Ez a Hadházy örüljön tehát, hogy Kövér elvtárs ki nem heréli a bugylibicskájával, föl nem négyelteti, húzza karóba egyszerre és egy időben. Hogy ez nem történt meg, azért lehet, mert biztosan benne volt még a szentlélek, aki azon az úgynevezett parlamenti áhítaton költözött a testébe, amit előtte tartottak a szomszédos református templomban. Mint megtudtuk, de eddig nem kötötték az orrunkra, ez bevett szokás, hogy a parlamenti ülésszak elején ott áhítoznak. Nagyon helyes, a seregeket is meg szokták áldani a csata előtt, és a halálra ítélteket is felkeresi a pap, hogy vigaszt nyújtson a számukra.

Csak azt nem tudjuk, a katolikusok hová ültek a református akolban, vagy áttértek, nem tudhatni. Még az is lehet. Ismerjük a cuius regio, eius religio – azaz, akié a föld, azé a vallás – elvét, mikor is a jobbágyok tartoznak a fejedelem vallását követni. Ez a frakció nyomora, mindenki úgy csinál hülyét magából, ahogyan akar, az viszont érdekesebb, hogy miniszterügynök elvtárs ezen az áhítaton még ott gubbasztott, a munkahelyére viszont nem ment be. Egyébként, hogy ezt a templomi bohóckodást miért nevezik parlamentinek, az is rejtély, de egészen biztos, hogy néhány év múlva páran majd nagyon szégyellik, hogy részt vettek benne.

De térjünk vissza erre az Orbánra, aki előtte nap még buszoktól eltorlaszoltan páváskodott és beszélte a hülyeségeit, hogy pillangó akar lenni meg méhecske, mindezt azonban gondosan válogatott hülyék előtt, akik attól is elájulnak, ha megérzik az Orbánból áradó disznószagot. Köztük is lesznek olyanok, akik parancsra tették, de momentán nem ez a lényeg. Hanem az a feltevés, hogy rossz nyelvek szerint azért nem ment volna be a parlamentbe, mert a pillangós álmodozásai után a pártja, aki isten mellett mögötte van, kapott egy hatalmas maflást Dunaújvárosban. Az a valóság, az áhítat meg az évértékelő az édes álom. Ha valaki az utóbbiakat választja, szaralak és nem miniszterelnök.

Azzal takarózott ez a drága, hogy azért nem jelent meg, mert ”a kormány most a koronavírus elleni küzdelemről szóló tájékoztatást ítélte a legfontosabbnak, és a legsürgősebbnek”. Ha viszont erről nincs mondanivalója, az is csak az előbbi állítást igazolja. Ennél tényleg valószínűbb azonban, hogy nem volt kedve függöny mögé bújva nézni, ahogyan szidják őt, vagy kérdésekre válaszolva kinyögni, hogy boldog karácsonyt, mert az még messze van. Orbán Viktor a beszéddel és a másnappal végleg kiiratkozott a valóságból, egyben azt is demonstrálva ezzel, egyáltalán nem érdekli, mi történik az országban, mert a beteges fantáziájának rabja csupán.

Ez pedig azért különösen veszélyes, mert, ha de iure ugyan nem, ám de facto királyságban élünk rendeleti kormányzással. Ugyanis az ország minden java fölött a sajátjaként rendelkezik a despota, a frakciója pedig még a saját kivégzését is megszavazná, így tehát – még Polttal a háta mögött ráadásnak – korlátok és fékek nélkül csinál azt, amit csak akar. De ez sem új, ezt is ezerszer megírtam, csak azt nem értem, a sok diplomás kommunista miért nem úsztatja fel a Dunán az Aurórát a karmeliták ellen egy jelző lövés erejéig. Nos, tehát, így kezdődött el a tavaszi ülésszak, amikor még két év van hátra 2022-ig, de azt sem kell feltétlenül kivárni.

Ám mégsem annyira „jómunkásember” ő, a nyáron kis ideig hegedülgetett tücsök módján, ezért a csillivilli átadás csúszik. Szeptember végére kellett volna elkészülnie a nagy műnek, hogy aztán az alkotó megpihenhessen, de nem sikerül, csak november elejére. Két ok miatt, állítólag.

Egyrészt a mi drágáink nem szeretnék borzolni a kedélyeket a nemzet – illetve a Párt – életét alapjaiban meghatározó népszavazási nagymise előtt, másrészt meg a beszariak annak a lehetőségét is szeretnék kizárni, hogy esetleg valamelyik ellenzéki erő a székház elé szervezzen kormányellenes demonstrációt.

Mint tudjuk, a pétervári Katonai Forradalmi Tanács utasítására 1917. november 7-én az Auróra matrózai elfoglalták a városközpontot a Vasziljevszkij-szigettel összekötő Miklós hidat. Este negyed tízkor a matrózból lett bolsevik hajóparancsnok–komisszár, Alekszandr Belisev parancsára a hajóorrban lévő lövegből leadott lövés pedig jelt adott a Téli Palota ostromára.

Ez a szerencsétlen jószág már múzeum, ez okból kevés az esély, hogy fölússzon a Lendvay utca habjain, a közvélekedés szerint viszont bolsevikjeink nekünk is vannak, akik egy tutajt még összedobhatnak, hogy azon vonuljanak a megszentelt épülethöz, és hozzábasszanak egy klaviatúrát, mint két éve. És akkor a rendszer összerogyik.

„Az ember tehát fél. És mitől? Mondani se kell, ezernyi minden fenyegeti őt. Ezért szeret este, mikor már az árnyaktól is riad, emberek közt lenni, zajban, mert effélét érez: – itt világosság van és zaj, az árnyak tehát eloszolnak, és ha ti nem féltek a veszedelmektől és haláltól, akkor nekem se kell talán.”

Ez itten Füst Milán bácsi bölcsessége, és bár azt meglehetős módon kétlem, hogy egyetlenünk, meg pláne Habony ötletgyáros tájékozódott volna felőle, mégis csak ebben a lélekállapotban leledzenek, ha tudnak róla, ha nem. Minden despota be van szarva magunk közt szólván, ahogyan mutatja ezt bádogkoronás királyunk március idusán, ketrecek közt megtartott pörformansza is.

Ezt a Lendvay utcát könnyű megszállni a mai matrózoknak, még 2013 márciusában fiatal tengerészek egy csoportja foglalta el, mint az emlékezetes. A forradalmi erőktől pedig a katedrálist csak a savas bácsi, kopasz és kigyúrt bölcsészek egy csoportja, valamint Selemeczi elvtársnő süteményei mentették meg.

Mindebből kitetszik, hogy ez egy elátkozott, szellemjárta épület, amellyel csak a baj van folyamatosan. S mivelhogy olyan Isten még nem született, aki garantálni tudná, hogy akármikor – bármikor – tüntetés ne keletkezzen előtte, meg kéne szabadulni tőle, mint annak idején a másiktól. 1993-ban, ugye, amikor is a Fidesz kiesett a tisztességesnek mondható pártok köréből. Azóta pedig ordas ribanc lett, mindnyájunk legnagyobb örömére.