Érdekes ez? Momentán annyira nem, ellenben ha azon morfondírozunk, hogy lesz-e még itt a Kárpátok alatt élőhely az emberszerű képződmények számára, akkor de, igen. Rohadtul az.

Most vegyük ide azt képzeletben, hogy oldalakon át anyázom – de súlyosan, hajnali részeg módján, ergo: sub specie aeternitatis, hogy ne volnák annyira okos, hogy a seggembe is felyem van – a pártjainkat, szóval úgy, akkor hát lezártuk a dolgot, kikerülvén, hogy mosdatlan szájúnak tartsanak, a picsába. Hát nem? De!

Addig és addig kerülgették egymást – belép, kilép, lelép, fellép, átlép, rálép, idelép, odalép, szétlép, összelép, visszalép, az igekötőket jegyezd, mert dolgozat is lesz –, mígnem megint bele nem léptek a szarba. Ez ebben a minutában több embert is zavarba ejt.

Elsősorban is nem az ő mamelukjuk jutott a bödönhöz. Ez az ő baja. Továbbjára a narancspártbirka legel ezentúl füveket. Ez fontos tünemény, ámde szinte lényegtelen. Megírják a törvényeket, és kinyomtatják a közlönybe. Onnantól visznek, amit kívánnak, a paletta rohadt széles. Nem Sztálinvárosban dőlnek el az ilyenek, hanem a Sasfészekben, amely kisvasutak ölén honol.

És így maradunk a jelek szerint. Tegnap össze-vissza nézegettem az aprótehenes Kollárot, meg a Klemnczet, amint mindent elvisz magával az Erzsébet híd tövében. Karcsit emlegetett, aki odahagyja azt a szart, amiben ülök épp. És, a rohadt életbe, ez van. Kész a leltár. A folyományokat J. A. meséli majd el nekünk.

Ki nem szarja le? Vethetnél ellent nyájas olvasó, de azt mondom neked, hogy érdemes rá figyelmezni mindenféle ellenérzés és viszolygás dacára, sőt, még a társadalmi folyományok iránt érdeklődő nőnemű polgártársak figyelmébe is ajánlanám. Mert ebben a viadalban benne mutatkozik majd az egész elcseszett ország múltja, jelene, de még a jövője is kicsinyt.

Egyszóval egymásnak feszül majd Dunaújvárosban az MTK és a Vasas, ámde mégis az lesz érdekes, mi történik mindenközben Felcsúton, illetve a Felcsúttal. Nem a pitypangos faluval, hanem annak felturbózott láblabda csapatával, amely alakulat a mi egyetlen vezetőnk szívének szottya és szotyolája, meg persze az új földesúré, a mészárosgázosé is egyben.

De mesélek inkább. Az alapvető bajok ősszel kezdődtek, amikor a nemzeti stadionépítési programot kiterjesztették a Hungária körútra is, amely közkeletűen a Magyar Testgyakorlók Körének szűkebb hazája, s ahol rendszeresen tombol a négyszáz fős szurkolói tömeg. Kell nekik stadion? Még a kérdés is sértő: perszehogy.

Meg aztán az MTK főnöke, egyszemélyi ura a dájcstomi, aki, brüsszeli bokros teendői, valamint a twittelés és az internet gondjai mellett két kúrás közt még erre is bír időt szakítani. Hogy igazgassa a nemespenésszel bevont klubot. Így hát épül az a stadion, ahová majd bizonyára beépítik a beléptető rendszereket is, amelyeket ez a jóember még az idők kezdetén rendelt meg néhány kósza milliárdért, ám azóta nyomuk veszett a ködben.

Vagy a nyuszi mellett lapulnak a varázsló kalapjában, erről bővebb információja senki emberfiának nincsen. Csak a jóistennek, aki viszont ilyen apróságokkal már nem foglalkozik, mert minden figyelmét leköti a migráncsok dolga, valamint az országunkban burjánozó terror.

Hogy az MTK stadionját – ahol mindig négyszázan tombolnak, ez egy eposzi jelző, ne ordíts – föltúrták a taktorok (Copy: K. Zsófia), a kék fehér aranyvádlijúak a Fáy utcában, a Vasas földjén rendezték a hazai meccseiket, vendégségben néhai Kádár János csapatánál. Ez működött is egészen eddig, ám itt a végén az öldöklő bajnokságnak bebaszott a ménkű az iharosba.

Elmondom, hogyan. A PAFC – ez a csúti szuperklub betűneve – a beléje pumpált milliárdnyi nem közpénz ellenére kizuhogásra áll a bajnokságban épp, és így is marad szégyenszemre, ha a Vasas ezen a meccsen legyőzi a libásokat. (Ők volnának az MTK, és nem gúnyolódok, pláne nem gondolok huncutul Bajnaira sem, ez évszázados neve már a dájcstomi klubjának, így hát oszoljunk, nincsen itt semmi látnivaló).

No hát, valamit tenni kell adminiszratíve, hogy a PAFC azért benne maradjon ebben az enbéegyben ugye. Erre szolgál az MLSZ, aki úgy döntött, hogy az MTK, mint pályaválasztó eridjen Dunaújvárosba mérkőzni annak ellenére, hogy a kék-fehérek a Hidegkuti Nándor Stadion építése miatt a Vasas létesítményét, az Illovszky Rudolf Stadiont jelölték meg hazai pályájukként.

Sőt: a helyszíntől pályaválasztóként csak abban az esetben lehet eltérni, ha a vendégcsapat is beleegyezik ebbe. Vancsa Miklós, a Vasas ügyvezetője szerint ezzel a döntéssel három-négyezer drukkerrel kevesebben lesznek az NB I 33. fordulójában, mintha Angyalföldön lett volna a meccs.

Itt, és ekkor beindult a szurkolói, és nem is csak szurkolói képzelet. Immár egy hete nézegetem igen lelkesen szerte mindenféle portálon, mit is gondolnak minderről a választópolgárok. Azok persze, akik a legenyhébben szólván nem szívelik aviktort és rendszerét.

Egészen közkeletű ezekben a körökben, hogy mindez a Felcsút miatt történik, az MLSZ – mint aviktor egyik játékszere – így nyúlkál a PAFC hóna alá. Ha ugyanis a Vasas ott a messzi távolban vereséget szenvedne, a ’csútnak esélye nyílna a bentmaradásra. Különben zuhog szégyenszemre és fenséges bánatra is.

Prüszköl mindenki nagyon, sőt kurvaanyázik is, és erre magunk közt szólván minden ok adott. Ez az MTK egészen különös módon szerepel mostanság. Eddig szárnyaltak úgymond – már amennyire egy liba szárnyalni tud -, és az Európa-liga indulásért harcoltak.

Aztán találkoztak a PAFC-al, és legott béklyó került a lábakra, aminek egyenes következménye lett a vereség. Sőt, amikor a másik királyi kedvenccel, a Videotonnal találkoztak, a lábbilincsbe annyira belegabalyodtak, hogy ötöt kaptak a tévésektől hirtelen és váratlan.

Csoda, hogy kakit szimatol az alattvaló? Egyáltalán nem. Így történt tehát, hogy ez a holnapi meccs nem a futballról szól már elsősorban, hanem a hatalomról. Közkeletű vélekedés: nem engedhető meg a mai Magyarországon, hogy a világ legszebb luxusstadionjával bíró csodacsapat szégyenszemre kizuhogjon az enbéegyből. Mert akkor viktorfiú szomorú lesz. Nagyon.

Nos, ezért van az, hogy az ország apraja és nagyja, boldog és boldogtalan vigyázó szemeit az acélvárosra veti holnap. Hogy a hatalom ganajsága meddig bír elmenni. Ennek lesz a lakmusza a meccs, amelyen, ha a Vasas győzne, az felérne egy időközi választási sikerrel.

Érzik ezt nagyon. Ez okozhatta, hogy közleményt adott ki az Ultras MTK szurkolói csoport. Jelezték: nem lesz szervezett szurkolás a Vasas elleni találkozón. És ilyet sem minden nap hall az ember. Olyan lesz ez a meccs, mint az ’56-os olimpián a magyar-orosz vízilabda ütközet, amely akkori olvasatban a zsarnok és a szabadságharcos közti véres küzdelem volt.

Szkeptikusabbak azonban azt mondják, tök mindegy milyen eredmény születik. Úgy vélik, ha a Felcsút valamely gikszer miatt papíron kiesne, akkor az MLSZ a most tizenkét csapatos bajnokság létszámát emelné meg, arra hivatkozva, hogy a nívó ezt indokolja. Ezt pedig azzal magyaráznák, hogy a válogatott kijutott az Eb-re. Ami meg, mint azt már mindenki tudja: na, ugye.

Nagyhatalmú varázslók, akiket politikai elemzőknek hívnak, ezen alkalmakból szoktak vérre menő következtetéseket levonni, amely észvesztés során kifejtik szemüvegüket a homlokukra tolva, hogy lám-lám, a gonosz igenis legyőzhető. Na, ebből nem lesz semmi Sztálinvárosban.

Csupáncsak azért, mert az mszp – ő is megérdemli, hogy megnemecsekezzem – elővette a hülyébbik, párttitkáros, dohos arcát, amelyet, valljuk be, sohasem feledett el teljesen. Köll neki a konc, és keresztbefekszik a DK-nak az együttműködés szellemében. De nézzük, miből is élünk!

Két éve köttetett egy megállapodás a két alakulat között, miszerint kölcsönösen támogatják egymás jelöltjeit, ha eljő a csata ideje. Gyurcsány, aki Őszöddel már megjárta a maga purgatóriumát, és túlvan minden jón és rosszon, megengedheti magának, hogy böcsületes legyen. Így is tesz.

Mindeddig számos helyen szorgalmasan támogatta a szegfűsök kiválasztottjait, és eszébe nem jutott volna jelöltet állítani ott, ahol ezt írta elő a megállapodás és a betyárböcsület. Meg is lett az eredménye Újpesten, Tapolcán és Salgótarjánban is. Gyurcsány a háttérből figyelte, amint – tán az ő farvizén – befut a szoci manus, és aztán járják az indiántáncot mondván, hogy egyedül ők menthetik meg a világot.

Innentől viszont elment a szocialisták esze, máma azt hiszik, hogy övék a hatalom és a dicsőség. Így érkeztünk el Dunaújvároshoz, amely településen lett volna az ideje annak, hogy ők lépjenek vissza Gyurcsány javára, azért csupán, mert ebben egyeztek meg, és nem utolsó sorban azért is, hogy a fideszt el lehessen hajtani a jó édesanyjába.

Mit gondolsz nyájas olvasó, megtették? Lófaszt tették meg magunk közt szólván, odaraktak egy ellenjelöltet a Gyurcsányé mellé, amivel két dolgot biztosan elértek: mondjuk, hogy kiderült, szar alakok, töketlen barmok, akik nem érdemelnek nemhogy együttműködést, de még jóindulatot sem, másrészt meg, hogy elbaltázták az esélyt a győzelemre.

Hörcsögtempó ez, nem egyéb, valamint jellemtelenség is egyben. Kitetszik, Ferkó miért is hagyta ott őket a jó francba annak idején, és nagyon nem lennék meglepve, ha most is ugyanezt tenné. Mondjuk, én rájuk vágnám az ólajtót, de hát nem vagyok politikus, ami isteni szerencsének mondható.

Félénken azért fölteszem a kérdést, miszerint az mszp mennyivel jobb társaság ilyen kontextusban, mint a narancsosok? Fájdalmasan kell látni, hogy nem sokban különböznek. Ugyanúgy hatalommániások mint kitetszik, és ugyanúgy jellemtelenek is egyben. Már most kezdik elbaszni annak az esélyét, hogy 2018-ban Orbánt el lehessen hajtani, s ha ezt így folytatják, és miattuk úszik el a lehetőség, akkor az Isten legyen irgalmas nekik. Meg a jónép.