Itt van nekünk mindjárt ez a Halász János, aki szóvivője volna a Párt farkának, amelyet frakciónak neveznek tévesen egyes híradásokban. Lelkük rajta. Ő az egyik jele, megtestesülése annak a jámbor hivalkodásnak, amely abban nyilvánul meg, hogy mindenféle rangokat osztogatnak egymásnak, ez a Halász épp szóvivője a faroknak, és emellett mókamester is, természetesen.

Most is térdre ereszkedett, úgy könyörgött az országgyűlésnek, amelyek voltaképp ők maguk, napirendezzen má’ kicsit sorosilag, hogy a képviselők elmondhassák a véleményüket. Mintha olyan lenne nekik egyáltalán, és nem Orbánt okádnák ki magukból fékek és kontroll nélkül. Ennek jele az is, hogy ez a Halász a nemzeti levelezősdiről azt állította, a legtöbb emberre van szükség ahhoz, hogy meg tudják védeni Magyarországot a migránsok betelepítésétől. (Most elmélázok kicsit, ha szabad.)

Szerinte Soros György „frontális támadást indított”, azt szeretné, hogy másik, bevándorláspárti kormány kerüljön az Orbán-kormány helyére. Abban épp igaza van, hogy rajtuk kívül a háromnegyed ország és a fél világ szeretné, ha másik kormány kerülne a mostani helyére, amelyet viszont kormánynak nevezni erős eufemizmus. Nem más ugyanis, mint az ütődött főnök kannásbor lerakata, és annyi kárt is okoz, ha jól belegondolunk.

Mintha részegek volnának ezek, elég csak Kósára gondolnunk, midőn megszólal, vagy a rezsiharcosra. Látatlanban és szonda nélkül mégsem mondhatja az ember, hogy máttós volna az egész bagázs, és nem is lenne helytálló meg ildomos. Marad tehát az a végkövetkeztetés, hogy degeneráltak, mint például valami Puskás Imre, aki megint csak szóvivő és zászlófelelős.

Ő meg azt hangsúlyozta – ezek mindig nagyon hangsúlyoznak, követelnek, öklöt ráznak, egyebek -, hogy az ellenzéki politikusok nyíltan szembehelyezkedtek a magyar emberek álláspontjával, akik az erről szóló népszavazáson elsöprő többséggel utasították el a kvótát. Ha belegondolok, az a referendum érvénytelen volt, arra hivatkozni, mint népakaratra erősen aljas dolog, de én ilyet nem feltételezek.

Viszont bárhogyan is forgatom, egy következtetés marad: ha a valóságot ennyire és ilyen következetesen hagyják figyelmen kívül, akkor tényleg fogyatékos ez a sajátosan eszelős társaság. Látni a permanens kontraszelekció eredményét abban is, amit összedelirálnak a kézivezérelt híradójukban, amiben tiszteletet is követelnek, és csodálkoznak, ha röhögnek rajtuk. Itt értünk vissza az indiánokhoz.

Ám a dakota vonal befulladt, így a körtánc helyett valahogyan tenni kell a démon ellen, aki a Soros, a jelek szerint megszállta az egész országot, és nem elég ellene a fokhagyma. Keresztény kultúránkat óvva ajánlom a plébániák szakirodalmát a mostani vész esetére. A démoni befolyás elleni tennivalók eszerint:

„Sok odaadott szentmise, szentáldozással. Gyakori gyónás, nagyon komoly imádságos felkészüléssel, különösen nagy hangsúllyal a megbocsátáson és az erős elhatározáson. Rózsafüzér (Rendszeresen). Felajánlások, életfelajánlás. Dicsőítő imádságok, szabadulást és gyógyulást kérő imádságok. Szent zene. Gyakori szenteltvíz-használat. Áldáskérés a szülőktől.”

Szent könyvünk szerint a démonok olyan szellemi lények, akik a Sátán királyságában a gonosz angyalok alatti hatalmi szinten vannak, céljuk pedig az, hogy emberek testébe költözhessenek, és bűnös kívánságaikat rajtuk keresztül végrehajthassák. Vezetőjük Belzebub. Ebből a szemszögből, amely látásmód immár jellemző Pártunkra, nem elég csak a Soros tökeire lépni.

Ez a Belzebub még számtalan formában küldi országunkra a rontást, úgymint Gyurcsány, Vona, Botka meg a többi, csak úgy nyüzsögnek. A drágalátos fidesz-faroknak így a nagyágyú bevetését javasolnám ennek a Belzebubnak a térgye kalácsa szétrúgása témakörében, hogy a veszedelem egyszer s mindenkorra elmúljék sokat szenvedett hazánk egéről, s amely ez:

„Exorcizamus te, omnis immundus spiritus, omnis satanica potestas, omnis incursio infernalis adversarii, omnis legio, omnis congregatio et secta diabolica…Ergo, draco maledicte et omnis legio diabolica…Ut Ecclesiam tuam secura tibi facias libertate servire, te rogamus, audi nos.”

Van bővebb változat is, de én ezek helyett nem dolgozok. S ha most, midőn ide jutottam, azt mondanád, nyájas olvasó, hogy én is hülye vagyok, meg kell cáfoljalak. Kognitív készségeim strammul működnek, és épp emiatt jutottam a fentebb vázolt képtelenségekre. A fortyogó téboly, mint kiindulási pont, hülye válaszokat feltételez, így kívánja a logika. De, hogy e kettő elegye épp a NER maga, arról én már végképp nem tehetek.

A szúfi felfogásnak pedig fontos szertartása a szema, amit napjainkban is gyakorolnak az elhivatottak. Ez az a mutatvány, amely közben a dervisek, azaz, a szúfik folyamatosan forognak kezüket és fejüket felfelé tartva, zene kíséretében. Lelki extázist élnek át, miközben mintegy önmagukat feladva felolvadnak Istenben.

