Mivelhogy más témájuk ezeknek egyáltalán nincsen, ezzel kelnek, fekszenek, erről álmodnak és ezt forgolódják álmatlanul, migráncsozott, mert mit is csinált volna szerencsétlen ember a Kossuthban, mint pártszócsőben, leánykori nevén rádió. Orbán Viktor pedig úgy tudja épp a világ megváltását, hogy a határvédelmet saját hatáskörbe kell utalni, és minden ország összes Pintérjei majd ezt megoldják, és ez még csak nem is újság. Az sem, hogy úgymond elvonná Brüsszeltől a határvédelmet – is – ez az Orbán.

Viszont az már igen, hogy ekkor a kiadások felét kötelezően ki is fizettetné. Egészen egyszerűen bővítené a migráncsbizniszt, mert emlékezhetünk, hogy visított Orbán, hogy Brüsszel fizesse ki a kerítésének felét, azét a kerítését, amit senki nem kért tőle, és voltaképp semmire nem is jó. Senkit meg nem állít, nincs is kit, csak ilyen láger-feelinget ad az országnak, de az anélkül is megvan, úgyhogy a buzgalom fölösleges. Viszont a kötvénybuli kifutóban, a lóvé meg jó lenne a fiúknak, mert nagy a hiénafalka.

Ha ez a lázár, amit ez a Kocsis fölvázolt, megvalósulna, akkor el lehetne számolni aranyáron a falusi budi nívójú kilátókat, amelyek a drót mellett magaslanak, mint – führerünk szavaival – világra szóló építmény, és más furmányos módját is lehetne találni a lopásnak. A fiúk ebben felettébb leleményesek, csak ne akarnának hülyére venni mindenkit. A Józsikat lehet, de az Uniót, főleg azok után, hogy milyen veje van az embernek, nehéz lesz. Egy Helios-ügy után az ember azért kussolna. Az ember.

De ez is még mindig csak egy aljas bűnbanda, vagy furmányos utcai árus rugdalózása, aki olyan zoknit akar eladni neked, amit megvenni nem akarsz. De jön utánad a rakott szoknyájában, a zoknival szandálos lábával, és tolja az orrod alá, hogy vedd meg a nyüves zokniját. Ez a tempó Orbán tempója, és még csak nem is emiatt kell a népének szégyenkezni miatta – már, akinek van erre energiája még -, hanem más, cuki aljasságok miatt.

Énnekem helyette is ég a pofám, amikor nagy hangon a különféle tolvajlásokat pátoszos köntösbe csomagolják, ezzel próbálva meg a bűnt szentté avatni. Például ez a kerítés, mint a fehér faj védelmezője, az ukrán nyugdíj, mint a nemzet összetartozásának szimbóluma, a vajdasági stadion úgyszintén, és se szeri, se száma a cifra hazugságoknak, amelyek az egyszerű lopást nemzeti érdeknek állítják be. Így még arra is igényt tartanának, hogy az ember aléltan tapsoljon neki, ami nehéz feladat, énnekem meghaladja a véges erőimet .

Már ez is minősített aljasság, az viszont már nem is hab a tortán, hanem szülinapi felfújható ugrálóvár, amikor még azt is az ember képibe tolják, hogy mindezekhez nekik magasztos felhatalmazásuk van. Most épp a CÖF-ös Csizmadia magyarázta ezzel a Juncker-es plakátokat, hogy szinte a mimagyarok követelik azokat, és okként, indokként meg magyarázatként a népszavazást és a nemzeti konzultációt emlegette, mondván, azok során kérte a nemzet a plakátokat a pofájába. Könyörgött érte szinte.

Felhatalmazása van Orbánnak a népétől ezekre a plakátokra, delirálta Csizmadia, újólag bizonyítva, hogy a valósághoz csupán annyi közük van, hogy pofán köpik azt. Emlékeim szerint – de szóljatok, ha rosszul tudom – a népszavazás érvénytelen volt, mint ahogyan a konzultáció is olyan, amilyen. Ember nem tudja a tartalmát, mégis erre hivatkozik ez a Csizmadia, mint felhatalmazás, amiből is tudjuk, hogy itthon vagyunk, Alice-ok a tükör másik oldalán ámulva és tehetetlenül.

