Az ott Miami és egy film, ez pedig itt Magyarország, és nem köztársaság. Az egyik mese, a másik meg nem, s míg abban azt tanulmányozhatjuk, hogyan lesz a pofozkodó favágóból stramm rendőr, itt pedig annak vagyunk tanúi, miként rohad szét minden, és marad rendőr olyan is, akinek pedig emberi számítás szerint nem ott lenne a helye, de Pintér Sanya mégis így akarja.

A Fidesz, mint a vezére, eljátszotta itt is ugyanazt, mint mindenben, hogy mást mond, mint amit csinál. Annak idején a Bajnai-kormány (2009-ben) eltörölte a belügyminiszter azon jogát, hogy jogerősen elítélt embereket a rendőrség kötelékében tarthasson. Ellenzékben Orbánnak habzott a szája, hogy az úgy nem jó, ez így nem elég, aztán hatalomra kerülve 2011-ben mégis visszaállította az egészet.

Pintér Sándor pedig, aki két hét alatt rendet tett, 2012-óta huszonkilenc olyan rendőrnek adott felmentést, akiket a bíróság korábban akár két év felfüggesztett börtönbüntetésre is ítélhetett, a mérlegelés egyetlen kritériuma pedig ez: „az elmarasztalás alapjául szolgáló magatartás a további szolgálatellátást feltehetően hátrányosan nem befolyásolja”. – Minden bizonnyal.

Ezt az egészet a Magyar Helsinki Bizottság piszkálta meg és hozta nyilvánosságra, mert nekik úgyis mindegy, hiszen a fiatal keresztényektől megkapták már a kilövésüket engedélyező matricát. Addig is azonban, amíg kivégzik őket, amiatt aggódnak, hogy a belügyminiszter ilyen elnéző gesztusai táptalaja lehetnek a testületen belüli fellazulásnak, s ebben van is némi igazuk, valljuk meg.

Egy jóindulatból állásában hagyott ember könnyen utasítható olyasmire, amire másképp amúgy nem, és most, hogy az ellenségek száma – úgymint hajléktalanok és civilek – exponenciálisan növekszik, szükség lehet minden jóöklű harcosra, mert mindent a kopaszok és forró vérű nyugdíjasok sem bírhatnak, ugye. Másrészt a rovott múltú kollégák amúgy is közel állhatnak belügyér et. ragyás szívéhez, ismerve az ő bájos előéletét is.

Egészen elképesztő iramban suhanunk valami meghatározhatatlan állapot felé. Nem Dél-Amerika, hanem a bizonytalan kelet irányába. Baltás gyilkosokat is elenged a fényes tekintetű jó pénzért, a kétmilliárdot (vagy mennyit) sikkasztó roma vezér meg ott pöffeszkedik az ő jobbján, hogy egyéb nyalánkságokkal, amelyet úgyis ismer minden újszülött, most ne is hozakodjak elő.

A helsinkiek azt mondták, az ilyen rehabilitált rendőrök azért veszélyesek, mert olyanok, mint a rohadt alma, amely megbetegíti a körötte lévőket is, az egész testület sokkal jobban kitett így a korrupciónak és a hatalmi arroganciának. Nem mondtak nagy újságot, ehhez hasonlatosan rohad szét az egész ország a fejétől a talpáig, Orbán íróasztalától a legutolsó tanyasi kalyibáig bezárólag.

Visszatérve még a Bűnvadászokra – ha már ezt választottuk példamesének -, emlékezhetünk, hogy Walsh és Kirby abban a reményben szorongatják meg a szenátor és az ügyész tökeit, hogy emiatt majd őket McBride kapitány jól elbocsátja, aztán meg nem. Csalódniuk kell, és még dicséretet is kapnak, mert mint már említettem, az ott Miami, ez viszont itt Magyarország, és ennyi köztünk a különbség.

A hirado.hu, amely a Kunigunda utcai házimozi testvérlánya, pedig rákapott a neki rendelt koncra, és megszületett az „ügyet” majd kísérő vezérmotívum, amely így hangzik: „Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnököt és feleségét, Dobrev Klárát is érintő”. Ezután már akármit mögéje, eléje lehet tenni. De, hogy úgy kétnaponta halljuk majd, az is hétszentség, hiszen vészesen közelednek a választások, és a konzultációjuk is véget ért.

Ugyanígy életre kelt az eddig tetszhalott Budai Gyula is, aki szerint „az előzetes teljesítés, a közbeszerzés kijátszása és a metrókocsik előzetes engedély nélküli legyártása mind azt feltételezik, hogy előre megállapodott szereplők voltak, a beruházás körül bábáskodó SZDSZ-MSZP városvezetés a saját haszna érdekében valósította meg azt.”

