Ugyanis Balog Zoltán nőnapon azt jelentette be, hogy az Emmi – aki nem a szomszéd néni – szeptembertől családtudományi mesterképzést indít a Corvinus Egyetemen. Balog elmondta: „Ellenzi a kormány a genderképzést, az emberek nőnek és férfinak születnek. Ezért a kormány nemet mond a társadalmi nemekre, de igent, a társadalmi szerepekre.” Ezt szó szerint mondta így, azért az idézőjel, hogy ne engemet nézzenek már hülyének, hanem őt.

A citált szövegnek ugyanis az ég egy világon semmi értelme nincsen, akárhonnan is nézegetem. Viszont azt mutatja, hogy Balog tiszteletes, mint kormányunk oszlopa, abba is belepofázik, mit oktassanak az egyetemek, és ilyen, amikor még „tudományos szocializmust” oktattak a jámbor diákoknak, akik tanáraikkal együtt röhögték ki az egészet, szóval ilyen azóta sem nagyon volt. De most ismét van, hogy el ne feledjük, hol is van lakóhelyünk.

Másrészt a stúdium tárgya is fölöttébb érdekes, mert nem tudható, hogy macsóságokat, vak komondort vagy mi a rossebet szánnak a hallgatók fejébe verni, mondjuk azt a mániájukat, hogy szüljél doszt és fogd be a pofád, mindez még bizonytalan. Még nem értem el egészen abba a korba, hogy arról ajvékoljak, régen minden jobb volt, de lehet, hogy most átléptem ezt a lélektani határt, például, ha a nagyanyámra gondolok.

Vagy a dédire, illetőleg az összes családban élő, még Afrika szavannáin imbolygó ősünkre egészen az evolúció kezdeti szakaszáig, amikor Balog tiszteletes útmutatása nélkül is tudta az emberi organizmus, mit jelent családban élni, és halni. Illetve azon kívül is. Ez – holott még nem igazán derült ki, mi a lószart fognak oktatni ezen a címen – megint csak olyan hímsoviniszta baromságnak tűnik, amely betegségben a kereszténységbe beleájult „elitünk” szenved, akárha mindenik gázszerelő volna.

Végül is, ez a NER lényege minden más cukisága mellett, csak azt nem értem, hogy Parragh iparkamarás mért nem ordít ellene, mint ahogyan azt a bölcsészekkel tette, hogy az a tudás haszontalan, mert nem lehet vele esztergályozni. Érdekes dolgok ezek. A családtudomány régi mesterei úgy voltak, hogy megtetszett egymásnak a nézésük meg a járásuk, és addig-addig noszogatták a dolgot, míg közös lett az ágyuk, meg a konyhájuk, életre-halálra. Vagy nem, de ahhoz se kellett Balog-stúdiumot végezni.

Hogy nem érted én nyájasom? Magam is nehezen ocsúdok most, hogy lebuktam, akárha a Balázs showban rántották volna le rólam a leplet, legalább annyira csupasz vagyok, és most mindent meg is magyarázok, de azonnal. Elképesztő egy képződmény ez az internet. Kinyitja a nagyvilágot, a jelent, a múltat, valamint – ha nem vigyázunk – a jövőt is. Találtam egy lapot rajta, ami olyat tud, hogy kettéáll a füle tőle a delikvensnek.

Annyit kell tenni vele, hogy a manus beírja a becses vezetéknevét, entert nyom, és ő legott megmutatja, mennyien, és hol senyvednek szerte a Föld kerekén ezzel a betűsorral, ami ők maguk volnának. Én magam tegnap tapasztaltam meg a csodát. Remegő ujjakkal, mint aki tilosban matat, a megfelelő rubrikába plajbászoltam a megfejtésre váró betűsort, ami így mutat: komondi. Ne tudd meg, én nyájasom, mit dobott a gép, ezért persze, hogy elmesélem, csak figyelj!

Magyarországon – állítólag – 229-en élnek ettől a névtől sújtva, a nagyságos USA földjén 2, Kenyában 2, a Cseh Köztársaságban meg 1 ilyen mókus akad. Ámde, és pláne, 6870-en virulnak komondiként na, hol? Burkina Fasoban vazze! Köpök, nyelek, de nem tudok. Innentől más a világ, semmissé válnak a családi legendáriumok is, amelyek arról szóltak, hogy a gyökerek a Kamond nevű településre utalnak nem messze, Veszprém megyébe, ugye. És itt lett volna valami gróf az ük-ük – mintha Hans Castorp volnánk, de ez most lényegtelen -, aki valamely őrült kártyapartin veszítette volna el a családi birtokot.

És semmisé válik az a mese is, ami pedig igaz, hogy atyai dédapám még kamondi lett volna, ám a nagyapámat elanyakönyvezték úgymond, így lettünk mi ilyen félsódéros, sehová nem tartozó komondiak. Mindez, mint valami rossz kártyavár omlott össze az internet szörnyű súlya alatt a tegnapi zord felismerésben, és mégis jól van ez így. Az emberiség bölcsője Afrika, és most kiderült, hogy a komondiaké is. És még jobb, mert büszkeséggel töltheti el nyamvadt szívemet, hogy közelebbről meg épp Burkina Faso eredésem helye. Ez ugyanis moré és dioula nyelveken azt jelenti: becsületes emberek országa.

Hogy ez így napvilágra került, hogy csak szórvány vagyok Európában, rokonságom pedig a Volta folyó, és nem a Gyöngyös partján éldegél, magyarázatot ad sok mindenre. Hogy mért üvöltetek oly szívesen – mindenki agyára menve – a zenegépből épp Rokia Traorét, vagy Boubacar Traorét mondjuk, vagy andalodok Cesaria Evorára alkalmasint. Hát a lelkem legmélyét bizsergetik ezek a hangok, és nem a verbunkostól ájulok el, hanem a kongától, és az is világossá vált egy csapásra, hogy miért gyökerezett földbe a lábam, amikor a Ramblas-on egy alak erősen fújta a didgeridoot, amely kellék ugyan ausztrál, de kicsire nem adunk, mert amikor hallottam, akkor éreztem úgy, hogy megérkeztem végre. Hazaáruló mocsok vagyok, mint kiderült, egy fehér bőrű rabszolga. És tényleg.