Hingst tiszteletbeli magyar voltaképp, vér a vérünkből, szív a szívünkből. Minálunk ugyanis egy egész nép, mit nép, nemzet orra alá finganak napra-nap de nagyon öblöset. Van, aki emiatt prüszköl, mások, érthetetlenül sokan pedig üdvözült mosollyal szívják a kénköves bűzt, mintegy feredőznek benne, akárha orgonaillat, és még csak észre sem veszik. Annyira szaglik az ország, hogy már az angolai elnöknek is büdös ez a mi Orbánunk. Magunk pediglen így jártunk.

Meg úgy is, ha belegondolunk, hogy nincs a népnek/nemzetnek olyan rétege, aki már ne kapott volna a képibe egy adaggal. Viszont már annyi ideje szagolja a boldogtalanságot, hogy – mivel a szaglóidegek hamar fáradnak – már észre sem veszi, beletörődött, hogy a világ ugyan büdös, de azért él még, és ez a lényeg. Helytelen hozzáállás. Bár azt is látjuk, hogy akad azért, aki így-úgy tiltakozna ugyan, de neki meg a fejére ülnek, az orrát a farpofák közé illesztik, és így kapja meg az adagját. Kiterítenek úgyis.

Hingsnek is, magunknak is elég frusztráló a tehetetlenség. A kiszolgáltatottság és a reménytelenség megeszi a lelket, sajátos torzulásokat okoz benne különféle kimenetelekkel. A letargia, bár kiábrándító, de mégis csak a szolidabb változat. Így is megdöglik az ember, de nem nagy hanggal, hanem ordítás nélkül, elszáradva, mint egy őszi levél. A gyászoló sokaság pedig biztosítja a már nem is annyira zokogó özvegyet, hogy jó ember volt a megboldogult, ők pedig szeretve tisztelték.

Az özvegynek ettől jobb nem lesz, viszont ő is siet halni, a Nap azonban szenvtelenül, továbbra is vidáman süt, a madarak pedig dalolnak. Még ennél is tragikusabb viszont, ha dacot vált ki a pofába szellentés, s mivel a csinovnyik felfelé néma, keres egy nálánál is kiszolgáltatottabbat, őt abajgtaja, s igyekszik a halálba kergetni. A piramis alján lévő pedig, aki már nem tudja kibe beletörölni a csizmáját, állatokat kínoz vagy hajléktalanokat gyújt föl. Ez az embertelenség természetrajza.

Így formálja világunkat a legfelső körökből eredő és egyre lejjebb kígyózó fingás, így válik pokollá egy ország, város, falu és tanya, az egész elcseszett Föld nevű bolygó. Csudálatos metafora ez, amely leírja totálisan elfuserált életünket, ahogyan eltartott kisujjú budoárokban mondanák, bántanak minket a szelek. De, hogy lássuk, minden nincs egészen veszve azért, romantikus versekben széllel, viharral személyesítik meg például a forradalmat is, tehát minden lehet. Fing, oder gyöngyvirágillat, a lehetőségek tárháza végtelen, legalábbis az elmélet szintjén.

Mert, mint látjuk, további merényletek készülnek, és még csak tagadni sem igyekeznek. Ugyanis, midőn – mint emlékezhetünk – egyetlenünk felköltözött a várba bele, s azóta is ott rohangál a bazi nagy erkélyén föl és alá, és a Gundel főz rá, nos, a példák közül, amelyek a proletár tudatáig hatoltak, a babgulyásé vált a legközismertebbé, hogy az milyen pimaszul olcsó. Mindezek után pedig azt véljük, hogy ezek ott fönt nem egyszerűen éhesek, hanem készülnek a csatára. Gyűjtik a muníciót babot zabálva.

Miheztartás végett 2.0:
A Duna World csatorna célkitűzéseiről adtak tájékoztatást a közmédia vezetői kedden az új-zélandi Aucklandban a helyi magyaroknak. A találkozón Dobos Menyhért, a Duna Médiaszolgáltató vezérigazgatója, valamint Medveczky Balázs, a Duna Médiaszolgáltató televíziós szolgáltatási igazgatója egyúttal kérte az Új-Zélandon élő magyarokat, fogalmazzák meg igényeiket, hogy ennek megfelelően alakíthassák a csatorna programját.

