Valamennyi bejegyzés

Kampec dolores X. – Idegenek az éjszakában

A tévé sulykolása, a közmunkások beszámolója, meg persze a hűsik jótékony hatása valami sajátos tudatállapotot hozott létre hősünk fejében. Lobogott, indult volna csatába maga is gomblukába tűzött virággal.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Átvágták reggelre

Látni lehetett, hogy ez lesz? Hát persze. Viszont a drótsövényre égető szüksége volt vezérünknek némely szavazatok megszerzése céljából.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

GYODA

Ez a betűszó Orbán Viktor maga. Gyorstelepítésű drótakadály. Ennek még mintha valami hexameteres lejtése is volna (jambikus, kutyafaszatius), de hülye vagyok verstanból, azaz: bocsáss meg! Viszont örömmel látom, hogy a téboly új szintre emelkedett kies honunkban.

Posted in Egyéb
Tags: ,

A KRTS mint létesítmény

Paragrafussal erősítették meg a ganajságot. Ám akkor fölmerül a csöndes kérdés: akkor mi a búbánatos lófasznak köll az a KRTS? Erre varrj gombot proletár, ha tudsz. Ugyehogy nem megy, pancser.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

A nagy kerítésrablás

Szarnak ezek mindenre, mindenféle értelemre, intelemre. Ha megérzik a pénz szagát, akkor nincsen cicó, mert náluk van a slukker.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Kerítésépítő tanfolyam

A fúró alkalmatossággal lukakat fabrikáltunk az anyaföldbe, beléje állítottuk a betont, arra jött a fonat, s mivel már akkor is nagy volt a veszedelem, a tetejire szögesdrót is került, pedig hol voltak még abban az időben Allah gyermekei, seholse voltak.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum