A Párt harmadik számú hadosztálya, úgy is mint ökle, megint lesújtott Iványi Gáborra. Név szerint nem rá, hanem a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség egyházra, kétszázötven millió forintot zárolva a számláján, ami voltaképp egyenlő a halállal. Minden ott kezdődött, hogy Iványi Gábor hajdan az azóta már nacsaszonnyá váló Ráhelt, és a hadvezérré
A Momentum tegnap bejelentette, hogy Fekete-Győrt indítja miniszterelnök-jelöltként. Ez alkalommal bemutatták az „Új Magyarország” tervet is, amit lehet szeretni vagy nem szeretni, de mégiscsak több annál, mint hogy „Folytatjuk”. Látjuk, ennek mi a vége, így az, hogy szükségből vagy józan belátásból, de az ellenzék végre eljutott oda, hogy közösen megy
Ismerjük mindannyian a kamarás Parragh elvtársat, aki Orbán hangjaként elképesztő ötletekkel vágja tönkre az életünket. Az oktatásról például, hogy legyen egy szakma a gyerek kezében, jódógos, jómunkás magyari bérrabszolga legyen, más szellemi képességekre az életben szüksége nincsen. Mint kitetszik, Parragh elvtársnak sem volt, úgy maradt, és még mindig úgy is
Nézte Béla, ahogyan a légy megy bele a fénybe, és tudta, viszont nem látja soha már, pedig ez volt az a légy, akit öt perc alatt szeretett meg, mert önmagát szerette meg vele, meg az embereket is talán, a körötte bóklászó organizmusokat, a bánatos szeműeket, az olajos hajúakat, a duplagyűrűsöket
Elkezdődött hát a konzultáció megint. Demokráciánk kiteljesedése, ünnepe mintegy, midőn Terus néni úgy dönt, nyissanak azok a rohadt kocsmák, igyanak a népek, feledjék a bajt, de kizárólag húsvét előtt egy nappal, hogy amikor Jézus urunk föltámad, öröme teljék a magyari népben, aki körmenetel, két pofára tömi a sonkát, és bamba
Vidnyánszky uram most meg a Kossuth-díj bizottságba került be, ami immár a kilencedik címe, rangja, irodája, így egyre inkább olybá tűnik, hogy Vidnyánszky nélkül Magyarországon élet nincsen most már egyáltalán. Mehetnénk végig sorban a feladatokon, amelyek a beosztásaiból fakadnak, s amelyeket vagy nem végez el, vagy szétbarmolja, amit a keze
„Orbán Viktor lemosta a baloldalt a parlamentben.” – ekképp örvendezett tegnap az Origo névre hallgató tudományos szaklap. Tudósítása nyomán pedig felsejlett az olvasóban a kép, midőn minielnök elvtárs kezében habos szivaccsal sikálja a baloldal göcsörtös hátát vagy inas lábait. Ez (mármint az újságírás) valamikor egy szakma volt, bánatoskodott pusztulását látva
Szijjártó külügyes tegnap üzembe helyezte a légihidat újra, amelyen a fürkészek és portyázók hozták nekünk a lélegeztetőket ezerszám, hogy meg ne haljunk. És mégis meghaltunk. Most a légihídon olyan szert hoznak, amit ugyan nem ismerünk, de Szijjártó rábólintott, mint az oltakozás atyamestere. Jóvanazúgy, mondta a tarajos, és máris hoznak belőle
Tegnap arra ébredt a nemzet, hogy Varga miniszterasszony válik. Nem nagy ügy, a népek nagy általánosságban elválnak, gyakrabban, mint holtodiglan együtt maradnak, és ezen még Novák Katalin sem segíthet. Ám az újság gonosz volt, amely közölte. Épp a családok hete csúcsaihoz közelítve kürtölték világgá, itt, minálunk például maga a püspök
Rogán Antalnak, legfrissebb nejének, és az őket babusgató NER sajtónak az igeidőkkel van baja, illetve azok közül is csak eggyel, a múlttal. Hogy a mesebeli földvásárlás nem történt meg, ezt ragozzák, elfeledve hozzá tenni, ezzel az aktust magát nem tagadják, mivel az még jelenleg is zajlik. A földvásárlás a magyar
Legutóbbi hozzászólások