Ha volna rá érkezésem, több kötetnyi listát írhatnék arról, mi mindenre nem kapott felhatalmazást sem a Fidesz, sem Orbán Viktor Mihály. Elsőként azzal kezdeném, arra sem, hogy ezt a Csizmadiát közpénzből tupírozza, s ha már téma, a kerítés felépítésére sem, és így szépen sorban haladva eljuthatunk odáig is a formállogika kegyetlen linearitását követve, hogy miniszterelnökségre sem kapott semmiféle többségi meghatalmazást. Kicsalta magának úgymond a megváltó szerepét, és olyan is benne.

Legitimitása annyi, mint a népszavazásé, amelynek az eredménye pár év után – mint látjuk – Csizmadiánál, de az összes többinél is győzelem, pedig bukta volt, érvénytelen. Így változik meg már a szinte jelen történelme is, minden relatív és bizonytalan, s jelenleg ott tartunk, hogy ilyen GYODA-szerű képződményekre kérünk pénzt, ami már annyira röhejes, hogy sírni való. És ezek vezetik az országot, és ezek döntik romba harsonaszóra, miközben szándékuk már csak annyi: Pénzt! Még pénzt! – Amíg lehet.

Szinte hallani a vágyakozó lihegést.

Szerdán Facebook-olt főhősünk, posztolt úgymond, és ezt:

„Felszólítom az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalát (UNHCR), hogy 48 órán belül takarítsák el a pártfogoltjaik által hátrahagyott szemetet, amelyet a mezőőreim által ma reggel felfedezett új embercsempész-váró, úgynevezett erdei pihentetőhelyen találtunk. Amennyiben nem teszik, eltakarítjuk mi, a munka borsos árát pedig kiszámlázzuk az ENSZ-nek. A 150 ezer forintos bírság ettől függetlenül megy a szemetelésért a migráció fő támogatójának számító nemzetközi szervezetnek.”

Ne röhögj, mert kapsz a pofádra.

Ez egyébként – ez a kiállás a nemzetért, oder elborulás vagy mi a rosseb – nem egyedi eset, Ásotthalom tehát nem állatorvosi ló úgymond, és Toroczkai sem az. Élénken emlékezünk a két évvel ezelőtti történetre, amikor meg Csizmadia úr a CÖF nevében kívánt levelezni Obama elnökkel, per tu. Mert ez így megy minálunk. Akkor a levélben a CÖF biztosította az amerikai elnököt arról, hogy:

„A magyar nemzet és a civil társadalom egy tapodtat sem kíván eltávolodni nyugati szövetségeseitől, és velük együtt örömmel és állhatatosan kíván dolgozni a jogállamiság keretei között megvalósuló szabadság és demokrácia értékeiért”.

Ezt meg az Ovális Irodába címezték, és erről se beszéljünk többet.

Viszont mindezek kapcsán jut eszünkbe Kövér László szoptatásügyi biztos elmélkedése a baloldal genetikai kódoltságáról, amely torzult karaktereket eredményez. Ezzel a felismeréssel ő egy évvel ezelőtt örvendeztetett meg bennünket.

A fentiekre figyelemmel azon mélázunk, hogy genetikáról gondolkodni valóban hasznos tevékenység, ámde teljesen más aspektusból, minthogy milyen oldala van az embernek. Ady tömören föstötte le az archetípust: „Vad csókok, bambák, álom-bakók…”

Mindezt annak bizonyságaként emlegettük föl, hogy nem vagyunk mi szibériai csíkosmókusok (tamias sibiricus), aki egy cukorfalat, ellenben arról híres, hogy csak hetvenkét órára terjed ki a memóriája, és mindig elfelejti, hová dugta a makkot. Mert lássák, azt is tudjuk, mi történt tavaly, és pláne tavalyelőtt. Milyen demenciára utaló tünetek mutatkoztak/nak a túlparton.

Genetikailag.

