sugallja, ismét a konfrontatívabb nemzetpolitika időszaka következik. Szász Jenő csütörtökön tart előadást a táborban a nemzetstratégiáról és a nemzetpolitikáról. Az előadást nagy érdeklődéssel várja nemcsak a sajtó, hanem a nemzetpolitika iránt érdeklődő közvélemény és politika is, hiszen mindeddig semmi sem derült ki a hogyantovábbról.” (Ez itt most Népszava) A szar folyik a csapból, épül a birodalom, és rohadt meleg van. Dózerolnak mindent a narancsok, bár a banán jobb.

Kiss Tibor is elmondja mindezt:

„A nagy dolgokat vedd könnyedén,
az aprókat meg komolyan,
s ne feledd, hogy a kisember
ott vár rád a csónakban.
Simogasd meg a kisembert,
és az ujjaid mentén táncoló halak
pikkelyes mennyországából
harsonaszóból gyönyör fakad.”