Ahogyan kinéz, hétfőn megszavaztatja a parlamentben, hogy addig tartson a vészhelyzet, ameddig a kormány jónak látja, ami beláthatatlan veszélyeket rejt magában, a rendeleti kormányzásnak, amelyet ez jelent, soha nem volt jó vége, és nem is lesz. A katonák joghoz juttatása a gazdaságban, az utcára vezénylésük azt mutatja, hogy a járványt Orbán Viktor nem egészségügyi, hanem rendészeti feladatnak tartja, s míg kevéssé vagy egyáltalán nem törődik azzal, hogy legyen elég orvos, gyógyszer, teszt vagy akármi, ami elengedhetetlenül szükséges ilyen helyzetben, a figyelme nagyon is aktív, amikor arról van szó, hogy az állam felesleges erejét fitogtassa.

A járvány elleni küzdelem számára sajnálatosan azt jelenti, hogy katonák grasszálnak az utcákon, a saját szempontjából tehát helyesen mérte fel a helyzet súlyosságát, és rá jellemző válaszokat adott rá. A diktatúra kiépítése a lopakodó üzemmódból látványos szakaszába lépett, az egészségügyi vészhelyzet alkalmat ad arra, hogy olyan közjogi lépéseket tegyen meg, ami hatalmának bebetonozását szolgálja, s jóllehet, a helyzet nem indokolná, de lehetővé teszi. Itt tartunk most, szakértői megfogalmazásban ilyenkor a legtöbb fejlett ország jogrendje mentesíti a kormányt a legtöbb döntéshozási kötöttség alól, hatalmukat szinte szabályok nélkül gyakorolhatják.

Ez a megengedő meghatározás csak olyan országok lakosaiban nem kelt félelmet, amelyeknek vezetése eddig is a liberális demokrácia talaján állott. Ott azonban – és sajnálatosan Magyarország ezek közé tartozik –, ahol a demokrácia ilyetén gyakorlását elvetik, semmi sem biztosítja azt, hogy a különleges jogrenddel a hatalom nemcsak él, hanem vissza is él. A korlátlan hatalomgyakorlástól Orbánt eddig is csupán a még úgy ahogy meglévő fékek riasztották el, most viszont, ebben a helyzetben minden fék és gát átszakadt és megszűnt, fogalmazhatnánk úgy is, tényleg azt csinál, amit csak akar, és nincs az az erő, ami megállíthatná.

A hatalom lecsupaszodott. Itt áll előttünk pőre valójában, és katonákkal üzen a néptelen utcáknak, akik fegyverrel az oldalukon óvják a semmit, a lakosságra, az ő érdekükre hivatkozva önnön aljas céljait valósítja meg. Most múlik el végleg és pontosan a demokrácia utolsó maradéka is fékek nélkül, az orrunk előtt. Ha hétfőn korlátlan felhatalmazást kap a kormány, ami egyet jelent Orbán kontroll nélküli hatalmával, akkor a jövő héten eltemethetjük a 2022-es választásokat, eláshatunk mindenféle minimális ellenállást, mert a vírusra mutogatva és arra hivatkozva a lakosság védelmének nevében fognak sárba taposni mindent. Ez lesz.

És ekkor nem szakadt le az a nyüves mennybolt, sőt, a böszme európai csinovnyikok sem röhögték el magukat, s mondták neki, hogy eredjen a francba, hanem udvariasan meghallgatták, s csak a bajszuk alatt dörmögték, hogy hát, hülye ez, és ebbe a jólneveltségbe dögölnek aztán bele velünk együtt. Ilyen komilfósak voltak ezek Münchenben is ’38-ban, és tudjuk, mi lett a vége, mint majd most is, hogy megüli a gonosz Európát, benne a magyarföldet, s így minket is, tehát elmennek ezek a susnyásba, annak is a retkes mélyire. Oda való az összes.

