Pedig ez van minálunk. Ilyen értelmetlen, hülye tanító nénis dac mutatkozott akkor is, amikor miniszterelnök úr – midőn prüszköltek a kisvasútja ellen – kijelentette, ha nem tetszik, akkor meghosszabbítja a vonalat, ezt a csodát. És meghosszabbítja. Szarik ez mindenre, arra is, hogy már az Uniónak is csípi a szemét az ő játékszere.

Dafke. És érdekes folyományok is fakadnak a durcás hosszabbítgatásból. A megszületett eget rengető tervek szerint a sihuhu-pitypoty kertek alatt kóborolna, s hogy, hogysem, néhány telket ketté is szelne haladtában. Még szerencse, hogy nem a nappalin keresztül iramlana, vagy a konyhán át. A magyar mókus azonban nem szereti, ha a paprikái közt zakatol a vonat. – Érthető okokból.

Etyeken történne meg ez a csoda – ami nem Felcsút, ilyképp le van már szarva magunk közt szólván -, s amikor mindez kiderült, és a jó etyekiek fölhorgadtak, akkor a miniszterelnökség illetékes seggnyalója azt felelte nékik, hogy bekaphatják, ha nem tetszik a grandiózus elképzelés, akkor saját költségükön terveztessék át. És ott volt a pont, kibukott a rezsim hozzáállása az ő alattvalóihoz.

Így megy ez ebben az országban már hat hosszú éve. Nem csak az etyekiek kaphatják be, hanem minden keményen dolgozó kisember, az összes jobbágy. Valamit delirál Orbán úr, és akkor az lesz. Azon kívül minden mindegy. Ezt érzékeny széplelkek diktatúrának nevezik suttogva, és az istenadta meg kussol, egy kivétellel, amikor az internet kínálta ingyenpornót vonták volna meg tőle.

No, akkor magasra tartotta a nyamvadt mobilját, és elözönlötte a hidakat. Különben meg, amikor látványosan meglopták, vagy a jogait csorbították, esetleg az országot húzták ki a lába alól, akkor egy szava nem volt. Maximum a hálószobák magányában, oder a kocsmák borködös mélyiben, és suttogva szidta a rendszert, meg annak urát.

Add ide a nyugdíj-megtakarításodat! Odaadta. Elveszem a trafikodat. Elvette. Lenyúlom a földjeidet. Lenyúlta. Szétkúrom az alkotmányodat. Szétkúrta. Bezárom a boltodat vasárnap. Bezárta. Népszavazol nekem. Népszavazott. Elveszem az újságodat. Elvette. Cselédnek nevelem a kölkedet. Annak neveli. Nap, mint nap futkározol az iskolában. Futkározik. Tovább is van, mondjam még? Nem mondom.

Ez az etyeki sztori a rendszer lenyomata, a petricsészéje úgymond. Én vagyok, esetleg a cimborák, az én hatalmi és anyagi harácsom, meg még tízegynéhány lojális lófasz milliárdjai, ezen kívül pedig minden és mindenki le van szarva. Mindenki bekaphatja, terveztesse át és kussoljon. Itt tartunk most, Astana éppen még nem vagyunk, de fénysebességgel száguldunk keleti testvéreink katonás rendje felé. Ha épp nem tetszik, akkor akár be is kaphatjuk, mert az összes rohadt rigó neki fütyöl.

A mi örökké való prime ministerünk avas szagú parasztudvaron látta meg Isten szent egét, még mindig élénken él emlékezetében, amikor párttitkár nemzője kézen fogta, és elkísérte az első edzésre. Arra a libapiszoktól szabdalt legelőre, amelynek helyén mára – saját budijának tövében – Puskás Panchóról elnevezett stadiont építtetett a népek boldogulására és pénzéből. Éppen ez, a száguldó ezredesről elnevezett díj teszi lehetővé számára, hogy megmerítőzzön a rivaldában, ilyképpen ehhez is annyi köze van, mint ennek az elátkozott országnak más eredményeihez, azaz semmi. És mégis megy. Megy, persze, mert a FIFA is hasonszőrű társaság, mint amit ő maga fabrikált össze a szebb napokat látott Fidesz-ből. Épp tutul a fél világ, hogy mely funkci zsebébe vándorolt mennyi pénz, hogy a ’22-es VB-t Qatarnak adják. Korrupciótól remeg az egész tákolmány, így ha valahol, akkor körükben igazán otthon érezheti magát a mi félreértett zsenink, Goodfriend és a hazaáruló civilek zaklatása itt nem kíséri őt. Blatternek megvannak a saját bejáratú csesztetői, vérünk a javából, igaz proletár, jómunkás-jóember, körében Viktor megnyugvásra lelhet.

Mert zavaros idők ezek, amikor hősünk homokos, füves, vizes síkra ért. Párizsban is állt a bál kicsinyt, vonulhatott a tömegben tegnap, csak épp nem röstellték feltenni a kérdést néhányan, hogy mi a jó francot keres ott. A liberális aljanép vállalhatatlannak minősítette oly igen szimpatikus sorstársaival egyetemben, mint Ahmet Davutoglu török miniszterelnök, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, Ali Bongo gaboni elnök, II. Abdallah és Rania, a jordán királyi pár, Sameh Choukryou egyiptomi külügyminiszter és Naftali Bennett izraeli gazdasági miniszter. Az a másfélmillió ember a sajtószabadságért – is – lavázott épp, s mivel nem a közszolgálati tévéből tájékozódnak, nem nézték jó szemmel szabadságharcosunk megjelenését, mint ahogyan Litvániában is csak a jó modor miatt viselték el nem is oly rég. A nagy víz túlpartja meg már rég nem szerepel az úticélok között, ott talán kérdeznének süvölvény egyetemisták. Meg különben is, ezidőtájt a megdöntésünkre készülnek, ami miatt már országvédelmi ötéves tervet kell bevezetnünk, űzött vadként keresni egy biztonságos aklot, és persze, hogy ezt az ezerszer áldott futball nyújtja. Neki. Orbánnak, ezt azért el ne feledjük.

Az ember melegségre vágyik, mint azt Örkénytől tudjuk, és hát mit tehet ebben a hideg világban, ahol a saját népe már naponta kéri csendesen, hogy takarodjon, meg még más, egészen furcsa dolgokra is felszólítják. Lázáros világából kitekint kicsinyt, és remél, de nem csalás nélkül néz szét, és nem könnyedén. Astana messzire van, Kazarbajev elnök meg túl közel, mégis csesztek papírt venni az unortodox kajlaszeműtől, ráadásul Putyin valagából sem lafog ki a Déli áramlat. De addig is, míg fénylő csillagunk meglátogat bennünket, bizonyítani kell létezésünk jogosságát – vélheti basink, a drága, és Zürichbe indul. Itt találkozhat futballistákkal is, nem úgy, mint a stadionoktól egyre jobban virágzó magyar földön, és ott lesz még Bözsi néni is, az ezredes felesége. Most, hogy az utolsó mohikán, Buzánszky Jenő is elhunyt csendesen, csak ő maradt nekünk az aranykorból, abból az időből, amikor a nemzet csillaga fennen ragyogott a futball hamiskás egén, kopasz elődünk fekete Pobedái cikáztak szerte az országban, és rend volt, igazi illiberális álomvilág, ami a célunk nekünk. Csakhogy: egy lófaszt mama, (Copyright Hofi Géza), azt.