Az elmúlt napokban égette a szívemet az ismeret hiánya, hogy nem tudtam nevén nevezni a most megszentségtelenített sok kerekű izéket, de tegnap kiderült, hogy BTR-nek híják Már ezért megérte az egész hacacáré. Meg azért is, hogy kiderüljön, a magyar kommandós az olyan magyar, ha tetszenek érteni. Az incidens után lányos zavarukban egy furgonnal takarták el a gyalázatot, mert nem volt nekik kromofágjuk.

Ezek a BTR-ek viszont valami okból nagyon fontosak a mostani hétköznapokban, és a NER kommunikációs gépezete mozgásba is lendült, hogy megmagyarázzák a szüzesség elvesztését. Ezekből aztán kiderült, hogy Orbán magánhadserege fegyvertelen népekkel – mondjuk, akiknek sípja van – talán (de nem egészen biztosan) el tud bánni, a gyorsmozgású, flakonnal szerelkezett proletár már nagy falat neki.

Visszatérve azért erre a Bakondira, aki a jelek szerint nem csak az árvízhez meg a gumicsizmához ért, ő úgy magyarázta a malőrt, hogy a pancserekből legott hősök lettek, akiknek – így a vizesember – nem a csapatszállítójuk, hanem a karácsonyi vásáron tartózkodók védelme a feladata. A kettő összehangolása, viszont már őrjítő logisztikai dilemma, és ebből – így ez a Bakondi – egyesek viccet csinálnak.

Azt megnézném, hogy a világ más tájain lehet-e viccelődni kommandósokkal, de, mint azt már pedzegettem, ezek a mieink nem dzsihádisták, hanem részeges bölcsészek ellen vannak idomítva, de még ezekkel sem bírnak. Mert a renomét annyira fontosnak tartották helyre állítani, hogy az M1-en már elfeledték ezt a váltásidőt, és más lett az ok és indok, hogy mért voltak töketlenek a kemény fiúk.

Bizonyos Jasenszky Nándor, a TEK szóvivője az igazmondó csatornán már azt magyarázta, hogy, amikor a spréjjel nekitámadtak ennek a BTR-nek, akkor egy jelzés nyomán minden TEK-es, aki élt és mozgott, egy gyanúsan viselkedő embert hajkurászott, de nem találták. A „páncélozott jármű” vezetője volt csak ott, de neki nem dolga figyelni az embereket.

Biztosan időre kell megfejteni neki a keresztrejtvényt, amelyben a vízszintes sorban arra keresik a választ, hogy ki a hülye. Mert ez a szóvivő még azt is elmondta, hogy – ezt idézni kell – „A páncélozott jármű azért is van körbekordonozva, hogy ne másszanak fel rá.” Mindemellett annak örültek még a mértékadó műsorban, hogy a népek gyöngéden szeretik ezt a BPR-t. (Na, mindegy)

Viszont nekem erről, hogy olyan telefonhívással csalták el a fogdmegeket a tankjuktól, hogy gyanús külsejű alakot láttak, a Bud Spencer-Terence Hill páros „Bűnvadászok” című örökbecsűje ugrott be. Abban is ilyen szesszel távolították el az útban lévő hekusokat, és ennek lett a vége, hogy ”Te mondd, hogy rablás, a te hangod mélyebb”, mint emlékezhetünk.

Az film volt, ez viszont a valóság, ami egyáltalán nem érdemelné meg, hogy ennyit foglalkozzunk vele, ha a TEK-ről szólna csupán. Viszont ez az egész a NER foglalata inkább a rongyrázó pitiánerségével, a lufivá fújt dölyffel, és a működésképtelenséggel. Ebben a történetben benne van az elcseszett, szétkúrt Magyarország, és még egy valami. Hogy miheztartás végett szereti mutogatni egyetlenünk, van neki ilyenje, és nem fél használni.

Most pedig mindenki arra gondol, amire csak akar. Én például kiflire.