Amióta Erdogan a házi kedvenc minálunk, nem győzünk mindenféle formában visszatérni a Mohács után kivirágzó iszlám gyökereinkhez, amely létállapot a meghasonlott jelzővel érzékeltethető, hogy úrhölgyek maradjunk. Manapság ugyanis egyre többen gyakorolják a szemát a Lendvay utcában, azzal a különbséggel, hogy mindeközben nem Istenben olvadnak föl, hanem elveszítik az eszüket.

Minderre nagyon sok jel utal napjaikban. Orbán Viktorról ezúttal nem ejtünk szót, ő már olyan sebességgel pörög, mint egy pulzár, közülük is az úgynevezett milliszekundumos, amelyről közismert, hogy másodpercenként több száz fordulatot tesz meg.

Ilyen állapotban leledzik a kedves vezető, elképzelhető tehát, eközben hányszor találkozik Istennel, esetleg még magával Belzebubbal is. Csoda, ha odahagyta a tudatát? Egy csöppet sem, polgártársak. Viszont kísérő csillagai is egyre gyorsuló ütemben pörögnek, és ennek megfelelően reflektálnak a körülöttük lévő ismeretlen Univerzumra.

Mint például Kövér László házelnök úr, bár őnála más kozmikus események is közre játszhatnak, amikor szól az ő szájával. A muszlimüldözés és keresztényvédés szellemében mindenféle lakossági fórumokon vesz részt, hogy azokon kiteljesítse lelkének ékességével a hallgatóság ványadt ismereteit csillagokról és göncölökről.

Már majdnem a himbálózó kötelek magasságában jár, amikor vigyázó szavait így alakítja: „Ha nem tesszük meg a szükséges óvintézkedéseket, a migránsok kiszorítják a magyarságot a Kárpát-medencéből. Lehet, késleltetjük az elmúlásunkat erről a Földről, de előbb-utóbb jönnek más népek, és be fogják népesíteni a Kárpát-medencét, egész Európát.”

Ez színtiszta evolucionizmus, és lám, bizonyítja saját elméletét, miszerint kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna. Őbelőle sem. Sőt, ha a máma divatos trendeket követné, akkor feledné Darwint, és a böszme amerikaiak kreacionizmusát követné, viszont ahhoz nincsen neki érkezése, tehát lebukott, magunk közt szólván.

De nem is ez az, amiből kitetszik, hogy dervis-állapotban leledzik a házelnök úr. Hogy mindenkibe beleköt, az axióma, születési rendellenesség úgymond, eleddig azonban csak a panelprolik, és más kártékony állatfajták voltak bajszának tárgyai, mostan azonban szintet lépett, átlendült az eseményhorizonton, és belekötött Mesut Özilbe.

Ez a jóravaló fiatalember a német futballválogatott tagja, aki amúgy az angol Arsenálban keresi a kalácsra valót, ergo, maga a világpolgár házelnök úrhoz képest, aki Pápáról indulva csupán Budapestig jutott, ami nem egy vaszisztdasz még Trabanttal sem. Özil meg Gelsenkirchenben született, így árja a maga módján, a tajparaszt bajuszos számára viszont: „Ő is csak egy migráns, és hiába német állampolgár, volt pofája megőrizni török identitását.”

Tanácstalanok lehetnek ezek után itt minálunk azok – és milyen sokan vannak -, akiknek a neve valamely alacsonyabb fajú – ha már, ugye – származásra utal, úgymint szerb, tót, német, román, horvát, meg a többi, főleg akkor, amikor a tévében bámulják az anyanyelvükön számukra készített műsorokat, meg népviseletbe öltözve nemzetiségieskednek. Nekik is van pofájuk megőrizni az identitásukat. (Ha már konzekvensen végighaladunk utunkon házelnök úr sajátos logikája mentén.)

Hogy szűken csak a tegnapi felemelő nap híreinél maradjunk, említsük meg Bikádi László hajmáskéri református lelkész istentiszteletét, amelyen sajátos szövegekkel szórakoztatta a hívőket. Elég csak kommentár nélkül idézni, az ő tudata miképpen találkozott az ő Istenével.

„Engedjétek meg, hogy azt mondjam, olyanok, mint a hangyák, olyanok, mint a vadon állatai, akiket az ember kiszorít az élőhelyükről, mert városokat és falvakat, utakat építünk oda, ahol ők természetesen éltek odáig. És utána mit csinálnak a hangyák? Beköltöznek a házakba. Mi történik az egerekkel, pockokkal és más mezei élőlényekkel? Jönnek és megszállnak minket.”

A jámbor ember a képekben gazdag beszéddel a menekülőkre utalt, s ha szabad így fogalmaznunk, ezzel elveszítette lelkész jellegét. Igaz, nem épp most történt meg a baj, hiszen a hívő lélek volt már fideszes és kdnp-s képviselő is. Ez egyből magyarázatot ad mindenre, s ha még azzal is kiegészítjük, hogy jóban van az Orbán famíliával, és ő nevelte fel Orbán kutyájának, Nárcisznak a kölykét is, sőt, magát Orbán Gáspárt védte a búkon, amikor a gyermek megtalálta a saját szakállasát, akkor egyáltalán nincsen több kérdésünk.

Ilyen örömök közt telnek napjaink Hunniában, azzal a sajátságos sejtéssel, hogy ennek már soha nem lesz vége. Ha elbukik az elbaszott népszavazásuk azért, ha meg nem, akkor meg azért. Tök mindegy hát, hogy az a rohadt sapka a fejünkön leledzik, vagy izzadt tenyerünkben szorongatjuk. A téboly már a spájzban van, és itt pörög nekünk az idők végezetéig.