Ez a vonulás nem képzelhető el cöfös lobogók nélkül egyáltalán, amely jószágokat a führer Csizmadia cégénél, a Bétexnél osztanak az arra érdemeseknek. Ez a Bétex kurvára veszteséges volt – évi több tízmilliós mínusz a fülkeforradalom utáni időben -, azóta viszont a jóisten felvitte neki a dolgát, akárha Mészáros Lőrinc volna. A mérleg a kitartó munka, a jószerencse és némi barátságok folytán máma már pluszos, úgyannyira, hogy még zászlóra is telik neki, amelyet zárt borítékban a szőnyegosztályon lehet átvenni konspiratív módon. Ezeket a vásznakat aztán a nemzetmentés nevében az autó ablakába köll tenni a vonuláskor. Kalandos sorsú turisták elképednek majd, mert azt hiszik, hogy már forma 1-es futam van a nemzet mogyoróján, azért tülkölnek lobogós járgányok a kátyúk közepin.

A közmunkások meg, akik az árkokat tisztogatják kitartóan ugyanott, azon törik tanfolyamokon edzett fejüket, a falu melyik hajadonja megy férjhez. A benszülöttek ugyanis ilyen alkalmakkor szoktak karavánozni a templomtól a csehóig, ilyképp ez az egész hercehurca megzavarja a pógár amúgy is zavaros tudatát. Mért hétfőn veszíti el amúgy már régen cafatokban lafogó ártatlanságát a Julis, megmég: hogyhogy a forma 1-et Eccleston egy nappal eltolta, bár attól a kapitalista ganajtól minden kitelik, nem féli az az Istent. Vagy csak attól reszket, hogy a rajongók nem tudnának bambit venni vasárnap a futamán neki, ki tudja mindezt ebben a kiismerhetetlen világban. A libsibolsik meg a melegek a zsidókkal szövetkezve mindent összekatymagoltak, ideje van hát a rendrakásnak.

Most, hogy egynéhány tankönyvet kivonnak a forgalomból szellemi visszamaradottság miatt, az abban foglalt alapvetéseket az élő szó erejével köll plántálni a gránitsimaságú agyakba. Ne aggódjunk, lesz fogadóképes kereslet. Abban a szakrális térben, amelyben Felcsúton szállott alá maga a szeplőtelen, hogy néki ajánlhassa föl a zivataros földet St. Steve, minden megeshet. Még az is, hogy ezt az egész vándorcirkuszt provokátorok zavarják meg, de tőlük tartani mégsem köll. A fideszcserkészek majd alaposan fölírják mindet, hogy aztán az evilági hatalom minden földi jóból kirekessze az egész hazaáruló brancsot, persze csak miután Semjén kiátkozta a megátalkodottakat. Hát nem délibábos habostorta ez a mi országunk? Dehogynemám. Tartani egyedül attól kell, hogy ezen a hétfőn is csütörtök lesz, pláne harmincöt fok. Ki törölgeti akkor Zsóti izzadó üstökét? Hát a lábbelis ember, a csizma diája. Reája hárul a nemes föladat, kitartás hát, efftássak.

De hát mit is várhatna az ember. A levélben a CÖF biztosítja az amerikai elnököt arról, hogy a magyar nemzet és a civil társadalom egy tapodtat sem kíván eltávolodni „nyugati szövetségeseitől, és velük együtt örömmel és álhatatosan kíván dolgozni a jogállamiság keretei között megvalósuló szabadság és demokrácia értékeiért”. A nyílt levelet úgy zárták: „meggyőződésünk, hogy országaink vezetőinek személyes találkozása lehetne a legmegfelelőbb forma a kölcsönös bizalom és elkötelezettség megerősítésére”.

Nagyon zavarosak itt a dolgok. Ilyen hangvételű nyílt dolgozatot Rákosi pajtáshoz szoktak intézni, keverednek a korok, de kiderül az is, tán lehet, mégis igaza van a balgeciknek, hiszen figyeljünk csak: Fricz Tamás szerint a magyarok többsége és a CÖF tiltakozik a javaslatokkal és a fellépésekkel szemben. Hozzátette, arra kérik a közéleti személyiségeket, szerkesztőségeket, hogy „fejezzék be a szankciókkal való fenyegetőzést”, és vegyék figyelembe a magyarországi civilek véleményét, és azokat is, amelyek nem a balliberális oldalról származnak. Az, hogy a szabadságjogok, és a jogállamiság mennyiben, vagy egyáltalán sérül-e Magyarországon az Orbán-kormány alatt, az lehet vita tárgya, de nem lehet szankciók kérdése.

