Ez az éthosz olyan hiányára figyelmeztet, akkora erkölcsi nihilre, ami önmagában veszélyes, és még csak azzal sem védhetjük őket keresztényi módon, hogy megbocsátunk nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Nagyon is, tehát nincs bocsánat, se felmentés, se magyarázat. A lelkiismeretükre sem lehet apellálni, hogy számoljanak el annak és azzal, mert nincs nekik. Itt ért véget a történetük, csak azt kell kivárni, amíg számon lehet kérni őket.
Valamennyi bejegyzés
Parlament vs. kocsma
Írhatnék még sok mindent a kocsma dicséretére, de máma nem ez a föladat, hanem, hogy bemutassam, az ilyen századvégek, a bennük dolgozó mókusok, és pláne az őket kitartó maffia mennyire nem ismeri azt az életet, amelyet aztán dirigálni akar. Közük nincs hozzá, halovány fingjuk nincs róla, ezért érik őket meglepetések minduntalan, mint pénteken is értekeztem róla, hogy jé, ez meg visszaüt.
Magatokon röhögtök
Soknak tűnt, ami történt, de nem az. Annyi csupán, hogy az általános letargia gátjai átszakadtak, viszont a népmesei igazságos befejezés még nagyon messze van. Ezt pedig én magam nem Szabó Gyula búgó hangjában és indázó rajzvirágokban lelem meg, hanem, valami különös késztetés folytán a Sztálingrád című film azon jelenete lebeg előttem, amikor az aljas náci tiszt könyörög a nyüves életéért. Ezt tessék szimbólumként érteni. Véletlenül sem kell gyilkolászni, tökön rúgni viszont ér.
Mise, aztán semmise
– Még sohase próbáltam – felelte Švejk -, de azért mindent meg lehet próbálni. Most háború van, és a háborúban az emberek sok mindent csinálnak, amiről addig nem is álmodtak. Mikor azt tetszik mondani, hogy „dominus vobiscum”, én majd rávágom valahogy azt a nyavalyás „et cum spiritu tuo”-t. Aztán úgy gondolom, hogy nem lesz nagyon nehéz a feldkurát urat kerülgetni, mint a macska szokta a forró kását. Meg a kezét mosni és bort tölteni a kancsóból…
Biccent, nem remél
Slágvortokban fussuk át, mi jön most. Elsőként is a bosszúállás, mert Orbán nem felejt, és sohasem volt nagyvonalú győztes, nem egy római jellem egyáltalán. Aztán a vérengzés után az elmúlt nyolc év kiteljesítése. Ha szépen akarnám mondani, úgy fogalmazhatnék, a diktatúra finomhangolása, az utolsó babramunka a poklon.
Zárt tárgyalás – Kövér László lelki üdve
Az úri muri közeledik a befejezéshez, nem sok kell ahhoz, hogy házelnök úrból Szakhmáry Zoltán váljon, a zsuphoz tartsa a lángot, és szívének fordítsa a puskát, ha csak szimbolikusan is. Ez is elég és szükségszerű lesz, amikor a delírium végleg kiteljesedik.
Fidesz a klozettban
Hiszen kitetszik, hogy kormányzó erőnk elérkezett a hatalom ama delíriumos állapotába, amelyben a békaemberektől retteg, hogy ürgebőrbe kötik az ő cselekedeteit. És tényleg.
Narancs mögött helikopter
A választásra jogosultak negyedének támogatásával mondja azt, hogy mindenki érte szarik, holott nem. De mindegy is, beszoptuk, ez van. Viszont nem kéne lehajtott fejűnek lenni.
Nem az a baj, mi volt, inkább, ami ma
Nem könyvelő, nem gyári munkás, politikus ő. Hiába, eljött a profik ideje. Jobbikos, szkinhed a parlament alelnöke.
Éjszaka a parlamentben
DK mégis úgy tör fel, mint a talajvíz. Olyannyira, hogy már egy színpadra is állnak vele azok, akik eddig mint lépfenére tekintettek rá, és szóba sem akartak állni vele. Ez az akció is, a minimális médianyilvánosság ellenére is sikeresnek tűnik.
Legutóbbi hozzászólások