Így is, meg úgy is győz a mostani mocsadék újra, és utána egyéni gusztus szerint lehet kardba dőlni, iramodni Londonba mosogatni, vagy csak kiülni a kert végiben álló kacska fa tetejére bámulni a Napot. Az újabb nemzeti tragédia nem csak a Fidesz aljas választási rendszere és tömegpszichózisa, és nem is a választópolgár bárgyúsága okán fog bekövetkezni, hanem ellenzéknek nevezett hülyegyerekek ótvaros töketlensége miatt elsősorban.

Arra ébred az ember egyszer csak – vasárnap -, hogy már megint meg akarja váltani a világot valaki. Most jelesül Szigetvári Viktor tartotta fontosnak, hogy az önéletrajzában majd későbben szerepeljen, hogy volt ő miniszterelnök-jelölt is. Másra ez a móka nem alkalmas, illetve arra igen, hogy még biztosabbá tegye Orbán et. győzelmét.

Bödőcs Tibort, a humoristát megkérdezték, hogy miért támadja sokkal kegyetlenebbül Orbánt, mint annak idején Gyurcsányt, amire elmondta, akkor nem volt élet-halál harc, most meg az van. Ilyen egyszerű, de ezt képtelen felfogni a sok önjelölt megváltó, és sütögeti a saját penészes pecsenyéjét Karácsony, Széll, Vona, meg még ki tudja, hány föl nem bukik még az árból. És ezért mondom azt, hogy el vagyunk veszve, azt hiszem.

És akkor még Thürmerről meg az ő Munkáspártjáról nem is beszéltem például. Őrá is szavaz majd pár ezer becsületes hajdani munkásőr, aki megőrizte a hitét, nem az olyanok, mint Bencsik et., aki voltaképp azt sem tudja, ki is ő valójában. De ezt csak kis színesként említettem meg.

Pártunk, ez az egyetlen, például mázsaszámra veszi a szavazatokat a határon túlról is, és ezt már nem is titkolja. Szintén ezen a hétvégén két és fél milliárdot kivettek a zsebünkből megint, és székelyudvarhelyi véreinknek adták, mint a sajátjukat. Aztán egy Soltész Miklós nevű államtitkárnak öltözött agytörzsi lény hozzátette az ukázt is, ami ez volt: arra kérte a székelyföldieket, hogy vetessék fel magukat a magyarországi választások névjegyzékébe, és döntsék el, melyik politikai közösség segített a legtöbbet, mert az áprilisi választásokon a kormánypártok is segítséget kérnek az erdélyi választóktól.

Virág elvtárstól irigyelhette el, ezt a fordulatot minden bizonnyal.

Ezt toldjuk meg a papjaikkal, akik közül szintén vasárnap a hódmezővásárhelyi mutatta meg, mire lehet számítani tőlük a sajgó ujjaimon kiszámolt elkövetkezendő nyolcvanhárom napon, és a kampány még el sem kezdődött igazán. Ki tudja, milyen cukiságok jönnek még a tavaszig.

Viszont a mi drágalátos ellenzékünk nem fogja fel, hogy ez nem klasszikus választási helyzet, amelyben lufival a kézben és bézs ballonkabátban, mosolyogva megy az ember voksolni a tavaszi szélben, hanem életre-halálra menő kézitusa. Vagy bokszmeccs vagy akármi, s ezek ehhez képest egymással játszanak mexikóit. Ez olyan patthelyzet – a mexikói felállás – a klasszikusok szerint, amelyben egyszerre többen is egymásra fogják a mordályt, és, ha valaki meghúzza a ravaszt, az összes megmurdel.

Hogy ezt mért nem lehet ép ésszel belátni, és közös erővel lőni tökön az ellent, azt én föl nem fogom. Például Komáromi Zoltán sem fogta fel, aki Szigetvári miniszterelnök-jelölti megvilágosodása után az alábbi szavakkal hagyta ott az egész bagázst:

„Az ok viszonylag egyértelmű: nem tudtam azonosulni, nem tudtam egyetérteni azzal a kamikaze mentalitással, amivel Szigetvári Viktor vezetésével az Együtt a túlélése érdekében elindult. Semmi korszakváltás, semmi kormányváltás, semmi együttműködés. Ehelyett a (potenciális) szövetségesek kritizálása és a felelőtlen döntések jellemzik az Együtt párt vezetését. Komikusnak tartom, hogy hatékony tettek helyett vagdalkoznak, az egy százalék határán billegő pártként legfontosabb dolguk volt miniszterelnök-jelöltet választani. Szerencsétlen megoldásnak és öngyilkos stratégiának tartom, hogy egy ilyen kis párt egyetlen számottevő szövetséges nélkül, ötvennégy egyéni választókerületben konfrontálódjon a demokratikus ellenzék pártjaival, és egyben veszélyeztesse ezekben a körzetekben a Fidesz jelöltjének a legyőzését. Vége!”

Magam sem mondhattam volna szebben. S mivelhogy nem akarnám megbántani mimózalelkű politimókusainkat, Svejk nyomán pézsmapocoknak titulálom őket. Az én drága bakám a fogdavagon őrét illette ilyen névvel, miután Jurajda, az okkultista szakács már szétcincálta a szerencsétlen agyát a meséivel. Svejk azért tartotta megfelelő névnek a pézsmapockot, mert úgy vélte, attól nem sértődhet meg a manus.

Úgy is lett. Szóhoz sem jutott az ipse.

Ezek így együtt valahogyan összekavarodtak, és olyan pörformanszt deliráltak a magyar politikai palettára, hogy ihaj. Karácsony (Párbeszéd) meg Molnár (MSZP) valahol a Duna mélyén békaembernek öltözve találkoztak, és elindultak megváltani a világot. Akkor még nem tudták, hogy Dániel elvtárs ítéletét már régen megírták, ezért Karácsony (Párbeszéd), akiről Molnár (MSZP) lányos zavarában azt sem tudta, honnan szalajtották, föllépett az MSZP összeomlani készülő színpadán.

Nem ígért túl sokat, csak képzett ribancként ezt: „Döntsétek el ti, hogy nekem milyen szerepet szántok ebben az együttműködésben, ha kellek, akkor én jövök.” Az úttörő ahol tud, segít, miniszterelnök-jelöltet azonban komoly emberek nem így állítanak. Ezeknek ez is sikerült. Szigetvári (Együtt) már ez előtt kibaszta Karácsonyt (Párbeszéd), mint macskát szarni, mondván: „A tegnapi napon lezárult egy történet, mi azt a tájékoztatást kaptuk, hogy kapott egy invitálást az MSZP-től Karácsony Gergely. A két párt szövetsége ezzel véget ért, nem lesz az Együtt listáján Karácsony. A langyosokat kiköpi a jóisten”.

Lehet, hogy ki is köpte tényleg. Ahogyan az MSZP-s revüről kitámolygott, megcsapta a friss levegő, és ekképp világosodott meg: “Alapvetően az az érzésem, hogy a faszért hagytam magam rábeszélni erre a miniszterelnök-jelöltségre, mert sokkal jobb lett volna, ha el sem kezdem.” Ez szivárgott ki a szájberbe, mintha Karácsony (Párbeszéd) nem tudná, ha hangosan és szagosan fingik, két perc múlva mindenki azt szagolja, ha van arra egy bekapcsolva felejtett mikrofon. Ilyenek miatt lázadások törnek ki, lásd 2006 és őszödi duma, de ezek semmit sem tanulnak.

Sőt. Ebben a katyvaszban, amit sikerült minden Fidesz-segítség nélkül összehozni, nem a kármentésre gondolnak, hanem a bosszúra. Ez a Karácsony-garnitúra a juhászosat sejti a szivárogtatás mögött, és vendettát hirdetett, mondván, Juhász Péterék készüljenek a bíróságra, mert “egy büntetőper lóg az Együtt feje fölött”. Íme, urak és hölgyek, az emúttnyóc nap ellenzéki működésének foglalata. És ezek után Solymáron időközi választást tartottak, ahol az ilyen ellenzék mind és teljes mosollyal állt be egy jelölt mögé, hogy akkor most. Hát, nem. Megkapták az aktuális maflást, és megint rajtunk csattant.

Most akkor mondhatom azt, hogy bekaphatják, vagy ez illetlen dolog? Már csak ez az egy dilemmám maradt a sivatagban.

Tulajdonképpen rácsodálkoznak a világra, hogy jé, elégedetlenek a népek, akikkel pedig annyi jót cselekedtünk – és az a gond, hogy a fideszhorda így is gondolja -, holott leginkább a torkukat harapná át a nagy többség, csak sajnos Bukarest messzire van.

