Most is született egy remekmű, amelyet elfogtunk, beszámolunk róla, a textusát vizsgáljuk, viszont teljes terjedelmétől eltekintenénk. A kivonatos formátum is bizonyságot ad arról az emelkedettségről, amellyel reklámozzuk magunkat szerte a kerek világon.

Van úgy az ember, hogy ki köll nyilatkoztatnia a bögyét. Ókor-ókor – mint az mézgáék óta közkeletű minálunk – egészen váratlan dolgok kerülnek elő a ládafiából. Majdnem pántlikás falvédő szöveg válik belőlük a sparhelt fölött, aztán ehelyett elszaladunk a postára, és elküldjük a nagykövet asszonynak, aki esetünkben Colleen Bell, a sátán fattya.

Vizsgáljuk, nézegessük, nyomigáljuk ezt a szöveget a mi épülésünkre, trallalla és sic!

„Tisztelt Coleen Bell Nagykövet asszony!

…Felső Bernadett vagyok, egyszerű Magyar állampolgár, aki most Önhöz fordul. Megrökönyödve és felháborodva állok ahhoz a nyilatkozatához, amit a Covinus egyetemen előadott…Bizonyára, ha már nálunk nagykövet, biztosan ismeri a történelmünket részletesen, mivel ez a minimum, amit meglehet követelni egy nagykövettől. Akkor azt is tudja, hogy amikor a Kárpát-medencében már a kultúra virágzott az önök országát még fel sem fedezték és a bennszülöttek ágyékkötőben tengették napjaikat…Majd, ha Ön vezetett egy országot és azt felvirágoztatta, akkor szívesen vesszük mi, a Magyar nép, a tanácsait. Addig tisztelettel kérjük Önt, hogy szorítkozzon a munkájában foglaltakra. Amennyiben a munkaköri kötelessége és az Államok érdeke az, hogy befeketítse Magyarországot és annak vezetőjét, úgy sok kérdés vetődik fel az irányba, hogy milyen szándéka van velünk az önök elnökének…”

Megreggelizik bennünket, ehhöz kétség nem fér, viszont eszembe juttatja slapaj korom mentorát, aki a butaság bátorságáról értekezett rendre, amely cizellált utalást ma kezdem megérteni igazán, amikor a nép egyszerű gyermeke aggódik nemzete sorsáért, pennát ragad, és igyekszik belefolyni a világ alakításába.

Nem tehet róla, a félisten, akin csüng a szíve, erre nevelte. Tőle tanulta a levelezés minden csínját meg bínját is, olyan világa van neki – és számos sorsosának -, hogy megírjuk azt a papírt, és minden görbe egyenes lesz, holott ez nem ilyen egyértelmű. Bell asszony nem egy gravitáció, akinek változtathatatlan kényszereknek muszáj engedelmeskednie.

Ő saját, öntörvényű entitás, ebből fakadóan a pályája kiszámíthatatlan, még Szijjártó ember taraját is megcibálhatja. Minden előfordulhat. Ámde Felső Bernadett sem valami csillagközi por csupán, aki cél és érdek nélkül lebeg a jeges űrben.

Most kezd épp csomósodni, tömörülni, még akár csillag is születhet belőle, viszont itt ez mégsem egy tehetségkutató Tillával, hanem a nagybötűs élet, ezért forduljunk klasszikusokhoz, hogy meglássuk, mivel is állunk szemben.

A degenerált Franz Kafka még 1904-ben írt egy levelet a haverjához, Max Brodhoz, amelyben igen plasztikusan ábrázolja a Felső Bernadettek világát. Ilyen egyszerűen:

„Ahogy egy másik délután, rövid álomból felébredve, kinyitottam a szemem, és még alig érezhettem bizonyossággal, hogy élek, anyám egészen természetes hangját hallottam, az erkélyről kérdezte: Maga mit csinál ott? És egy nő azt felelte a kertből: Ozsonnázom a zöldben. Én pedig elámultam, micsoda biztonsággal viselik ezek az emberek az életet.”

Így megy ez, viszont kiegészíteném egy magából kikelt kommentelő kolléga igen érzékletes szövegével az ilyen organizmusokról, még 2014-ből. Örökre elraktároztam, mert egy jól sikerült hexameter erejével taglózott le akkor is. Lássuk:

„Esküszöm, nem tudom, hogy érik meg ezek az emberek a felnőttkort egyáltalán. Olyan mérhetetlen sötétségnek kell a fejükben lakoznia, amivel gyakorlatilag semmit nem képesek értelmezni a világ történéseiből, és bármi rossz megtörténhet velük. Számomra felfoghatatlan, hogy az ilyen alakok még nem estek le korábban egy hídról, szomjasan nem ittak Domestost, nem vitte el őket a rézfaszú bagoly, és a bamba pofájukkal, az élet viszontagságai közt valahogyan elvergődve megérték a harmincat. Hogy lehet ilyen hülyén több évtizedet túlélni a Földön?”