Miheztartás végett 3.0:
Álcivilek arról készítettek egy gyors kivonatot – lévén központosított adat nincsen -, hogy hány honfitársunk fagyott meg a mostani győzedelmes napok alatt. Azt hiszem, kilencvenkettőnél állt meg az ujjuk a hátuk mögött, és innentől vannak a bajok, pedig még most is rohadt hideg van.

A ’zember mindég azzal a dilemmával küzd cefetül, hogy hány labda egy lélegeztető gép, és bajvívása minduntalan megfeneklik. Magyarán, a lélegeztető gépek permanensen elsőbbséget élveznek sajátos gondolatvilágában, de ezek helyettesíthetőek farháttal is, gusztus dolga csupán az egész.

Kiflit hamutartóval nem lehet összehasonlítani, s ha ilyet tesz az ember, akkor tehetségtelennek érzi magát, pedig ez az élet Babocsai néni. Kormányzó erőink szerint pedig ez: A következő napokban Új-Zélandon további két nagyobb magyar közösséget keresnek föl, majd a jelentős számú ausztráliai magyarság képviselőivel folytatnak eszmecserét a Duna World csatorna fejlesztéséről.

Ott, délen ilyenkor jó az idő. Lehetett volna árukapcsolást is logisztikázni, és a Duna World prominensei szállíthatták volna az Erzsébetet is, hogy a magyar éhen ne vesszen, miközben fejtetőn lóg a Földön, a víz meg másképp kanyarog a klotyóban.

Miheztartás végett 4.0:
Nem ragoznám én ezt nagyon tovább, ideírom azt, hogy kisvasút, meg olimpia, valamint Karmelita-kolostor. Melléje meg földrajzot illesztek, hogy Borsod, meg Szabolcs-Szatmár, vagy nyócker. Az ausztrál kurvaannyát az összesnek, aki van minekünk.

„…na jó, őszentsége leszophat, úgy tetszik, szépen befeküdt a liberálisok alá szexuális célból. Nem jön, mert a migránsok, meg a kerítés, meg akkor megbolygatja valaki a pénzügyeiket…vén latin genya…”

Az az érdekes helyzet állott elő akkor, hogy az olvasni nagyon tudó, ennek ellenére a PISA-teszten elhasaló közönségem engemet marasztalt el, hogy milyen mocskos a szám, holott csak tőle magától idéztem. Mindezt csak azért elevenítettem fel, hogy bukolikus képet fössek arról, milyen szellemi magasságokban is leledzünk manapság.

Ferenc viszont hajthatatlan, ezúttal a lengyel papságot tette a maga megérdemelt helyére, valamint tisztázta az iszlám, a menekülők és a terrorizmus egészen sajátos és egyszerű viszonyát is, amit viszont ezek a betűt igen, szöveget nem igazán értő emberek képtelenek fölfogni.

Közéjük tartozik Bayer Ötös Számú Tagkönyv is, aki mindezek ellenére íróként meg újságíróként aposztrofálja önmagát, holott már rég elment az esze. Ellenben nívója hasonló, mint azoké, akik azt hitték a saját mocskos pofájukról, hogy az enyém, holott az övék szerepelt a fényképen.

Vannak jó kommunisták, meg rosszak is. Ez alapvetés. A jók azok, akik jelenleg épp a Fidesz-ben materializálódtak újra, mint például Szili Katalin – és még sokan mások -, az összes többi rohadék, még a pápa is a rossz komcsik közé tartozik. Itt tartunk most.

Ebből az origóból indult ki az Ötös Számú Tagkönyv is, amikor legfrissebb dolgozatában az egyházfőt demens vénembernek, valamint gazembernek titulálta. Ferenc pápa rossz keresztény az ő felfogásukban, mert nem érti meg az orbáni eszméket, amelyek pedig az egyedül üdvözítőek, ezt minden kiscsoportos tudja.

Nem érti a felcsúti örök igazságokat Iványi Gábor sem, aki épp ezért azt a jutalmat kapta, hogy megvonták tőle az egyházi státuszt, meg a pénzt. Ezt ugyan Európa megítélte neki, viszont mint tudjuk, a mi kegyes hatalmunk szarik mindenre, ami – nem pénz, de – Brüsszelből jön, így értelemszerűen nem kap egy fityinget sem.

