Hogy szavamat el ne feledjem, megszületett a kvóta-népzavazás (amely miatt minden cirkusz van ma ebben az országban) költségvetése. Annyiba fog kerülni, mint a térdeplő szobor, kábé ötmilliárdba.
Szépül a vár, Fischer Iván hisztizik. Mészáros úrnak, a gázszerelőnek egy év alatt tizenöt milliárddal gyarapodott a pénzesládája tartalma, ha csak ki nem felejtett valamit. Körmenden betört egy ablak, a reformok meg működnek.
És jött sorban az összes baromság: Körmenden fegyverkeznek, nem engedik egyedül az asszonyokat az utcára, a lányok állva hugyoznak a Rábába félelmükben, önvédelmi csoportok szerveződnek, akik épp herélni készülnek a migráncsokat
És most, hogy magam is megszentségtelenítettem egy tabut (jó öreg Freud), teszem a dolgomat. Indulok az anyám picsájába, és várom az inkvizítorokat, hogy vonszolnának a máglyára, de a kulturális bizottság színe elé mindenképp.
Beásták magukat a bőrünk alá, de bevették magukat az államszervezet minden zugába is, a legkisebb hivatalba, és a legutolsó pedellus is ők maguk.
Hogy ez így kiderült, hogy csak szórvány vagyok Európában, rokonságom pedig a Volta folyó, és nem a Gyöngyös partján éldegél, magyarázatot ad sok mindenre.
Kiderül, hogy amit itt nekünk ez a bagázs összedelirált, csak olyan ingatag, mint a futballcsapatuk. Ez a végjáték nincs nagyon messze, és akkor bármi lehet. A Krakatau annak idején nemes egyszerűséggel fölrobbant. Ezt el ne feledjük.
Indult, a májusfa szalagjai kókadtan lógtak, a két közmunkás bontotta a színpadot, a duplagyűrűsök misére gyülekeztek, a kölkek motoroztak, a zsíros hajúak ittak, a koszos melegítősök klopfolták a húst, és szívükben élezték a kést hűtlen uruk számára.
S hogy idáig eljutottunk, bánat üli meg szívünket, ami kettős természetű: kurva nehéz dolgunk lesz 2018-ban az urnák körül, mert Orbán egészen addig – vagy azon is túl – fog permanensen hazudni.
Apró bajnak mutatkozott, hogy kóstolgatás után mindenből kettő lett egyszerre. Kettő apu, kettő konyha, kettő ordító anyu, holott nem is volt részeg az ember.
Legutóbbi hozzászólások