Újra előkerült az egyszer már feledésre ítélt őrület, és szorgos degeneráltak imaláncot hoztak létre Orbán Viktor lelki üdvéért. Fél éven át naponta öt percet kell erre szánni, ami igazán semmiség. „Az Úr legyen előtted, hogy a jó utat mutassa néked! Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon, és megvédjen a veszedelmektől! Az Úr legyen mögötted, hogy megvédjen a gonosz cselvetésétől!”

Így kezdődik az ima, ami a maga műfajában egy csoda, egy műremek, és én mégsem erről óhajtok értekezni, sokkal inkább arról, milyen világot hozott létre az az organizmus, akit az imádság erejével kell megóvni a reá leselkedő veszedelmektől. Mert kitetszik, hogy az Úr nem volt előtte, és nem mutatta meg neki a jó utat. Sőt, elég szar utat mutatott néki, ha már ilyen emelkedettek vagyunk a keresztségben.

Szeretett népe éppen hogy éhen nem döglik. Morcosak lehetünk emiatt? Csöppet sem vethetjük a szemére, hiszen mégiscsak földi halandó ő, akinek a feje egyáltalán nem káptalan. Ezért a migráncsok ügye, az Unióval vívott permanens háború, a kerítések megalkotása, stadionok fölhúzása és a kisvasutak gondja mellett ilyen mellékes dolgokra, hogy az alattvalóknak élni is kellene a birodalomban, már nem futja az idejéből és erejéből.

Azért nézzünk szét a homokos, vizes síkon. Született egy tanulmány, amelyben hozzáértő elmék megállapították, hogy a magyar népek negyvennégy százaléka deprivált. Ez a szó eufemisztikus nagyon, s ha lefordítjuk, azt takarja, hogy ennyi nyomorult mókus tengeti magát kies hazánkban. Több mint négymillió, ugye. Ez pedig nem csak azt mutatja – miközben az ország jobban teljesít -, hogy nagy az egyenlőtlenség, s emellett szegény az ország, hanem, hogy a magyar gazdasági fejlettség alacsony az Európai Unió országainak gazdasági fejlettségi szintjéhez képest. – Mondja nekünk ez a dolgozat.

És továbbá: „Magyarországon az európai életformát és fogyasztási mintákat követni képes középosztály kicsi és nem erős, a képzetlen, tartalékokkal nem rendelkező, hónapról hónapra élő népesség nagysága viszont nagyon magas. Ez torzulást jelent a társadalmi szerkezetben, ami markánsan eltér attól, amit Észak- és Nyugat-Európában láthatunk, de rosszabb annál is, ami a környező posztszocialista országok közül például Csehországban vagy Szlovéniában tapasztalható.”

De merülhetünk mélyebbre is akár. Pitypangos hazánkban létezik egy település, amelyet Csenyétének hívnak. Ahol a legszegényebbek a népek, és annak a hozzávetőleg ötszáz embernek, aki itt él nagy boldogságban, harminchatezer forint a havi átlagjövedelme, ami mégsem az álombéli negyvennyolc, ugye.

A polgármester asszony halkan annyit mesélt még, hogy hatvanhét embert tudnak foglalkoztatni közmunkásként, a férfiak öt hónapig dolgoznak egy évben, a nők három hónapig, mert olyan nagy az igény erre a munkára, hogy cserélgetni kell az embereket. De van „normális” munka is. Az óvodában két csenyétei asszony dolgozik, az iskolában szintén kettő. Ami testvérek között is négy, és nem öt.

Mindez pedig azért kapott kiemelt figyelmet, mert itt egy kupacban vannak együtt a nyomorultak. De azt senki nem tudja, hogy szerte az országban, a nagyobb városokban még hány Csenyéte rejtőzködik, illetve, hogy hány csenyétei van csak úgy magában, ha már eposzi jelzővé emeljük a szerencsétlenségnek ezt a non plus ultráját.

A tanulmányra visszautalva, uszkve négymillió. Mindebből kitetszik, hogy ez a világ nem e lehető világok legjobbika, hiába mesélt ezzel párhuzamosan Kósa Kupakos ilyesmiket: „A bérszínvonal most is folyamatosan emelkedik, november-januárban állapítják majd meg, hogy lehet-e jelenleginél nagyobb mértékben növelni a reálbért, és mit jelent a további emelkedés a foglalkoztatásban, gazdasági egyensúlyban, növekedésben.”

Meg Mészáros úr is megmondta, hogy jobban élünk, miközben kilóg a valagunk a szakadt gatyából. És amikor ilyeneket hall az ember, képtelen eldönteni, hogy direkt hazudnak, vagy tényleg ennyire hülyék ezek. Továbbá, mikor Bencsik rovatvezető – akit igen jól tart a gazda – kijelenti, hogy minden középosztálybéli proletár a mellényzsebéből kipönget egy kevéske helikofferezést, még akkor sem. Mindkét opció játszhat végül is. Az igazi kérdés azonban mégsem ez. Az sokkal inkább, hogy az ilyen csenyéteiek mégis mi a búbánatos jó francért szavaznak erre a bagázsra, mert rájuk szavaznak, mint kitetszik. Ez a bozontos magyar lélek egyik nagy, örökre megfejthetetlen rejtélye.