Amikor pedig a magyar milliárdos jódógában megalapította budija tövében az ő kies akadémiáját, amely az elmúlt öt évben kilencmilliárd forintot kapott TAO címen a közösből, akkor nem számolt a személyzettel, amelyben Zeffa ugyan nincsen, mert a gazdának elég a szotyola, a kolbászt is máshol tölti, a pálinkát is másutt főzi, egyéb földönfutók ellenben bőven akadnak fatornyos stadionja tövében, az ő banános földjén.

Huszonkét takarító, huszonhárom karbantartó, a marketingigazgató öt főállású munkatársa, aztán három archívum-igazgató, öt edző, kilenc irodai asszisztens, egy iskolaigazgató és még sokan mások. Összesen százhárom főállású cseléd, akiket etetni kell, ezért százhárom milliót kértek még a bérük felére onnan Felcsútról. (Megkapták, perszehogy) A kilencmilliárdról, ami semmire sem elég ezek szerint, nemrégiben derült ki, hogy közpénz jellegű, ez a százhárom millió szintén, de ez voltaképp nem is tétel már.

A jó kuzinoknak a filmben (Nincs kettő négy nélkül ) – ami beugrott erről az egészről a rongyrázás okán – mindenféle üzleteik vannak, amelyből fussa a népes szolgaseregre, és pláne Zeffára, ez a mi kuzinunk viszont a népe farkával verdesi a csalánt, mert így szokta ő, amióta az eszét tudja, és amióta semmit sem dolgozott, mégis gazdagabb, mint a Coimbrák, pedig még szaxofonozni sem tud.

Azért, hogy visszatérjünk a magyar rögvalóhoz, a legjobb magyar akadémiának minősített debreceniek négy munkahelyre kértek támogatást, igaz, aztán nem is kaptak semmit. Különös hely ez a Felcsút tehát, amióta az ide született megváltó valóságosan is istenkirállyá vált. Stadion, kisvasút, fűtött pálya, milliárdos Makovecz-kazánház és igen tehetséges polgármester OKJ-s gázszerelő tudással, ami éppen elég egy jachthoz, valamint mindenhöz, ami OV szemének, szájának ingere lehet.

Sok ingere van neki. Annyi, hogy sorolni is tereh, legutóbb épp Népszabadságot óhajtott, és meg is kapta az ő alteregoja – akit Mészáros Lőrincnek hívnak – által.

„Eliot Vance: Olimpia asszony szereti Proust-ot, Baudelaire-t, és Whitmant. Megőrül Thomas Mannért, Beckettért, és Joyce-ért.
Greg Wonder: Jó kis cafka lehet.”
Ezen a röpke párbeszéden jót lehetett röhögni, amikor a filmben elhangzott.

Akkor már kevésbé vidám az ember, ha tudja, hogy nagyjából ilyen nívón álló mókus veszi meg a fél országot, amelyet „exponenciális javak”-nak tekint minden bizonnyal. Más épeszű magyarázat a szerzésre nincsen. Ez a fogalom azt takarja, hogy valami azáltal válik értékessé a tulajdonosa számára, hogy azt más nem tudja megvenni, vagy nem veheti meg. Viszont nem foglalja magában ez a meghatározás, hogy amikor minden megvan, még a fenntartását is a közösből fedezi a burokban született. Ezeknek ez is sikerült.

’Egáll az ész. Tényleg, ’egáll az ész. Nem ment el teljesen az eszem. Ezt a mondatot meg a haverom, Sheldon mondta, amikor önkényesen úgy döntött, hogy ezentúl nem használja az „m” betűt, száműzi úgymond az ABC-ből, és be is tartotta a fogadalmát egy darabig. Hogy ez hülyeség? Persze, hogy az, mégis jobb annál a szürreális masszánál, amit Magyarországnak neveznek, s ahol a nincstelen proletár fizeti az ő pénzéből síbolt banánültetvény munkásainak bérét is, hogy egy fillérbe se kerüljön az egész rohadt élet a tudjuk, kinek. ’Egáll az ész. Tényleg, ’egáll az ész.