Politikus mind, lehet akár jól szabott öltönye rogyasztott gatya nélkül, akkor is, s játsszák itt nagykomolyan már évek óta, hogy kibasszák ezt a gnómot, akár a macskát szarni, aztán meg á, dehogy. Mert kell nekik az ő, meg a hordája szavazata a Dájcstomival az élen, Szájerig bezárólag, mert elkurvult a világ, csakszólok, dejszen úgyis tudod. Azt is mesélte még ez a mi tenyészpéldányunk, hogy ez az Európa nem hallja meg az emberek szavát, ettől pedig megbicsaklott, de baj, az nincsen, mert neki viszont van füle, hogy értse a ‘zembereket.

És ekkor sem mondták neki, hogy eriggyen má’ a picsába. Ilyet nem mondtak neki, sőt, gondolom, udvariasan tapsikoltak a rózsaszínű, puha tenyerecskéjükkel. Sőt, az sem ugrott be a csökött agyukba, hogy az ilyenek, akik megállás nélkül hivatkoznak a ‘zemberek szavára, végül vegzálják, aztán elzárják azokat, mint történik ez a mi civiljeinkkel és méla homlesszeinkel, hiába rázom én itt a ketrecem, és téped te is, nyájas tanulmányozó lélek. Nem maradt más, mint a soha nem volt Isten, és az elázott puskapor. És ennek a kettőnek a kombinációja nem egy nyerő páros, ezért ülünk a szar közepén reménytelenül.

Arról nem világosította fel ez a Cipolla a megdermedt ajrópaiakat, hogyan kell meghallani a ‘zemberek szavát. Tán kontinens-konzultációt képzel, levelet intéz az ötszáz millió emberekhez szerte a Gibraltártól a havas csúcsú Urálig, belakva mintegy a nem neki rendelt, de óhajtott világot. És a tehénpásztorok, valamint a beállt amszterdami hetérák bávatagon néznek, hogy mi van itt, s a friss, gőzüzemű megváltó levonja a tanulságot, hogy mit is akarnak, pedig még ők sem tudják. „Az emberek két dolgot akarnak: az egyik, hogy ne engedjünk be több migránst, egy nagyon erős határőrizetet akarnak. Valamint azt, hogy akik már bejöttek, azokat vigyük vissza.”

Pedig a Sancho Panzának és a Rózsa Sándornak egyáltalán nem ez jár a fejében. Az jár neki abban, hogy odavannak a vetések, meg, hogy nem borjadzik a Riska, bedöglött az autó, és megcsalta a felesége. Ilyen bajai vannak a ‘zembereknek, és ott tartunk, hogy ez a diabóló beléjük dumálná a migráncsot, mint tette azt a magyar lelkekkel is, hogy mindent megül már a téboly. S mindeközben a Szijjártóval meg az összes kakaduval együtt verik a mellüket, és mimagyarokoznak, amit nagyon nem kéne, mert fölbüfög az odaégett rántás. Nem mindenki trottyos gatyájú dagadt óvodás, és nem is rikácsoló kőbunkó. Viszont mimagyarok és a mi, sok emberek Európában megbabonázva nézzük/zik a cirkuszt, aminek nagyon rossz vége lesz. Ez ziher.

Az ügyészég ezek szerint nem olvas újságot, és nem tanulmányozza az internetet, amely csak ezzel volt tele színéről és visszájáról is. Lehet, ez csak önvédelmi reflex a részéről, és házelnök úr próféciájának dőltek be csupán, amely szerint a világháló az maga Belzebub, és a demokrácia egyetlen ellenfele minálunk. Ezt bírta mondani, s ha ő ezt kijelenti, akkor úgy is van.

Vagy azért nem vizsgálja a bűnök üldözője bankelnök úr szöszmötölését, mert nincs rajta sapka, vagy, mert van. Esetleg az teszi érinthetetlenné, hogy piros folt van a valagán, ezt a titkot már sohasem tudjuk meg, ahogyan a posta meg más cégek pénzügyeit sem. Ez is jellemző a helyre, ahol élünk. Viszont Matolcsy egy unikum.

Könyveket ír, és könyveket írat, sőt, róla is születik pár ívnyi dicsőítés. Ezeket bankelnök úr gálánsan finanszírozza. Aztán, amikor a művek megszületnek, akkor abból a pénzből, amelyet az alapítványoknak utalt, azok fölvásárolják a bestsellereket, amelyeket abból írtak, amiket az alapítványoknak utalt. Tiszta haszon.

Mindemellett nem érti még a kérdést sem, hogy mért kellene lemondania, sőt, azzal nyugtatja le a háborgásokat: nem minden unokatestvére kapott nem közpénzt, mert abból neki száz is van. Mármint unokatestvérből. És még a romákat szidják a nemzetvédők, hogy túlszaporodnak.

Különben sem kell túlizgulnia magát, egyetlen főnöke, aki a Viktor nevet nyerte el valamilyen woodoo szertartás során, kijelentette, hogy cimborájának csak akkor kellene dicstelenül távoznia az aranytojást tojó MNB éléről, ha mindenféle falak leomlanának. Várjuk ki, Jerikó is megadta magát, ergo, semmi sem tart örökké.

Ha már a Viktor. Máma már Felcsút a világ közepe, efölött vitát nyitni teljesen fölösleges. Azonban az olyan peremkerületekben is, mint az Unió, zajlik azért az élet. Ezek a mocsadékok belengették, hogy ha nekünk – illetve a Viktornak – büdösek a migráncsok, és nem akaródzik befogadni azt az ezerhétszázat, akkor darabonként fizessünk kétszázötvener ajrót.

Hú, hogy visongott a Viktor a Kossuth-béli szeánszon. Elővette a számológépét, és rövid nyomkodás után arra jutott, és ezt bele is mondta az éterbe, hogy ez egy jómunkásember magyarnak negyven évi bére. Mi is elővettük az osztótáblát, és kihüvelyeztük, ezek szerint a jobbanteljesít országban olyan négyszázötven ajró a vidám alattvaló havi apanázsa.

Nem én mondtam, hanem a főnök. Nem gondolta meg eléggé, mint ahogyan azt sem, hogy ki mindenkit hagy az út szélén. Olyan négymillió embert, akik a létminimum alatt laváznak. Erre a KSH azt mondja, szállítsuk le a limitet, mindjárt nem lesznek annyian. Indoka tündérmesébe illő: ekkora tömeget nem lehet kezelni szakpolitikailag. Édes, nem?

Szépül a vár, Fischer Iván hisztizik. Mészáros úrnak, a gázszerelőnek egy év alatt tizenöt milliárddal gyarapodott a pénzesládája tartalma, ha csak ki nem felejtett valamit. Körmenden betört egy ablak, a reformok meg működnek. Elmesélem, mennyire.

Most, hogy megjött a tavasz, az emberek az utcán fagylaltért állnak sorban. Egy nem túl rosszul öltözött, olyan jó hatvanas nő is beáll, és várja a csodát. Amikor mindenki elfogy előle, akkor nem mutat remegő ujjakkal a pisztáciára, hanem lebukik. Bemászik a fagyis pult alá, és kaparászik. Kis idő után feláll, és egy csillogó pénzérme van a kezében. Sarkon fordul, elmegy, nem kér hűsit. A pultos lány hülyén néz. Ismerkedik a világgal. A hellyel, ahol él.

Ilyeneket delirált a lelkem: 2006-ban nem lehetett ilyen békésen tüntetni Budapesten, az akkori kormányzat ezt nem engedélyezte volna. Ráadásul a mostani magyar kormány sokkal inkább odafigyel a tüntetésekre, mint a nyugatiak. Az államtitkár szerint ha valaki visszanéz erre az eseménysorozatra, akkor azt láthatja, hogy Magyarországon jobban működik a polgári demokrácia, mint bármelyik másik országban. Felidézte, hogy Olaszországban több százezres tüntetések vannak a római utcákon, de nem valószínű, hogy ezért a kormány változtat az álláspontján. „Magyarországon nagyságrendekkel kisebb volt azok száma, akik kétszer felvonultak Budapest utcáin, mégis a kormányzat korrigált a szándékán” – fogalmazott az államtitkár. Emlékeztetett arra is, hogy tavaly Franciaországban egymillióan tüntettek a házasság, a család intézményével kapcsolatban, a szocialista francia kormány azonban nem tett semmit.

Világos nem? Nem. Érdekes még, hogy gazdája is sajátos körítést adott liberójának, amikor arra ragadtatta magát hagymázas álmaiban, hogy ő nem kommunista, ezért meghallja a nép szavát. Ez a kijelentése – mocskos nyugati lapok szerint – arra utalhat, hogy egyre érzékenyebben érinti ifjú pártja MSZMP-hez való hasonlítgatása. De más baj is van itt, ami viszont nem éppen a demokrácia újkori diadala, bármit is lázárkodik ez a nímand.

Ugyanis egy normális demokráciában a dilettáns döntésekre nem az utcán kéne felhívni a figyelmet. Hogy fiatalok, idősek, szakmabeliek értik és tudják az internet fontosságát és működését, a kormányzat meg össze-vissza beszél, mert senki sem meri megmondani Orbán Viktornak, hogy baromságokat gondol, az nem tekinthető kormányzati sikernek. És baromi fárasztó egyben hosszadalmas lesz minden szar intézkedés ellen tüntetni, mert a baj forrása maga a rendszer, ami kiizzadja magából őket. Mindegy, a lényeg, hogy a szocialista francia kormány nem hallja meg a nép szavát, ellenben a NER atyaúristene, aki maga Orbán, egyenesen azon csüng. Ez a magyar demokrácia diadala, de tényleg. Vorstellung, ha már.

Ezúttal éppen az új verőlegény, a rendszer most már második embere – akit Lázárnak hívnak – bizonyítja ezt lehengerlő módon. Csak úgy ne járjon angyalom, mint dicstelen elődje, aki Rudolf Hess volt, ő is másodhegedült, aztán elborult elmével elröpült Angliába. Mondjuk Lázárnak könnyebb dolga lenne, neki csak a szomszédba, Brüsszelbe kellene igyekezni. Igaz, MALÉV már nincs, de Hende tudna adni neki egy Gripent abból a tucatból, ami a magyar légierő, észre se venné senki. Mint ahogyan Lázárt sem Brüsszelben, de ez már tényleg rosszmájúság.

A média azért van, mint álmainkban létező harmadik hatalmi ág, hogy basztassa a mindenkori hatalmat, ez volna a dolga az álmoskönyvek szerint. De ezt a funkciót a Fidesz alanyai – és ma már állítmányai is – elfeledték, a rendszer gondoskodott róla, hogy álmukban se találkozzanak ilyennel, meg a stáb, amit maguk köré építettek, olyan Obersovszky-félék. Most meg rinya van, mert az egyik adó úgy kezdett működni, ahogyan akkor is kellett volna neki, amikor még az új földesurak nem akarták föltörölni velük a padlót, és hogy most ez a lehetőség bekerült a képbe, azt mutatják, hogyan kellett volna dolgozniuk már eddig is, hogy mért nem tették, az már az ő, és ilyképpen a mi bajunk, de ez egy másik történet. A mostani arról szól, hogyha nincs a Fidesz-kompánia valaga kinyalva egy híradóban, akkor előjön a visítás, ’ala vett malac.

Lázár úgy véli, hogy a reklámadóról szóló bejelentés óta az RTL jobban foglalkozik a kormány tevékenységével, így az RTL Klub bebizonyítja, korrupt vállalkozás. Az RTL vezetői azt gondolják, törvényen felül állnak, nekik nem kell adózniuk – mondta a Napi Gazdaságnak Lázár. A csatorna híradójának reklámadó elleni „hadjárata” kapcsán így fogalmazott: „Eddig miért nem voltak ilyen híradások? Ha nem kell adózni, akkor nincs lejárató műsor, ha kell, akkor pedig Orbán Viktor édesapjával, lányával vagy barátjával, Mészáros Lőrinccel foglalkoznak. Egy európai uniós országban ez elképzelhetetlen.”

