Nem tudom megállni, hogy ne írjam le, hogyan viseli el egy fideszes barátom az elmúlt hetek történéseit.
Azzal kezdeném, hogy hamut szórjak magamra, mert bizony valamikor én is… Csak láttam, hogy miről szól ez a csürhe gazember náci banda, hogy ezeknek semmi, dee semmi nem számít a lopáson kívül.

Nos a barátom totál becsületes ápolónő . Ő az aki reggel 6 -ra megy a Markusovszky-ba, és ha úgy adódik este 8-ig, 10-ig bennmarad, hogy másnap újra kezdjen 6-kor. És most csak ül, mered maga elé 57 évesen, megőszülve. Nem vallja be, dee bizony nagyon becsapták. Tudom, hogy tisztába van vele, de nem fogja beismerni. Nyomorult egy sors, és abszolút nem örülök hogy így alakult.

Erre viszont kellett nekik is a Magyar Péter, mert Te, én, és sokan mások hiába mondtuk.

Hmm, Pelikán jutott az eszembe a narancsos banditákról :

„- Azért van egy kis rossz érzésem. Miért kell ekkora felhajtást csinálni? Mégiscsak becsaptuk az embereket.
– Ugyan, kit csaptunk be? Magunkat? Mi tudjuk, miről van szó. A kutatókat? Azok örülnek, hogy plecsni van a mellükön. A széles tömegeket? Azok úgyse esznek se narancsot, se citromot, de boldogok, hogy velünk ünnepelhetnek. Az imperialistákat? Ühüm, azoknak alaposan túljártunk az eszén. Nem szeretnék most a helyükben lenni! Kiadtuk a jelszót: legyen magyar narancs! És lett magyar narancs. Mi nem ígérgetünk a levegőbe, Pelikán.”

Visszatérve a fidesz nevű maffiára. Az, hogy befogadták maguk közé a feleséget, és férfiúi rangra emelték, azt jelenti, hogy minden szempontból megfelelt a bűnözők követelményeinek. Nem akarok találgatni még mi lehetett a háttérben, de nem gondolom büszke lenne rá bárki is ha kiderülne.