„A cseh kormány a médiából értesült, hogy miattuk szeretné elhalasztani Orbán Viktor a V4-es találkozót. Csehország szerint nincs szükség a visegrádi négyek augusztus 24-i miniszterelnöki csúcstalálkozójának elhalasztására – közölte a cseh kormány szóvivője. Jan Hrubes arra a hírre reagált, amely szerint Orbán Viktor a csehországi belpolitikai helyzetre tekintettel az augusztus végi informális V4-csúcstalálkozónak egy későbbi időpontban történő megtartására tett javaslatot. A szóvivő szerint a prágai kormány minderről csak a médiából szerzett tudomást, hivatalos értesítést szavai szerint nem kapott. Hozzátette, hogy a leköszönő Jirí Rusnok miniszterelnök készen áll a találkozóra, kormánya rendelkezni fog az államügyek irányításához szükséges jogkörökkel.”
(MTI)

Mi van? A törpe úgy látja Felcsútról, hogy Csehországban bizonytalan a helyzet, ezt ő a stadion árnyékából felismeri, a hasára suhint egyet, és aszongya, spongyát rá, akkor hagyjuk a francba az egészet. Jó, megteheti mindezt egy levél formájában – vagy mit tudom én mi a módi ilyenkor a protokollban -, de akkor sem arra hivatkozva a magyar öntudattal nyakon öntve, hogy szegény csehek, most éppen alkalmatlanok arra, hogy a színem elé járuljanak, majd adunk nekik új időpontot, ha már úgy látjuk, hogy felérnek kicsinyes gondjaikkal mihozzánk, akik ugye rendbe tettük már országunkat országlásunk alatt olyannyira, hogy most az egész nemzet napi gondja, szűnni nem akaró szorongató neurózisa csak annyi, hogyan lesz belőlünk hamarosan após. Mer’ ezzel van tele most minden.

Azt mindig tudtuk, hogy ez az ember szeret belehugyozni a zongorába abban a klubban, ahová beengedték (vö: Váncsa), odaszarni azonban eleddig még nem szokott, de lám, ez az idő is eljött, amikor a cseh miniszterelnöknek – függetlenül attól, éppen milyen állapotban leledzik -, a sajtón keresztül üzen: jobb volna, ha nem jönnél mihozzánk.

A szlovákokkal amúgy is fasza a viszonyunk, Romániával nem kevésbé – ebbe Vona efftáss is besegített a napokban egy picinyt -, az Unió ugye le van szarva, nosza, rúgjunk egyet a csehekbe – ami nem éppen komilfó -, de kit érdekel, lengyel CÖF-ös tezsvíreink kitartanak mellettünk, azon a tájon olyannyira szeretnek minket, hogy még magasztaló könyv is megjelent rólunk, dva bratanki.

Egyébként meg tudom mi a baj. A TEK nem ér rá, nem tudja biztosítani a négyeket, mert Ráhellel van elfoglalva. Nem tudom mikor lesz a hetedhét országra szóló lagzi, asszem szeptemberben, de már most dolgoznak a biztosításán, sőt, mint olvasható itt-ott, már azelőtt elkezdték, hogy a szolganép hírét vehette volna.

„Mágneskapukon kell áthaladnia, és – a repülőtérihez hasonló – csomagátvizsgáláson is át kell esnie annak, aki hivatalos Orbán Ráhel esküvőjére – értesült a Népszava. Biztonsági forrásunk hozzátette: parlamenti képviselő, illetve közjogi méltóság ilyen ellenőrzésnek nem lesz kitéve, csupán a „civil” vendégek széles köre. A lakodalomnak helyet adó Tiborcz-lovasbirtok sok hektáros területét nem csupán a Terrorelhárítási Központ (TEK), hanem a megyei rendőr-főkapitányság állománya is nagy erőkkel biztosítja majd. Mint megtudtuk, a terület több kilométeres körzetébe behajtókat is ellenőrzi majd a rendőrség, igaz, csak szúrópróbaszerűen. Az esküvőt megelőzően – tájékoztatta lapunkat egy védelmi szakember – a TEK felderítői már a hír nyilvánosságra kerülése előtt nyílt, illetve fedett információgyűjtésbe kezdtek. Ennek az akár több hétig is eltartó ellenőrzésnek az a célja, hogy feltárják, van-e olyan személy, csoport, aki/ami korábban nem mozgott a területen, de az esemény hírére megjelent, kapcsolatot épít vagy éppen csak hirtelen „törzsvendéggé” vált a helyi vendéglátóhelyeken, és veszélyt jelenthet.”
(Népszava)

További részletek a lapban, de már ennyiből is látszik, hogy köll a TEK kapacitása, nem véletlenül kaptak a napokban újabb nyolcvan milliót, prime ministerünk személyi biztonságának növelésére, de hogy mi a jó büdös franctól rinyál ez a szerencsétlen annyira, azt nem tudom. Körötte a nép kétharmados imádata, nemigaz? Akkor mi a baj?