„Debrecen legyen az ország második fővárosa. Az elcsatolt területek fővárosa, és annak a vidéknek a fővárosa, amelyet Magyarországnak, a Kárpát-medence keleti területeinek nevezünk.” – ezt mondta a fényes tekintetű, amivel csak gondolkodásra ihlet, és ebből mindig csak a baj van.

Ez a Kárpát-medence ez marha nagy, ha a sufniból nézi az ember, olyan országok osztoznak rajta, amilyenekről az írástudatlan Fidesz-hívő lehet, nem is hallott. Ezek, ugye: Magyarország, Szlovákia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Csehország, Horvátország, Románia, Szerbia és Ukrajna.

Háromszázharmincezer négyzetkilométer, hódmezővásárhelyi léptékkel egy beláthatatlan kontinens, ebből is fakadhat, hogy ebben a rengetegben a kancelláriaminiszter eltéved kissé, midőn a földgömböt forgatja mosdatlan ujjaival, és álmodozik.

Azt mondja ez az ábrándos lélek, hogy Magyarország a Kárpát-medence keleti területe, amely megállapítás szerint most én itt, Szombathelyen nem Hunniában ülök, ugyanakkor meg a Partium meg benne van a pakliban, azaz, indulhat a hatalmi harc Nagyváraddal megint.

A lázári gondolatkísérleten merészen tovább haladva, az itteni részek fővárosa Szombathely legyen, mert ő úgyis a Nyugat Királynője ha szakadozott is a ruhája, aztán kis idő múlva nyögheti Bécsnek büszke vára a helyi panelprolit. A déli vidékekre meg Pécs primátusát lehet javasolni, mert mér ne.

Ilyen fölállás mellett, ha kormányzó úr beköltözik a várba, mi maradhat neki? Csak a fakockáktól sújtott Budapest, amelyről köztudott, hogy nem igazán szívelheti őt, mert a kedves vezető a vályogfalú falvakban van igazán honn, ott az ő világa. Így máris kész a gebasz.

Most pedig, hogy az ujjaimat kihúztam a csillogó éjjeli edényből, belehelyezkedek mintegy a lázári agyba, vagy a helyére, a hiányába, és a mélységes homályban az találom, hogy nagy a baj. Igaz, hogy a térképen kicsit eltévedve, de az Antalli ideát fejleszti ő tovább.

Az ország első számú szétkúrója lélekben képzelte magát tizenötmillió magyar miniszterelnökének, ez a mostani meg már a gyakorlatban is. Ez az álmodozás jól jöhet a Trianonba ájult szavazótábornak, kárvallottjai azonban lehetnek a jelenlegi határokon kívül és belül is szép számmal.

Ez is egy jelzés a kettős állampolgároknak, hogy kire érdemes szavazni, és ők addig-addig szavazgatnak, erdélykednek, mígnem az az ország, amelynek amúgy az állampolgárai, ezt a játszadozást meg nem unja. Minekünk, libsibolsiknak sem az igazi, homelessek már vagyunk, de, hogy a határon túlról szögeljék a koporsónkat az mégse komilfó.

Mert hát, erre megy ki az egész, jó fasiszta módján megfejelve némi kakastollas nacionalizmussal. Igaz, hogy kicsit hibás, kicsit elmeroggyant, de a miénk. Viszont addig nagyfiúskodnak ezek, míg a szomszédok meg az Unió be nem mutatja a középső ujját, mint már emelgeti is.

Haveri ország a szögesdrót közvetlen túlfelén már úgysincs, csak lengyel véreink osztoznak a tébolyban, meg úgy másfél millió talpas a fülkékből. És mégis folytatják, míg el nem fehérül a száj is. Lélekben építik a Hángérien Empájert, a földgömb meg huss, elszáll a magasba, a’la Chaplin.

Most épp Felcsúton röhög a nemzet, a fórumozók szórakoznak azon, hogy a csilli ferencvárosi stadionban csak alig néhány elvakult tette jelenését, íme a kedvenceim: „Kint várt egy egész békemenet, de nem tudták megugrani a beléptetési szintet, pedig kedvükért minimalizálták a követelményeket kivételesen 30-as iq-ig…Szerintem nagyon berúgott a múlt héten, és most ébredt, de nem tudta hol van, azt hitte, a válogatott meccset látja, gondolta, az észak-írek nyomják zöld mezben…Volt már ilyen, tizenöt évvel ezelőtt, a néni, aki a Dunaferrnek szurkolt, ő is hősies volt, lehetett egy fazeka meg egy kanala, körülbelül…Lehet, hogy egy új Nemzeti Italbolt-tulajdonost láthattunk…Lehet, hogy két hét múlva már azért fognak neki fizetni, hogy ne menjen…De mi lesz ha ő is kiad egy közleményt, hogy a felcsúti keménymag is csatlakozik a sztrájkhoz?…Négyszáz milliót neki, mint Fábrinak, megérdemli…Vihetett volna magával még egy embert.”

A jónép tehát egy felcsúti szurkolón élcelődik, aki egymaga próbálta győzelembe hajszolni csapatát az Üllői úton, kevés sikerrel. De hogy félre ne értsük teljesen egymást, én nem öncélúan reszelem a fogam a magyar labdarúgáson, így most azt sem teszem közzé, hogy a nyolc meccset húszezren, vagy huszonegyezren látták összesen, mert tökmindegy. Felcsút, Debrecen vagy Ferencváros, az is. Jelenségről, kor-, és kórtünetről van szó, amelyet bánatunkra Magyarországnak neveznek. Jobban teljesít, ugye. Kivikszoljuk a budit, átadjuk sokszor, mint Hende az utakat, aztán hátradőlünk a körmünket reszelgetve, ez a mostani Fidesz-módi. De a népnek olykor van szeme, ha ez még most a futball kapcsán kaparja ki is a csipáit. Bár érthetetlen ez az egész. Arra van érkezésük, hogy észrevegyék: egy hétvégi szórakozásukat tönkreteszi a rendszer, azt meg nem látják, hogy amúgy az életükre megy ki a játék, ami amúgy elcseszett egy dolog. És ez nem tűnik fel milliónyi manusnak, ezt a rejtélyt az Istennek se tudom felfejteni, így hát marad az egyetlen tétel, amelyet szintén egy kommentelő virított a világra: sok néző széknek öltözik, azaz a látszat csal. Sokan vagyunk, csak kevesen.

Meccs lesz tehát, és tényleg nehéz a bejutás az árakat tanulmányozva. Ez nem traktoros és péklegényeknek való hobbi:

FTC – CHELSEA NYITÓMÉRKŐZÉS JEGYÁRAK
Szektorok 30 %-os kedvezményes ár Normál ár
B1, B2, B3 (állóhelyek) 6.300 Ft. 9.000 Ft.
C1, C2, D1, D2 10.500 Ft. 15.000 Ft.
D3, D4 (ülőhelyek) 15.400 Ft. 22.000 Ft.
C3, C6 18.900 Ft. 27.000 Ft.
C4, C5 28.000 Ft. 40.000 Ft.
E (vendégszektor) Kizárólag Chelsea szurkolói kártyával lehetséges a belépő megvásárlása.
A1, A2 (VIP Bronz) 42.000 Ft. 60.000 Ft.
VIP Gold 63.000 Ft. 90.000 Ft.

Amúgy az egésszel ez a legkisebb baj. A tavasz folyamán avatódott a felcsúti és a debreceni stadion, ahol szintén kacagányos megnyitók voltak, de alig telt el pár hónap, és az a két építmény máris kezd a feledés jótékony homályába veszni. Debrecenben a BL selejtezőn volt alig fél ház, a Pancho Arénában, a vezér budija tövében meg négyszáz fanatikus buzdította legutóbb a bajnokin a milliárdokért gründolt csapatot, mutatva mennyire szükségszerű volt felépíteni azt. Annyira, hogy Orbán a tornácról gyönyörködhessen benne, más oka és indoka az alattvalók idegesítésén kívül nem nagyon mutatkozik.

Ferencvárosban a bőrnyakú tulkok háborgásán kívül azonban még tart az újdonság varázsa. A sporttévé három órás monstre közvetítést tervez a csoda születéséről, jó példát mutatva mindeneknek a szervilizmus hatalmáról, a klub pedig horror pénzekért kerített játszópartnert is a szemfényvesztéshez, a Chelsea-t. Ők nagyon udvariasak, vagy nem tudják, hová jönnek, esetleg a kettő együtt. Gary Cahill, az angol válogatott védő ezt mondta a fradi.hu-nak:

„Tudjuk, hogy Magyarország mindig nagyon erős nemzet volt a futball tekintetében, és hogy legendás labdarúgókat adott a világnak. Ezért is nagyon várjuk már, hogy Magyarországra érkezzünk, és megnyissuk a Ferencváros új arénáját. Első csapatként pályára lépni egy teljesen új stadionban – ez mindig nagyon örömteli és különleges érzés. Reméljük, a szurkolók jól érzik majd magukat, és remek szórakozást nyújtunk nekik. Nemcsak az esemény, természetesen maga a meccs is nagyon fontos lesz a számunkra, hiszen ez az egyik utolsó találkozónk, mielőtt elkezdődik a szezon. Reméljük, a Fradi elleni mérkőzésre a mostaninál is fittebbek és »élesebbek« leszünk, aminek köszönhetően kiváló összecsapást játszhatunk a zöld-fehérekkel. Örömmel hallottam, hogy Magyarországon nagyon népszerű klub a Chelsea. Emiatt külön is várjuk a stadionmegnyitót, nagyszerű lesz találkozni az ottani drukkerekkel és nekik is megmutatni magunkat.”

Mindeközben a helyi aranylábúak, miután seperc alatt zuhogtak ki az EL-ből, egy, a pápai világverő alakulattól elszenvedett vereséggel hangoltak a két évvel ezelőtti BL győztes ellen, ami valljuk be, nem a legjobb ómen. De mindegy is. A fokmérő, hogy mennyire volt szükség a mi pénzünkből elkúrni ezt a temérdek pénzt, később lesz. Az első hazai bajnokin, amikor az amúgy huszonkétezres stadionban jó esetben ötezren lézengenek, amely szám a hazai viszonyokat figyelembe véve csupán csökkenni fog. Akkor ér majd véget a mesterségesen felturbózott csoda, akkor érezhetjük igazán otthon magunkat.

Kedden viszont szerződtette James Rodríguezt a Real Madrid (honfitársai csak Hamésznak nevezik), de a mezéből negyvennyolc óra leforgása alatt 345 ezret adtak el a csóró spanyoloknak, vagyis a kolumbiai labdarúgó máris „törlesztette” húzós vételára egynegyedét, ami húszmillió euró, azaz testvérek között is hatmilliárd forint, és még fingani sem volt ideje Madridban az ifjúnak. Mindeközben itthon mi van? Hát ez: Muszbek Mihály sportközgazdász a Sportgazdasági Nagyító elnevezésű elemzését ismertető szerdai sajtóbeszélgetésen azt mondta, hogy a 16 NB I-es klubot működtető gazdasági társaság kiadása összesen 17.8 milliárd forint volt, ezzel szemben csak 13.8 milliárd forint bevételt könyveltek el.

