A héten megjártam Tolnát-Baranyát, és nagylányomnak kell igazat adnom, aki egyébként pszichológus, szociológus. Nem lehet nem észre venni, mennyire látványosan több hajléktalant látni mindenütt . Korkép, társadalmi lenyomat..

És most engedd meg bemutassam, hogyan ment el az eszem, az ünnep alkalmával.
Régóta szeretném Márton Áron gondolatait megosztani veletek, és mikor ha nem ma, Szent István napján. Tudom, hogy sok kormánypárti honfitársunk is olvassa a soraidat , és tisztában vagyok azzal is, hogy ezután sem fog semmi megváltozni . Mert a bátorak mindig bátorabbak lesznek, és ugyanúgy Krisztust ordibálva fognak menetelni az utcáinkon. Dee mégis.. Ha mielőtt a gombot megnyomják, ha a tükörbe néznek jusson eszükbe nekik is a Püspök Úr alábbi, 75 évvel elötti gondolatai.
Szóval kedves Rezeda, így hülyültem meg, ma virradóra.. :))

Jaa, majd lemaradt : Isten éltessen Magyarország !!

„Aki felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer évi munkájának egyik nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát. Nem keresztény, hanem pogány szellemben jár el, s – akarva, nem akarva – csatlakozik azokhoz a törekvésekhez, amelyek fajokra, elkülönült társadalmi osztályokra és önző szövetkezésekre bontották, egymással szembe állították és kibékíthetetlen ellenségeskedésbe hajszolták a népeket. Aki a felebaráti viszonyt az emberek egyik csoportjától, bármilyen meggondolások alapján elvitatja, az magára vonja az ítéletet, hogy adott esetben őt úgy tekintsék, mint „pogányt és vámost”, ami az evangélium nyelvén törvényenkívüliséget jelent.“

„Melldöngetés és a farizeusi kérkedés nem ér semmit. Mindig rokonszenves az olyan ember, aki magáról, dolgairól, hivatásáról keveset beszél, de csendben annál odaadóbban dolgozik.

És mindig gyanús az olyan, aki hangosan katolikus, vagy úton-útfélen a nemzetiségével kérkedik. A melldöngető, fennhangon magyarkodó magyarok teszik fajuknak a legrosszabb szolgálatot. (…)

Nem a beszédek és nem a pohárköszöntők, nem a szereplések viszik előbbre a közösség ügyét és öregbítik a becsületét a kívülállók szemében, hanem a hit szerinti becsületes élet; a csendes, zajtalan munka, a kötelességek lelkiismeretes vállalása azon a helyen és szerepben, ahová a hivatás és a közösség bizalma állított. ”

Forrás: https://quotepark.com/hu/szerzok/marton-aron/