Kampec dolores XIX. – Botrány a templomban

Úgy röhögött, mint ötven évvel ezelőtt, nem bírta abbahagyni. Hörgött, visított, és nem volt ott rég elporladt anyja, hogy fakanállal térítse jobb belátásra.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Haláltánc és tücsökzene

Momentán egy dolog vigasztal csupán, hogy a mezei tücsök nyerte el online szavazáson „Az év rovara” címet, megelőzve a kisasszony szitakötőt és a nagy szarvasbogarat.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Orbán füldugója, Gyurcsány neje és moslék a disznóhoz

Most ő épp készül éhen dögölni. Ha egyetlenünk jó anya lenne, akkor hozzá mérné a boldogság fokát. Ehelyett a stadionjára panaszkodik, hogy hangos.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , ,

Jön, jön, jön: fizetős matekszakkör, na, ugye!

„Ha előrelátó csecsemő lettél volna/ Felkötöd magad a köldökzsinórodra/ De te megszülettél/ És nem vagy se hülye, se vak/ Ha már itt vagy/ Ne hagyd, hogy leállítsanak!”

Posted in Egyéb
Tags: ,

A körülbelül titkára – de ki az a három?

Dédi, örvendj, semmi sem változott! Orbán Viktor újra a körülbelül titkára lett. Kirielejszon.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Na, ugye 2.0, különben meg mi közünk hozzá

Megtudtuk végre, hogy igaza volt OV-nek, amikor a történelem lapjaira illő kijelentést tette láblabdásaink Európa bajnokságra evickélése kapcsán, miszerint: Na, ugye!

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Náluk van a slukker

Egy érdekes kérdés adódik azonban: ha már a fél országot körbekerítettük, akkor mi a jó francnak most gőzerővel gyártani ilyen pengés szart, hacsaknem azért, hogy a másik felét is lezárjuk honunknak. Meglátjuk majd ezt is.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

A futsal mint lakmusz, és más történetek

Hiába, ha olyan hoppmesterek vannak a szütyőben, mint az Árpi, aki meg mindeközben Ibizán rázta a lottyadt seggét egy egész ország örömére, minden megtörténhet, és mint kitetszik, meg is történik.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

A zsidók nem bírnak magukkal – leveleznek

Ez van, viszont kicsire nem ad ártunk és ormányunk, meg különben is, Szentgotthárd óta tudjuk, hogy a párizsi merénylet mögött is „ezek” álltak, most meg pofáznak. Hát hol élünk? Magyarországon, kérem tisztelettel, amely hely – mint az tudvalévő – bokréta Isten kalapján. Tehát csak nix ugribugri.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Nemzeti koton

Most épp abba a korba álmodik vissza bennünket az elfuserált politika, ezért az egyház karcos hangú macává vált. Mert tetszik neki nagyon, ennek megfelelően törleszt is, előre mielőtt még kérnének tőle valamit á la Virág elvtárs.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum