Egyrészt, ezt úgy hívják, téveszmés pszichozis.
Másrészt meg, ez a folytonos „emberek” emlegetése, mintha önnön magát valami felsőbbrendű entitásnak vélné (szintén téveszme, jókora istenkomplexussal súlyosbítva).
Az „emberek”. Tudjátok, azok a szánalmas kis izék, amik ő(k) nem. A keményen dolgozó KISember, a’la szíjjártó. Mintha ő nagy ember lenne.
Patológikus arrogancia és lenézése mindennek, amit képviselniük kellene. Felkapják az armanit, és istenné válnak.

Orbán kijelentése valójában nem jóslat, hanem tünetegyüttes.
Egy egész országé, amelyik a választások után is örömmel szolgálja majd ezt a beteges álomvilágot.