Ez azt jelenti, hogy a csapatok csak évi kétszáz-háromszáz millió forint tulajdonosi hozzájárulás mellett tudnak működni, a társasági adókedvezmény (TAO) és az állami szponzori bevételek nélkül a liga teljes vesztesége megközelítette volna a nyolcmilliárd forintot. Ami a klubokat egyenként illeti, a 2013-as mérlegek alapján csak az MTK (+73 millió), a Mezőkövesd (+51 millió), a Haladás (+2 millió), a Lombard Pápa (+11 millió) és a Ferencváros (+139 millió) volt nyereséges, a zöld-fehér klub azonban ezt úgy tudta elérni, hogy olyan, 1.9 milliárd forintos egyéb bevételt is elkönyvelt, amelynek forrását a mérleg kiegészítő melléklete nem részletezi. Ugyanakkor öt csapat, a Videoton (-811 millió), a Debrecen (-382 millió), a Győr (-520 millió), az Újpest (-1642 millió) és a Diósgyőr (-543 millió) veszteséggel zárta a tavalyi esztendőt.

Muszbek kitért arra is, hogy 2009 óta az NB I halmozott vesztesége meghaladta a 10 milliárd forintot, mert a bevételek lassabban nőnek, mint a kiadások, illetve a beérkezett pénzek egyre nagyobb hányada nem piaci, üzleti alapú, hanem valamilyen költségvetési forrás, illetve közpénz. A profi magyar labdarúgás kétszer annyit költ, mint amennyit piaci alapon költhetne, ugyanakkor az MLSZ gazdasági licensz és az UEFA fair play előírásai nem érvényesülnek a csapatok gazdálkodásában. – állapítja meg az anyag.

A sportközgazdász hozzátette: a liga játékoskereskedelmi mérlege a tavalyi évben 750 ezer euró veszteséget mutat, pedig a környező országok – Románia, Horvátország és Szerbia – ugyanezen a területen egyenként 2-3 millió euró nyereséget értek el. A gazdasági szakember hangsúlyozta, hogy a tavalyi esztendőben egyetlen 500 ezer eurót meghaladó játékosexport sem volt, s a külföldön játszó magyar labdarúgók piaci értéke is negyvennyolc százalékkal esett vissza.

„Az OTP Bank Liga változatlanul nagy részben a levezető, kis tudású idegenlégiósok gyűjtőhelye” – jelentette ki, ezért a külföldi játékosok számának drasztikus csökkentését, és tizenöt százalék alá szorítását javasolja. Muszbek Mihály szerint a magyar labdarúgás a közpénz alapú infrastruktúra és sport fejlesztése területén előrelépett, ám problémának látja, hogy ez differenciáltan, nem pedig az esélyegyenlőség figyelembe vételével valósult meg. Kitért arra, hogy 2013-ban a központi költségvetésből 42 milliárd, a TAO-ból 16.6 milliárd, míg az önkormányzatoktól 8-12 milliárd forint érkezett a magyar futballba.

A sportközgazdász stagnálást tapasztalt a sportgazdasági teljesítményben – a jövedelmezőség és a források tekintetében. Súlyos visszaesés jelentkezett viszont szerinte a sportszakmai, valamint a sporteredményesség terén, illetve a sportági imázs népszerűsítése tekintetében, mivel egy felmérés alapján a 29-49 éves korosztály felét nem érdekli a magyar futball.

Mért érdekelné. Tegnap a fradisták zöme az első félidő előtt hazaindult, mert látta, hogy az állítólag imádottjai elvéreznek egy amúgy nem túl acélos horvát csapattal szemben, előtte, még ezen a héten meg a magyar U-19-es válogatottnak csúfolt gyülekezet két nagyszerű szeánszát, amikor is mindösszesen kilenc gólt zsebeltek be Ausztriától és Portugáliától a hazai rendezésű EB-n. Felcsúton esett meg ez a csoda, a magyar futball akadémiák fellegvárában, amiről egy belga cég tanulmánya állapította meg, hogy szart sem ér.

Mindez nem is teljes egy hét története, de fel a fejjel, egy az utunk mint párt, mint nép. Gyártsunk Rodrigez mezeket, és a haza fényre derül. Ki ismer egy megbízható pólógyárost? Én magam úrfikoromban űztem az ipart, az egy másik történet, de most a hon érdekében feledje a jótékony homály, elfogadunk esélyesebb indulókat is a nagy vágtán.