Lefordítom: holott igazatok van, és mi itt a Kárpátok alatt lehet, hogy tapodjuk az általatok etalonnak tartott értékeket, de azért ne bántsatok már, ha lehet. Fogadjátok tehát szeretettel a mi elborult agyú törpénket, aki sameszaival oly víziókban ringatózik, amely szembe megy az egész józan agyú európai közösséggel. Hogy mégis mért volt erre szükség, erre az egészre, na az még komoly megfontolás tárgyát képezi. De van tippünk, úgymint kampány, az van épp. Jobb ötlet híján adni kellett a szarnak egy pofont, hogy szóljon a hír – én is hülye vagyok, hogy ez izgatja az agyamat -, de hogy ezzel már megint kinyitják a pofonládát, és a magyarok mint újkori hülyék – így te is nyájas olvasó – vonulnak be a történelemkönyvekbe, az nem érdekli őket. Viszont az enyémmel mégse kéne verdesni a csalánt, csapkodják buzgalmukban a sajátjukkal a degenerált bácsik.

Felidézték, hogy a magyar civil törvény szigorú szabályok alapján előírja a civil szervezetek működésének feltételeit, a pályázatok elbírásának rendjét, a nyertes pályázatok elszámoltatásának módozatait. Eközben – állítják – az Ökotárs Alapítványon keresztül húsz-negyvenmillió forinthoz jutó szervezetek folyamatosan bírálják a regnáló kormányt és a polgárság többségi támogatását bíró civil közösségeket, kiemelten a CÖF-CÖKA-t, amivel azt bizonyítják, hogy az ellenzéki pártokhoz kötődnek.

Ez eredendő bűn, mint tudjuk mindannyian. A Cöfök szerint ők az ellenzéki internetes médiumok működtetői, és nem riadnak vissza hamis bizonyítékok közreadásától sem. (Lidérc) Választ várnak arra, hogy az egymilliárdos keret negyven százaléka miért csupán tíz-tizenöt pályázóhoz jut el, és miként lehetséges, hogy a pályázati támogatásra szánt összegek hosszú ideig parkolnak az alapítvány számláján. Ebben a helyzetben a CÖF-CÖKA nem engedheti a „becsületes” civil közösségek besározását, és szükségesnek látja a nemzetbiztonsági ellenőrzéseket is. Így szól újabb hagymázas álmuk.

Ez itt a baj mint kiviláglik: bántják a kormányt, a CÖF-öt is magát, így ha a NAV nem jár eredménnyel, uszítsuk rájuk a nemzetbiztonságiakat, a TEK-et, mindent, csak csönd legyen már végre, mert kiderülhet a magukra kent szar eredete. Ez olyan magyar virtus, hogy magyarázni sem kell, ilyen morál mentén töltötték meg a vagonokat hetven éve, és ez a módi most emlékművet kap. Köpedelem. Meg még szükségesnek tartják megvizsgálni „a húsz-negyvenmillió forintot elnyert szervezetek külföldről érkező pénztámogatásainak szerződéses hátterét is, a bértollnokoknak kifizetett összegek adózását. A CÖF-CÖKA érdekelt a vizsgálatokban, mert lelepleződhet az álszent, esetlegesen idegen érdekek szolgálatát vállaló civil szervezetek képmutatása. Láthatóvá válik az ellenzéki erők anyagi bázisa” – közölte a CÖF-CÖKA.

Ha ezt írom, amit most, bértollnok vagyok bizonyosan, idegen érdekek kiszolgálója, így kérem magamra a NAV lesújtó öklét, de már mindegy tán. Vannak ők, meg vagyunk mi, meg én, két egymástól teljesen eltérő világ, amíg magam irkálva adom ki a bennem felgyűlő keserű epét, mert más módom nincsen embernek maradni, ezek megfojtanának sorsosaimmal együtt. Mindenkit, aki még bír és mer gondolkozni kicsinyt.