A jó hírek örökös szállítója, Rétvári polihisztor is elcsodálkozott tegnap a pedagógusokon, midőn megállapította, hogy a demonstrációnak nem szakmai, hanem politikai céljai vannak. Hát mi a búbánatos lószerszám célja volna, mint, hogy például Rétvári polihisztor is húzzon el a jó francba.

Más kérdés viszont, hogy szamarakat a színpadra vonszolva ez nem nagyon fog sikerülni. Maximum szénát visz neki az államtitkár, aztán visszafekszik a puha ágyába, és élvezi saját televíziójának hétfő reggeli adását, ahol a migránsok azok rosszak, az ország erősödik, és ezen kívül más nem is történik a nagyvilágban.

Esetleg annyi, hogy ő nyilatkozik benne, elmondva azt, már minden magyar gyerek ingyen eszik, iszik, Orbán Viktor az összesnek személyesen visz nyalókát, az óvodákban pedig önnön fenséges szájával olvassa álomba a haszontalan kölkeket a saját jó cselekedeteiről szóló történetekkel.

Mégis, a szamár a színpadon szakmai tartalommal is bír, bár némileg lájtosan. Valahogyan úgy, amikor a sofőr fölszólítja az utasokat, hogy fáradjanak a busz belsejébe, miközben ők egymás gallérja alá okádnak. Fájó, de ez így nem fog menni, mert amíg ezek a trónon vannak, addig imbecillis hülyéket öklendezik elő magából a rendszer tizenhat éves korukban közmunkára idomítva.

Közbevetésképp azért: tanítottam én a híg Kádár érában középiskolában, és mondjuk, amikor József Attila volt terítéken, akkor hagytam a jó francba a tanterv által előírtakat, és az 1937-es verseket mutattam meg, miközben a diákok kerek szemekkel bámulták a csodát, hogy jé, ilyen is van? Volt. Máma meg nincsen.

És azidőtájt senki egy büdös szóval bele nem pofázott a renitenskedésembe, mi több, föl sem jelentettek a tankerületnél – mert nem volt -, sőt, ki sem rúgtak. A szamárnak a színpadon ez a szakmai tartalma, amely ilyképp óhatatlanul politikai is, kedves Rétvári elvtárs, de beszélhet ezeknek az ember, úgysem értik, mert a talpaik éppen egymásra lépnek.

Az Orbán-imádatba teljesen belehülyült marhák valami egészen elképesztő, rózsaszínű világban élnek. Kiszelly „politológus” például szintén tegnap jutott erre a felismerésre, idézem: „Gyurcsány Ferenc és a Demokratikus Koalíció következetesen úgy próbálja magát pozicionálni, mint a mostani kormány és a miniszterelnök, Orbán Viktor ellenfele.”

Ezért neki fizetnek, és így sikerült folytatnia: „Ebbe beneveztek más pártok is, például a sípolással az Együtt. Nem csak beszélnek, hanem szimbolikus tevékenységet folytatnak. Gyurcsány Ferenc ezért már nincs egyedül abban, hogy szembemegy a kormánnyal.” Mindez a súlyos ráismerés a Kossuth néprádióban hangzott el.

Ez a méretes ökörség csak látszólag tér el a pedagógusok szamarától. Mindkettő arra példa, hogy a regnáló hatalom ilyen sípolgató, dúdolgató egyenmasszának látja azt a nyolcmillió embert, akit valamilyen delej okán foglyul sikerül tartania. Nem kívánom igazán, de ha egy nagyot rájuk ordítanának, akkor szaros gatyával menekülnének a svájci bankszámlájuk után a nép ellenségeiként pozicionálva magukat. (Én most akkor politológus vagyok?)

Olvashatni, hogy ez a mi bozontos baloldali lelkünk már megint bizonytalan a drága, mert annyi üzenetet kap a degenerált és imbecillis pártjaitól – akik nincsenek nekünk -, hogy képtelen földolgozni a hatalmas információmennyiséget, és nem tud dönteni, hogy elküldje-é a jó kurva nénikéjébe a fideszkdnp barnaingeseket, ahogyan vannak, vagy még dédelgesse-e az ocsmadékokat kicsinyt.