(Nohát!: rk)

Lázár szerint ennek az üzenete az, hogy az RTL vezetése azt gondolja, hogy aki adófizetésre kényszeríti őket, annak előveszik a családját. Ezt akkor engedi meg magának egy vállalat egy országgal, azok lakóival szemben, ha azt gyarmatnak tekinti. Lázár azt is mondta a lapnak, hogy szerinte az interjú megjelenése után nem sokkal biztosan lesznek róla vagy a családjáról is hírek az RTL-en, de ő egy centit sem akar hátrálni, mert hisz abban, hogy az anyacégben valaki megálljt parancsol nekik. Hangsúlyozta, hogy bár egy olyan híradót, amit egymillió ember figyel, rettegve néz a politikus, mégis kitartanak a reklámadó mellett. Egyébként lehetségesnek tartja, hogy a jövőben emelnek majd az adón, ahogy újabb különadó bevezetését sem zárta ki.

Érdekes, amit az alguru mond, bár tudvalévő, hogy úgy általában nincs tisztában a szavak jelentésével és erejével. Nem kevesebbet állít, minthogy az RTL most geci, mert kimondja azt, amit amúgy fideszileg elhallgatni kívánnának. Nem azt mondja, hogy hazudnak – ha így lenne, már milyen pörök lennének, ihaj -, hanem azt, hogy elmondják az igazat. Ez pedig nagyon fáj az eddig rózsaszín eperhabban lubickoló jóembereknek, és ami a legfőbb rossz, mindez így együtt mindent elmond erről az országról, több látlelet nem is kell. Itt nem demokrácia, itt hit van, az uralkodik, éspedig nem Jézusban, hanem a Fidesz-ben.

Kafkai világ ez, sötétségét azért mégis Bacsóval lehet a legjobban illusztrálni: „Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik, és aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.” Én, aki igen együgyű vagyok, nem láttam tovább az agyam belsejénél, és lám: föltaszított a ló. Mindezt a kereszténységgel szöges ellentétben létező igazán megbocsátó Buddha bácsi látásával lehet elviselni csupán, ha ugyan. Látjátok feleim, szétfolyik az idő, aminek csak egy lehet a végeredménye.

Két világban létezünk, két teljesen különbözőben, az új rendszerváltás óta eltelt négy év ha mást nem is, legalábbis ezt elérte, ez sikerült neki. Persze könnyű dolog, ha a média viszonyai olyanok mint ebben az országban, amelyet végletesen megoszt az a tény, hogy van, aki gondolkodik benne, és van aki hisz. Hinni könnyű, már Szent Ágoston is kifejtette ennek a létállapotnak az alaptézisét, miszerint: hiszem, mert képtelenség. Így vannak ezzel mintegy másfél milliónyian, és az ő hitüket az új, Fidesz nevű biznisz-egyházban semmi az ég egy világon nem tudja megingatni, a többség pedig vagy kábultan figyel, vagy értetlenül hörög, mert retteg, hogy a posványos agyú Tusványos-hívők határozzák meg a jövőjét, amitől érthetően prüszköl, s ha már semmi érdemlegeset nem tud tenni, akkor ordít a billentyűkön, szidja azt a másfél-kétmilliót, aki idejuttatta, a sötétségbe.

Valamit azonban sehogyan sem értek. Nem tudom, hogy érik meg ezek az emberek a felnőttkort egyáltalán – pedig a nagyja nyugdíjas. Ahhoz, hogy ezeket (lásd: Fidesz) valaki bármennyire is komolyan vegye, olyan mérhetetlen sötétségnek kell a fejében lakoznia, amivel gyakorlatilag semmit nem képes értelmezni a világ történéseiből, és bármi rossz megtörténhet vele. Számomra felfoghatatlan, hogy valaki, aki ezeket komolyan tudja venni, még nem esett le korábban egy hídról (szomjasan nem ivott Domestost), nem vitte el a rézfaszú bagoly, és a bamba pofájával az élet viszontagságai közt valahogyan elvergődve megérte a harmincat. Hogy lehet ilyen hülyén több évtizedet túlélni a Földön?

A jelek szerint van rá recept.