Itt tartunk hát megint. A szavazóbázis ébren tartása érdekében életre kelt a rendszer egyik – persze melyik nem az – legaljasabb technikája, amelynek végén vezetőszáron lehet majd mutogatni mindenféle mókusokat a tévéjükben. Hogy később, ki tudja mikor, de mindenképpen 2018 tavasza után majd felmentő ítéletek születnek, azt ki nem szarja le, magunk közt szólván.

Hogy más példával ne éljek, 2013-ban Simon Gábort is úgy sétáltatták, mint valami cirkuszi medvét, és most, négy év után sincsen semmi sem, mutatja a módszer lényegét. Pedig Simon még lehet szaralak, de, hogy Dobrev Klára nem az, az is ziher, és mondom ezt annak ellenére, hogy nem ismerhetem. Viszont a férjét, a Patásfletót meg alaposan, és közelről.

Bizton állíthatom, lehet, hogy bohóc, lehet, hogy elbaszta, de a kisujjában több ész van, mint a Németh Szilárd vonulatnak, valamint, hogy a zsebében meg több gerinc és tisztesség, mint a Rogán Antaloknak, az is teljesen bizonyos. Mégis ő a Sátán egy személyben Igaz, már vetélytársai is akadnak, momentumosok, Gulyás Márton, egyebek, akik friss húsok a piacon.

Csak kerül majd köztük valaki, akit mutogatni lehet a kameráknak bilincsben, mint aki élve megette a saját anyját. Ez itt a koncepciós perek kies világa azzal az abszurddal, hogy nincsen előre megírt ítélet, mert nem is lehet, a hangsúlyok eltolódtak a sugallás felé, ami médiától átitatott korunkban éppen elég. A prolinak meg lehet mutatni, ő lopta el a kabátot, és kész is a tudatmódosító, s egyben a leltár. Egy egész ország gágogott évekig a Libajnainak. Ki törődik ma már vele mi volt az igazság?

Így lesz ez az elkövetkezendő rohadt hosszú évben. Csak szólok, mielőtt majd nagyon elkezdenek csodálkozni a népek, hogy ezek ilyen gecik? Ilyenek, a Simicska is megmondta, és ő csak tudja, csupán immár a szopóroller másik oldaláról. Hogy amúgy ezt az egész mostani bagázst kéne a manézsban mutogatni, azt is tudjuk. Viszont annak csak később jön el az ideje.

Meglehetősen illetlen dolgok történtek tegnap a DK sajtótájékoztatóján, ahol a szakadárok kifejtették véleményüket arról, hogy az LMP lepaktált a Fidesszel az alkotmánybírák személyéről. Varju László alelnök szerint a magyar „zöldek” ezzel kiiratkoztak az ellenzéki pártok soraiból, és elhangzott még a hadi állapotok közt használatos kollaboráns kifejezés is.

A DK egyáltalán nem róható meg azért, ha háborúként értelmezi a jelenlegi magyar közállapotokat, erre kényszeríti őt a kormányzó erő, aki folyamatosan fújja a harsonákat és pergeti a dobot. Nem esünk túlzásba, ha azt mondjuk, nem normális a mai magyar közélet, és, mint Svejktől tudjuk, nagy idők nagy embereket kívánnak.

„- Esküszöm az egy élő Istenre, hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!”

Ez, mint arra suttyó gyermekkorunkból emlékezhetünk, Dobó István esküje Egerben, midőn a letelepedési kötvénnyel nem bíró törökök elleni harcra készült. Momentán az ellenzék – kivétel Jobbik – ilyen lélekállapotban leledzik. Erre ezek az LMP-sek szóba állnak a törökkel, sőt, alájuk is dolgoznak. Érthető, ha Dobó-Varju kiakad? Teljes szívünkből.

A sajttájon viszont korántsem természetszerűleg megjelent Schiffer András, aki amúgy a háttérbe húzódott, ellenben egy alkalmat sem hagyna ki, hogy Gyurcsányba bele ne rúgjon. Régi mániája már ez neki, aktív korában is egyetlen értékelhető és emlékezésre okot adó cselekedete volt, a sukorói feljelentés. Ezt a kudarcot ugyanúgy nem tudja feledni, mint Orbán az emlékezetes tévé-vitát.

Mindkettőjük retinájába visszavonhatatlanul beleégett a Fletó, hogy szabadulni sem bírnak tőle, így egy gyékényen árulnak, az Orbán meg Schiffer. Olyannyira, hogy a levitézlett zöldtárselnök Orbánnal nem nagyon foglalkozott kétes pályája során, mára pedig hasonult is hozzá. Más magyarázata nincsen a tegnapi ámokfutásnak, amikor hitványnak és alávalónak nevezte a DK-t, valamint ilyet is mondott: „Gyakorlatilag egyházellenes indulatokat szítanak fel, azt csinálják, amit az AVH-s szellemi elődeik.” Ehhöz hozzátenni nincs mit.

Ott volt még Schmuck Erzsébet, az LMP frakcióvezetője is, aki visszautasította a DK vádjait, és kimondta a varázsigét, miszerint a Demokratikus Koalíció nem tudja elképzelni, hogy van egy olyan parlamenti párt, amely az elvei szerint politizál. Az elvek tehát, amiről nem tudni mik volnának, viszont vannak, mint titokzatos rendező elv.

„Az LMP önmagában is egy eszme, egy idea: lehet más a politika. Az ÖKO-párt azt tűzte ki célul, hogy a rendszer megváltoztatásán fog dolgozni. Nem, nem úgy, hogy esténként egy új Magyarországot épít, mert a régi már lepukkadt, és egyszer majd, amikor eljön az átadás napja, akkor előrukkolnak az újjal, hogy íme. Az LMP politikájának, illetve cselekvési stratégiájának épp az a lényege, hogy minden egyes tettet, döntést összevetnek az elveikkel, illetve az azokból már kibontott gondolatok rendszerével, beleértve a párt működési szabályzatát, és így haladnak előre az időben, bízva abban, hogy az elvek segítségével egy egészen más rendszer fog kibontakozni döntéseik nyomán. Egy építkezésen egyszerű mérőeszközök segítenek, függőón, derékszög, vonalzó, az LMP az elveit használja így, rendszer bontás/építés/átépítés közben. Az LMP a durva, embertelen rendszer helyett ÖKO- és humánus, szociális alapokon kíván döntéseket hozni.”

Ezt a szöveget egy évtizedes, a zöldeket fényező írásból idéztem, és három dolog hüvelyezhető ki belőle: öko, humánus, szociális. A két utóbbi az összes demokratikus pártra jellemző, marad tehát az LMP-nek a zöld-ség, mint azonosító elem. Az összes többi duma valami homályos katyvasz a függőónjával együtt.

Ilyennel rendszert borítani bajos, és annyi megjegyezni való még akad itt, hogy ez az egész a Bajnai feletti diadal győzelmi mámorában született 2014-ben. Az LMP számára ő volt a technokrata ördög, akit sárba tapostak. A Fidesz-t itt sem emlegetik. Ilyenek az ő elveik, amelyekkel összhangban építik az új Magyarországot.

Hadházy Ákost viszont nagyon sajnálom. Még idén júliusban borongott ő, mint új zöld-társelnök, és ecsetelte pártjának érdemeit: „Szerintem nagyon nagy igény van egy olyan pártra, amely egyszerre három feltételt is teljesít. Egyrészt az LMP egy létező, megbízható és választható párt, másrészt nem kompromittálódott az elmúlt évtizedekben, harmadrészt pedig az LMP nem megy bele abba a csapdába, hogy elhiszi, úgy lehet nyerni, ha hergeli, hecceli az embereket és démonizálja az ellenfeleit.”

Az étlap, amit akkor is kínáltak, a következő: az LMP választható, nem démonizál és nem heccel. Csak a DK ellen, ugye. Mindezeket akkor én illetlen szöveggel nyugtáztam, de nagyon udvarias választ kaptam: „Kedves Rezeda Úr! Sajnálom, hogy indulatokat keltettem Önben, elnézést kérek érte. Valószínűleg tényleg illetlen, hogy egy vidéki állatorvos bele próbál szólni a nagyok játékába, és lehet, hogy nehezen érthető is, amit mond. Én minden interjúban azt mondom el, hogy nem hergelni kell az embereket, hanem meggyőzni őket és cselekedni. Látja, Önt mégis felhergeltem. Tényleg nehéz szakma ez, de még egyszer elnézését kérem, egyelőre maradok. Hadházy Ákos”

Ez nagyon szép történet, viszont semmire sem lehet menni vele. Fideszt leváltani legfőképpen nem, függőónnal, vonalzóval és derékszöggel meg pláne. Ellenben indulat is megbúvik a jámborság mögött. Schiffer úr a reflektor.hu-n írt tegnap egy regény hosszúságú elemzést „Lehet más, mint zsákmányszerzés” címmel az ő sajátos paktumukról, ölég volt végigszenvedni, de a bizonyítvány-magyarázat egyetlen rövid konklúziója megint ennyi volt csak: „A minél-rosszabb-annál-jobb politikája éppen ezért egész egyszerűen hazaárulás.” Mondanom sem kell, hogy Orbán úr ettől milyen elégedetten majszolja a szotyolát.
A választópolgár is fölöttébb boldog. Iderakok egy nyomdaképes hozzászólást, amely az említett schifferiádára érkezett:

„Schiffer András az alkotmánybírók megválasztásának előestéjén posztol egyet arról, hogy az amúgy gyakorlatilag kizárólagos hatalommal rendelkező Fidesz ellenében ő márpedig kiharcolta olyan alkotmánybírák megválasztását, akik majd szembe mennek a Fidesz-es kizárólagosságra törekvésekkel, és a Fidesz majd pont ezt nyeli be csont nélkül. Plusz persze vesszen Gyurcsány meg a rohadék DK-ok. És mindezt persze el is hisszük, hisz maga Schiffer András írta. És ha Schiffer András azt írja, hogy az LMP-s paktumok jók, a többi paktum meg nem, akkor az nyilván úgy is van. És a Fidesz is csupa jóravaló politikusból áll, akik arról híresek, hogy támogatják a hatalmuk korlátozását biztosító szervezetek függetlenségét és üzemszerű működését.”

Erős a gyanúm, hogy a mindig is a bejutási küszöbön lavírozó párt még néhány ilyen elvszerű gesztus után 2018-ban nem fogja megugrani a lécet. Hadházy úr már a nyáron is így mélázott: „Én nem tudom elképzelni, hogy ez a választási rendszer így maradjon, most ennyit tudok erről mondani. Akkor nagyon el kell gondolkodni azon, hogy van-e értelme indulni. Ezt a kongresszuson persze nem vetettük fel, és jelen pillanatban erre nincs az LMP-nek hivatalos álláspontja.” Ha nincs, akkor nincs. Egy dolog azonban biztos, mint LMP álláspont és elv: Ceterum censeo Gyurcsányinem esse delendam. Csak a miheztartás végett.

Az történt, hogy elfogyott az ellenség. Időnként még felbukkan a tablón Gyurcsány kezében véres karddal, de Bajnai libái a feledés enyészetében, az eeemúttnyóc már sűrűen zajló öt, ami itt történik a szemünk előtt. Minden belső ellenség a porban, a civilek éppen csak készülődnek a piros sarokban, és az összes fellelhető kommunistát is fölszívta a Párt és folyománya, a keresztes vitézek gyülekezete. Harcolni azonban muszáj, így találtuk magunkat egyenest a Negyedik Világháborúban, Kövér László sajátos történelem-értelmezésében, ami ideától az embernek visítva kéne röhögnie, ha olyan kedve volna, de éppen nincs. Ilyen alakok miatt nincs. Meglelték minden magyarok ősbaját, az idegen érdekeket, amivel nyomorgatnak minket, igazán ideje volna már egy alapos békamenetnek, szólít a haza, fiúk.

Mindez azonban elveszik a szavak rejtett varázsában. Mert ízlelgessük csak azt a gyönyörűséget, hogy országvédelem. Mintha erősen hajazna a nyugdíjak megvédésének aktusára, meg a nyugdíjpénztárak garázdálkodásától való megóvás könnyed bájára, amiből láttuk, mi kerekedett. Jobb lenne felejteni, legális házipálinkába folytani az emlékeket. Meg egyáltalán, ami megvédődött eddig a NER-ben, az minden a köpedelem aljává vált legott. Munkahelyek, oktatás, egészségügy, etc. A szegényeket annyira sikerült megvédeni, hogy éppen már büntetőjogi kategória, ha valaki a templom egere, cincogni minálunk nem komilfó foglalatosság. Így megy ez errefelé, ha valamit megvédenek. Amit el lehet szabni, azt elszabják.

Ilyen rálátásból az ember gyereke nem sok jót vár attól az országvédelmi programtól, amelyben szó lesz majd a kitiltási ügy válaszlépéseiről, amibe bizonyára bele fog remegni az imperialista bagázs, nem lennék most a helyükben. Meg azért sem, mert ez a direktíva arról is gondoskodni szeretne már megint, hogy azt a lóvét, amelyet a saját pénzükből megtermeltek a megszentelt magyar földön, azt hagyják már itt, a Fidesz-zsebekben. Meg ilyeneket terveznek, ami így első ránézésre maga a téboly, de ez a létbeli állapot már egyáltalán nem újdonság. Ilyképp be kell látnunk, hogy Menyhárt Jenő maga volt a vátesz, amikor a szép új világról ordibált hajdan, még messze azelőtt, hogy Orbán kizavarta azokat az oroszokat, akik akkor már rég útra keltek. És most hívja őket édes altatókkal.

„Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk, / Egy palackba zárjuk a szellemünk, / Én örülök neki, hogy itt lehetek, / Mert itt tervezik az isteneket. / Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk, / Csak előbb lágyan tönkremegyünk, / Te se engem, én se téged, / Minket már a bűn se véd meg./
(Európa Kiadó)