Addig méricskéltünk patikamérlegen már kétszer is, hogy – ugyan csalással, de mégiscsak – itt tobzódnak már hat éve a vérünket szívogatva, s ha viráglelkű, rövidnadrágos óvodások leszünk, így is marad ez az idők végezetéig. Nekem ugyan már tökmindegy, de élnek még emberek a Földön – és talán a Kárpátok alatt is – az elkövetkező időkben talán, ha meg nem, akkor úgyis fölösleges az egész hacacáré.

„Elemzők” szerint annyi üzenet jelenik meg a kvóta-referendumról a plakátokon a baloldali pártoktól, hogy a szavazók nem tudnak eligazodni, nem tudják, mit kell csinálniuk. Mert az MSZP, a DK és az Együtt külön kampányt folytat, ráadásul az MSZP kettős beszédet alkalmaz. Molnár elnök egyszerre próbál meg üzenni a kvótát támogatóknak és elutasítóknak is.

Mindezt az emegy nevű Orbántévé tolta annak a hülyének a pofájába, aki képes még ilyet nézni, ahelyett, hogy a döngicsélő méheket számolgatná az udvar mélyiben. Aztán tegnap az is kiderült egy ilyen közfelmérésből, hogy a jótékony és igen aljas kampánynak – ami eddig nem is volt az -, valamint a kék csodáknak köszönhetően immár a magyarok nyolcvan százaléka ki nem állhatja a halál elől futó embertársait. Stimmt, helyben vagyunk, újabb popszegecs került Orbán bádogkoronájába.

Pedig olyan egyszerűek a dolgok. A liberálbolseviki szentatya is elmondta, mi az ábra menekültügyben:

„Az irgalmas szív képes megosztani a kenyeret az éhezővel, és nyitott arra is, hogy befogadja a menekülteket és a bevándorlókat Az irgalmasságnak mindig fiatalos az arca. Az irgalmas szívnek bátorsága van, hogy lemondjon a kényelemről, képes másokkal találkozni, mindenkit átölelni. Képes a gyengédségre és az együttérzésre, megosztja kenyerét az éhezővel, nyitott arra, hogy befogadja a menekülteket és a migránsokat. Imádkozzunk azért, hogy az irgalmasság kalandjában részesüljünk, ez a kaland a hídépítés, valamint a falbontás kalandja, azaz a kerítés- és szögesdrótbontás kalandja is egyben.”

Ehhöz képest minálunk a manapság csak a jóisten tudja, milyen minőségben fungáló egykori hóügyi sms-bajnok büszkén jelentette ki, hogy akár már holnap neki tudnak látni az újabb drótfal fölhúzásának, amiből kitetszik, hogy csak a parancsra várnak. Merkel pedig – aki a mi barnaingeseink között maga a patás ördög – kijelentette, hogy nincsen itt semmilyen kvóta, tessenek oszolni.

Így tehát az a színjáték, amelynek magunk vagyunk a főszereplői, csupáncsak menekültellenes, gyűlöletkeltő, álságos és jogszerűtlen. Más baj nincsen is vele, de ez éppen elég. Viszont, amikor a függöny legördül, végleg kiderül, hogy ganaj népek vagyunk-e, mert a szövegkönyv nem arról szól, hogy balos vagy jobbos a birka, hanem, hogy ember-é, oder valami más.

Kiderül, hogy hajlandó vagy-e belerúgni az út szélén ténfergő embertársadba, kiderül, hogy megosztod-e a köpönyeged a koldussal, kiderül, hogy megfelezed-e vele a kenyered, kiderül, hogy röhögsz-e a temetésen, vagy azért elmorzsolsz egy könnycseppet, és az is kiderül, hogy van-a benned annyi irgalom, mint a nőstényfarkasban, aki megszoptatta a szerencsétlen Romulust meg Remust, akik odavetődtek neki, ki tudja milyen vidékekről. Tehát tudsz-é homo moralis lenni, vagy csak sapiens, akárha gép.

Vagy-vagy.

