Mellékesen odavetve, ha ez igaz, akkor hol lavázott épp a TEK – tán erre lett volna létrehozva, de ááá… -, csak nem épp Párizsban vigyázták az őrizendő személyt, de igen. Azonban mindez tökmindegy. Ez a szellemiség, ez az elképzelés, ez már igen, ebben van gondolatnafta. Ha alaposan végig gondoljuk ennek a lehetséges folyományait, az következik a delíriumból, hogy minálunk egy Mohameden, a Jóistenen, vagy Jézuson ironizáló alakot előbb lőhetne cafatokra az erkölcsrendészet, mintsem akármely dzsihádista gyilkosnak ez akár eszébe is jutna. Ergo, ahogyan az Iszlám Állam megteremtette az új középkort, magunk is azirányba tendálnánk az ilyes elcseszett gondolatokkal. Már megint járt a szájuk, és fogalmuk sincsen, mi jött ki belőle.

Hát ez. Tessenek mondani, megkövezés is lesz, kapni majd kavicsot hegyest, lapost, ha kiejtjük a bűvszót: Jehova? Vagy térjünk át a képes beszédre ilyképp: JHV, azt szabad majd, vagy nevét hiába szájunkra venni? Ezzel egyetemben a kőtáblák intelmei közül érvényre jut egy másik passzus is, úgymint ne lopj?! Dübörög a nemzeti T-boy. Igény, az volna rá, elborult elméjű alakok már most is sziszegnek, ha általuk felkentnek minősített dolgok, mint a Himnusz, vagy a Szent Korona válnak netalán jóforma humor tárgyává. És ugyan: az egyik csupán vers, címe is egy verstani műfaji kategória, himnuszt írtak már mindenhez, csak a kiskutya lomposához nem. A másik is csak tárgy némi fémből, kövekből, ami a büdös életben nem volt St. Pista fején. Mindezeken élcelődni tán lehet.

De minálunk másképpen mennek a dolgok, valami különös véletlen vagy a sors csapása által elbaszódott a fluxus-kondenzátor, és az igen távoli múltba röpít épp. Oda jutottunk, hogy megint várnunk kell az enciklopédistákat, aztán meg új 1789 eljövetelében reménykednünk, egyelőre azonban az eszmélő törzsi társadalom szintjén vagyunk. Ha villámlik, a nyájhoz bújunk, és reszketve lesünk az egyre szaporodó totemekre és tabukra. Így megy ez. Az elcseszett elképzelés bizonyára élénk helyeslést vált majd ki a parazita ÁÁÁÁ, úgymint Álkeresztény-áldemokrata Álnép-álpártból, és indulhat majd a boszorkányok üldözése.

Róluk ugyan Könyves Kálmán is elmondta, hogy nincsenek – igazából: „De strigis vero quaenon sunt, ne ulla questigo fiat”, azaz: „A boszorkányokról, mivel nincsenek, semmiféle vizsgálat ne legyen!” -, de senki nem hallgat rá. Igaz, ő elmenekült a papi hivatás elől, és annyit is ér. Mi más nagyságot teszünk meg szellemi elődünknek, Torquemada Tamást (lánykori nevén: Tomás de Torquemada), akinek hitvallása: „Egy ország, egy nép, egy vallás.” – Lásd még: egy a tábor, egy a zászló – Ő fogalmazta meg azt a rendeletet, amelyet a spanyolországi zsidók 1492-ben történt kiűzése követett, nevéhez több ezer ember lemészárlása és elűzése kötődik. Ha ehhez a tökéletességhez el nem is jutunk, az első bizonytalan lépéseket tipegjük a hadi ösvényen, és jó lesz nekünk, mikor palackba zárjuk a szellemünk.