Ennek ellenére tovább folytatja karitatív tevékenységét, jutalmul pedig a nyakára küldik a rendőrséget azzal a dumával, hogy megóvja őket a terroristáktól. Ez egészen elképesztő maffia-tempó, védelmi pénzt azért még nem szednek tőle, de minden megeshet. Az is, hogy úgy jár, mint a jedizmus Ausztráliában.

Hülyék mindenhol vannak dögivel szerte a sárgolyón, ott is. Ez a vallási irányzat a Csillagok háborúja filmsorozat kapcsán indult el az angoloktól, amelyben a hősies jedi lovagok a sötétség erőivel fénykardokkal küzdenek, és győzedelmeskednek az Erő segítségével. Látszik, hogy nem volt véletlen az a Brexit.

A jedizmus elterjedését egy e-mail kampánynak köszönheti, amelyben a lakosságot arra kérték, hogy a népszámlálásnál ezt jelöljék meg vallásuknak, mert amennyiben több mint tízezren vallják magukat Luke Skywalker és Obi-Wan Kenobi hívőinek, akkor a jedizmust elismerik államvallásként.

Mivel eléggé nagy számú emberről van szó, a brit Országos Statisztikai Hivatal kénytelen volt külön kóddal ellátni a vallást. A 2001-es nagy-britanniai népszámlálásban pedig háromszázkilencvenezren vallották magukat Jedi hívőnek.

Mindez a téboly átterjedt aztán délre is, és az ottani normálisoknak tele lett a töke az egésszel. Megelégelték az ausztrál ateista aktivisták, hogy évről évre emberek tízezrei vallják magukat Jedi-hívőnek, és ezáltal eltorzítják a statisztikát, vallásosabb színben tüntetve fel a kontinensnyi országot, mint amilyen valójában.

Viszont, ha jól belegondolunk, így van ez minálunk is. A jedizmus ugyan még nem ütötte fel a fejét, ellenben a kereszténység igen. A népszámláláskor emberek százezrei mondják magukat ennek, holott a templomok dohos szagát hírből sem ismerik, és halovány fingjuk sincsen arról, ki a rosseb lehet az az Isten.

Mondjuk, ezt még maga Szent Ágoston sem tudta, a nagy patrisztikus, aki szerint Isten felfoghatatlan, és ez azért van így, mert bár tudjuk, hogy létezik, nem tudjuk, hogy mit jelent. Halandó életünk során nem láthatjuk őt „csak tükör által”. Isten felfoghatatlansága az emberi gyengeségből, hiányosságból adódik. Az ember csak akkor ismerheti meg Istent, amikor a lélek elvált a testtől.

A mostani elsőáldozók kedvéért azért megjegyzem, hogy babonaságuk nem sokban különbözik a Jedi-bolondériától, a gyökerek ugyanazok. Tertulliánusnak tulajdonítják a „Credo quia absurdum” (Hiszem, mert képtelenség) mondást, ami viszont nem ilyen egyszerű.

A maga teljességében így néz ki: „Üdvösségem van, ha nem szégyenkezem az én Uram miatt. Aki szégyell engem, azt én is szégyelleni fogom. Semmilyen okot nem találok a szégyenkezésre, csak olyat, amely éppen a szégyenteljes gyalázat miatt bölcsen szégyentelenné és üdvösen bolonddá tesz. Isten fiát keresztre feszítették: nem szégyellni való, mert valóban szégyenletes. Meghalt az Isten fia: teljességgel hihető, mivelhogy ostobaság. Eltemették és feltámadt: ez bizonyos, mivel lehetetlen.”
(Krisztus testéről 5,4)

Mindezt azért magyarázza, hogy az apostolok miért is találtak volna ki ilyen hihetetlen böszmeséget – mint kereszthalál meg feltámadás – Isten bizonyítására, amikor ez ellenkezik a józan ésszel. Egyszerűbb dolgot is lehetett volna hazudni, és éppen ez Isten létének bizonyítéka. A jedikről ugyanez elmondható, körbeértünk tehát.

Meg abból a szempontból is, hogy a pápát gyalázni nem komilfó, ugyanis az egész betűfolyamot megfejelem Füst Milán igazságával, miszerint: „A földi és túlvilági jutalom reménye nélkül jónak lenni a legigazabb erény.” És maradjunk ennyiben.