Mitagadás, karcos meglátás, de van benne rendszer. S hogy igazoljam, nem kell feltétlenül degeneráltnak lenni ezen a világon, hiába is szorgalmazza annyira minden fideszharcos, segítségül hívom országos cimborámat, Kierkegaardot, aki okosabban meséli el nekünk ugyanazt, amit én monomániásan mondok már az idők kezdete óta, és az ez:

„Az én vagy-vagy-om nem a jó és a rossz közötti választást jelenti elsősorban, hanem azt a választást, mellyel jót és rosszat választunk, vagy amellyel ezeket kizárjuk. Itt az a kérdés, hogy milyen meghatározások mellett szemléljük az egész létezést, hogy milyen meghatározások mellett akarunk élni.”

Mindez csupán útmutató a zöldbéli ozsonnához, mindenféle levelekhez, meg úgy egyáltalán. És most kezdjük el figyelni, mi a rosseb jön ki ebből az egészből.

Cserébe ezek az usákok meg fogják ismerni a CÖF istenét, amely cserkészcsapat bizonyára egészen a Capitóliumig gyalogol majd mély felhorgadásában lengyel segítséggel meg az energiacella erejével, a sor élén a Népszabadság pártrovatának vezetőjével. Hacsaknem levelet írnak ők is Obamának, amire már volt példa egy éve, mint arra igen jól emlékezhetünk.

Ezt tették a cionista összeesküvők: tiltakoztak az amerikai képviselőház antiszemitizmus elleni harcért felelős kétpárti munkacsoportjának vezetői Orbán Viktor miniszterelnöknél Hóman Bálint emlékművének megépítése ellen. A testület levelében „mély aggodalmának” adott hangot, kijelentve, hogy Hóman „…élen járt a magyarországi antiszemita törvényalkotásban, és utat nyitott a holokauszt idején végrehajtott deportálások és a magyar zsidók elleni atrocitások előtt.”

Naivitásuk egyébiránt nem nagyon ismer határt, amikor ilyeneket bírnak firkálni: „Sürgetjük, hogy nyilvánosan ítélje el Hóman szerepét az ártatlan magyarok üldöztetésében és deportálásában, és vonja vissza a kormányzati támogatást ettől, vagy a tiszteletére emelt bármely szobortól.” – írták a magyarok emberének az amerikai elmeroggyantak, akik valami bájos naivsággal élnek bele a saját világukba. Mi pedig hozzáfűzzük: ugyan már, királylány.

Tudják ezek nagy nyomorukban, hogy kivel beszélnek? Egyáltalán nincsenek tisztában vele a szerencsétlenek, és ezzel csak azt érik el, hogy Szijjártó két futsalmeccs között berendeli Colleen Bellt, mert már úgyis régen volt raporton nála akármilyen elcseszett nagykövet.

Jósolok a lapjaimból. Meg fogják védeni ezt a Hómant, aki egyébként egy ma született bárány, és nem tett egyebet, mint 1941. június 26-án megszavazta a Szovjetunió elleni hadba lépést, amely jótett háború utáni büntetőperének egyik vádpontja lett. Politikai döntéseit több írásában is megerősítette, ezekben hangsúlyozta a német-magyar szövetség fontosságát, amelyben Magyarország szerepét mint „…a németek védőbástyájaként a keleti erőkkel vívott küzdelemben…” jellemezte.

Meg és aztán a zsidótörvények előkészítésében és megszavazásában is felhőtlen örömmel vett részt. A zsidóság asszimilációját nem tartotta lehetségesnek, mivel véleménye szerint „a kereszténység eszméivel szembehelyezkedő szellemiségük” valamint „felforgató mozgalmakban és romboló eszmeáramlatok terjesztésében vitt vezető szerepük” azt megakadályozza.

Ez van, viszont kicsire nem ad ártunk és ormányunk. Meg különben is, Szentgotthárd óta tudjuk, hogy a párizsi merénylet mögött is „ezek” álltak, most meg pofáznak. Hát hol élünk? Magyarországon, kérem tisztelettel, amely hely – mint az tudvalévő – bokréta Isten kalapján. Tehát csak nix ugribugri, mert itt két hét alatt rend lett a taslik nyomán, amint az nagyon jól látszik is.