Ilyképpen tökmindegy, hogy elmegy az ember, és azt mondja, bekaphatjátok, vagy nem megy el, s úgy üzen. Lényegtelen. Csak ez a vagy-vagy létezik, más nem. Részemről a Kispál passzív rezisztenciáját választom:

„Maradj otthon, nézzél tévét/ Töksötét vonatokat mutat minden csatorna/ Mennek utas nincs egy se/ Csak a büfékocsiban állnak (részegen)/ Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én/ Kár, hogy most mutatnak az elébb még/ Istent dicsértem én (részegen…)”
(Csillag vagy fecske)

Tegnap például kiderült Lázárminiszter szokásos mikrofon-mutatványából, annak ellenére, hogy Voldemort nagyura ugyan már van a Fidesznek, ámde az erő mégsincsen vele, és azt mitőlünk várja. Tőlem ugyan ne remélje, de mégiscsak kérőre fogta a dolgot, hogy aszongya:

„Ha a magyar választók nem segítenek a kormánynak, akkor nem lesz elég ereje a kötelezető betelepítésről szóló európai bizottsági döntés kivédésére. Az Európai Bizottság döntésének megváltoztatásához erő kell, ami csak a választóktól származhat.”

Másodjára azt is megtudhattuk tőle, hogy az ellenzék momentán épp nem hazaáruló – amit magam nehezen értek abban a helyzetben, amikor a nemzetközi helyzet fokozódik -, ehelyett gyáva és beszari csürhe. Érdemes ezt is citálni: „A népszavazás bojkottja mellett kampányolók gyáva politikusok, mert nem merik elmondani az álláspontjukat.”

Ilyen okos ez a mi első miniszterünk, aki valamely hajdanvolt kommunista oskolában pallérozódhatott – nem ilyen KLIK-esben –, és abban nem tanították meg néki a formállogika ama alapvetését, miszerint, ha bojkottálok valamit, akkor ezzel a francia kisasszonyok nyelvén és stílusában azt mondom, üzenem, hogy dugd föl magadnak a szavazósdidat. Ergo, ha te azt mondod, nem, én azt mondom, igen.

Ez a visszafogottság meg azért ütött szöget a kalapomba, mert egy másik aspektusból meg, amikor az ellenzék nem gyáva, azaz nem bojkottál, akkor meg az a baj, hogy randán küldi el az édesanyjába azt, aki ezt az egész ökörséget kitalálta.

Kiderült ugyanis, hogy a mi kormányunknak olyan ártatlan a lelke, mint a kormányablakot dalban köszöntő óvodásoknak. „Nem útszéli stílusban elkezdett kampányra, hanem a baloldal egyértelmű válaszára van szükség arra a kérdésre: támogatják-e vagy nem Brüsszel betelepítési terveit.” – Ezt meg a Fidesz mondotta, így antropomorfizálva önmagát, mivelhogy tudvalévő, hogy a Fidesz az maga a kormány, vagy fordítva, mindenképpen bunda tehát, ’a la Hofi.

Ez meg azért baj, mert az Együtt, a PM és a MoMa sajtótájékoztatón jelentette be, hogy közös plakátkampányt indítanak az október 2-i népszavazás bojkottálására való felhívással. Ami nagyjaink szerint – a föntiekre tekintettel gyáva dolog -, ugyanakkor nem méltó úriemberekhez, és erre is van magyarázat: „Mind az üzenet, mind a képen bemutatott obszcén gesztus mélyen megsérti azokat a magyar embereket, akik felelősséget éreznek az ország sorsa iránt”

Most meg van kalap azon a rohadt nyúlon.

Külön fejezetet képez ebben a bohózatban az MSZP, persze. Aki tehetségek egyrészt gyávák, mert bojkottálnak, ugyanakkor Molnár Gyula frisshús elnök már most elkezdte lebontani a szavazótábort, amikor tegnap kijelentette: „Az MSZP nem támogatja a kötelező betelepítési kvótát, és ha a kormány Országgyűlésnek benyújtandó törvényjavaslata is ezt tartalmazza, akkor azt a szocialisták készek támogatni„

Van kérdés? Pedig a népszavazós ünnepkör elején járunk csak, jönnek még majd a regösök, a Luca széke meg a locsoló legények is bokrétával a farkuk helyén, csak ki köll várni.

Juhász Péter nem szíveli Rogán Antalt. Helyesbítek, azt nem kedveli, de rohadtul, hogy Rogán úr lop, csal, valamint hazudik, és ezért JP a maga módján mindent meg is tesz, hogy – bár ezt mindenki óhajtja – történjék is valami az ügyben a hamisságszolgáltatás berkeiben.

Juhász Péter naiv ember, ezért elmesélte, hogy ő bizony valaha szívott már lassú mérgeket, ami cselekedet magától az ördögtől való. Sőt, egyenesen a keményfarkú Dájcs úrral művelték a halálos bűnt. Nos, Dájcs úr fölügyeli az egész hazai internetet, valamint Brüsszelben nyaral csöndesen.

