Azt írta a rajongóm, utalva az írásban foglaltakra – amely dolgok legalábbis sírásra ingerlik az embert -, hogy ez van, szar ügy mi, valamint takonygerincűnek titulált, és kifejezte abbéli reményét, hogy azért a szarért, amit odafostam, a csalással újra hatalomra kerül rablóbaloldal jól megfizet. Ez a kivonata az okádásnak, és egyáltalán nem is érdekelne, ha nem saját magáról, az ő sajtójáról és az ő pártjáról beszélt volna, pedig azt tette. Csak ez az egy, ami a tűnődésre késztet, hogy milyen tisztán látja a KESMA működését, s benne – mondjuk – Bayer tagkönyvet.

Már a gondolatmenet cinikus indítása is elképesztő, hogy ez van, ez a szar, amiről irkáltam, amiben a bájos kommentelő láthatólag jól érzi magát. Pedig én azt írtam, hogy tényleg elveszik a keresztény kultúránk – már ha van olyan, de mégis -, hogy elözönlik az idegenek gyönyörű hazánkat, elveszik a munkánkat, és minden olyan rossz megtörténik velünk, amiről a kedves vezető évek óta sivalkodik, s amely ellen buzdítja az olyanokat, mint a drága kommentelő is. Neki meg tetszik, csupán azért, mert nekem meg nem. Holott látszólag ugyanazért aggódom, mint a kedves vezető.

De, amikor megmutatom, hogy OVM hazudik, és szétrohasztja az országot, akkor az én kurva anyám, mert csak. Tiszteletre méltó lassan ez a következetlenség, mert az indiánok is megbecsülték az őrülteket. Viszont az ilyenek, akik negatívban – szó szerint, mint a fotószalagon – látják a világot, ássák meg az ország és a te sírodat is nyájas olvasó, és úgyszólvan tehetetlen az ember velük szemben, mert a vak hittel nem lehet mit kezdeni. Mert például mire jusson az ember a takonygerincével, amikor harminc éve írja a világot ugyanonnan.

Ha most büszkélkedni és a vátesz szerepben tündökölni szeretnék, azt is elmesélném, hogy én már harminc éve ekézem OVM-et, s nem azért, mert komcsi ivadék lennék, hanem, mert már akkor is lerítt róla a gátlástalan aljassága, ami azóta teljesen kifejlett. Itt áll előttünk egész pompájában legnagyobb bánatunkra. És ez a gátlástalan aljasság az ilyen kommentelőkből táplálkozik, belőlük nyeri az erejét, de ezzel sincsen már sok tennivaló, mert vannak reménytelen helyzetek, amikor a beteg menthetetlen, és a sok orvos csak hümmög.

Egy, csak egy dolog zavart a húha anyámban, hogy a bájos kommentelő úgy véli, engem ezért a rabló kommunisták megfizetnek. Nos, nem. Sőt, még akkor sem fizettek meg, amikor igazán hatalmon voltak, mert a kommunisták úgy hitték, nekik jár a korrekt írás, és nem nevelgettek szolgasereget. Rosszul tették, mert a bájos kommentelő sajtója, a KESMA azzal foglalatoskodik, hogy elküldje őket a francba, és nincs meg az a slapajsereg, amelyik gátlástalanul és elvakultan védené őket, s így úgymond két tűz közé kerülnek. Én sem nyaltam a seggüket, nem is fogom soha.

Persze föltehető az az igazán meggondolandó és fajsúlyos kérdés, hogy érdemes-e becsületesnek maradni, de ezt a fideszfélék úgysem értik. Meg különben is filmbe illő dilemma ez Anthony Hopkins főszereplésével, rendezte JHVH. Ezen túl, egyre hosszabbnak tűnő életem minden tapasztalata afelé mutat, az idealista moralisták általában éhen döglenek, vagy megverik őket. Az ember mégis képtelen másképp, ha Füst Milánon nevelkedett, ő pedig arra tanít, hogy a földi s túlvilági jutalom reménye nélkül jónak lenni a legigazabb erény. Innen nézvést pedig a bájos kommentelő be is kaphatja. Nem szép ezt így kijelenteni, de legyünk őszinték egymással.

„Ma már, tíz év távlatából azt látjuk: mindaz, amit a magyar baloldal sajátosságának, genetikai hibából fakadó torzult karakterének gondoltunk, az valójában az európai baloldal karaktere.” By: Kövér László

Édesdrága házelnök úr, ezt igazán nem kellett volna. Ha úgyis tudja, hogy genetikailag hibás vagyok, ezért pedig minduntalan rárontok saját nemzetemre, mert nem szeretem a magyarokat, ezt az utolsó áramütést, amelyet a heréimre méretett pribékjeivel, fölösleges volt már eszközölni. Pörög a villanyóra, mi lesz így a rezsicsökkentéssel? Most már nekem mindegy, enélkül is mindent bevallok.

Igen, baloldali vagyok az önök kontextusában. Meg buzi, következésképp cigány. Mi több, bevándorló meg homeless, egyúttal keményen dolgozó kisember, aki eszméiben eltévelyedett. Kiismerhetetlen alak, irtandó fajta. Jól teszi, ha lesújt rám az igazságszolgáltatás vasökle, éppen ezért önkritikát gyakorolok pártunk felé, és boldogan várom – bármi legyen is – az ítéletet, és nagyon kívánom a megtisztító, átnevelő tábori életet.

Örömmel tölt el, hogy fiamnak már nem kell átesni e felemelő procedúrán, őt már maguk nevelték az óvodában, meg az alsó tagozatban. Karakán kölök fiatal kora ellenére, kék a szeme, arca csupa derű, a mindennapos testneveléstől pitymalló izmai már duzzadni kezdenek. (Übermenschnek néz ki.) Igaz, olvasni nem nagyon tud, annyit épp, hogy a konzultációs leveleket megértse. Bár ő maga még nem kapott, de itt a lépcsőházban einstandolt egyet a Rózsika nénitől, és csillogó szemekkel forgatja.

Édes egy gyerek, bevándorlósat játszik a kis társaival. Viszont gond van. Még nem tudható, mi alakul belőle, hiszen az én rosssz génjeimet örökölte, következésképp, ha nem vigyáznak reá, ő is elcseszett baloldali lesz. Hibáztak, házelnök úr, nem ivartalanítottak időben. Erre jobban figyelhetnének, mert baj lesz. Meg az a kerítés, az is tökéletlen. Nem éri körbe a teljes országot, könnyedén ki-, és megkerülhető.

Javasolnám bővítését mindkét irányba, míg egyszercsak összeér a két oldal. Ott egy kis lukat kell hagyni az egyetlen ajtónak, amely fölé ezt a feliratot gondolom: Arbeit macht frei. Ez már bevált egyszer. Ha a rezsi nem szenvedi meg nagyon, áram is kéne bele. De beszélek itt össze-vissza, hiszen Önök jobban tudják. Aztán jöhetne Mengele – bocs – Mikola doktor, és vizsgálhatná az egész ország génjeit, különös tekintettel az ikrekre.

Ezeket képzelem életünket javítandó. Mindebből láthatja, hogy igyekezek én megfelelni az iránymutatásoknak, erősen dolgozok, hogy beilleszkedjek közmunkás társaim közé. Kérem, ha újra bevezetik a halálbüntetést, mindezt vegyék figyelembe. Elég lesz a tökeimet levágni, csak a nyamvadt életemet hagyják meg, ígérem, jó leszek, és még a lába nyomát is csókkal illetem akkor. Kitartás! Üdvözlettel: Gregor Samsa.

Ui: Fáj a hátam az almától.