Miért kellett a lapnak meztelenül ábrázolnia Mohamed prófétát és a lehető legalpáribb eszközökkel kigúnyolni a kereszténységet, illetve „izraelita testvéreink” hitét? – kérdezi Márfi Gyula érsek, aki liberális embernek tartja magát, és nem szeretne „az ultraliberális újságírók véleménydiktatúrájában” élni. Szerinte a Charlie Hebdo-féle túladagolt szabadság az, ami öl. Emellett természetesen elítéli a terrorcselekményt és imádkozik az áldozatokért.

Márfi Gyula kifejtette: ő ugyan egyetért a megemlékezéssel és elítéli a párizsi terrorcselekményeket, de „őszintén meg kell mondania”, hogy a szörnyű cselekményekért nem csak a terroristákat és elvbarátaikat tartja felelősnek, hanem „a Charlie Hebdo újság alkalmazottait is és még inkább azt az ultraliberális törvényhozást, amely a vallásukhoz ragaszkodó európai polgárokat nem védi meg az olyan durva, ízléstelen és – egy normális jog szerint – törvénytelen támadásoktól, mint amilyeneket az említett újság rendszeresen elkövetett”.

Márfi logikája szerint mivel a vétkes jogrendszer nem ad tisztességes eszközt a megbántottaknak, hogy megvédjék magukat és a hitüket, így számukra nem marad más eszköz, mint a törvénytelen – és az érsek szerint is „erkölcstelen” – önbíráskodás. Márfi Gyula szerint is alapérték Európában a szabadság, de nem az a túladagolt szabadság, ami előtt „az ultraliberális európai ember térden csúszik”. Szerinte az efféle szabadság már „olyan, mint egy túladagolt gyógyszer, már nem gyógyít, hanem öl”.

Komment? Az nincs, és nem is lehet. Csak ennyi:

„A pogány Süttőfia Süttő gondolatai miközben Vencellin abádszalóki prépost parancsára testét négyfelé szaggatták

(Megjegyzés: A prépostság négy kimustrált kancát adott a szaggatáshoz. Emiatt a művelet csak a negyedik rugaszkodásra sikerült.)

1. Céltalan erőlködés. Mit tud egy libafertály arról, hogy tíz perccel ezelőtt még egész liba volt? És megfordítva: zavarja-e egy liba nyugalmát, hogy tíz perc múlva levágják, felnégyelik, ropogósra sütik? Ha erre gondolok – és nem ordítok éppen -, jókat nevetek magamban!

2. Az új vallások milyen türelmetlenek! Ha történetesen én győzöm le a szentháromságistákat, én bizony nem macerálom a prépostot, hanem egyetlen kardvágással kétfelé szelem. Pedig nekem jobbak a lovaim!

3. A gyávaság forrása, hogy az emberek nem tudják elképzelni a rossznál még rosszabbat. Én azonban, ha elgondolom, hogy négy helyett nyolcfelé is szaggathatott volna a prépost, helyzetemmel, még ha nem is valami rózsás, mégiscsak elégedett vagyok.

4. Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig. Feleim, szántsatok, vessetek, és este mécsvilágnál pogány dalaitokat bátran énekeljétek! Ímhol én most is tervezek, remélek, és keresek megvételre, esetleg abádszalóki házhely cserelehetőséggel, jó állapotban levő férfi pézsmapocok bundát, zömök alakra, háromnegyedest. Pedig már megyek széjjelfele!”

(Örkény egyperces)

Meg még ajánlott olvasmány a Tízparancsolat is, főleg az egyik passzus: Ne ölj! Nem így van érsek úr? Egyébként meg az összes fideszes tartótisztjének is ajánlom szíves figyelmébe:

A tízparancsolat

1. Ne tisztelj más isteneket.
2. Ne csinálj faragott képet (bálványt) és ne imádd.
3. Isten nevét hiába ne mondd.
4. Szenteld meg a hetedik napot.
5. Tiszteld apádat és anyádat.
6. Ne ölj.
7. Ne törj házasságot (ne paráználkodj).
8. Ne lopj.
9. Ne tégy hamis tanúságot.
10. Ne kívánd, ami embertársadé.

Ámen