Ez is jól van, csak ne lennének álszentek, akik ráadásul le is buknak. Ez már régen megtörtént. Bőségesen kaptak működési támogatást a büdzséből kormányközeli civil szervezetek, a dúsgazdag Teleki László Alapítványtól kezdve a fideszes képviselő Simonka György által vezetett Magyar Dinnye Szövetségen át az állami támogatásokról döntő Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) elnökéhez, a Békemenet-szervező Csizmadia Lászlóhoz köthető Polgár Portálig. A NEA nem kívánta a nyilvánosság elé tárni a döntéseket bemutató listát, pusztán a tájékozódást korlátozó módon, egy-egy szervezet eredményét megjelenítő keresőt üzemeltet. Az atlatszo.hu azonban kincsekre bukkant.

A civil szervezetek működési célú támogatására szánt állami források elosztását a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) nevű állami szervezet végzi. Ez a szervezet – elődjével, a sokszor joggal kritizált Nemzeti Civil Alappal ellentétben – egyértelműen kormánypárti befolyás alatt áll: a szervezetet irányító kilenc tagú testületbe, a Tanácsba három tagot az Országgyűlés az illetékes szakbizottságon keresztül delegál, másik hármat pedig a területért felelős miniszter (a döntés idején ez Navracsics Tibor, a KIM minisztere volt, azóta a terület átkerült az Emberi Erőforrások Minisztériumához), és csak a maradék három tagot jelölhetik maguk a civil szerveztek. A tanács tagjait kijelölésük és megválasztásuk után a miniszter bízza meg, a Tanács munkatervét és ügyrendjét a miniszter hagyja jóvá, és a Tanács elnökét is a miniszter nevezi ki.

Az egyes pályázatokról a tényleges döntést alapesetben a NEA Kollégiumai hozzák meg. Ezek a kollégiumok a vonatkozó törvényi felhatalmazás alapján miniszteri rendelettel jöttek létre, így nem lehet kétséges a kormányt képviselő miniszter, illetve az országgyűlési többséget adó kormánypárt felelőssége a NEA működését illetően, hiszen a döntéseket meghozó tisztségviselők kétharmada a kormány, illetve a kormánypártok jóvoltából tevékenykedik a NEA-ban.

A rendelkezésre álló – a költségvetésben külön soron szereplő – forrásokhoz a civil szervezetek a NEA által elbírált pályázat útján juthatnak hozzá: a költségvetés hárommilliárd forintot biztosít erre a célra. A keret tíz százaléka fölött a miniszter rendelkezik, ezt egyedi döntésekkel, de pályázat útján juttatja az arra érdemes civil szervezeteknek. A fennmaradó rész kiosztása felől alapvetően a NEA kollégiumai döntenek, bár az új civil törvény a NEA elnökét felhatalmazza hogy azon kollégiumi döntéseket, amelyekkel nem ért egyet, „megállítsa”, azaz „hatályosulásukat” megakadályozza, és azokat végleges elbírálásra a Tanács elé vigye.

A NEA elnökének Navracsics miniszter a békemenetek szervezése révén elhíresült Csizmadia Lászlót nevezte ki. Csizmadia bonyolult felépítésű, demonstratívan kormánypárti és nemzeti érzelmű szervezetekből álló hálózat vezetője: ő a Civil Együttműködési Tanács (CET) első embere – saját állítása szerint ez a szervezet négyszáz civil szervezetet fog össze. Csizmadia a kormánypárti demonstrációkat a Civil Összefogás Fórum (CÖF) nevű, jogi személyiséggel nem bíró alakulaton keresztül szervezi, a finanszírozást pedig – részben legalábbis – a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) biztosítja. Bár a civil törvény egyértelműen tiltja, hogy azon szervezetek, amelyek vezetői a NEA döntéshozó testületében tisztviselők, állami támogatást kaphassanak, Csizmadia maga büszkélkedett el azzal, hogy a kormány végre támogatja a CÖF-CET-konglomerátumot.

A norvégok, persze, meg az igazi civilek, ja, így érünk körbe, és nem szakad le az ég most sem, mint ahogyan soha. Ha volna Isten – nem az övék -, ami nincs, mindez nem mehetne büntetlenül, és mégis megy. Íme uraim a világbölcsesség foglalata ma itt, egy helyen, amit Magyarországnak neveznek: nem felrázva, keverve.