Juhász Péternek meg nekiment a hatalmi gépezet, mert bántotta őtet. Ez a nekimenés – többek közt – abban manifesztálódott, hogy a Párt 2014 októberében közleményt adott ki. Ezt: „Juhász Péter, az Együtt belvárosi polgármesterjelöltje a biztonsági kamerák felvételei szerint dülöngélve, nyilvánvalóan alkoholos vagy drogos állapotban plakátokat rongált.”

Ezt az állítást átvette Orbán úr házi hírharsonája, amely az MTI névre hallgat, s nyomában számos más lap. Amikor mindebből pör lett, a harsona azt állította, hogy ő nem találja az archívumában, ergo, a Fidesz nem mondta, amit mondott. Ehhöz képest még mindig ott virít a Párt honlapján a duma.

És annak ellenére, hogy a Párt nem is mondta, mégis lett tárgyalás a hamisságszolgáltatás irodáiban, ahol meg a Párt ügyvédei azt mondták az állításról, hogy az vélemény, és ez szerintük így jól van. Szerintünk meg nem. De hát itt gibbon-uralom van.

Mindeközben szintén Rogán úrról azt állította Portik úr, hogy egy rokona vagy ismerőse – akárha Ady – tízmillió forintnyi ajrót adott volna át RA-nak bizonyos üzelmek ellentételezéseként. Szembesülniük kellett volna – ennek a kettőnek -, de Rogán úr azt mondta a hamisságszolgáltatóknak, hogy momentán nem ér rá.

Okozhatott volna még bonyodalmakat ez az egész hajcihő, amit meg kellett előzni, nehogymá szar kerüljön a propellerbe. Ezért a hamisságszolgáltatás egy hirtelen mozdulattal átmetszette a gordiuszit, és aszonta, hogy vége van az egésznek, és ezt tudatták is az igazság csecsein csüngő manusokkal, ebben a formában:

“A Portik Tamás által előadottak valóságtartalma – különösen az összegre és az átadás helyszínére vonatkozóan – önmagában is, valamint a feljelentés kiegészítése során beszerzett egyéb adatok ismeretében erősen kétséges, azok a nyomozás elrendeléséhez szükséges módon és mértékben nem keltik bűncselekmény gyanúját.”

Ilyenekből annyi van ebben az országban, mint égen a csillag. Világosan kitetszik, hogy fideszest, vagy ahhoz közelit egyáltalán nem érdemes a hamisságszolgáltatás elé citálni, mert úgysem történik semmi az ég egy világon. Így van beállítva a rendszer. Ehhöz képest még mindig vannak naiv lelkek minálunk.

Most épp a Párbeszéd Magyarországért névre hallgató ministráns-gyülekezet készül nekilódulni fejjel a falnak. Ismeretlen tettes ellen feljelentést tesznek, mert a párt szerint a kényszerbetelepítés elleni népszavazással kapcsolatos kormányzati plakátkampány kimeríti a közösség elleni uszítás fogalmát. Ugyan már, királylány.

Pedig igazuk van, amikor azt mondják, hogy a mostani kormányzati plakátkampány Btk.-ba ütköző bűncselekményt valósít meg: összeköti a menedékkérőket a terrorizmussal, a nemi erőszakkal és más bűncselekményekkel, és azt a félelmet akarja elültetni a lakosságban, hogy a menekültek millió számra özönölhetik el Európát, közülük pedig számosan érkezhetnek kényszerbetelepítéssel Magyarországra.

Számít valamit, hogy igazuk van? Nem számít egyáltalán, a végeredményt már most belerakhatnám a borítékba. Gibbonok ellen nem megy ugyanis. És most végezetül elmagyarázom – és egyben elnézést is kérek a nemes majmoktól -, hogy miért fideszeseztem le őket.

Ők az emberszabásúak közé tartoznak, ellenben közöttük egy külön ágat alkotnak, mégis, alapvetően különböznek – mondjuk – a csimpánzoktól, akik lehetnek akár közmunkások is. A fideszesek besorolása ugyanis így ér véget. Rend: főemlősök, alrendág: majomalkatúak, öregcsalád: emberszerűek, család: gibbonfélék. Erről lenne szó voltaképp, a gibbon majdnem csimpánz, aztán mégsem az. Közük nincs egymáshoz, pedig rokonok.